Dr. Varga-Damm Andrea (Jobbik)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Az elmúlt percekben szó volt arról, hogy önök számtalan jelzést tesznek a hatóságok felé, amikor jogellenes magatartásokkal találkoznak szembe, sőt ebben a beszámolóban le is írják, hogy az ön által említett számú nyomozó hatóság értesítésében 36 százaléknyi a gazdasági társaságok működéséből eredő, 16 százaléknyi az önkormányzati tevékenységből eredő és 18 százalék pedig egyéb ellenőrzött szervezetek vizsgálata után érkezett. Azt szeretném öntől megkérdezni, ha esetleg hajlandó rá válaszolni, hogy miután 2018-as beszámolóról van szó, azért 11 hónap telt el lassan 2018 vége óta, ezekben az ügyekben kapnak‑e a visszajelzést a hatóságtól arról, hogy mi lett e feljelentések vagy bejelentések sorsa, hiszen számtalan felszólalás valamelyest ezt a kérdést taglalta.

A következő kérdés, és hangsúlyozom továbbra is, hogy a beszámoló alapján teszem meg hozzászólásomat: azért van Magyarországon körülbelül 3 millió családanya, aki gazdálkodik. Mi, 3 millióan körülbelül pontosan tudjuk, hogy mi mibe kerül, pontosan tudjuk, mennyi beszerezni élelmiszert, háztartási eszközöket, és jó sokan közülünk építkeztek is már, lakást rendeztek be, autókat is vásároltak, és nagyon sok olyan szolgáltatással és termékértékesítéssel találkoztunk, amikor is, azt kell mondjam, meglehetősen gyakorlottak voltunk abban, hogy mi mibe kerül.

Többször említettük már most ezen tárgyalás és az előző évi beszámoló alkalmával is a pártok ellenőrzése kapcsán ezt a bizonyos, jelesül a mi pártunk plakátügyét, amikor is az volt a megállapítás, hogy a piaci árnál kevesebb összegért kapta a párt a plakáthelyeket, és emiatt ez tiltott pártfinanszírozásnak minősül. De akár az OLAF-jelentéseket tekintjük át, akár egyébként az ÁSZ különböző ellenőrzéseit vizsgáljuk meg, rendre szerepel az benne, hogy a piaci árnál jelentősen magasabb értékben szereztek be közpénzből bizonyos beruházások, bizonyos fejlesztések során. Az a furcsa ebben az esetben, hogy érdekes módon a lefelé történő piaci ár vonatkozásában ennek ilyen komoly jogkövetkezménye van, míg ezermilliárdos költekezések kapcsán eszébe se jut sem az ÁSZ-nak, sem a nyomozó hatóságnak, hogy azt mondja, kérem szépen, a piaci árhoz képest kicsit drágán szereznek be azt, azt és amazt. Hogy lehet az, hogy Magyarországon egy kilométer autópálya többől épül meg, mint Németországban, ahol négyszerese az átlagbér a magyarnak?

Tehát azt szeretném ezzel kapcsolatban kérni a tisztelt elnök úrtól, hogy bár valóban nem elnök úr végzi ténylegesen ezeket az ellenőrzéseket, de tegyék már meg, hogy ha a piaci árhoz képest a kevesebb összeg ilyen óriási jogkövetkezménnyel jutalmazandó, akkor amikor a közpénzt pontosan pazarlóan használják fel, annak is legyen következménye, és tessék szíves lenni üzenni 3 millió családanyának, hogy nem a ti műszeretekben, készüléketekben van a hiba, ti nagyon okosan, jól gazdálkodtok, és tudjátok, mi mibe kerül, hanem az állam az, aki pazarlóan gazdálkodik.

A következő tétel: az elmúlt percekben, amikor elnök úr megtisztelt minket felszólalásával, és köszönöm is, akkor elmondta, hogy az MNB-alapítványok ügye nyugvópontra jutott, mert az Alkotmánybíróság is megállapította, és az volt a szava az elnök úrnak, hogy a kormány is elfogadta. Elnök úr, hát nem alapvetés, hogy ha a közösségünk pénzéből bármilyen vagyontárgyat létrehozunk, az a közé marad? Már bocsánatot kérek, nem vécépapírt vásároltak, nem irodaszert, hanem az állam közös vagyonát áthelyezték egy másik szervezethez úgy, hogy szolgáltatás, ellenszolgáltatás nem volt. Tehát odaadta ellenérték nélkül, nem vásárolt belőle semmit, nem elköltötte, hanem annak a pénztömegnek az elköltését átruházta egy olyan szervezetre, amely átláthatatlan nemcsak az országgyűlési képviselők, nemcsak a nép, hanem bizony a kormányzat számára is. Ne haragudjon, csodálkozom, hogy azt kell mondani, hogy elfogadta a kormány. Nem kellett elfogadni, ez egy alapvetés. Már azt se értettük, egyáltalán hogyan lehet ez kérdés.

