Kanász-Nagy Máté (LMP)

KANÁSZ-NAGY MÁTÉ (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónoki felszólalásomban nem tudtam kitérni a másik törvényjavaslatra, itt röviden megtenném most; ez a 8218. javaslat, az internetes ártalmakkal szembeni fellépésről szóló javaslat.

Én azt gondolom, hogy ez pozitív, hatékony intézkedéseket tartalmaz, illetve foganatosítana, ugyanakkor szeretnék arra rákérdezni ‑ és azt gondolom, hogy Ander Balázzsal a kérdésben sok mindenben egyetértünk ‑, hogy a TikTok videómegosztó platform hogy maradt ki ismét a szabályozásból. Ugye, ezzel a platformmal több probléma van. Van egy olyan probléma, hogy általánosságban, az esetek többségében egy vizuális környezetszennyezést valósít meg, persze tisztelet a kivételnek.

A másik probléma pedig kifejezetten azzal foglalkozik, ami a mai ülésünknek is a tárgya, hogy olyan tartalmak jelennek meg rajta, olyan tartalmak jelenhetnek meg rajta, amik kifejezetten kockázatosak vagy károsak lehetnek a fiatalkorúak számára. Sajnos az a tapasztalat, hogy ezen a platformon inkább megjelennek ezek a tartalmak; ez a platform, legalábbis a múltban, valahogy kevésbé tudta kiszűrni ezeket a tartalmakat, mondjuk, más platformokhoz, applikációkhoz képest. Nemhiába több országban van arra példa, tapasztalat, hogy korlátozzák, életkorhoz kötik a platformhoz való hozzáférést. Ezt Magyarországon is meg lehetne tenni.

És itt nemcsak káros, szexuális tartalmakról, hanem erőszakossággal kapcsolatos tartalmakról vagy nagyon-nagyon negatív magatartásmintákkal kapcsolatos tartalmakról is szó van, amitől meg kell védeni a gyermekeket, fiatalkorúakat. Tehát érdemes lenne olyan szabályozást alkotni, ami ezekre a különböző platformokra is ki tud terjedni.

Általában azt szeretném megjegyezni ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban, minthogyha nem törekedne arra, hogy minden káros tartalomtól megvédje a gyerekeket, és még egyszer, hogy minden platform, minden felület esetében kiterjessze egyébként a szabályozást.

És a TikTokkal ott van még az a harmadik problémakör, ami bár most nem tartozik a témánkhoz, de érdemes megemlíteni, hogy az az információs biztonsági kockázat, adott esetben nemzetbiztonsági kockázat, amit szintén számos állam érzékel ‑ akár az Európai Uniót, akár az Európai Bizottság szerveit nézzük vagy Amerikát nézzük ‑, és éppen ezért korlátozza ennek a platformnak a telepítését, mondjuk, olyan közigazgatási, államigazgatási, számítástechnikai eszközökön, amiket a mindennapokban használnak, pontosan az infokommunikációs biztonsági kérdések okán, már csak emiatt is érdemes lenne egyébként ezt a platformot, ezt az applikációt szabályozni.

Amit szeretnék még megemlíteni: Hornung Ágnes képviselőtársunk foglalkozott különböző statisztikákkal, és azt gondolom, hogy nagyon fontos szempontokat vetett fel. Amikor egy intézményrendszerről beszélünk, és most a gyermekvédelem kérdéséről beszélünk, akkor mindig szükséges elemezni, értékelni azt a társadalmi közeget, ahol működnek ezek az intézményrendszerek, ahol a problémák fölmerülnek.

