Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Bátor és határozott lépést tett újra és tesz újra a kormány, nagy tisztelettel tekintünk e bátor és határozott lépés felé. Úgy látjuk, hogy nagy lendületben vannak. Az elmúlt napon államtitkár úr kevesebbet volt bent, de itt mi átélhettünk egy nagyon komoly vitát, volt egy lex Czeglédy, a Magyar Tudományos Akadémia szétverése, aztán volt két olyan salátatörvény, amelynek eljutottunk a torzsájáig, tehát egészen a gyökeréig, amikor le tudtuk hántani a leveleket a salátáról, s meglepetésünkre olyan csodákat találtunk ott benne, mint például a Balaton-törvény. Szóval, nagyon izgalmas volt a tegnapi nap, és akkor itt megérkeztünk a médiatörvényhez.

Magam is szeretném rögzíteni, hogy az lett volna a helyes, államtitkár úr, ha az elmúlt évek tapasztalata alapján behozták volna a médiatörvény átalakítását, figyelembe vették volna azt a mérhetetlen sok szakmai véleményt, politikai véleményt, külföldi véleményt, amelyik elmondja, hogy miért vállalhatatlan, miért igazságtalan és miért aránytalan a jelenlegi médiatörvény, és nem bújtak volna vagy nem bújnának egy európai uniós direktíva mögé, és módosítgatnak bizonyos részeket.

Szeretném kihasználni ezt az alkalmat, hogy ilyen nagy és széles nyilvánosság előtt mondhatom el az álláspontomat és az álláspontunkat. Szeretném elmondani, hogy Magyarországon vannak szabad sajtótermékek, vannak szabad és bátor újságírók, de összességében ez európai értelemben már nem szabad sajtó, amelyik Magyarországon van. Önök médiaegyensúlyról beszélnek, helyreállított médiaegyensúlyról a nyilatkozatban. Néha párás és könnyes tekintettel hallgatjuk miniszterelnök urat, aki azt mondja, hogy bár olyan elbírálásban lenne neki része, mint amit itt kapnak a balliberális politikusok. Ilyenkor szokták kirakni a 19 megyei lap címlapját vagy a honlapjából 15-öt, 16-ot ugyanazzal a képpel, ugyanazzal a szöveggel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szakemberek mérése szerint, ha a közszolgálati televíziót is önökhöz húzzuk, márpedig talán nem hibázunk nagyot kommunikációs szempontból, akkor ma Magyarországon 77,8 százaléka a médiának kormánypárti, kormányközeli. Ehhez vegyék még azt hozzá ‑ és nem mondtam azt, hogy a 22 pedig természetesen az ellenzékkel van, ugyanúgy bántanak ezeken a helyeken minket is ‑, ehhez vegyék még azt hozzá, államtitkár úr, hogy rendkívüli módon lejt a pálya. Lejt a pálya, mert olyan forráskülönbségek vannak a szabad és független médiánál és a kormányhoz közel álló médiáknál, amik gyakorlatilag emberi ésszel felfoghatatlanok reklámköltségekben, költségvetési támogatásokban és minden egyéb hozzáférési segítségben, és még ennek ellenére próbálkoznak néha olyanokkal, hogy bizonyos szolgáltatóknál bizonyos csatornákat nem tesznek hozzáférhetővé. Tehát nem elég az, hogy van ez a 77,8 százalék, nem elég az, hogy ezek a médiák ki vannak tömve közpénzzel, eközben még technológiai problémákat vagy gátakat is behelyeznek, hogy kevésbé férjenek hozzá az emberek.

Ebből következik az, hogy ma van a magyar társadalomnak egy jelentős része, amelyik számára, azt gondolom, hogy az a fajta, amit mi szabad véleményalkotásnak gondolunk, és nem támadásnak, mint önök, hanem úgy gondoljuk, hogy van egy ilyen, hogy önnek más a véleménye a világról, és ezt beszéljük meg, az nem jut el az emberek egy jelentős részéhez.

(15.10)

De akkor beszéljünk itt a törvényről is! Önök azt mondták, hogy ez egy jogharmonizációs dokumentum. Készséggel elfogadom. Itt egy rekordsebességgel elénk hozott ‑ képviselő asszony is említette ‑, 2018. novemberi irányelvről van szó. Örülök, hogy ebből a szempontból az EU-direktívák ilyen gyorsan suhannak át most már a magyar jogrenden. Nem volt ez mindig így, meg nem ezt sugallták az elmúlt időszakban a plakátok. Ezzel tulajdonképpen nincs is baj, vagy nem is lenne nagyon baj. De aztán van egy ilyen formula, amit talán lehet, hogy most használt is hasonló módon, hogy a jogalkalmazói gyakorlat során felmerült kisebb változásokat is itt megpróbálják átvezetni, ami már azért vet fel bizonyos dolgokat.

