Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY (DK): Köszönöm szépen. Akkor meg sem említem szószóló urat (Dr. Varga-Damm Andrea nevet.), de mégiscsak, mivel a jelentés érinti a magyarországi romák helyzetét is, engedje meg, elnök úr, hogy erről azért pár szót szóljak.

Tisztelt Ház! Az a helyzet, hogy természetesen lehet olyanokat mondani, hogy korábban a romák nem dolgoztak, de bezzeg most mennyire jó nekik és mennyire sokan dolgozhatnak közülük. Csak hát mindannyian tudjuk, hogy mi a valóságos helyzet. Tudniillik az, hogy a magyarországi romáknak egy jó része közmunkaprogramokban dolgozhat, olyan közmunkaprogramokban, amelyek a semmiből a semmibe vezetnek, amelyek nem biztosítanak belépést a munkaerőpiac piaci szegmensébe, és amelyek ráadásul kiszolgáltatottá teszik ezt a réteget, ezeket az embereket attól, hogy éppen a magasságos kormány mennyi közmunkáshelyet biztosít egy‑egy önkormányzatnak vagy most már vállalkozónak is, és hogy éppen az adott önkormányzat kinek ad munkát ebből a keretből.

Ez nem a felszabadítás, az emancipáció, az egyenlő esélyek, hanem a függés, a leszakadás és a nyomor tartósítása irányába vezető út. Azt gondolom, hogy ha beszélünk a romák munkaerőpiaci helyzetéről, akkor erről kell beszélnünk. Arról kell beszélnünk, hogy a romáknál is jellemző az a folyamat, amely a magyar társadalom egészére, hogy azok, akik piacképes, versenyképes tudással vagy megfelelő szakképzettséggel rendelkeznek, vagy csak kellően kalandvágyók, azok elindulnak ebből az országból. Ez a romákra ugyanúgy jellemző, mint a nem romákra. Elvesztjük a romák esetében is a legtehetségesebb fiatalokat, a végre kiépülő roma értelmiség utánpótlását azért, mert elmennek olyan országba, ahol nem vágják az arcukba, hogy Magyarország a magyaroké, és elmennek olyan országba, ahol egyébként tisztességesen meg lehet élni a tisztességes munkából.

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ha valaki ‑ és nem nevesítem szószóló urat ‑ esetleg veszi a fáradságot magának, és beszélget azokkal a romákkal, akik a versenyszférában dolgoznak, akkor hallhatja tőlük azt, hogy mennyi nehézséggel, diszkriminációval néznek szembe a munkaerőpiacon. Ezek azok az ügyek, amikről itt beszélni kellene, ha a romák helyzetéről beszélünk. Hajdu László képviselő úr is mondott erre példát. Azt gondolom, hogy annak, hogy a homokba dugjuk a fejünket, és együtt énekeljük itt körbe-körbe, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, nem sok értelme van, mert ez nem segít a magyarországi romákon és nem segít ezen az országon. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)