Novák Katalin (Fidesz)

NOVÁK KATALIN, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Most nézem az órát, több mint hét órája tart ez a vita. Köszönöm mindenkinek, aki kitartott. Köszönöm mindenkinek, aki az első perctől részese a vitának, és annak is, aki menet közben csatlakozott. Valóban tanulságos és érdekes volt ezt a vitát végighallgatni, végig részt venni benne, aktívan is. Úgyhogy köszönöm mindenkinek, aki itt volt és aki támogatott, illetve aki a jelenlétével megtisztelte ezt a szerintem rendkívül fontos témát. Köszönöm külön a kormánypárti képviselőknek is, hogy ilyen nagy számban megjelentek, és köszönöm, hogy ők is a támogatásukról biztosítottak. Köszönöm az észrevételeket, javaslatokat és az építő jellegű kritikákat is. Szerintem azok is hasznosak tudnak lenni, és azokból is tanulni lehet.

Jó lett volna, ha ez a több mint hét óra színvonalában viszonylag egységesen zajlik, és nem kell nagyon nagy mélypontokat vagy hullámvölgyeket is megélnünk közben, és mind a szakmaiságot teljes mértékben nélkülöző, mind a demagógiát előtérbe helyező, mind az egymás sértegetésében is élen járó hozzászólásokat is hallgatni. De hát az Országgyűlésben vagyunk, úgyhogy ezt is el kell viselnünk. Jó lett volna, ha kicsit egységesebb ilyen szempontból ez a vita, de örülök neki, hogy voltak olyan részei is legalább, amelyek érdemi hozzászólásokat tartalmaztak, illetve egymás tiszteletét is meg tudtuk őrizni.

Azt hiszem, komoly eredménynek tekinthetjük azt, hogy bizonyos alapvetésekben egyet is tudtunk érteni. Ha ki tudjuk azt mondani, hogy minden olyan frakció, amelyik a részvételével megtisztelt bennünket ‑ mert mondjuk ki, hogy volt olyan frakció is, amelynek egyetlen tagja sem vett részt a mai vita egyetlen percében sem; ez a Párbeszéd frakciója volt, amelynek soha egyetlen képviselője sem volt itt a vita egyetlen részén sem, szerintem emellett se menjünk el szó nélkül ‑, akik itt voltak, amely frakciók legalább egy emberrel legalább a vita egy részén képviseltették magukat, azok mindannyian megerősítették azt, hogy a demográfiai népesedési helyzetet komoly kihívásnak tartják, ki a legfontosabb sorskérdésünknek, ki legalábbis az egyik legfontosabb sorskérdésnek, ami előttünk áll. Szerintem az egy komoly eredmény, hogy ebben legalább egyet tudtunk érteni.

Ha visszagondolok, hogy ki mit szólt hozzá, akkor talán abban is megállapodhatunk, hogy azt is ki tudták legalább szóban mondani az ellenzéki képviselők közül azok, akik itt voltak, hogy a családok segítését fontosnak tartják. Akiknek ezt lett volna lehetőségük már tettekkel is bizonyítani, ott az ember ezt egy kicsit szkeptikusabban hallja, de legalább itt ez elhangzott, mondjuk azt, hogy legalább idáig eljutottunk, hogy szóban ebben is megállapodtunk.

Az is természetes és szerintem rendjén való is, hogy alapvető filozófiai kérdésekben nem értünk egyet egymással. Talán nem is baj, hogy ez így van. Én néhány ilyen alapvető filozófiai kérdést felírtam magamnak, csak felsorolásszinten mondanám ezeket. Nem értünk egyet abban, hogy a családpolitikát a szociálpolitika eszközének tekintenénk. Nem rászorultsági alapon adunk családtámogatásokat. Szerintem egy fontos előrelépés volt az, hogy a szociálpolitikától el tudtuk választani a családpolitikát, és van egy nagyon erős szociálpolitika ma Magyarországon, van egy nagyon erősen a szegénységben élőket vagy a nehezebb anyagi helyzetben lévőket kiemelten támogató szociálpolitikánk, aminek rendkívül sok eszköze van, de a családpolitika ettől függetlenül, ezzel párhuzamosan is működik, nem rászorultsági alapon, hanem mindenkinek segít, aki gyermeket vállal felelős módon, illetve gyermeket nevel.

Abban is van filozófiai különbség közöttünk, és ebben sem tudunk engedni, hogy egyes ellenzéki képviselők a munka és a családtámogatások összekapcsolását nem tartják előremutatónak. Ebben egy nemzeti egyetértés is van. A magyar emberek egyetértenek azzal, hogy ha van munkalehetőségük, márpedig van, akkor kapcsoljuk össze a munkát a családtámogatásokkal.