Azt nagyon helyesen említette képviselőtársam, hogy az az arány valóban csökkent 2010-hez képest Magyarországon, ami, ugye, a szegénységben élők vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett népesség arányát méri, ez a fontos KSH-, illetve Eurostat-mutató. Ez egy körülbelül 37-38 százalékos arányról egy 20 százalékos arányszintre csökkent; ezzel az Európai Unió középmezőnyében vagyunk. Ez önmagában egy viszonylag pozitív képet festene, de képviselőtársam azt már nem említette, amire én viszont utaltam, hogy kimondottan a gyermekek körében átlagon felüli ennek a mutatónak a száma, illetve ez az arány, hiszen a gyermekek esetében 25 százalékos ez a mutató, tehát a gyermekek 25 százaléka él szegénységben, vagy van kitéve a társadalmi kirekesztés kockázatának. És ha az egyszülős háztartásokat nézzük, akkor még inkább átlagon felüli ez az arány, és kirívó európai uniós viszonylatban is, hiszen 37 százalék fölötti ennek a mutatónak az értéke. Tehát az egyszülős háztartások, egyszülős családok 37 százaléka él szegénységben, vagy van kitéve a társadalmi kirekesztés kockázatának.

Van egy másik mutató is, ami egyébként nagyon beszédes, és a társadalompolitikai területnél beszélni kell róla. Itt pont arról van szó, hogy egyébként ahol keletkeznek, vagy ahol nagyobb eséllyel keletkeznek gyermekjóléti, gyermekvédelmi kockázatok, problémák, szociális problémák, azok a nehéz helyzetben lévő, a leginkább nehéz helyzetben lévő társadalmi rétegek, családok. Ha mondjuk, itt a jövedelmi deciliseket nézzük, akkor ha az alsó 10 százalékról, 10-15 százalékról beszélünk, ott nyilván ‑ a jövedelmi vagyoni állapot miatt, kirekesztődés miatt, egyéb más hátrányok miatt ‑ nagyobb eséllyel jelentkeznek a kockázatok. Ha erről a társadalmi csoportról beszélünk, tehát idézőjelben mondom, az alsó 10 százalékról beszélünk ‑ az alsót most jövedelmi szempontból, jövedelmi eloszlás szempontjából mondom ‑, akkor ennek a társadalmi csoportnak a relatív helyzete egyébként pont hogy romlott az elmúlt évtizedben, és ezt például a szegénységi rés mutatója fejezi ki, ami egyébként a szegénységi küszöbtől való távolságot fejezi ki.

Ez azt jelenti, hogy egyre távolabb kerül az alsó 10 százalék a szegénységi küszöbtől, vagyis egyre nehezebb kitörni Magyarországon a szegénységből. Tehát az az 500 ezer ember, 800 ezer ember, 1 millió ember, aki leginkább szegénységben él, az ő relatív helyzetük rosszabb, mint egyébként korábban volt, és még egyszer: pont hogy ebben a körben, hiszen itt kulminálódnak a társadalmi hátrányok, ebben a körben jelennek meg azok a szociális problémák, amik megjelenhetnek, vagy amiket kezelni kell gyermekjóléti, illetve gyermekvédelmi szempontból is. Jó. (Rétvári Bence: Jó?)

A következő felvetésem arra vonatkozik, hogy beszéltünk már a Nemzeti Védelmi Szolgálat szerepéről, hogy hogyan emelik bele a gyermekvédelmi ágazatba. Ez a törvényjavaslatnak a 2. melléklete: táblázatos formában kell kitölteni nagyon sokféle adatot, személyes adatokat, jövedelmi adatokat. Egyébként vicces módon olyan vagyoni és jövedelmi adatokat is kérnek, amikkel, ha valaki szociális dolgozó, és olyan jövedelemmel rendelkezik, amit a kormány a számára biztosít a szociális ágazatban, akkor biztos, hogy nem rendelkezik, tehát kvázi feleslegesen kérdeznek rá nagyon sok jövedelmi adatra, de nyilván a teljesség miatt rá kell kérdezni.

