Volner János (független)

VOLNER JÁNOS (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ritkán adódik alkalom arra, hogy egy ellenzéki képviselő kritikát tudjon mondani a hitelintézeti szektor működéséről, illetve ezzel összefüggésben a kormány által kitűzött elvek gyakorlati megvalósításáról.

Az első, amivel szeretnék foglalkozni, ez az adórendszert érintő jogszabályokhoz kötődő hozzászóláscsomag. Az Orbán-kormány 2012-től bevezette a tranzakciós adó intézményét Magyarországon, azaz elvileg a hitelintézeti szektort kezdte el terhelni adókkal. Hivatalosan egyébként a törvény magyarázata szerint a hitelintézeti szektornak kellene adófizetőként, teherviselőként működnie, gyakorlatilag azonban ennél az adónemnél megállapítható, hogy tranzitadóztatás történt, azaz egy olyan adónemet vezetett be a kormány, amelyet a bankok akadálytalanul átháríthattak az ügyfeleikre. Több mint 200 milliárd forint volt évről évre az ebből betervezett költségvetési bevétel. Gyakorlatilag ez azt eredményezte, hogy amikor a bankok értesültek ennek az új adónemnek a bevezetéséről, azonnal kiküldtek egy számlamódosítást, pontosabban egy csomagmódosítást az ügyfeleiknek, amelyben előre jelezték azt, hogy a bevezetendő tranzakciós illeték összegével pontosan megegyező tranzakciósköltség-növekedést könyvelhetnek el a jövőben az ügyfelek.

Mi ezt előre jeleztük, akkor még a Jobbik képviselőcsoportjának tagjaiként a kormány részére. Kértük, hogy tegyenek eleget a törvény szellemének és előirányzatának, azaz akadályozzák meg a hitelintézeti szektor részéről a terheik átterhelését a lakosságra és a vállalkozásokra, azonban nem történt semmi. Ennek a több mint 200 milliárd forintnak a valódi teherviselője a lakosság lett, hiszen tulajdonképpen csak tranzitadóztatás történt e téren.

Egyetértettünk a kormány azon törekvésével, amelyet megfogalmazott, miszerint a bankokat, amelyek a 2008-as hitelintézeti válság felelősei voltak, igyekezzünk magasabb közterhekkel bevonni a közteherviselés rendszerébe, hiszen a bankok egymás között tudnak olyan ügyleteket kötni, amellyel egyik országból a másikba átcsoportosítják a profitközpontot, elviszik a nyereséget, és tulajdonképpen a nyereségük túlnyomó részét offshore területeken adózzák le, a nemzetállamokat megfosztva az ebből befolyó adóbevételektől.

Fontos volt azt látni azonban, hogy ezen a téren nem történt tartós előrelépés. Nagyon helyesen egyébként a kormány bevezette a hitelintézeti járadék intézményét, azonban kérdezem, államtitkár úr, hogy mi szükség volt ennek a felszámolására. Hiszen a hitelintézeti járadék nem véletlenül vonta be a bankokat a közteherviselésbe, durván 20 milliárd forint volt ebből az évről évre befolyó összeg. Erre egy konkrét, elfogadható szakmai magyarázat szükséges, hogy miért kellett adómentessé tenni ilyen módon a bankokat.

További kérdésem azzal kapcsolatos, hogy bizonyos mérlegfőösszeg felett, 50 milliárd forint volt ez, a bankok adóterhe 0,51 százalék volt, aztán ezt lecsökkentették kevesebb, mint felére. Kérdezem én, államtitkár úr, hogy miért kellett a bankokat jelentős tehercsökkenéssel jutalmazni akkor, amikor a hitelintézeti szektor éves profitja elérte a 700 milliárd forintot; egy jelentős, kiugró profitmennyiségről volt szó. Rekordnyereséget könyveltek Magyarországon a bankok, miközben a kormány egyébként csökkentette jelentős mértékben, még egyszer hangsúlyozni szeretném, kevesebb, mint felére az 50 milliárd forintnál nagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező bankok adóterhelését.