Én magam kilenc ilyen témát fogok most feldobni, ami kísértetiesen egyébként arrafelé halad, amit a képviselő asszony vezérszónokként elmondott, és a jobbikos képviselőtársam is, csak szeretném ezeket egy picit értelmezni is, de ígérem, nagyon rövid leszek. Az látszik, hogy a Médiatanács-ügyben önök még mindig benne hagytak egy hibát a törvényben múltkor, mert még mindig volt egy ilyen mérlegelési jog, volt egy ilyen fellebbezési lehetőség bárki számára, akinek volt lehetősége, ezt most végleg kivették ebből a dologból. Tehát nincs már semmi. Amit az önök által megválasztott és csak kizárólag pártkatonákból álló Médiatanács mond, az ellen semmilyen formában nem lehet sehova fordulni. Tehát így kell érteni azt, amit önök itt vívmányként fogalmaztak meg. Ez azt jelenti mostantól kezdve, hogy amit a Médiatanács mond, azzal szemben nincs semmilyen módon semmifajta apelláta.

Hét évről tíz évre növelik a lehetőséget a szereplőknek. Azt mondanám, hogy ez piaci viszonyok között tökéletes, hiszen itt nagyon komoly befektetéseket eszközölnek emberek, de erről beszéltem egész idáig: nincsenek piaci viszonyok. Nem akarom visszaismételni Szilágyi urat, ő ezt kiszámolta, hogy mit jelent. Valójában ez nem szól másról, mint ciklusokon túlnyúlóan bebetonoznak olyan médiaszereplőket, akik adott esetben készek és képesek arra, hogy a mindenkori vagy esetleg azokat a kormányokat, amelyek számukra nem szimpatikusak, lehetetlenné tegyék.

A legfeljebb 45 perces hírműsorügyben én magam is úgy gondolom, hogy ez egy totál felesleges dolog. Volt, ami volt, nem érzem, hogy ebből a szempontból bárkivel ki fognak szúrni, de ha már ennyire szabályozni akarnak, én egy idősebb ember vagyok, mint ön, vagy ha körbenézek, talán a teremben én vagyok most a legidősebb, nem tudom; volt egy kiváló időszak itt Magyarországon évtizedekig. Magyarország fél 8-kor leült a televízió elé. Fél 8-kor, ugyanis akkor már mindenki otthon volt, nem jártak az emberek kocsmázni. Fél 8-kor leültek a magyar emberek a televízió elé, és 8 óra 00-áig híradót néztek, időjárással, sporttal, politikával, és 20 óra 5 perckor már a Kékfény kezdődött.

Miért nem állunk rá erre akkor? Legyen az, hogy a kormány kimondja, hogy fél 8-tól 8-ig híradót kell nézni mindenkinek, az kötelező, 30 perc, aztán aki még a saját pénzén akar valamit hozzátenni, az csinálja, de az mindenképpen legyen kötelező. Nem világos, hogy miért gondolják azt ‑ olvastam most valahol, hogy ez az RTL ellen van ‑, nem gondolják, hogy ezt nem fogja tudni bármelyik kereskedelmi televízió úgy kijátszani, ha tényleg erre szükség van, mert 45 perc bőven elég arra, hogy elmondják az aznapi szükséges témákat.

A bulvár 20-ról 35-re növelése megint nem világos. Ez megint egy mérlegelés. Megint nem tudtuk eldönteni, hogy melyik minősül annak, melyik nem, de ne haragudjon, ez picit lenézése a magyar médiafogyasztóknak. Tehát azt üzenik, azt sugallják, hogy tessék eltolni a médiafogyasztást abba az irányba, hogy kevesebb igényesebb műsor legyen, hanem a hírblokkokat is próbáljuk meg felbruttósítani, nézettebbé tenni azzal, hogy sokkal több gyilkosság és sokkal több bulvártéma legyen benne.

Nem akarok beleszaladni abba az egyszerű csapdába, hogy a kereszténydemokrata párt elnöke pornóügyben milyen álláspontot képvisel, mert valószínűsíthetően ez egy kényes kérdés lenne. De tényleg őszintén mondom ‑ a XXI. században vagyunk ‑, komolyan gondolják azt, hogy ami ott le van írva, egyébként ilyen szempontból röhejes az Európai Unió álláspontja is, hogy vannak ma már olyan elektronikai és technikai és műszaki megoldások, hogy a gyerek nem fog hozzáférni abban a világban, amikor gyakorlatilag videómegosztó csatornákon bármit meg tud nézni? Ha mi beengedjük ezt a dolgot abba a médiába, amely egyébként egy gombnyomással hozzáférhető, akkor nincs az a szülői technika, amivel ezt bármilyen módon korlátozni lehet.