De amire én rákérdeznék, az ennek a táblázatnak a VII., illetve VIII. pontja, mondjuk, a jelentkező szabadidős szokásaira vonatkozó adatok, és akkor itt meg kell adni a szabadidős tevékenységet ‑ sport-, kulturális, egyéb hobbit, tehát hobbikat ide be kell írni ‑, vagy például a 2. pont a rendszeresen látogatott szórakozóhelyek, a rendszeresség megjelölésével, tehát hogy például valaki, mondjuk, napi szinten jár, nem tudom, színházba, koncertre, vendéglátóipari egységbe; ide bármi belekerülhet. Illetve a VIII. rubrika a jelentkező életvitelére vonatkozó adatok: fogyaszt‑e alkoholt, és ha igen, milyen mértékben; szenvedett‑e alkoholfüggésben; a dohányzáson kívül van‑e egyéb káros szokása, szenvedélye, függése, például játékfüggés és a többi, tehát ezeket meg kell adni.

Én arra kérdeznék rá, hogy mi történik akkor, ha valaki, mondjuk, beírja ide, hogy nem, tehát végig beírja, hogy nem, ellenben a munkáltatója ezt nem hiszi el, tehát nem hiszi el róla, hogy ő nem szenved valamilyen káros szokásban vagy szenvedélyben. Akkor mi történik? Akkor lép közbe a Nemzeti Védelmi Szolgálat, és akkor a Nemzeti Védelmi Szolgálat a különböző eszközeivel megvizsgálja, hogy ez igaz‑e vagy nem igaz? És hogyan vizsgálja meg? Tehát például követik az illetőt, és elmennek arra a szórakozóhelyre, amiről feltételezik, hogy ő oda jár, és akkor megtekintik, megvizsgálják, hogy mondjuk, azon a szórakozóhelyen ő milyen szabadidős tevékenységet végez? És ha igen, akkor hogyan tekintik meg, hogyan vizsgálják meg mondjuk, az ő szabadidős tevékenységeit vagy ne adj’ isten, az alkoholfogyasztását? Tehát például megnézik a bankszámláját, hogy vett‑e az elmúlt időszakban alkoholos tartalmú italokat? Tehát milyen vizsgálati módszereket alkalmaz a Nemzeti Védelmi Szolgálat?

Illetve mi történik akkor, ha valaki pont ennek az ellenkezőjét írja be ezekbe a cellákba, tehát végigírja, hogy igen, igen, igen, szenved szenvedélyben, fogyaszt alkoholos italt, mondjuk, olyan vendéglátóipari egységeket látogat, ami kérdéseket vet fel ‑ akkor mi történik?

(17.00)

Tehát akkor nem kell, hogy belépjen a Nemzeti Védelmi Szolgálat, hanem akkor a munkáltató azt mondja, hogy hú, itt probléma van, és akkor elbocsátjuk a kedves kollégát; tehát hogy mi fog történni, magyarán, hogy néz ki a gyakorlatban azoknak a vizsgálata, illetve érvényesítése, amit a szociális dolgozók, a kollégák beírnak ezekbe a táblázatokba, a táblázatoknak a különböző celláiba.

Végül szeretném megerősíteni és újra feltenni azokat az egyszerű kérdéseimet, amikre szeretném várni az előterjesztők, illetve Rétvári Bence államtitkárnak a válaszát. Már az előzőekben is több kérdést tettem fel, de amit még egyszer szeretnék fölhangosítani: miért nem elegendő tehát a pszichológiai vizsgálat, miért vizsgálják és hogyan vizsgálják az életmódot, a magánéletet, a privát szféra különböző rétegeit? Kérdezem azt is, hogy a gyermekek átmeneti otthonában dolgozó vezetőkre és munkatársakra miért nem terjesztik ki a személyi hatályát ezeknek a vizsgálatoknak.

Szeretném megkérdezni azt is, hogy a kiemelt veszélyeztető okot módosítják‑e súlyos veszélyeztető okra, ami jelenleg a gyermekvédelmi törvényben szerepel, vagy külön fogják definiálni, hogy mit jelent a kiemelt veszélyeztető ok. Ugye, itt a jelzőrendszeren belüli jelzésleadással kapcsolatos szabályozásokra gondolok. Illetve ismét szeretném megkérdezni, hogy mikor lesz béremelés a szociális szektorban, és a kormány mikor és mekkora béremelést tervez a szociális szektorban. Köszönöm szépen.