Dr. Orbán Balázs

DR. ORBÁN BALÁZS, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Válaszolnék, hogyha már ennyit jegyzeteltem, bár azt gondolom, hogy hallottunk nívós felszólalásokat ellenzéki és kormánypárti oldalról is, és hallottunk nívótlan felszólalásokat is. Tekintettel a nívótlan felszólalásokra, nem reagálnék.

Az első, amit Gyüre Csaba képviselő úr emlegetett, és aztán többen is átvették a gondolatot, hogy miről is szól a közigazgatási bíráskodásnak egyrészt a bevezetése még a XIX. században, aztán a megszüntetése a Rákosi-rendszer alatt.

Szerencsére volt időm, úgyhogy én is megkerestem, és szerintem nem elsősorban a tankönyvekből érdemes kiindulni, hanem ha már itt vagyunk az ország Házában, a parlamentben, akkor érdemes a parlamenti jegyzőkönyvekből kiindulni. Időközben megkerestem, hogy 1948-ban, december 10-én, amikor benyújtották a kommunisták az önálló közigazgatási bíráskodás eltörléséről szóló törvényjavaslatot, akkor az indokolásokban mik voltak és aztán mik hangzottak el a vitákban. Kettő példát említenék önnek, ki is írtam.

(15.30)

Az egyik, Riesz István igazságügy-miniszter, aki ennek az eltörlésnek az előterjesztője volt, azt mondja: „Ezzel szemben a népi demokrácia az állampolgári jogok biztosítását abban látja, hogy az államhatalmat maga a nép gyakorolja, hogy tehát maga a végrehajtó hatalom is olyan hatóságok kezében van, amelyek minden tekintetben a nép érdekeit tartják szem előtt. Ilyen felfogás mellett külön közigazgatási bíráskodásra nincs többé szükség.”

Engedjen meg nekem még egy példát. Hébelt Ede, Magyar Dolgozók Pártja részéről a vitában ez hangzott el: „Ma népi demokráciában élünk, és a szocializmus felé haladunk. Ma ez a mi államideánk. Ennek következtében ma az a természetes, hogy amit a népi demokrácia kormánya helyesnek ítél, azt semmiféle bírói határozattal, formai, jogi határozattal ne lehessen megváltoztatni.” (Dr. Lukács László György: Ennek az MSZMP-nek voltak tagjai a fideszesek. Ennek a KISZ-nek volt tagja Varga Mihály.)

Ilyen indokok mellett szűnt meg Magyarországon az önálló közigazgatási bíráskodás. Ilyen érvek szóltak amellett azért, mert az önálló közigazgatási bíráskodás jogállami alapérték volt, a hatalmi ágak elválasztását jelentette. Pontosan ezért van az, hogy a nálunk szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban és a kevésbé XX. századi autoriter rendszerekben élő országokban van önálló közigazgatási bíráskodás, azért, mert az egy jogállami minimum. Az a tankönyv pedig, amelyből ön idézett ‑ ezt nem én találtam, hanem a kollégák segítettek ‑, 1972-ben íródott, és az egyik társszerzője a Rákosi-korszak igazságügyi miniszterhelyettese volt. Tehát már megint arról van szó, hogy itt vagyunk a parlamentben, és a Jobbik visszahozza azokat az érveket, amelyekkel a kommunisták megszüntették az önálló közigazgatási bíróságot. S itt mindenki ilyen érték- és érdekazonosságban mondja föl a mantrákat, fölül erre a vonatra, és hozza föl ugyanazokat az érveket. Miközben ha egy nagyon picit hátrébb lépünk, egy nagyon picit gondolkodunk, egy nagyon picit kinyitjuk a történelmi tudatunkat, akkor látjuk azt, hogy az önálló közigazgatási bíráskodás a jogállami feltételeknek igenis megfelelő rendszerű. (Dr. Lukács László György: Manfred Webernek kell ezt megmagyarázni, nem nekünk.) Tudom, hogy ez rosszulesik önöknek, mégis arra szeretném kérni önöket, hogy gondolják át az ezzel kapcsolatos álláspontjukat.

A másik: Harangozó képviselő úr említette, aki már nincs itt, de azért megemlíteném neki, hogy olyan brutális jogállamiság-sérelmek történtek - ugye, ezt mondta ‑ a mai napon is itt a magyar parlamentben, hogy képesek voltunk, a kormány és a kormánypárti képviselők képesek voltak egy nap alatt adót csökkenteni. Atyavilág! Egy nap alatt képesek voltunk adót csökkenteni. Lehet, hogy ha több idő állt volna rendelkezésre, akkor önök megpróbálták volna azt ellehetetleníteni. Ez lehet. Erre már volt példa tavaly év végén a parlamentben, amikor megpróbálták ellehetetleníteni például az ápolási díj emelését. Erre tehát már volt példa. Úgyhogy a kormánypártoknak egyébként a törvények adta kereteken belül a kivételes eljárás lehetőségével néha bizony-bizony élni kell, azért, hogy az adócsökkentésre vonatkozó politikáját át tudja vinni. De én azt gondolom, hogy ez nem jár a jogállamiság sérelmével.