Ma az én kisebbik és nagyobb gyerekem jobban ért a technikai dolgokhoz, mint én. Nekem azt meg kell tanulni, neki meg a kezében és a fejében benne van.

Tehát én azt vélelmezném vagy azt gondolnám, hogy amikor egy keresztényalapú párt hosszú harcot folytat Brüsszellel évekig, megakadályozza alapvető dolgok bejövetelét Brüsszelből, és ezt saját maga számára kiteszi a címlapra, akkor egy ilyen ügyben miért nem mondja Brüsszelnek, hogy nem, hiába van benne abban az irányelvben. Igen, benne van. Miért nem mondja ebben a kérdésben, hogy tíz dolgot átveszünk, ne haragudjatok, de mi ezt nem fogjuk átvenni. Még egyszer mondom, nem akarok erre a kényes pályára sokkal jobban rácsúszni, nem is fogok ezzel most ennél jobban foglalkozni, csak ezt az egyszerű költői kérdést szeretném önöknek feltenni.

(Az elnöki széket Sneider Tamás, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Az ismétlési jogdíjban, ha jól értem, akkor megtörtek, helyesen. Én most olvastam a számokat, 330 millió forint/évről volt szó, és 9200 emberről. Annak fényében, hogy azt hiszem, 90 milliárd a köztévé támogatása, talán ez a 330 millió nem okozott volna nagy lelki törést.

A reklámidő-eloszlás ‑ Szilágyi képviselő úr elmondta ‑ tényleg nem világos. Volt egy szabályozás, azt sem kellett nagyon szeretni. Abban is érzékeltem azt, hogy a film izgalmasabb részeiben kicsit megtolják a reklámokat, de most tényleg az lesz, hogy abban a sávban, abban a 12 órában össze lehet sűríteni gyakorlatilag arra a 7-10 óra közötti időszakra a reklámok mindegyikét. Megint nem értem, hogy ebben mi a jó, nem teljesen világos.

Az európai filmek 25 százalékról 30 százalékra növekedése tekintetében megint azt az egyszerű kérdést teszem fel, helyesnek tartom, nagyon jónak tartom, de még egyszer mondom, itt egy olyan politikai árkot ástak közénk, hogy vannak a nemzeti pártok, és vannak a nemzetietlenek, a brüsszeli érdeket toló pártok, és önök most behozzák gyakorlatilag öt hónap alatt egy brüsszeli irányelv tökéletes átvételét, és semmilyen módon nem figyelik, nem nézik azt, hogy egyébként ez a magyar érdekek szempontjából miért jó.

Magyar színészeket sújtottak volna azzal a dologgal, a magyar filmek rovására lehet növelni az európai filmek számát, valamilyen mechanikai módon próbálják meg az erőszakos tartalmakat a gyerekektől elzárni, tehát számtalan olyan dolgot is átvesznek ebből, ami azt gondolom, talán felesleges, és nem is nagyon hasznos.

Nagyon várom azt, hogy a videómegosztó platformok ügyében mi lesz majd a javaslat. Ezt egyébként egy olyan valódi problémának gondolom, amivel szerintem a XXI. században foglalkozni kell, és ha ebben lehet segíteni, lehet valamifajta pártokon átnyúló konszenzust teremteni, akkor ezt igazán fontosnak tartom.

Ha az ember foglalkozik ezzel egy picit, akkor pontosan látja, hogy ma már olyan tartalmakhoz férnek hozzá a gyerekeink, amelyek biztos, hogy a saját lelki fejlődésük szempontjából nem hasznosak.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, képviselőtársaim, talán nem fogok meglepetést okozni, hogy a Fidesszel ellentétben mi sem fogjuk támogatni ezt a javaslatot. Most nem kérem el Szilágyi úr maradék módosítóit a hátralévő pár percben, csak azt szeretném mondani, hogy amikor ezt az egész dolgot olvastam, akkor az a népi bölcsesség jutott eszembe ezzel kapcsolatban, hogy önök úgy vannak vele, hogy lekvár helyett önök mindig pálinkát főznek. Nehéz ezt a palacsintán megszokni, de végül is idővel meg lehet. Így vannak önök a médiával is. Köszönöm szépen. (Taps a DK soraiból.)