Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Asszony, Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nem készültem ma hozzászólásra, de végül is úgy döntöttem, hogy néhány ponthoz mégiscsak megszólalok, elsősorban azért, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében nem minden pontosan úgy hajtódik végre vagy úgy történik, ahogy itt a szép számokat halljuk és ahogy a kormány azt eltervezi.

Banai államtitkár úr beszélt a közmunkáról, a közmunkaprogramról, illetve arról, hogy mennyivel csökkent a közmunkaprogramban részt vevők száma, és ezt eredményként értékelte, legalábbis én úgy vettem észre a szavaiból. Én azt látom, valóban igaz, hogy csökkent a közmunkaprogramban részt vevők száma, de Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez nem úgy történt, ahogy államtitkár úr mondja, hogy a munkaerőpiacon tudtak ezek az emberek elhelyezkedni, hanem kiestek bármiféle jövedelemből, és nem az út szélére kerültek, hanem azon kívül. Rengeteg településen volt olyan Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ahol egyik napról a másikra 40 százalékkal kellett csökkentenie a helyi vezetésnek a közmunkaprogramban részt vevők számát, és nem tudták eldönteni azt az emberek, hogy melyek legyenek azok a családok, amelyek teljes mértékben jövedelem nélkül maradnak a jövőben. És ez nem azért történt, mert ezek az emberek a munkaerőpiacon helyezkedtek el, hanem azért, mert történt egy kormányzati döntés, ami alapján nekik megszűnt még az a picinyke kis megélhetési forrásuk is, ami addig volt. És sajnos nem a munkaerőpiacon találtak maguknak helyet.

A családok évéhez is nehezen illeszkedik ez a döntése a kormánynak, mint ahogy sok más döntése sem. A családok évével kapcsolatosan hivatkoznék például a rabszolgatörvényre, amely egyértelműen azt tette lehetővé, hogy akik viszont foglalkoztatásban voltak, azok sokkal több túlórát töltsenek el, sokkal kevesebbet legyenek a családjukkal. És azt gondolom, ez is az ellen tett mindenféleképpen, hogy a családok éve nem igazán tudott megvalósulni. De ugyanígy csatlakoznék a Z. Kárpát Dániel képviselőtársam által, illetve sok más képviselőtársam által elmondottakhoz, akik pedig hivatkoztak arra, hogy több mint ezer család került az utcára ugyanebben az évben, a családok évében a devizahiteles ismert problémák miatt.

A családok évével kapcsolatosan még egy fontos statisztikára szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig arra, hogy miért nevezte a kormány a családok évének ezt az évet. Azért, mert nyilván az a célja, hogy a demográfiában valamiféle változás álljon be, legalábbis ezt hirdette meg. Ezzel szemben azt látjuk ‑ többen hivatkoztak erre is ‑, hogy a demográfiai mutatók nagyon keményen romlottak az elmúltak időszakban. Itt csak szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy a KSH szerint a 2009. évben 96 ezer volt az élveszületések száma Magyarországon, míg 2018-ban ez már 89 ezerre csökkent. Ez nagyon-nagyon jelentős csökkenés, ha százalékban is nézzük.

Aztán még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet, mégpedig arra, hogy államtitkár úr az áfacsökkentésről is beszélt, ami nagyon örvendetes. Mi is támogattuk az áfacsökkentéseket, sőt sokat mi magunk is javasoltunk, hogy melyek azok a területek, ahol az áfát szükséges lenne a 27 százalékról 5 százalékra csökkenteni, és különösen az élelmiszerek terén ezt nagyon fontosnak tartjuk. Azonban ennek a végrehajtásába egy olyanfajta hiba csúszott ‑ és ez szerintem egy nagyon-nagyon jelentős hiba ‑, hogy amikor az élelmiszeráfa lecsökkent 5 százalékra, akkor az végrehajtásra is került a kereskedelemben, néhány hónapig. Ez megfigyelhető volt a multi kereskedelmi cégeknél: hat hónap volt az az időtartam, amíg kitartották az áfát, amíg megtörtént ez a csökkenés, a 27 százalékról 5 százalékra vagy egy alacsonyabbról még alacsonyabbra csökkenő áfamérték tekintetében, és amikor elkövetkezett július 1-je ‑ és gondolom, hogy ez a kormányzattal történtő megállapodás alapján történt ‑, hirtelen a multi kereskedelmi cégek ugyanazon a napon valamennyien visszaemelték arra az eredeti szintre. Ilyen volt kifejezetten ‑ megfigyeltem ‑ a tej ára a multicégeknél, amelynél rögtön visszatették július 1-jével az eredetire az áfát. És kinél csapódik le az áfacsökkenés mértéke? Nem a magyar lakosságnál, nem a magyar embereknél csapódik le, nem a nyugdíjasoknál, a kisgyerekeseknél meg a nagycsaládosoknál s a többi, nem náluk csapódik le az áfacsökkentés mértéke, hanem a multi kereskedelmi cégeknél.

