Németh Zsolt (Fidesz)

NÉMETH ZSOLT, a Külügyi bizottság elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Két hete robbant ki az a háború, amely azóta éjjel-nappal foglalkoztatja a nemzetközi közvéleményt, minket, és egy teljesen új nemzetközi külpolitikai és magyar külpolitikai környezetet teremtett.

A mai napon a magyar Országgyűlés azt a politikai nyilatkozatot vitatja meg, amelyet tegnap fogadott el a Külügyi bizottság egyhangúlag, az ellenzéki képviselőknek ugyan a távollétében. De azt kell mondanom, örvendetesnek tartom azokat a mai fejleményeket, amelyekről tudomást szereztünk, hogy az ellenzék részéről is élvez támogatást a politikai nyilatkozat; maradjunk egyelőre ennyiben. Úgy vélem, kulcsfontosságú, hogy egy világos, ugyanakkor nyugodt hangvételű magyar konszenzusos állásponttal rendelkezzünk a háború és a béke kérdésében.

Az elmúlt két hétben azt tapasztalhattuk, hogy egy meglepő egység kezdett kiformálódni a nemzetközi színtéren. Miért ne rendelkeznénk egy ilyen egységes állásponttal a magyar politikában is, ami átível a pártpolitikai vitákon?

Ennek a politikai nyilatkozatnak az a legfontosabb állítása, hogy új helyzet jött létre az elmúlt két hétben. A háború teljesen új helyzetet teremtett, ezért az, ami ezt megelőzően jellemezte a magyar-ukrán kapcsolatokat, már a múlté. Az új időszámítás kezdetén szeretném kinyilvánítani ‑ ami talán nem felesleges ‑, hogy egyértelműen kiállunk Ukrajna területi integritása és szuverenitása mellett. Az elmúlt években nagyon komoly viták borzolták a magyar-ukrán kapcsolatokat. Volt szó itt az oktatási törvényről, a nyelvtörvényről, állampolgársági kérdésekről, titkosszolgálati tevékenységek miatti nagyon súlyos konfliktusokról. Ezeket a vitákat félretesszük, és megpróbálunk annak a jegyében kialakítani egy új minőségű együttműködést Ukrajnával, ami egyébként az elmúlt harminc esztendőt jellemezte, hiszen Magyarország ‑ mint ahogy azt a politikai nyilatkozat is tartalmazza ‑ elsőként ismerte el a független Ukrajnát, és az elsők között létesítettünk nagykövetséget Kijevben, s mondhatnám azt, hogy egészen 2017-ig gyümölcsöző kétoldalú kapcsolatrendszert ápoltunk. A legkevesebb vitánk a szomszédaink összehasonlításában éppen Ukrajnával volt.

Az elmúlt években viszont ez megfordult, és a legnehezebb helyzetbe éppen a kárpátaljai magyarság került, és a legtöbb vitánk éppen Ukrajnával született. Ezen a ponton szeretném köszönteni Brenzovics László urat, a KMKSZ elnökét itt az ülésteremben, aki személyesen követi nyomon ezt a vitát. (Taps.) Köszönjük szépen, hogy itt van velünk, elnök úr, és köszönjük szépen, hogy az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, években segítette az összmagyar politikai döntéshozatalt azzal a higgadt, kiegyensúlyozott megközelítéssel, ami az ön véleményét jellemzi.

Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a politikai nyilatkozatunk részét képezi az az álláspont, hogy Magyarország az európai uniós ukrán csatlakozási tárgyalások megkezdése mellett van. Ennek nagyon fontos politikai jelentősége van. Azt gondolom, hogy az elmúlt két hétben bekövetkező háborús helyzet nélkül erre nem kerülhetett volna sor. De most nemcsak Magyarország, hanem örvendetes módon egy nagyon széles országcsoport így gondolja. Nincs uniós egység ebben a kérdésben, ezt szeretném hangsúlyozni, mint ahogy bővítési kérdésekben nagyon ritkán van uniós egység, de bízzunk benne, hogy az elkövetkező időszakban érvényt tudunk szerezni majd ennek az álláspontunknak összeurópai színtéren, mert ezen a területen Európának, az Európai Uniónak igenis van mozgástere. S miért kelljen belelépni abba a mókuskerékbe Ukrajnának is, mint amin mi az elmúlt évtizedekben keresztül kellett menjünk?

(13.50)

Nem mondom azt, hogy ennek a tárgyalási folyamatnak nem lesznek majd hullámhegyei, hullámvölgyei, de a csatlakozási tárgyalásoknak a megkezdése, a tagjelölti státusznak a megadása, azt gondolom, hogy ebben a helyzetben egy nagyon fontos politikai üzenettel fog bírni Ukrajna számára, hogyha eredményt tudunk elérni.