Én erre sem látok magyarázatot. Én azt látom, hogy a kormánynak volt egy elvi célkitűzése, amely a multinacionális szektor közteherviselésbe történő magasabb szintű bevonását célozta. Ezzel egyetértettünk. Volt egy másik célkitűzése, amely azt célozta, hogy aki okozta a hitelintézeti válságot, az is hárítsa el ennek következményeit.

A bankszektor maga okozta, a hazai bankok ebben részesek voltak, maguknak kellett volna elhárítaniuk a következményeket, azonban itt is a kormány egy adócsökkentést hajtott végre az évek folyamán. Illetve volt egy olyan célkitűzés, hogy nem a lakosság és a vállalkozások lesznek ezeknek a terheknek a viselői, mint ahogy láthattuk a tranzakciós illeték esetén, hanem maguk a hitelintézetek. Ebben sem történt előrelépés, hiszen az áthárítása ezeknek a közterheknek gyakorlatilag akadálytalanul bekövetkezett.

További aggodalmat kell hogy megfogalmazzunk azzal kapcsolatban is, hogy amikor a Magyar Nemzeti Banknál jelentős nagyságú, több mint 500 milliárd forint nyereség képződött a devizahitelek forintra váltásából, akkor nem a devizahiteleseket segítette meg a kormány az ebből befolyó összeggel, erről nem gondoskodott megfelelően, hanem a Matolcsy György-féle jegybanknál gyakorlatilag zsebpénzként otthagyta ezt az összeget. Javasoltam akkor, hogy az angol jegybank eredményelszámolási gyakorlatát kövessük Magyarországon.

Rendkívül szigorú szabályok szerint kell Angliában elszámolni a jegybanki nyereséggel, és el kell pontosan számolni a jegybanknak a kiadásaival, csak célhoz kötött kiadásokat engedélyez Angliában a törvény. Olyasmit azonban nem, hogy különböző műtárgyakat, kastélyokat, oktatást vásároljon magának a jegybank kénye-kedve szerint, és így gazdálkodjon az adófizetők pénzével.

Szerintem ebben is a józan ész alapján előre lehetne lépni. Megjegyzem, meg lehetne teremteni, ha már egyszer léteznek ezek a jegybanki alapítványok, ezeknek az ellenzéki ellenőrzését is, nem pedig eldugni az alapítványi gazdálkodás mögé, gyakorlatilag eltitkolva a közvélemény elől, hogy mi folyik ezeknél az intézményeknél.

Nagyon fontosnak tartom elmondani ezzel összefüggésben azt is, hogy amikor a jegybank szerepét értékeljük és a jegybank tevékenységéről van szó, akkor folyamatosan szakmai javaslatokat tettünk. Az egyik javaslatunk például az volt, én magam is sokat lobbiztam még a jegybanki vezetésnél annak érdekében, hogy az úgynevezett kéthetes kötvényeket alakítsák át betétté. Ezzel kapcsolatban történt előrelépés. Ha ezt most a közvélemény elé tárjuk, akkor azt láthatjuk, hogy ez különösebben az embereket nem érdekli, azonban ha elmondom önöknek azt, hogy abban az időszakban 4500 milliárd forint állomásozott ezekben a kéthetes papírokban, akkor látható, hogy milyen fontos kérdésekről beszélünk.

Én tehát fontosnak látnám azt, hogy ezeken az általam jelzett területeken, akár az adózás terén, akár a jegybanki eredményelszámolás terén előrébb tudjunk lépni. Megjegyzem: eredetileg ezek a bizonyos kéthetes papírok arra szolgáltak, hogy a bankok fölös likviditását lekössék, nem pedig arra, hogy egy gyakorlatilag kockázat nélküli, az alapkamattal megegyező kamatjövedelmet biztosítsanak olyan bankoknak is, amelyek akár Magyarországon nem is kell hogy rezidensek legyenek. Ezt aztán hosszú lobbizás árán sikerült egyébként a magyar gyakorlatból kiirtani.

Nagyon fontosnak tartom azt, államtitkár úr, hogy ezekre a felvetésekre, amelyek kifejezetten szakmaiak, nem politikai vagdalkozások voltak, érdemi választ kapjunk a vita további szakaszában. Köszönöm szépen, elnök úr.