Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Akkor most kizárólag csak szakmai alapon szeretnék hozzászólni, és mivel megígértem, hogy az egészségüggyel kapcsolatban, akkor próbálok csak a tényekre, a számokra hivatkozni, hogy mi is történt 2018-ban.

A zárszámadás esetleges pozitívumai mellett is jól mutatja a kormány egészségügy-politikájában uralkodó fejetlenséget és a hosszú távú tervezettség hiányát a 2018-as zárszámadás.

Az elején említett tervezettség hiánya jól szemlélteti, hogy a főbb számok vonatkozásában a 2018. évi költségvetés zárszámadása jelentős mértékben eltér a költségvetés 2017-ben elfogadott számaitól. Elsőként az egészségügyi intézményekben a dolgozók bérére érdemes felhívni a figyelmet. Az elején leszögezem, lehet, hogy még úgy tűnik, hogy pozitív, amit el fogok mondani, de majd ki fog derülni, hogy az a tervezetlenséget és a szervezetlenséget vetíti elő, amit a számok tükröznek.

Látható, hogy a költségvetés 289 milliárdja és a zárszámadás 329 milliárdja között 40 milliárd forint különbség van. Ez több mint 10 százalékos eltérés. Ennek az eltérésnek az alapvető oka nemcsak az, hogy a béremeléseket év közben átütemezték, hanem az is, hogy a költségvetésben a béremelés mértéke eleve megalapozatlan volt.

Fontos kiemelni azt is, hogy a 2018. évi költségvetéshez benyújtott MSZP-s módosító javaslatban az egészségügyi dolgozók bérére 352 milliárd forint forrást biztosítottunk volna. Ennek az elfogadása esetén a béremelések tavaly végrehajtott mértékére teljes egészében fedezetet biztosított volna, sőt magasabb szintű béremelésre lehetőséget biztosított volna a költségvetésben.

Amit azonban az előzőekből a leglényegesebb kiemelni, az, hogy az MSZP módosító javaslatában az egészségügyi dolgozók bérére fordított összeg sokkal közelebb áll a végrehajtott költségvetés számaihoz, mint a Fidesz által 2017-ben benyújtott törvényjavaslat. Röviden összefoglalva tehát az mondható el, hogy az MSZP által benyújtott egészségügyi módosító javaslat sokkal megalapozottabb, a valósághoz közelebb álló, az egészségügyi ágazat igényeinek sokkal inkább megfelel, mint a Fidesz javaslata ezen a téren.

Az MSZP által javasolt zárszámadáshoz képest számított többlet pontosan az olyan visszásságok kiküszöbölésére lett volna alkalmas, mint amelyek a fideszes béremelések kapcsán megfigyelhetőek voltak. Ezek a visszásságok akkor voltak megfigyelhetőek, amikor a béremelésben érintett egészségügyi dolgozók, leginkább az egészségügyi szakdolgozók alapbére nem érte el a szakmai bérminimumot. Ebben az esetben ugyanis a bére nem növekedett, hiszen a béremelés az alapbérre vonatkozott.

Pusztán csökkent az alapbér és a bérminimum közötti különbség, de mivel a törvény erejénél fogva a bérminimumnál nem kereshetett kevesebbet a dolgozó, így ez érdemi béremelést nem jelentett. Ez a probléma több mint tízezer egészségügyi dolgozót érintett a 2018-as költségvetésben.

Az egészségügyi intézmények dologi kiadásának körében még a fentinél is drasztikusabb különbség látható. A költségvetés 234,5 milliárdja és a zárszámadás 310 milliárdja közötti drasztikus különbség 75,5 milliárd forint.

(16.20)

Ez 32 százalékos különbséget jelent a költségvetésben tervezett összeghez képest. Ennek a különbségnek az elsődleges oka a kórházak évenkénti eladósodása, illetve az adósság év végi törlesztése. Látjuk évről évre, hogy ez mekkora problémát okoz a költségvetésnek, de hogy mekkora problémát okoz a kórházaknak és ezen keresztül az orvosoknak és a betegeknek. Ez a 2010-et követő egészségügyi politika sajátosságának tekinthető megoldás azt eredményezi, hogy a kórházak minden évben 40-60 milliárd forintnyi adósságot halmoznak fel az év végére. A Magyar Nemzeti Bank által kiadott versenyképességi programból egyértelműen látszik, hogy a kórházak adóssága 2010 után növekedett meg ilyen drasztikus mértékben.