És hasonlóképpen fontosnak tartom, hogy ez a nyilatkozat világossá teszi, hogy egyértelműen elítéljük az orosz katonai agressziót, és támogatunk minden szankciót, amit a nemzetközi közösség kivetett és kivet Oroszországra. Ezt az álláspontunkat egyébként megerősítette az a közös nyilatkozat is, amelyet a V4-országok Boris Johnson brit miniszterelnökkel közösen fogadtak el a napokban. Szeretném felhívni a külpolitika iránt érdeklődő képviselőtársaim, a közvélemény figyelmét: egy nagyon jelentős dokumentum született meg a V4 és a brit miniszterelnök egyeztetése eredményeképpen. Ennek egyébként kiemelkedően fontos részét képezi a megközelítés közös nevezőjének a meghatározása mellett az is, hogy egy egymillió eurós közös humanitárius alapot hozott létre a V4 és Nagy-Britannia. Bízunk abban, hogy ez a humanitárius együttműködés az elkövetkezendő időszakban a V4 keretei között folytatódni fog, kibővül, elmélyül.

A magyar álláspont, úgy vélem, hogy négy szóban foglalható össze: a béke, a biztonság, az egység és a szolidaritás kifejezésével írható le, ez tükröződik a politikai nyilatkozatban. A béke azt jelenti, hogy a harci cselekmények leállítása, a tűzszüneti, humanitárius és béketárgyalások megkezdése; mindegyiket fontosnak tartom, még akkor is, ha nem béketárgyalásokról van szó, a humanitárius tárgyalásoknak is nagyon nagy jelentősége van, hiszen humanitárius folyosók nyitása nagymértékben csökkentheti az áldozatok számát ‑ voltak már részlegesen sikeres humanitárius tárgyalások a két fél között. S úgy vélem, hogy ennek a béke iránti elkötelezettségünknek azért fontos hangot adni, mert ahogy az áldozatok száma nő, a nemzetközi közösségnek napról napra egyre súlyosabb felelőssége a béke hiánya, a harci cselekmények folytatódása. A nemzetközi közösségnek a felelősségét nem lehet másodlagosnak tekinteni ebben a helyzetben.

Nagyon sajnálatosnak tekintem azt, hogy míg volt egy minszki formáció, amelyben részt vállalt Németország és Franciaország, jelenleg kétoldalú tárgyalások folynak Ukrajna és Oroszország között. A nemzetközi közösség nélkül nem lesz lehetséges tartós békét elérni, ezért kívánatosnak tartjuk azt, hogy minél előbb egy komoly nemzetközi részvétel és támogatás nyilvánuljon meg a béke-erőfeszítések mögött. Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy a legutóbbi moszkvai látogatását Orbán Viktor miniszterelnök úr is békemisszióként aposztrofálta. (Arató Gergely közbeszól.) Ennél fontosabb erőfeszítés az elkövetkezendő időszakban a katasztrofális helyzet enyhítésére, mint a béke-erőfeszítések megsokszorozása, felgyorsítása, azt hiszem, nincsen.

A biztonsággal kapcsolatban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a magyar emberek biztonsága a határon innen és túl egy olyan kiindulópont, amely Magyarország számára a jelenlegi helyzetben axióma. Meg kell akadályozni a háború továbbterjedését, és ebből a szempontból nagyon fontos, és felhívnám a figyelmüket arra, hogy ez pontosan a NATO főtitkára és a NATO megközelítésének a hangsúlyozása a politikai nyilatkozatunkban, alá is húzzuk; a NATO álláspontja és a magyar álláspont e tekintetben teljesen összhangban van. Magyarországnak tehát ki kell maradnia ebből a háborúból, Magyarország nem küld katonákat, mint ahogy a NATO sem küld katonákat, Magyarország nem szállít a magyar-ukrán határon keresztül ‑ ezt szeretném aláhúzni ‑ élet kioltására szolgáló fegyverzetet Ukrajnába.

És a biztonságnak ugyanolyan fontos vonatkozása manapság a katonai biztonság mellett az energiabiztonság. Az energia- és különösen a gáz- és olajszállítások folyamatosságát és a biztonságát, amíg lehet, meg kell őrizni, és ez ebben a jelenlegi helyzetben, ebben a háborús helyzetben mindenféleképpen egy olyan érték, amely mind az európai gazdaság, mind a magyar gazdaság számára egy kulcsfontosságú kérdés; nemcsak a gazdaság, hanem egyszerűen a hétköznapi életünk számára nélkülözhetetlen, hogy folytatódjanak a gáz- és az olajszállítások. Magyarország tehát nem támogathatja, nem támogatja a szankcióknak az energia területére történő kiterjesztését, és ebben a kérdésben nem vagyunk egyedül, hiszen meghatározó európai uniós tagállamok is teljes mértékben egyetértenek ezzel a megközelítéssel. Az Atlanti-óceán túloldalán lehetséges olyan álláspontot elfoglalni, hogy nem vásárolnak olajat és gázt Oroszországtól, Európában ez nem lehetséges; eltérő helyzetünkből fakadóan eltérő következtetésekre jutottunk, de ettől még szövetségesek vagyunk.

