Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hadd kezdjem egy kitárulkozással! Én nagyon szívesen vitatkoznék államtitkár úrral, Witzmann képviselőtársammal ezekről az elképesztően fontos területekről, mert ezek egyesével azok. Viszont azt a salátatörvényt, amit elénk fektettek, én személyes sértésnek veszem, és nem államtitkár úr részéről, nem a benyújtók részéről. Az egész kormányzati mechanizmus tekintetében sértőnek találom azt, hogy ezen hallatlanul fontos területekről sem a maga mélységében, sem őszintén nem tudunk vitatkozni. Mert miket módosít az előttünk fekvő csomag? Takarékszövetkezeti integrációról beszél, szerencsejátékokról szóló törvényt emleget, telekrendezéssel foglalkozik, érinti az MFB-t, vasúti telkek, nemzetivagyon-elemek átadása, használatba adása, ingyenes tulajdonba adása tekintetében a pénznyerő automatákkal felváltva fogalmaz meg ilyen-olyan rendelkezéseket, végül pedig még a hitéleti tevékenységre is ki kellett térnünk.

Értem én a minisztériumi struktúrát. Értem én azt, hogy egy bizonyos államtitkárság alá bizonyos területek tartoznak. De az egyetlen őszinte és korrekt eljárás ilyen esetben az, hogy a szerencsejátékról szóló törvényt módosítja egy ezzel foglalkozó csomag, amit mi itt megvitatunk, nem salátában, külön-külön. Aztán a hitéleti tevékenységgel, amihez én tartózkodó módon állok, hiszen bár hívő ember vagyok, de kevésbé értek dogmatikai dolgokhoz, ezért nehezebben foglalok állást ebben a kérdésben, foglalkozzanak megint csak a hozzáértők, nem én szeretnék, hiszen belátom a saját korlátaimat.

A helyzet az, hogy olyan helyzetbe hoznak bennünket ezzel a csomaggal, hogy egyik elképesztően fontos részterületről sem tudunk a maga mélységében tárgyalni, és önök sem tudnak kellő őszinteséggel, hiszen ennek a törvényjavaslatnak, salátatörvénynek célja van, többszörös célja, és államtitkár úr őszintén elmondta az egyiket, ez a hitéleti tevékenységgel kapcsolatos. A fideszes vezérszónok úr elmondta a másikat, melynek értelmében különböző ingatlanelemeket kívánnak átcsoportosítani másnak a használatába vagy ingyenes tulajdonába adni, hogy a MÁV különböző tulajdonjogi korlátai ne akadályozzák a ki tudja, milyen fejlesztési vagy hasznosítási tevékenységet, mert erről én információt nem kaptam. De azért, ha csak a sajtóeseményeket figyeljük meg, és az ezen törvényjavaslatot érintő sajtóhíreket, én nem szoktam felülni egy-egy újságcikknek, olcsó vádaskodásnak.

Tehát szeretném átdobni önöknek ezt a labdát, hiszen olvashattunk itt a mádi borvidéken bekövetkezett komoly fejlesztésekről, az azt követő különböző fejlesztések által érintett területek tulajdonjogának az átjátszási szándékáról, lehetőségeiről. Ez volt az egyik blokk a sajtócikkekben. Olvashattunk a MÁV kezelése alatt álló ingatlan vagyon kimentési kísérleteiről. Megint csak azért itt sötét felhők lengik be azt, hogy kik hasznosítják és milyen módon feltételezhetően a jövőben ezeket az ingatlanokat. És a tokaji borvidéktől a palackozáson át nagyon sok mindenről olvashattunk. Én nem szeretnék ködszurkáló módon itt a sötétben találgatni, tisztázzák ezt államtitkár úrék.

Én úgy gondolom, hogy minden egyes tervük, szándékuk mellé a megfelelő törvényjavaslat benyújtása lett volna és lenne a korrekt. Államtitkár urat is nehéz helyzetbe hozzák ezzel. Nem tudom, hogy hatalmában áll-e, én biztos, hogy megkísérelném azt, hogy visszadobom ezt a csomagot, és jöjjön be egyesével, elemenként. Tisztességes, korrekt vitát lehet folytatni erről. De az, hogy nekem a pénznyerő automatákról kell vitáznom a hitéleti tevékenység mellett, és ezt egyszerre kell megtennem, azért ne gondoljuk magunkat Supermannek. Egészen elképesztő helyzetekbe hoznak bennünket, és engem ez kilenc év parlamenti jelenlét után is meglep. A kellő tisztelettel állok hozzá, tehát talán látja, hogy nem személyének szól a kritika. Ez egy rendszerkritika. Nem lehet így hatékony, eredményes, normális parlamenti munkát végezni.