(13.10)

A következő, hogy a 2009-es ÁSZ-beszámolóban le van‑e írva, hogy rendkívül rossz Magyarország gazdaságszerkezete abból a szempontból, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok az árbevétel, az össz gazdasági élet, gazdasági szektor árbevételének 50 százalékát realizálják, és 75 százaléka az exportnak külföldi irányítású vállalattól ered. Ez azért fontos, hogy egy 2009-est hoztam ide, merthogy 2010-ben már Fidesz-kormány lett, és azt mondták mindannyiunknak, hogy azért kell ezt az új magyar tőkéscsoportot létrehozni ‑ egyébként közbeszerzés útján való tőketuningolással ‑, merthogy a külföldi tőke aránya milyen sok, szeretnénk végre megszabadulni a külföldi tőke befolyásától, azt akarjuk, hogy magyar vállalatok legyenek magyar tulajdonosokkal, magyar árbevétellel s a többi, s a többi, hogy ezt az ÁSZ által is elismerten egészségtelen, legalábbis a fejlődés szempontjából egészségtelen szerkezetet felszámoljuk. Majd a KSH 2017-es beszámolóját, ha megnézi bárki, mit találunk benne? Hogy a külföldi irányítású vállalatok az egész gazdasági teljesítmény 51 százalékával bírnak változatlanul, azaz a hét év alatt nemhogy csökkent, hanem még 1 százalékkal nőtt is ez.

Ez azért fontos, és azért említem elnök úr számára, mert a beszámolóban le van írva, hogy az ÁSZ feladatának tekinti az ország gazdasági versenyképességének a javítását. Bele van írva! Ha az ÁSZ-nak a tevékenységével az a célja, hogy ezzel is segítse Magyarország versenyképességét, akkor tegyék meg már, valakinek tegyék fel azt a kérdést, ha máshol nem, egy szakmai konferencián, hogy ha ilyen nagyon fontos volt, és ki kellett tömnünk Mészáros Lőrinc és társait olyan pénzösszeggel ennyi idő alatt, hogy a száz leggazdagabb világpolgár közé valaki be tud kerülni, hogy lehet mégis, hogy az az eredeti szándék nem tudott megvalósulni? Itt akkor azt jelenti ez, hogy ami magyar tulajdonú tőkéscsapatot létrehoztak, az nem tud részt venni a magyar gazdaság teljesítményében olyan értékben, hogy ezt le tudja gyűrni, amit a külföldi irányítású vállalatok tudnak teljesíteni.

Még egy kérdést szeretnék a versenyképességgel kapcsolatban elmondani. Az nem volt különösebben váratlan a szocialista rendszer legyűrése után, hogy egy külföldi irányítású vállalat sokkal profibban végzi a munkáját, és ez volt az az indok a tőkehiány mellett, hogy tömegével jöttek külföldi vállalatok Magyarországra, aminek nem lehet elvitatni egyébként gazdaságteremtő tényezőjét, nem lehet eltekinteni attól, hogy valóban, minden szempontból fejlődést generáltak, de tény, és ez érthető volt, hogy húsz év után, 2010-ben azért már nyugodtan törekedhetünk arra, hogy megköszönve az ő áldásos tevékenységüket, vegyük át azokat a profi technológiákat, vállalatszervezést, a minden tekintetben való humánerőforrás-gazdálkodást, amely egészségesebb szemléletű, és tudjanak a magyar vállalatok ebben a versenyképességben jobb pozíciókat szerezni.

Azt gondoltuk, hogy ha már ez a szándék húsz év távlatában vagy húsz év után kialakult, akkor most ezzel az óriási gazdasági fejlődéssel ‑ hiszen minden évben látjuk, hogy a GDP-emelkedés micsoda csoda, és a világ mennyire csodál és támogat minket ‑, még mindig 2017-es adat, hogy a külföldi irányítású vállalatok versenyképessége és termelékenysége Magyarországon belül 2,5-szerese a magyar tulajdonú vállalatoknak. Ez azt jelenti, hogy még 30 év után is ennyivel rosszabb a helyzet, pedig tömegével tanultak magyar szakemberek külföldön, külföldi vállalatok tömegével képeznek Magyarországon embereket, akik vállalatirányításban tényleg nyugati ‑ most már sajnos azt kell mondjuk, keleti, mert az ázsiaiak is jobban tudnak gazdaságot szervezni ‑ magasságokat tudnak megütni, és itt tartunk, hogy még az ÁSZ-nak is kifejezett célja, hogy a tevékenységével a termelékenységet, a versenyképességet segítse, és ott tartunk, hogy gyakorlatilag nem mozdultunk el a holtpontról ilyen hosszú időn át.

Én csak azt szeretném kérni mindenkitől, aki ebben részt vett vagy részt vesz, hogy nem kell hogy nagy nyilvánosság előtt, de legalább otthon szálljon magába és gondolkozzon el azon, hogy hozzá tudott‑e bármi pozitívumot tenni ahhoz, hogy ez az ország gazdasági értelemben ne csak szép statisztikai számokat jelentsen, hanem valóban egy versenyképes gazdaságot, egy versenyképes társadalmat, amivel azt az ígéretet, amit 1989-ben sokan tettek, hogy Ausztria-szintű országgá válunk, legalább kezdjük megközelíteni, ha utolérni már soha nem is fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)