Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Egy kicsit cinikusnak érzem, hogy mind államtitkár úr, mind pedig Dunai Mónika a felszólalásában, nem is számoltam meg, hogy hányszor mondta azt ezzel a törvénnyel kapcsolatban, hogy ez a kiskorúak védelmét szolgálja. Egy olyan törvényről beszélünk, amely ellentétben az ön állításával, nem szigorítja a pornográf tartalmak megjelenítését, hanem lazít ezen a lehetőségen, és nem szigorítja az indokolatlan erőszakot tartalmazó tartalmakat, hanem lazít ennek a megjelenítésén. Ezt egy kicsit cinikusnak érzem, de hát önök tudják. Egyébként az, amit ön mondott, hogy innentől kezdve majd szigorúbbak lesznek a szabályok, nem igaz, mert pontosan az ellenkezője az igaz.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat egyébként több olyan jogszabályt érint kisebb-nagyobb mértékben, amely jogszabályok a médiaszolgáltatás mikéntjét határozzák meg részletekbe menően. A média jelentőségével és közösségre gyakorolt hatásával mindannyian tisztában vagyunk, ezért különösen fontos, hogy a médiaszabályozás következetes, kiszámítható és egyértelműen betartható legyen.

A műsorszolgáltatás szabályozása során több különféle, gyakran egymással konkuráló érdekre kell figyelemmel lenni, ezen érdekek között kell megtalálni a kényes egyensúlyt. A kényes egyensúly megtalálásában a szabályok megalkotóit alapvetően azon értékek kell hogy vezéreljék, amely értékeket a módosítani tervezett törvények preambulumai is tartalmaznak. Sajnálatos módon az előttünk fekvő törvényjavaslat azonban nélkülözi mindazon értékalapú szempontokat, amelyek a szabályozási irány meghatározására hivatottak.

A törvényjavaslat 23. §-ában egy aprócskának tűnő módosítás eredményeként előállhat az a helyzet ‑ és itt is, gondolom, a kiskorúak védelme érdekében ‑, hogy főműsoridőben akár 72 perces egybefüggő reklámot sugározzon a szolgáltató. Ma ez nem lehetséges, mivel egy órában legfeljebb 12 perc reklám tehető közzé a törvény módosítani tervezett rendelkezése szerint. Ez a módosítás egyértelműen a reklámokhoz fűződő gazdasági érdek előtérbe helyezése a közösség érdekével szemben, így a kiskorúak érdekével szemben is ‑ mondom ezt a fideszes képviselőtársaimnak. A tervezett módosítás a hirdetők és a reklámpiac gazdasági érdekeinek elvtelen kiszolgálását jelenti.

Hasonló a helyzet a közzétehető tartalmak esetében a pornográf tartalmakkal is, természetesen, gondolom, kizárólag a kiskorúak védelmének érdekében. A jelenlegi szabályozás kiemelten tartalmazza a pornográfiát és az indokolatlan erőszakot, mint olyan tartalmakat, amelyek lineáris médiaszolgáltatásban nem tehetők közzé, csak lekérhető médiaszolgáltatás keretében elérhetőek. A módosítás a pornográfiára vonatkozó konkrét kiemelést elhagyja, amivel a kiskorúak erkölcsi fejlődésére gyakorolt negatív hatást bagatellizálja. Különösen rossz szimbolikus üzenet ez, ha figyelembe vesszük ‑ ez is, gondolom, összhangban van az önök gondolkodásmódjával ‑, hogy a javaslat beterjesztője, Semjén Zsolt úr, kereszténydemokrata képviselő, aki máskor oly kényes a keresztény értékekre, az erkölcsös keresztényi nevelés fontosságára, ebben az esetben nem; a vadászatokat, ugye, már ne is említsük.

Szintén szimbolikus jelentőségű módosítás, amely szerint a jelenlegi 20 százalékról 35 százalékra növelhetik a médiaszolgáltatók a bulvártartalmakat a kötelező hírműsoraikban. Ezzel a módosítással sérül a magyar nemzet tagjainak a tájékozódáshoz és tájékoztatáshoz fűződő, a hatályos törvény 5. §-ában foglalt joga. A tervezett módosítás a jelenlegi formájában kifejezetten sérti a hatályos törvényi szabályozást.

A módosítócsomagnak van számos technikai, az Ákr.-rel történő összhang megteremtését vagy az uniós jogharmonizációt biztosító eleme, ugyanakkor számos felesleges ‑ itt ismét említeném ezt a pornólegalizációt ‑ vagy éppen káros módosítást is tartalmazó, a híradók hosszának maximalizálása, a bulvárkvóta emelése.

Még nagyobb probléma, hogy a jelenlegi médiarendszer már bizonyítottan hibás elemeit nem módosítja, a médiafelügyelet egypárti jellege, a közmédia duális, átláthatatlan struktúrája, szerkesztési elveken alapuló kiegyensúlyozatlansága, szankcionálhatatlansága; az önkormányzati médiumok felé továbbra sincsenek közszolgálati követelmények; nem megoldott az állami forrásokból kitartott, elvben piaci működésű média kiküszöbölése sem, ezért összességében mi nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot.

