Bencsik János (Jobbik)

BENCSIK JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Reflektálnék Ritter és Farkas urak felszólalására.

Ritter úr azt mondta, hogy ők a mindenkori magyar kormány nemzetiségi politikája miatt támogató állásponton vannak, és ez a támogató álláspont nem öntől ered, hanem a magyarországi német nemzetiség felhatalmazása alapján vannak ezen az állásponton. Amikor úgy fogalmaztam, hogy ön a kétharmados kormánytöbbség biztosítéka, akkor nem a saját értékítéletemet közvetítettem, hanem azt, hogy ön és sajnos ön által a hazai német közösség is ebben a színben tűnik fel a közvélemény előtt. Hogy ennek mi az oka? Elsősorban az, hogy ön megszavaz olyan törvényeket is, amelyek egyébként nem nemzetiségi ügyekben kerülnek elő. Például megszavazta a közigazgatási bíróságok bevezetését, amely gyakorlatilag a független magyar igazságszolgáltatás és a bíróság szétverésének, pártállamosításának első lépcsőfoka, megszavazta a lakás-takarékpénztárak bezárását. Tehát ilyen szavazások után nehéz az embernek magát úgy pozicionálni, hogy nem akar, nem vesz részt a belpolitikában, hanem csupán nemzetiségi ügyeket képvisel.

De egyébként, ha már a nemzetiségi ügyeknél vagyunk, akkor megkérdezem Ritter képviselő urat, hogy például a népszámlálások kapcsán a nemzetiségek anonimitásának megszüntetése kérdésében, amely napirenden volt, például miért tartózkodott, és miért nem nyomott egy nem gombot. Tényleg őszintén kíváncsi vagyok a véleményére, hogy mondjuk, a hazai német nemzetiségi közösségnek miért érdeke az anonimitás megszüntetése.

Farkas úrra reagálva pedig szeretnék egy félreértést tisztázni. Képviselő úr, nem önt neveztem bűnözőnek. Lehet, hogy akkor ezt félrehallotta. Én azt mondtam, hogy akiről ön beszélt ‑ amint a fideszes propaganda nyomja még a csapon is, mindenhol, ahol kifér, hogy a Jobbik elnöke 1991-ben összeverekedett egy (Kezével mutatja az idézőjelet.) „mozgáskorlátozott” férfival ‑, ez a mozgáskorlátozott férfi egy bűnöző volt, azért ezt mondjuk már el! Egy bűnöző volt, aki a konfliktus előtt és utána is börtönben ült. Tehát ne tegyünk már úgy, mintha egy ártatlan, magatehetetlen emberről beszélnénk! Egy bűnözőről beszélünk, Szilágyi képviselőtársam ezt tisztázta. Azt gondolom, ezt fontos lenne hangsúlyozni.

Ami pedig azt illeti, hogy ön hálás a kormánynak ‑ azt hiszem, így fogalmazott ‑, hogy a cigányok el tudnak menni dolgozni; nem tudom, hogy a roma kisebbség képviselőjeként esetleg miért nem emeli fel a szavát az ellen, ön ezt jó eljárásnak tartja‑e, hogy Magyarországon a cigányság többsége ma éhbérért dolgozik, hogy közmunkára kényszerítik, hogy az elvégzett közmunkáért sokszor megalázó fizetést kap, és ebből a fizetésből egyébként ma Magyarországon normális módon nem lehet megélni. Miért nem szólal fel például azért, hogy kapjanak a romák is tisztességes bért az elvégzett munkáért, amit ne túlóra vállalásával kelljen elérniük, ha egyáltalán álláshoz jutnak, és nem közmunkát végeznek, hanem rendes állásuk van, akkor miért nem tisztességes bért kapnak az elvégzett munkáért, miért kényszerítik őket túlmunkára.

Vagy amit például Szilágyi képviselőtársam elmondott, hogy miért nem szólalnak fel az intézményesített korrupció ellen, amely egyébként a roma vezetők segédletével működik, de ugyanúgy ennek a kárvallottja és az elszenvedője maga a roma közösség, mert ezekhez a felzárkóztatásra szánt pénzekhez egyébként ők maguk nem jutnak hozzá. Azt gondolom, hogy ha komolyan veszi a képviselői munkáját, akkor a jobbikos politikusok megbélyegzése és az ellenük intézett kirohanások helyett esetleg, mondjuk, ilyen témákkal is foglalkozhatna.

Egyébként pedig általánosságban ön adott nekem egy jó tanácsot mint elsőként felszólaló képviselőnek. Én azt a tanácsot tudom adni önnek, hogy a nácizás és a kollektív megbélyegzés nagyon rossz útra visz, a gyűlölet rossz tanácsadó, és ha ön számonkéri a többi képviselőn, hogy ne éljenek a kollektív megbélyegzéssel, akkor ugyanezt kérjük és várjuk el öntől. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)