Ezen szempontok alapján tehát érthető a költségvetés és a zárszámadás közötti különbség, azonban a korábban említett tervezetlenség egyik legkirívóbb megnyilvánulása, hiszen az látható, hogy bár a kormány tisztában van azzal, hogy az általa a kórházaknak juttatott források nem elegendőek a kórházak rendes üzemeltetéséhez, azonban mégsem hajlandó ezt az összeget jelentős mértékben megemelni, vagyis a kórházak költségvetését úgy tervezni, hogy azok ne induljanak eleve adósságból. Látjuk azóta is, hogy vagy valamilyen biztosokat ültetnek a kórházak élére, vagy próbálják zsarolni a kórházakat, hogy ha nem jól gazdálkodnak, akkor ennek milyen súlyos következményei lesznek. Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy az MSZP által a költségvetéshez benyújtott módosító javaslat ‑ 280 milliárd forint ‑ pont ezt az adósságot fedezte volna a kórházaknál, és ezen szám vonatkozásában is az látható, hogy az MSZP javaslata sokkal közelebb állt a ténylegesen végrehajtott költségvetéshez, sokkal reálisabb számokat tartalmaz, mint a kormány által eredetileg benyújtott költségvetés.

A finanszírozás körében meg kell említeni azt, hogy a kormány adós maradt a finanszírozási rendszer átalakításával, bár a 2020. évi költségvetés tartalmazott erre vonatkozó utalást, így a minimumfeltételek felülvizsgálata a hbcs- és a tb-rendszer átalakításával, felülvizsgálatával, amely hiánya jelenleg olyan visszásságokat eredményez, hogy a kórházaknak jobban megéri végtagokat amputálni, mint azokat megmenteni, így Magyarország az elsők között van az amputált végtagok vonatkozásában az Európai Unióban. S itt még felhoznám a fogorvosi praxis finanszírozásának szintre hozatalát, amit azóta sem tettek meg. Ez utóbbi elmaradás vonatkozásában fontos megemlíteni, hogy a fogorvosok 2019-ben sztrájkot hirdettek azért, mivel gyakorlatilag a fenntarthatatlanság közelébe kerültek a házi fogorvosi praxisok.

Hasonló problémák említhetőek az Országos Mentőszolgálat személyi kiadásai esetén is, ahol a költségvetés 26 milliárd és a zárszámadás 33,5 milliárd forintja közötti eltérés 28 százalékos. Ezen a ponton kell felhívni a figyelmet arra, hogy az egyébként rendkívül alulfizetett mentősök 2018 elején sztrájkkal fenyegették meg az egészségügyi tárcát. Egy mentőápoló fizetése például a 2018. évi béremelés után nem érte el a nettó 200 ezer forintot.

Rengetegen voltak olyanok is, akiknek az alapbére a szakmai bérminimum alatt volt, és ezért a kórházi dolgozóknál ismertetett körülmények alapján kimaradtak a béremelésből. Természetesen az OMSZ esetén is látható, hogy az MSZP erre a területre vonatkozó javaslata, a 40 milliárd forint közelebb áll a valóban végrehajtott költségvetéshez, mint a kormány javaslata ‑ 6,5 milliárd forint a különbség a zárszámadás és az MSZP javaslata között ‑, amely nemcsak a szocialista javaslat megalapozottságát mutatja, hanem azt is, hogy az valójában alkalmas lett volna a mentősök által egyébként megérdemelt béremelés teljesítésére.

Legvégül a gyógyszerkasszát érdemes közelebbről szemügyre venni. A költségvetés 265 milliárdja és a zárszámadás 357 milliárdja közötti különbség 34 százalék, ez 92 milliárd forint. A költségvetésben a 265 milliárd forintos kiadás mellé egy 72 milliárdos céltartartalékösszeg társult, amely így összesen 337 milliárd forintot jelentett. Már a költségvetés tervezésekor is látható volt, hogy a 2017. évi gyógyszerkiadások is magasabbak lesznek, mint amekkora összeget a kormány tervezett. Ez az eltérés akkor Székely Tamás számításai szerint 3 milliárd forint volt, és valóban, az látható, hogy amennyiben a kiadásokhoz a céltartalékot is hozzászámítjuk ‑ összesen 337 milliárd ‑, az is 20 milliárd forint különbséget jelent ahhoz képest, ami a zárszámadásban szerepelt. Az MSZP módosító javaslata a céltartalékkal kiegészítve összesen 387 milliárd forintot biztosított volna a gyógyszerkassza számára. Ez az eltérés annak tudható be, hogy a Magyar Szocialista Párt a 65 év felettiek számára ingyenesen biztosította volna a gyógyszereket. Amennyiben összevetjük, hogy a 65 év felettiek számára az ingyenes gyógyszer mekkora kiadást jelentene ‑ ez körülbelül 20 milliárd forint ‑, akkor ezen a soron is az látható, hogy az MSZP javaslata megalapozottabb, a valódi viszonyoknak inkább megfelelő számokat tartalmaz, mint amit a kormány benyújtott.

A fentiek alapján az látható, hogy az egészségügyi szaktárca egyszerűen képtelen ténylegesen felmérni a saját lépései pénzügyi következményeit, és képtelen a költségvetést úgy megtervezni, hogy az tükrözze a költségvetés valódi kiadásait. Ennek következtében az egészségügy finanszírozása átláthatatlan, ott évről évre nem történik más, mint kormányzati tűzoltás.