(14.00)

Nem lehet velünk, a magyar emberekkel megfizettetni tehát a háború árát. Azt gondolom, hogy az energia kérdéskörében ‑ noha itt is lesznek az elkövetkezendő percekben viták közöttünk ‑, ezt az álláspontot, hogy a szankciók kiterjesztését az energetika területére nem támogatjuk, immáron tekinthetjük örvendetesen egy magyar álláspontnak. Talán az egyik legfontosabb fejleménye ennek a konszenzusnak, ami ezt a politikai nyilatkozatot reményeim szerint övezni fogja, pontosan ez a kérdés.

Egység. A NATO, az Európai Unió egysége hallható. A V4 egységét szeretném kihangsúlyozni, hiszen itt az elmúlt napokban ezzel kapcsolatban voltak aggodalmak. Különösen a magyar és a lengyel megközelítés hangsúlybéli különbségeinek a fennmaradása ellenére van közös V4-es hang, van közös V4-es álláspont, és törekszünk arra, hogy a hangsúlybéli különbségeket is minimalizáljuk.

Ami pedig az Európa Tanács kérdését illeti, itt szeretném fölhívni a figyelmüket arra, hogy egyelőre fel van függesztve Oroszország, de egy olyan Twitter-üzenet jelent meg az elmúlt percekben, hogy Oroszország megszünteti az Európa tanácsi tagságát. Ez adott esetben más megvilágításba helyezheti az Európa Tanács rendkívüli parlamenti közgyűlésének a jövő heti ülését, illetőleg a miniszteri bizottság ülését.

Tehát egységes, határozott és felelős közös hang és közös fellépés tapasztalható a nyugati világban, és szorgalmazzuk ennek a fenntartását. Magyarország eszköze és részese volt ennek a konszenzusépítésnek az elmúlt időszakban, minden szankciót, amit ezek a szervezetek elfogadtak, Magyarország magáévá tett és támogatott.

Végül a szolidaritásra szeretném felhívni a figyelmet. Kétirányú szolidaritásra van szükség az elkövetkezendő időben, és ez nagyon hosszú időn keresztül velünk fog maradni, mindenekelőtt a menekültek kérdése. A menekültek száma meghaladta a kétmilliót, Magyarországon több mint 200 ezer menekültet regisztráltunk mind ez idáig. A magyar menekültlétszám a lengyel után a második legjelentősebb, erre szeretném hangsúlyosan felhívni a figyelmet.

Az a fajta elkötelezettség, odafigyelés, szerteágazó gondoskodás, ami a menekültek tekintetében tapasztalható, azt gondolom, fontos, hogy fennmaradjon, és a legnagyobb elismerést érdemli minden olyan államigazgatási, civil, egyházi, önkormányzati intézmény, amely kiveszi ebből a részét. Itt a lehetőségeink határa a csillagos ég, Magyarország mindenkit befogad, tegyünk meg mindent a menekültek ellátása érdekében!

A szolidaritás kifejezésének másik iránya pedig az ukrajnai humanitárius katasztrófa csökkentése, hangsúlyozom, hogy egész Ukrajnában, de van egyfajta koncentrikussága a felelősségnek, az emberi felelősségnek, és így bátran felvállaljuk, hogy Kárpátaljára különösen nagy hangsúlyt helyezünk. Örvendetesnek tartom azt, hogy a kárpátaljai megyei vezetéssel jó együttműködés alakult ki az elmúlt időszakban, és bátran felvállaljuk, hogy a kárpátaljai magyarság, élén a KMKSZ-szel és a történelmi egyházakkal pedig különösen is élvezi az odafigyelésünket és az együttérzésünket. Az ő megsegítésük, tehát Ukrajna, Kárpátalja, illetőleg az ott élő magyaroknak a megsegítése a legfőbb államigazgatási feladataink közé tartozik az elkövetkezendő időszakban. Ezen a területen nincs mit szégyenkezni, és bízom benne, hogy az elkövetkezendő időszakban sem lesz ilyen. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Tisztelt Ház! Örülök annak, hogy közelítünk egy konszenzushoz közeli magyar állásponthoz, és bízom benne, hogy magunk mögött tudjuk majd hagyni azokat a vitákat, amelyek az elmúlt két hétben sajnos megosztották a magyar belpolitikát. Úgy vélem, hogy nincs szükség arra, hogy a választási kampány része legyen a háború kérdése. Örvendetes lenne, hogyha az ellenzék nem tekintené csodafegyvernek a háborút a saját helyzetének a javítása érdekében. (Arató Gergely felnevet.) Örülnék ennek.

Az, hogy egy ilyen lépést megtett az ellenzék, hogy támogatja a politikai nyilatkozatunkat, ez egy határozott lépés abba az irányba, hogy világos legyen, hogy nem küld Magyarország fegyvereket, nem küld katonákat, nem kívánjuk elzárni a csapokat, nem tekintünk úgy a kárpátaljai magyarokra, minthogyha az oroszok barátai lennének. Hogyha ezekben a kérdésekben egyet tudunk érteni ‑ márpedig úgy tűnik, hogy igen ‑, akkor azt gondolom, hogy a politikai nyilatkozatra irányuló külügyi bizottsági kezdeményezés megtette a magáét a magyar emberek biztonsága érdekében határon innen és túl.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)