Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Pedagógusok Szakszervezete kezdeményezésére 1991 óta tartjuk meg november 22-én ‑ ez most majd péntekre esik ‑ a magyar közoktatás napját, és nem véletlenül nem mondom azt, hogy ünnepeljük, mert a pedagógusok áldozatos munkájáról nem ilyenkor, hanem a pedagógusok napján, június első vasárnapján emlékszik meg az ország. Ez az emléknap elsősorban a közoktatás problémáiról szól, elsősorban arról szól, hogy mik azok a megoldandó gondok, amelyek a közoktatás előtt állnak.

Ma már az közhely, hogy a megbecsült, jól megfizetett, jól felkészült és önállósággal rendelkező pedagógusok jelentik a sikeres és eredményes közoktatás alapját. Sajnos azonban az elmúlt évek azt mutatják, hogy ennek az ellenkezője is igaz. Annak az oktatáspolitikának a következtében, amely egy valóban érzékelhető béremelés után azonnal elkezdte hagyni azt, hogy lesüllyedjenek ezek a bérek, az ígéretek ellenére nem biztosítja a pedagógusbérek értékállóságát, az a politika, amely rengeteg fölösleges túlmunkával terheli túl a pedagógusokat, az a politika, amely elvonta, megszüntette a pedagógusok önállóságát, ez a politika a közoktatás eredményeiben is jól látszik, ott is nagyon komoly károkat okoz.

Amikor arról beszélünk, hogy jó‑e a közoktatás, amikor arról beszélünk, hogy megbecsüli‑e a kormány a pedagógusokat, akkor elsősorban arról beszélünk és azért beszélünk róla, mert a saját gyerekeinkről, unokáinkról, az ő sorsukról és esélyeikről és az ország jövőjéről beszélünk.

Az, hogy mi feszíti ma leginkább a közoktatást, azt a Pedagógusok Szakszervezete ötpontos követeléscsomagja, illetve a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete sztrájkkövetelés-csomagja mutatja legjobban. Mik a legfontosabb elemek ebben? Egyrészt a bérkérdés. Említettem már, hogy korábban az életpályamodell kapcsán önök azt ígérték, hogy az életpálya alapja a mindenkori minimálbér lesz. Ezt az ígéretüket egy év után megszegték, és ma már 50 százalékkal kevesebbet kapnak a pedagógusok bérként, mint amit ennek az ígéretnek alapján kapniuk kellene. Ennyit vettek ki minden pedagógus zsebéből, ennyivel tartoznak önök a pedagógusoknak. Ezt azonnal el kell kezdeni pótolni, legalább egy 30 százalékos azonnali béremeléssel a szakszervezetek igénye szerint, és vissza kell állítani a minimálbérhez igazított életpályamodellt.

A másik nagyon fontos terület, hogy csökkenteni kell a pedagógusok munkaterheit. Önök megemelték a kötelező óraszámot, a nyakukba varrtak egy csomó kifizetetlen túlórát, és a nyakukba varrtak egy csomó, egyébként teljesen fölösleges adminisztratív terhet. Ha azt akarjuk, hogy a pedagógusoknak legyen idejük a gyerekekkel foglalkozni és törődni, akkor csökkenteni kell ezeket a fölösleges terheket.

A harmadik nagyon fontos terület pedig az, hogy fejezzék be végre az ötletelő törvénykezést, azt, hogy folyamatosan változtatják a közoktatást és a szakképzést érintő jogszabályokat. Fejezzék be azt, hogy ezeket a javaslatokat egyeztetés nélkül hozzák a parlament elé, anélkül, hogy megkérdeznék a szakma és az érintettek képviselőit! Hadd említsek ez utóbbira három példát, ami ma éppen az Országgyűlés előtt van.

Az egyik a szakképzési törvény módosítása, ahol önök megszüntetik a szakképzésben dolgozók közalkalmazotti védelmét, hivatkozva arra, hogy majd eredményesebben kötnek egyéni béralkut. Ezt önök is tudják ‑ majdnem csúnyát mondtam ‑, szóval, hogy ez valótlan állítás, hogy finoman fogalmazzak.

Másodszor, hogy bár nyáron fogadkoztak, fogadkoztak, hogy az alternatív iskolákat nem fogja hátrányosan érinteni a törvénymódosítás, most sunyi módon a szakképzéshez tartozó jogszabályok között becsempésztek egy olyan módosítást, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi az alternatív iskolák működését.

Harmadszor: itt van Hollik István képviselő úr javaslata, amely ahelyett, hogy helyreállítaná a 18 éves tankötelezettséget, amit a civil szervezetek, a szakma és az ellenzék egyöntetűen követel, ahelyett a szülőkre hárítja a felelősséget, teljesen abszurd módon azt mondja, hogy a szülő oldja meg, hogy a gyerek járjon iskolába, miközben egyébként az iskolák nem kötelesek arra, hogy ellássák, felvegyék ezeket a gyerekeket.

Azt, hogy önök hogyan kezelik a közoktatást és a közoktatásban dolgozókat, az is jól mutatja, hogy ha egy szakszervezet szelíden tárgyalással próbálkozott, az ő követeléseit sem vették figyelembe, ha jogszerű sztrájktárgyalásokat kezdeményezett, azt sem vették figyelembe, semmilyen módon nem hajlandóak szóba állni a szakma képviselőivel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tudom, hogy egy hosszú történeti előadást fog tartani, hogy ne kelljen a lényeges kérdésekről beszélni. De kérem, válaszoljon: mikor lesz béremelés, mikor lesz munkateher-csökkentés? És mikor állítják helyre az érdemi egyeztetést az oktatásban? (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)