De hogy lássák, hogy mennyire vagyunk konstruktívak, én benyújtottam jó pár módosító javaslatot. Itt láthatják a módosító javaslatainkat. (Felmutatja.) Ezeket kérem, hogy vegyék figyelembe. Ha megengedik, mert az időm még engedi, el is mondanám nagyjából, hogy ezek a módosító javaslatok mire vonatkoznak.

Az 1. §-hoz nem nyújtottunk be módosító javaslatot, pedig benyújthattunk volna, hiszen ez arról szólt volna, hogy az előadóművészek rovására elsősorban a műsorgyártók és a -terjesztők életét könnyítik meg. De amikor a kormány benyújt ilyen javaslatokat, és olyan emberekkel találja szembe magát, akikkel nem szeretné összerúgni a port, itt most közel 3 ezer előadóművésszel ‑ milyen rosszul nézett volna ki, ha ezek az előadóművészek, ezek a véleményformáló emberek elmondták volna az őszinte véleményüket a kormányról! ‑, ezért önök most visszavonják, és rögtön egy visszavonulót fújtak, mert ahogy államtitkár úr mondta, az előadóművészekkel ők tárgyaltak, és rájöttek, hogy jó, tényleg igazuk van, hát ne legyen így.

A probléma csak az, államtitkár úr, hogy tudja, úgy kellene törvényeket alkotni a véleményem szerint, hogy amikor van egy ilyen jó ötletük, akkor el kellett volna menni az előadóművészekhez, van nekik egy csomó olyan szervezetük, akikkel lehetett volna tárgyalni, és meg kellett volna kérdezni előre talán, hogy mi a véleményük. Minden törvénynél így kellene, és akkor az ilyen blamázshelyzeteket önök megoldhatták volna.

Aztán jön a 11. és a 14. §, amire benyújtottunk módosító javaslatot, természetesen ezen szakaszok eltörlését fogjuk javasolni. Ezek rendelkeznek a pornó legalizálásáról, tehát mi tényleg megpróbáljuk megvédeni a kiskorúakat, hiszen semmi sem indokolja a jelenlegi szabályozását liberalizálását. Aki akar, annak módja van jelenleg is ilyen lineáris tartalmakhoz hozzáférnie. E módosításnak praktikusan csak annyi értelme lenne, hogy a kormányközeli vállalkozások, illetve a kormánypárti médiakonglomerátumok, a KESMA-hoz tartozó televíziók közpénzből a késő esti órákban közvetíthessenek pornográf tartalmakat. Ez lenne végül is csak a lényeg.

A 23. §-ban önök engedélyeznék, hogy főműsoridőben az eddigi 12 perc helyett akár félórányi reklám is legyen. Ide is benyújtottunk egy módosító javaslatot. A módosítással a lineáris médiaszolgáltatók főműsoridejének egyes óráiban akár fél órára is nőhetne a reklámidő. Túl a műsorszámok élvezeti értékének elkerülhetetlen csorbulásán, a reklámok negatív hatásait már számtalan kutatás igazolta. Egy magát kereszténynek tartó kormányzat részéről értelmezhetetlen egy ilyen hiperkapitalista javaslat beterjesztése. Ezért a visszavonását javasoljuk.

A 26. §-ban lévő javaslat a híradók hosszát 45 percben maximalizálná, ezzel párhuzamosan természetesen a korábban egyébként a törvénybe jobbikos javaslatként bekerülő bulvárkvótát 20 százalékról 30 százalékra emelné fel. Érdekes módon még az előterjesztő sem akarta megindokolni, hogy milyen szándékból kívánja a híradók hosszát korlátozni. Ez az értelmetlen szigorítás ráadásul könnyen megkerülhető, ezért a törlését javasoljuk. A módosítási javaslat más fordulataiban továbbá eltörölné a reggeli híradókat, valamint megemelné a bulvárkvóta határát. Ez utóbbi természetesen nem meglepő, hiszen a kormány kedvenc híradója, a TV2 Tények című műsora, számtalanszor már hazugságon kapott műsorszáma eddig sem tartotta be a törvény ezen rendelkezéseit.

(15.00)

Ezt a kizárólag fideszes tagokból álló Médiatanács tétlenül nézte, mindazonáltal a megoldás nem a lazítás, hanem a törvények kikényszerítése lenne.