Van ám még egy fonákja a dolognak. Nemzetivagyon-elemekről beszélünk, ezek kellőképp hatékony módon történő hasznosításáról. Az egyik kérdés, ami felmerül, hogy hogyan tudjuk megtenni mindezt a 2010 óta ígért nemzetivagyon-leltár híján. Ez egy nagyon-nagyon durva, visszatérő vita közöttünk, és soha nem kaptunk érdemi választ arra, hogy hol van a nemzeti vagyonról szóló leltár, tudhatjuk-e, hogy a „családi ezüst” mennyi. Nacsa képviselőtársam sem tudja a gesztikulációja ellenére. Ön sem tudja, hogy a magyar nemzeti vagyon, amit hasznosíthatunk, milyen módon, milyen szinten használható fel.

Képviselőtársam, bár ez tőlem meglepő lesz, ez egy hajmeresztő állapot. Tehát kilenc éve fennálló hajmeresztő állapot, hogy a nemzeti vagyon összetételét, értékét, annak változásait nem tudjuk követni sem egy költségvetési tervezés során, sem egy zárszámadás során, ahol azt vizsgáljuk, hogy a költségvetési számok, tervek megvalósultak-e. Még mindig úgy kell vitákat lefolytatnunk, hogy egy kicsit bekötött szemmel harcolunk abban a bizonyos ködben.

Azt is látom, hogy itt ebben a javaslatban vagyontárgyak, adott esetben állami vagy más tulajdonú vagyontárgyak ingyenes tulajdonba adása merül fel. Felmerül a kérdés, hogy ez miért nem használatba adás. Tehát miért bolygatunk talán a kelleténél mélyebben tulajdonjogi kérdéseket, ha van egy állami vagyontárgyam, akkor miért nem mondhatom azt, hogy ingyenes használatába adom annak, aki hatékonyabban tudja azt forgatni, hasznosítani, adott esetben kihozni belőle egy magasabb fokú eredményt? Tehát miért ragaszkodunk a tulajdonba adáshoz, miért nem használatba adásról beszélünk? Ez egy abszolút jó szándékú, nem provokatív kérdés, kéretik így is kezelni.

Nagyon sok mindennel kapcsolatban kötözködhetnénk. Én ezt nem szeretném megtenni. Megkérdezhetném, hogy a leselejtezett tárgyak tekintetében eddig egy év után a kedvezményezett köteles volt valamifajta számadást adni ezekről a kérdésekről, ezután már nem kell. Nyilván hosszas diskurzust folytathatnánk mindezekről. Én úgy érzem, hogy ez viszont a bizottsági vita szintje lenne. Ezeknek a javaslatoknak részegységeikben be kellene kerülniük a megfelelő bizottsághoz, és ott a hozzáértő képviselőtársak, szakemberek, felkért szakértők kellene hogy kitárgyalják ezt a maguk mélységében. Én ezért érzem kicsit meddőnek a mi mostani jelenlétünket és ezt az egész vitát, hiszen itt most egy óriási összeszerelt, összeszegecselt politikai Frankensteinnek az egyes végtagjait próbáljuk elemezni, mélyelemzés alá vetni, de hát ez a szörnyszülött és ez a teremtmény azért csak különböző fajtájú szörnyetegek darabjaiból lett összeszegecselve. Azt látom, hogy a lába egészen más dimenzióhoz tartozik, mint a keze.

Amikor nekem a pénznyerő automaták és a szerencsejáték-szervezők mellett hitéleti kérdésekben is állást kellene foglalnom egy és ugyanazon a vitában, akkor a saját korlátaimat belátva nagy tisztelettel inkább csak a fenti kérdéseket teszem fel, és mélyebbre egyelőre nem ereszkedek. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)