Én erre hívnám fel nagyon a kormányzat figyelmét, hogy erre figyeljenek oda, és nézzük meg, hogy ne a multinacionális cégeket támogassuk az áfacsökkentéssel, hanem igenis próbáljuk meg azt, hogy ez érvényesüljön is, és az áfacsökkentés mértéke a lakosságnak is segítséget jelentsen.

Bérszínvonal. A bérszínvonal emelkedése is egy jó dolog és egy nagyon fontos dolog, ezt kihangsúlyozta államtitkár úr is, azonban azt is látni kell, hogy amikor 10-11 százalékos bérszínvonal-növekedésről beszélünk, akkor azt is látjuk, hogy ez euróban közel sem annyit ér, hiszen ha van egy 10 százalékos béremelés, de van ugyanezen időtartam alatt egy 7 százalékos forintleértékelés, akkor a nemzetközi piacon a magyar emberek keresete csak 3 százalékkal fog javulni. És azt látjuk, hogy még ekkor is lázadnak a multinacionális cégek, amikor nekik 3 százalékos reálbérfejlesztést kell Magyarországon megfogalmazni. És önök hogyan reagálnak erre? Behozzák a külföldi migráns munkásokat Mongóliából, Vietnamból, Törökországból, Ukrajnából és mindenhonnan. Miért? Azért, hogy ne emelkedjenek tovább Magyarországon a bérek, hanem a multiknak az alacsony munkabérű munkavállaló ott legyen. Tulajdonképpen ezeket szolgálják ki ezzel.

De a bérszínvonallal kapcsolatban van más kritikám is, mégpedig az, hogy a kormány miért nem figyel arra, hogy Magyarország ne szakadjon ketté vagy három részre. Mert azt látjuk, hogy Magyarországon teljesen mást ér egy északkelet-magyarországi munkavállaló munkaereje, teljesen mást ér egy fővárosinak, teljesen mást ér egy nyugat-magyarországinak. Mire gondolok itt? Például arra, hogy Győr-Moson-Sopron megyében jelen pillanatban, 2019. július 1‑jén ‑ első félévi KSH-adatok szerint ‑ 450 ezer forint bruttó keresete van egy Győr-Moson-Sopron megyei embernek. Ezzel szemben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében már jóval kevesebb, 246 ezer forint lesz, csaknem a fele lesz a keresete egy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei embernek. Bocsánat, a budapestieknek 450 ezer forint, nem a Győr-Moson-Sopron megyeieknek, ezt tévesen mondtam az előbb, de a különbség azért látható a fővárosi bér és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bér között.

Azt is láthatjuk, hogy ez a leszakadás egyre erőteljesebb. Például Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vonatkozásában még jobban nyílt az olló, mint eddig, mert Hajdú-Bihar megyéhez vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyéhez képest is, a két szomszéd megyéhez képest is elég jelentős a leszakadás. Ez 35-45 ezer forint az egyik és a másik megyével kapcsolatban.

És mit látunk? Két évvel ezelőtt az országos átlag és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bérek között közel 80 ezer forint volt a különbség, ez az olló tovább nyílt, mára 113 ezer forintról beszélünk az országos átlagkereset és a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei bérek között. És ebből is az látszik, hogy a kormány mintha elfeledkezett volna Északkelet-Magyarországról, elfeledkezett volna Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéről. Amikor egy költségvetést végrehajtunk, akkor, azt gondolnám, hogy valahol egy kormánynak az is feladata lenne, hogy az országon belül megpróbálja kiegyenlíteni azokat a különbségeket, amelyek igenis valósan léteznek, és ezek a különbségek folyamatosan nőnek. És majd reagálnék Tilki Attila képviselőtársam szavaira is, aki mint a legkeletibb Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei térség országgyűlési képviselője azt éreztette itt, mintha ott olyan fejlődés lenne, és odajönnének a lakosok, minél többen, fejlődik lakosságszámban is, mert az olyan jó terület. De erre majd inkább a végén térnék ki. Tehát úgy gondolom, hogy itt nagyon súlyos anomáliák vannak.