Kilenc éve nem tudott megoldást kínálni a kormány az egészségügyi intézmények államosítása után az egészségügyi intézmények eladósodására, az adósságok tartós kezelésére. Ehelyett olyan költségvetéseket fogad el, amelyek a kórházakat folyamatos eladósodottságban tartják. Ez a megoldás nyilván alkalmas arra, hogy a kórházak kiadásait visszafogja, azonban egyáltalán nem alkalmas átlátható, megbízható és fenntartható egészségügy létrehozására. Nem modernizálta a kórházak finanszírozását, nem vizsgálta felül a minimumfeltételeket teljeskörűen. Nem lassította le a költségvetés a háziorvosi körzetek kiüresedését, amely mára már több mint 600 ezer embert és egész térségeket érint.

Ma Magyarországon körülbelül 600 ezer ember nem jut hozzá napi szinten a háziorvosi ellátáshoz. Sőt, azt a számot is el kell mondani, hogy ma Magyarországon majdnem eléri a 30 ezret azoknak a betegeknek a száma, akiknek nem olyan súlyos a betegségük, hogy az indokolná a halálukat, hanem az okozza ezeknek a betegeknek a halálát, hogy a megfelelő egészségügyi ellátáshoz nem tudnak hozzájutni ma Magyarországon. Államtitkár úr tudja, hogy hány emberről beszélünk, ha az elmúlt 9 évet nézzük, csak azért, mert nem hajlandóak az egészségüggyel úgy foglalkozni, ahogy megérdemelné.

Nem biztosított megfelelő forrásokat a kormány a házi fogorvosok számára a praxisok normális fenntartására. Amúgy, ha a magyaroknak azt a helyzetét nézzük, hogy hogyan is állunk, hogyan van rendben a magyar emberek fogazata, ott is elmondhatjuk, hogy nem dicsekedhetünk, sőt leghátul kullogunk az Európai Unióban.

Nem biztosít megfelelő béremelést, nem adja meg az egészségügyi dolgozók számára a szakmai megbecsülést, az egészségügyi béreket a nemzeti átlagbérek környékén tartja, pedig az egészségügyi dolgozóink ennél többet érdemelnének. Ennek következménye, hogy a betöltetlenné vált egészségügyi munkahelyek száma 2018-ban növekedett az előző évekhez képest.

Ezek pedig olyan hiányosságok, amelyek mindegyike hozzájárul ahhoz, hogy a magyarok ma az egészségügyet tartják az ország legeslegnagyobb problémájának, hiszen Magyarország nemcsak keveset költ az egészségügyre, hanem az egészségügyi források felhasználása sem hatékony.

Én többször elmondtam már felszólalásaimban, hogy ha nekünk, ellenzéki politikusoknak nem hisznek, ha a magyar embereknek nem hisznek, hogy mi történik ma az egészségügyben, mi történik a háziorvosi praxisoknál, milyen állapotban vannak ezek a praxisok, milyen a korfája a háziorvosoknak, a gyermekorvosokról meg még nem is beszéltem, milyen helyzetben van egy beteg, ha bekerül a kórházba, milyen helyzetben vannak a szakápolók, a műtősök ‑ csak néhány botrányról, amikor csak azért lesz rosszul egy orvos műtét közben, mert az alapvető eszközök nem funkcionálnak egy-egy műtőben, beszélek itt a klímáról, amikor nem működik a klíma a műtőben, és mondjuk, ez nem nyáron történik, hanem októberben, amikor októberben olyan időjárás van, hogy kiemelkedően magas a hőmérséklet, és egy orvos csak azért lesz rosszul, mert nem működik a klíma, és akkor még a fertőzésveszélyekről meg más gondokról nem is beszélünk. Szóval, ha nekünk, politikusoknak nem hisznek, akkor arra kérem önöket ‑ és ezt már nagyon sokszor elmondtam itt a Parlament falai között ‑, hogy a szakma kritikáit kell elővenni, ami most már elég hangos, most már elég sok kritikát fogalmaznak meg, akár az Orvosi Kamara, akár az összes többi szakszervezet, akik ezzel foglalkoznak és a dolgozók érdekeit védik.

(16.30)

Én akkor arra kérem államtitkár asszonyt és államtitkár urat, hogy akkor ezt hallgassák meg.

És államtitkár úr szavaira reagálva még az előzőekből: igen, államtitkár úr, lehet, hogy ön csak a számokat nézi, de csak megismételni tudom önmagamat, a számok között mindig emberi életek és emberi sorsok vannak. És, higgye el, hogy a magyar választókat nem az ön számai érdeklik, hanem az, amit nap mint nap megélnek. Köszönöm szépen, elnök úr.