Bősz Anett képviselő asszony és mások is említették, hogy hogyan lehet az, hogy igazgatási szempontból az önálló közigazgatási bíróságok miniszteri igazgatás alá kerültek volna. Képviselő asszony, ha ez probléma lenne, és olyan drámai lenne a helyzet, mint amit mondott, akkor az ön pártjának vagy önnek azt kellene javasolnia, hogy Magyarország hagyja el az Európai Uniót. Merthogy tájékoztatom önt arról, hogy egy olyan politikai közösségben vagyunk tagok, ahol olyan tagállamok vannak velünk együtt, tehát Magyarországgal együtt, ahol ilyen rendszerek működnek, évtizedek óta. Amit ön kritizált, az jelen pillanatban Ausztriában, Csehországban, Észtországban és Németországban is így működik. Ebben semmi trükk nincs, mert, megint mondom, egy normális parlamentáris demokráciában az, hogy az ítélkezésben a bíróságok függetlenek, és hogy igazgatási szempontból ők egy független igazgatási modellben dolgoznak vagy az Igazságügyi Minisztérium alárendeltségében, az egyrészt az országok hagyományaiból következik, másrészt az ottani parlamentek döntéseiből. Minden modell elfogadható.

S pont, amit Tordai Bence képviselő úr nem értett, ennek azért van jelentősége, mert ha önálló modellben dolgozik a rendszer, akkor önök mint parlamenti képviselők nem tudják interpellálni igazgatási felelősség tekintetében a minisztert. Ha a miniszter alá van rendelve, akkor a miniszter önök által interpellálható. Lehet, hogy a parlamentarizmus több száz éves hagyományai nem fontosak, mondjuk, Tordai Bence képviselő úr számára, de szerintem ez egy fontos garancia, amit mint általános alapelvet fontos tiszteletben tartanunk. Én semmiképpen nem gondolom azt, képviselő asszony, hogy nekünk föl kéne háborodni, és jogállamisági eljárásokat kellene követelni Németországgal, Ausztriával, Csehországgal és Észtországgal szemben. Mi csak azt várjuk el, hogy amikor egy hasonló dolgot szeretnénk bevezetni, akkor ők se követeljenek ilyen eljárásokat velünk szemben.

A negyedik megjegyzésem nem jogi természetű, hanem politikai természetű lenne. Én mindig nagy-nagy érdeklődéssel fogadom, és mindannyian nagy-nagy érdeklődéssel fogadjuk az ellenzéki képviselők európai pártügyekkel kapcsolatos megjegyzéseit, különösen a Néppártra vonatkozó megjegyzéseket, de azt szeretném kérni, hogy pártügyekben mindenki a saját háza táján sepregessen. Ez a baloldalon hangzott el nagyon-nagyon sokszor, a baloldal részéről, aki Frans Timmermans bizottsági alelnök úrral kampányolt a választási kampányban is. Azt gondolom, hogy önök, akik itt a baloldalon ülnek, Frans Timmermans urat el tudnák fogadni az Európai Bizottság következő elnökének, hiszen vele kampányoltak, ez akkor nyilván így van. Nos, ez a Frans Timmermans úr mondott olyan dolgokat, hogy Európának és az európai tagállamoknak multikulturális bevándorláspárti irányba kell elmozdulniuk, és ha ez nem tetszik a kelet-közép-európai országoknak, akkor majd megszokják. (Zaj az ellenzéki oldalon.) Akkor majd megszokják! Tehát Frans Timmermans úr azt mondja, hogy ha mi úgy szeretnénk élni, ahogy mi azt jónak gondoljuk, és ahogy a magyar választópolgárok, a magyar állampolgárok támogatják, azt nem lehet. Akkor majd megszokjuk, hogy ez nem így lesz. S önök ezt az embert mint bizottságielnök-jelöltet támogatták a kampányban, és továbbra is támogatják. Ez szerintem felháborító és a magyar választópolgárok semmibevétele. Nem véletlenül alakultak úgy a parlamenti választási eredmények, ahogy alakultak, és kaptak nagyobb felhatalmazást a kormánypártok, és kisebb felhatalmazást az ellenzéki oldal.

Mi azt mondjuk, s továbbra is így van, hogy ha Manfred Weber nem szeretne a magyar kormány támogatásával bizottsági elnök lenni, mi ezt a kérését tudjuk teljesíteni, nem fogjuk támogatni. De mi Frans Timmermanst sem támogatjuk. És azt várjuk el önöktől, ha már lehet ilyet megfogalmazni, hogy önök se támogassanak olyan bizottsági jelölteket, akik a magyar emberek akarata, döntése ellenében akarják vinni Európa jövőjét és Magyarország jövőjét. Szerintünk ez elfogadhatatlan, és ahelyett, hogy a Néppárttal foglalkoznak, inkább a saját portájukon kellene sepregetni. Nagyon-nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)