Államadóssággal kapcsolatban én csak egy dolgot szerettem volna megjegyezni, de már sokan elmondták, hogy tényleg nagyon szépek a mutatók, nagyon örülök annak is, hogy a szerkezete átalakult, valóban jobb befelé tartozni, mint kifelé, és jobb forintban eladósodni, mint euróban, dollárban eladósodni, valóban jobb, ez mindenképpen érték, de azért azt is látni kell, hogy bődületes mértékűen nőtt meg az államadósság az Orbán-kormány ideje alatt, 2010 óta. Tehát itt nem csökkenésről beszélünk; bizonyos szempontból persze lehet csökkenésről beszélni, de nominálisan ez egy irtózatos emelkedés, hiszen 19 000 milliárd forintról 28 000 milliárd forintra nőtt a magyar államadósság.

(16.40)

Ez azt jelenti, hogy 50 százalékos növekedésről beszélhetünk kilenc esztendő alatt, és ez egy bődületes nagy mérték. Úgy gondolom, ebben nem történt igazán előrelépés a kormányzat részéről.

Munkanélküliség. Mindenütt elmondják, hogy a munkanélküliség milyen szép, milyen jó, 3,5 százalék környékén van Magyarországon a munkanélküliség. Itt megint hivatkozom az ország kettészakadására, mert Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez a mutató 8,7 százalék, és ez egy óriási probléma, hogy 8,7 százalék, de azt gondolom, még nagyobb baj az, hogy a 2018. évben egyetlenegy esztendő alatt 6 százalékkal nőtt a munkanélküliség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Persze, itt azért rámutatok arra ‑ ennyivel nőtt, ez a KSH statisztikai adata, 6 százalékkal nőtt az előző évihez képest a munkanélküliség ‑ államtitkár úr nézzen utána ‑ Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és azt gondolom, hogy elsősorban a közfoglalkoztatásból véglegesen kitett emberekből származik ez a növekedés, ezt gondolom, de igazán nem tudom. Ezek az okai annak, hogy ekkora a munkanélküliség, ilyen alacsonyak a bérek, hogy onnan a legnagyobb az elvándorlás, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből mind Magyarország többi része, Nyugat-Magyarország, Közép-Magyarország irányába, mind pedig a külföld irányába. Én ezt nagyon nagynak tartom, hogy egy megyén belül egyetlenegy év alatt 6 százalékos növekedés legyen.

Tilki Attila képviselőtársam szavaira reagálva, hogy demográfiai növekedés van a keleti végeken, és hogy a faluprogramnak köszönhető s a többi, hát, én ezt eléggé kétlem, hogy annak lenne köszönhető, illetve szeretném megkérdezni, hogy hogyan történik az, hogy egy 70-80 négyzetméteres lakásba, mondjuk, 150-en vannak bejelentkezve, valamennyien ukrán-magyar kettős állampolgárok. Ez vajon jó körülménynek felel‑e meg, hogy egy 70 négyzetméteres lakásban 150-en laknak? Így, mondjuk, nem egészen fél négyzetméter jut fejenként az itt lakóknak. Szeretnék hivatkozni például Kispalád példájára. Kispalád településnek, amely Tilki képviselőtársam körzetében van, 2011-ben 539 fő volt a lakosa. Ez 2016-ra, öt év alatt 1164-re nőtt, tehát több mint duplájára. Megnéztem a Wikipédián Kispalád települést, onnan is vettem ezeket az adatokat, és a következőt szeretném idézni a Wikipédiából: „Van olyan családi ház, ahová száznál is több ukrán-magyar kettős állampolgár jelentkezett be, pedig sosem látta őket senki. A polgármester nem volt hajlandó cáfolni azokat a feltételezéseket, melyek szerint ezeket a bejelentkezéseket elsősorban választási csalás céljából támogatta.” Hát, nem tudom, én nem arra lennék büszke, hogy a keleti térségben milyen fejlődés van, főleg nem, ha ilyen vélemények vannak arról, hogy mi is történik ott, abban a térségben.

Tehát én arra szerettem volna államtitkár úr figyelmét felhívni ebben a felszólalásban, hogy milyen anomáliák vannak Magyarország középső részén, nyugati részén és az északkeleti részén, vagy akár beszélhetünk a keleti részről is. Tényleg a kormánynak az lenne a felelőssége, hogy amikor végrehajtjuk ezeket a fejlesztéseket, akkor figyelembe vennénk azt is, hogy országos viszonylatban hol van ekkora munkaerőtöbblet, hol van az, amikor a lakosság nem tudja megszerezni azt a jövedelmet, amiből ő meg tudna élni, és sokkal jobban oda kellene figyelni, hogy ezek a viszonyok kiegyenlítődjenek országos viszonylatban is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)