Csárdi Antal (LMP)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ez a törvénymódosítási javaslat egy beismerés és egyben bizonyíték arra, hogy a sporttao egy minden korlátját elveszítő pénztemetővé vált. Persze, csak a közösség oldaláról temető, a fideszes elit igen jól keres belőle, gazdagodik, halmoz fel milliárdokat, mint azt Borkai Zsolt és a sportaóból élő fia esetén láttuk ebben az évben. Igen, én is nagyon keserűen mosolyogtam, amikor ezzel kellett szembesülnünk.

A jelenlegi módosítás még a legkisebb felelősséget is elvenné az úgynevezett beruházó válláról, neki egyetlen forintot sem kell kockáztatnia, beleraknia a fölösleges és fenntarthatatlan építkezésekbe. A látvány-csapatsportok társaságiadó-elengedéséből való finanszírozása kárt okoz az országnak, egyre nagyobb kiadásokba kényszeríti a költségvetést, és olyan ez, mint az alkoholista vagy az kábítószerfüggő, mert a megalomán felépített infrastruktúrára egyre többet és többet kell költeni. Mindig utána kell nyúlni egy kis pluszpénzért, valahonnan azt elő kell teremteni, merthogy a kedvezményezetteknek nincs pénze ezeknek a stadionoknak, ezeknek a létesítményeknek a fenntartásához az esetek túlnyomó részében, és ilyenkor jön a költségvetés; majd megkeressük egyik kedvenc képviselőnket, aki majd benyújtja, hogy az a költségvetési forrás csak megérkezzen, vagy annak az elérése jelentős mértékben könnyebb lehessen.

Ez a pénzügyi alkoholizmus idén februárban vált igazán nyilvánvalóvá. A kormány januárban 50 milliárd forintban korlátozta a jogszabályban az évről évre duzzadó sporttaót. Egyetlen hónapig bírtuk ezt ki, utána újra a pohárért kellett nyúlni, és februárban szükségét érezte a kormány, hogy 75 milliárd forinttal 125 milliárd forintos rekordszintre emelje a keretösszeget, mivel ‑ Gulyás Gergely szavai szerint ‑ a működésre több pénz kell. Hát, ez az! A sporttaóval kétszer okoznak kárt: először, amikor ez a közpénzhalom kihasználatlan stadionépítkezésekbe, betonmonstrumok építésébe folyik, a második alkalommal pedig akkor, amikor ezeket a monstrumokat fönn is akarjuk tartani.

A sporttao összege a 2011-es bevezetés óta évi 40 milliárd forintról a háromszorosára, 125 milliárd forintra nőtt. Idén április végéig 658 milliárd forintot költött erre az állam nyolc év alatt, és ez az év végéig el fogja érni a 700 milliárd forintot. Igen, képviselőtársaim, 700 milliárd forint közpénzt! Ez 700 millió millió (sic!) forint, és én azt gondolom, hogy ez egy akkora összeg, hogy érdemes elgondolkodnunk, hogy mit is lehetne vagy talán mit kellene ehelyett finanszírozni. Mert értem én, hogy fontosak a csapatsportok, fontosak azok a célok, amiket önök megneveznek, de egyrészt ezek az összegek nagyon-nagyon kis mértékben jutnak csak el a célzott közönséghez, pontosan tudjuk ‑ ahogy az előttem szóló Varju képviselőtársam is elmondta ‑, hogy ezeknek a pénzeknek a túlnyomó része a kevés kedvezményezetthez kerül.

De mit lehetne csinálni 700 milliárd forintból? És azt gondolom, erről tudnának beszélni a szociális dolgozók, akiknek a bérrendezése hosszú évek óta, évtizedek óta várat magára, erről tudnának beszélni a jelentősen alulfizetett egészségügyi dolgozók, és azt gondolom, hogy nagyon sokan tudnának ma erről beszélni, például akik lakást szeretnének.

Olyan ez, képviselőtársaim, mint amikor önök az olimpiarendezés őrületével előjöttek. Emlékszem, akkor én fővárosi képviselő voltam, és senki, egyetlenegy kormányközeli személyiség sem tudott nekem arra válaszolni, hogy miért kell olimpiát rendeznünk az előtt, hogy közös ügyeinket rendezhettük volna.

(11.30)

De maradjunk ennél a 700 milliárd forintnál! Ebből a 700 milliárd forintból több mint 40 ezer bérlakást lehetett volna felépíteni, egy működő bérlakásrendszert, amely a jelenlegi albérletárakat megfékezhette volna. Mert nem lehet máshogy lejjebb szorítani a lakhatási költségeket, csak úgy, hogyha létrehozunk egy bérlakásrendszert. De hogyha nem bérlakást, akkor maradjunk a sportnál, ahogy előttem szóló vezérszónok-kollégám is elmondta, itt azért a tornatermekben is vannak problémák, 700 milliárd forintból 14 ezer tornatermet lehet körülbelül felépíteni. De 700 milliárd forintból, ha már sport, akkor fel lehetne húzni mindenki által elérhető műfüves pályákat, mintegy 30 ezer darabot. Na most, ebből aztán tényleg a tömegsport és a hétköznapi ember semmit sem lát. De 700 milliárd forintból ki lehetett volna váltani a szennyező Mátrai Erőmű termelését megújulóenergia-termelő kapacitásokkal szintén az emberek egészségét és a Földet védve.

A probléma ott van, tisztelt képviselőtársaim, hogy úgy ez a javaslat, mint az önök teljes politikai közössége, semmi más célt nem tart szem előtt, mint hogy minél jobb minőségben kiszolgálja a miniszterelnök úr hobbiját. Lássuk be, erről szól ez a törvényjavaslat! Úgyhogy azt gondolom ‑ száz szónak is egy a vége ‑, hogy az LMP nem tudja támogatni ezt a törvénymódosítást, ehelyett a sporttao eltörlését javasoljuk, és az összeg olyan célokra való felhasználását, amelyek valóban az egészséget védik, amelyek valóban a jövőt szolgálják, és valóban a társadalom szolgálatában tudnak segítséget nyújtani, amiről önök folyamatosan, kis túlzással mindig elfeledkeznek.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps az ellenzék soraiban.)