A 31. §, amely a médiaszolgáltatási jogosultságok hosszát hétről tíz évre emeli, a hosszabbítását ötről hétre, ennek nincsen más célja, mint hogy évtizedekre fideszes kezekbe adja a most megválasztandó, vélhetően szintén tisztán fideszesekből álló Médiatanács a rádiós frekvenciákat. Ez egyértelmű, hogy önök erről nem sokat beszéltek itt az elmúlt percekben, hiszen a módosítás indokolatlanul megnövelné a rádiós médiaszolgáltatási jogosultságok hosszát. A jogosultsági idő növelése, valamint a Médiatanács idén esedékes tisztújítása ‑ ahová várhatóan ismételten csak fideszes tagokat fog a kormánypárti többség megválasztani ‑ lehetőséget teremt arra, jól figyeljenek, hogy 2045-ig kormányközeli vállalkozások kezében maradjanak a rádiós médiaszolgáltatási jogosultságok ‑ tehát 2045-ig! Ez jó 15 évvel haladja meg egyébként a hatalomhoz foggal-körömmel ragaszkodó miniszterelnök által uralmának korszakhatáraként kijelölt 2030. évet. Én nem hiszem el, hogy ennyire túl kellene teljesíteni! Ha már a fényes tekintetű vezetőjük csak 2030-ig tervezett, akkor önöknek nem hiszem, hogy olyan törvényjavaslatokat kell benyújtani, ami 2045-ig bebetonozza ezeket a dolgokat, de ismételten valami olyannal találjuk magunkat szembe, ami nem biztos, hogy érthető.

Aztán a 41. § ‑ látom, megy az időm, ha nem érek a végére, akkor majd nyomok még egy sima normál felszólalást ‑, ez is a fideszes médiakoncentrációt erősítő javaslat, amellyel a NER-lovagok és a KESMA befolyását és piaci erejét kívánják önök növelni. Természetesen erre is módosító javaslatot nyújtottunk be, hiszen a Jobbik Magyarországért Mozgalom mint ellenzéki párt, nem nézheti tétlenül, hogy önök teljes mértékben véleménymonopóliumok és a jelentős mértékű piaci részesedés elérésének nemkívánatos módjaként az akvizíciót így tiltani szükséges a már médiaszolgáltatási jogosultsággal rendelkezőknek, hogy más médiaszolgáltatókban bármilyen fokú részesedést szerezzenek, szemben az eredeti javaslat liberalizációs törekvéseivel.

A 47. §-ban itt az a szokásos kavarás az alap gazdálkodásával, ami egyébként is katasztrófa. Az alábbi módosító, amely ezt a kusza helyzetet próbálná meg rendezni, ezt is benyújtottuk, hiszen itt is vannak olyan problémáink ezzel a javaslattal ‑ próbálok az idővel spórolni, és akkor van is olyan, amit még majd kihagyok, de majd lehet, hogy visszatérek rá ‑, tehát a közpénzek kezelésére ‑ gondolom, államtitkár úrnak is nagyon fontos a közpénzek kezelése ‑ és a közvagyon használatára vonatkozóan a törvényhozónak érvényesítenie kell az általánosan elfogadott költségvetési elveket. Az egység és teljesség elvéből ‑ lásd például a németeknél ‑, valamint az áttekinthetőség, a transzparencia ugyancsak általános követelményéből egyaránt az következik, hogy a médiahatóság költségvetését az Országgyűlés az államháztartás, illetőleg Magyarország központi költségvetésének részeként hagyja jóvá. Az államnak egy költségvetésben kell az összes bevételét és kiadását összefoglalnia, hogy ily módon az államháztartás egész terjedelmében átlátható és az Országgyűlés által ellenőrizhető legyen.

Az egység és teljesség elvét egyébként, felhívom a figyelmüket, már az 1897-ben kihirdetett államszámviteli törvényünk is érvényesítette. A közpénzekkel való elszámolás ‑ zárszámadás ‑ és elszámoltatás követelményéből adódóan az NMHH éves pénzügyi beszámolójának hitelességét az államháztartás ellenőrzéséért felelős Állami Számvevőszéknek kell tanúsítania. A médiahatóság vezetőjét az Országgyűlés a számvevőszéki minősítés ismeretében mentheti fel a gazdálkodás felelőssége alól. A törvényhozó mindeddig nem gondoskodott az NMHH pénzügyi beszámolójának független pénzügyi ellenőrzéséről, vagyis az auditálásáról.

A számviteli és az államháztartási törvény egyaránt a bruttó számbavétel elvét alkalmazza, eszerint nincsenek megpántlikázott közpénzek, következésképpen a médiahatóság kiadásait, költségvetési támogatását már nem lehet bevételi forrásai terhére megállapítani. A médiahatóság gazdálkodási autonómiája nem korlátlan. A részletesség és a rugalmasság költségvetési elvéből következően sem a hatóság elnökének, sem a Médiatanácsnak nem adható olyan hatáskör, amely az Országgyűlés által jóváhagyott előirányzatok közötti, korlátozás nélküli átcsoportosítást tenne lehetővé. A javaslat szerint a korlát mértéke egyébként csak tíz százalék lehetne.

Itt most megköszönöm a lehetőséget, a türelmet, és majd folytatni fogom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Potocskáné Kőrösi Anita és Bősz Anett tapsol.)