Dr. Harangozó Tamás (MSZP)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Legfőbb Ügyész Úr! December 2-án itt a parlamentben volt az éves beszámolója, ahol Bangóné Borbély Ildikó képviselőtársam többek között azt feszegette, hogyan lehetséges az, hogy nagyon súlyos korrupciós bűncselekménnyel vádolt, közhatalmat gyakorló emberekkel, jelesül fideszes országgyűlési képviselőkkel szemben azon túl, hogy a vádemelés megtörtént, más kényszerintézkedés nem. Hogy magyarul kérdezzem öntől is, meg a kedves nézők is értsék: hogyan lehet az, hogy valaki folytatólagosan bűnszövetségben elkövetett korrupciós bűncselekmény, többrendbeli korrupciós bűncselekmények gyanújával vádemelési szakaszban van, és közben itt ücsörög a parlamentben, és egyébként biztosítja ebben az országban a kétharmados szavazási többséget?

(16.40)

Erre ön azt mondta: „A mentelmi indítványt elő kell terjeszteni, a mentelmi indítványról dönteni kell, az egy csomó idő. Megszűnnek a különös okok a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedésre. De ha nem szökik meg közben, ha eltelik annyi idő, hogy nyugodtan bármikor el tudja tüntetni a bizonyítékokat, akkor milyen oka lesz annak, hogy a bíróság letartóztassa, elenyészik és nem is lehet ezt megtenni.”

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Amikor ezt ön december 2-án elmondta, akkor nagy különbség volt a képviselők és ön között, ön tudta már, hogy van a Völner-ügy, mi, képviselők meg nem. Tehát ez nyilván nem arra vonatkozott abban a percben, hanem a már folyamatban lévő Boldog- és Simonka-ügyekre. Szeretném öntől kérdezni tehát, hogy a Völner-ügy nyilvánosságra kerülése után, konkrétan azzal az üggyel is összefüggésben az előbbi szavait hogyan kell értelmezni a mentelmi joggal kapcsolatban. Várom válaszát.