Abban sem gondolkodunk egyformán, hogy mi felnőttnek tartjuk az embereket. Felnőttnek tartjuk őket annyira, hogy tudják, hogy mire van szükségük, tudják, hogy mire szeretnék fordítani azokat a támogatásokat, amiket megkapnak. Mi ilyen típusú támogatásokban gondolkodunk. Lehetőségeket adunk, nem megmondjuk, hogy mit mire fordítsanak, illetve milyen életet éljenek.

Abban sem feltétlenül értünk egyet, hogy mi a magántulajdon támogatását látjuk előremutatónak, nem pedig a bérleti viszonyt. Azt szeretnénk, ha minél többen tudnának Magyarországon tisztességes módon saját tulajdonú otthonban élni.

(18.30)

Abban sem feltétlenül értünk egyet már korábbi kormányon lévő politikusokkal, ellenzéki politikusokkal sem, hogy mi addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér, nem adósságból szeretnénk finanszírozni azokat a támogatásokat, amelyeket bevezetünk, tehát mi ezt szeretnénk a jövőben is szem előtt tartani.

És abból sem tudunk engedni, hogy meggyőződésünk szerint a gyermekvállalás felelőssége és a gyermeknevelés felelőssége elsősorban a szülőké. Tudunk segíteni, de a felelősség elsősorban a szülők vállát terheli.

És abban sem értünk egyet, hogy vannak olyanok, akik a bevándorlást a demográfiai problémák orvoslása egy lehetséges eszközének tekintik. Mi nem tekintjük így a bevándorlást, tehát mi nem tekintünk a bevándorlásra a demográfiai problémák megoldásának lehetséges eszközeként.

Meggyőződésem szerint a családvédelmi akcióterv, amelyhez kapcsolódóan ma ezt a törvényjavaslatot tárgyaltuk, újabb lehetőségeket teremt, újabb lehetőségeket kínál. Én most azoknak is szeretnék köszönetet mondani, akik részt vettek a közös gondolkodásban. Számos családszervezet, számos olyan szakértő, számos olyan szereplő segíti a munkánkat folyamatosan, akikre támaszkodhatunk, és akiknek szeretném ezt ezúton is megköszönni.

Természetes az, hogy nem tudunk most mindent kezelni, nem tudunk mindent beletenni ezekbe a törvényjavaslatokba, és szerintem ezért érdemes arról beszélni, ami most az asztalon van, és nem arról, ami még egyébként ezen kívül is az asztalon lehetne, tehát „mindent is” nem tudunk most kezelni természetesen.

Azt hiszem, 2010 óta bizonyítottuk azt, hogy ez a kormány családközpontú, családbarát lépések sorát tettük már meg 2010 óta, és ezen családbarát lépések sorában egy következő ennek a családvédelmi akciótervnek az elfogadása. Én azt szeretném kérni önöktől, hogy ha nem is értünk mindenben egyet, ha alapvető filozófiai nézetbeli különbségek is vannak közöttünk, ne vegyük el azoknak a jóérzését, akik tudnak örülni; akik tudnak örülni ezeknek az új lehetőségeknek, akik lehetőséget látnak a családvédelmi akciótervben, akik támogatják ezt. Azoknak a magyar embereknek a jóérzését ne vegyük el, akik örülnek ezeknek az újonnan megnyíló lehetőségeknek, és azt szeretnénk, ha minél többen tudnának is élni ezekkel a lehetőségekkel.

És ilyen értelemben kérem azt a türelmet is, amely majd a bevezetés után eltelt bizonyos időszakig tart, hiszen akkor fogjuk igazán látni, hogy a gyakorlatban ezek a lehetőségek mit jelentenek, hogyan működnek. Én abban bízom, hogy ezek kellőképpen átgondolt lehetőségek lesznek, és amennyiben építő jellegű javaslatokat kapunk a törvényhez, akkor természetesen azokat is meg fogjuk vizsgálni. A megoldás nemcsak a pénzügyi eszközökben, nemcsak a pénzügyi ösztönzőkben van, de fontosak a pénzügyi támogatások is. Emellett fontos az, hogy ez az ország minél inkább családbarát módon tudjon működni, úgyhogy ezért is fejezem most be, hogy ha valaki a családjával esetleg még találkozna azok közül, akik ebben a vitában részt vettek, azoknak erre is legyen ma lehetősége. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)