Dr. Gyüre Csaba (Jobbik)

DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kúriai Elnök Úr! Tisztelt Munkatársai! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan beszámolót hallottunk, hogy ugyan Varga Zsolt András számolt be, de még a 2020. évről, amelyik Darák Péter elnöksége idejének a teljes éve volt, tehát erről szól ez a beszámoló.

Megismerhettük a beszámoló elejéből a Kúria működésének az alakulását a rendszerváltás óta, és láthatjuk azt, hogy egy folyamatos átalakuláson megy keresztül a Kúria, illetve a működése és a feladatai is, ami nyilván nem kis kihívás elé állítja a Kúria dolgozóit. Tehát láthattuk azt, hogy a rendszerváltáskor a rendes és rendkívüli jogorvoslatok kerültek oda, majd aztán igyekeztek a rendes jogorvoslatok alól kivenni a Kúriát, illetve akkor még a Legfelsőbb Bíróságot; és akkor került felállításra Magyarországon az ítélőtáblák rendszere, amelynek az volt a feladata, hogy a Kúriát mentesítse a másodfokú ítélkezés alól. Aztán változott a közigazgatási perek módosulásával: első, másod-, harmadfok. Ez megint egy komoly szerepváltás volt a korábbival kapcsolatban, hiszen elsőfokú ügyek is kerültek oda, aztán újra másodfok és harmadfok. Aztán a legfontosabb feladata pedig a bíróságok egységes ítélkezési gyakorlatának biztosítása volt ‑ erről elnök úr sokat beszélt a pulpituson ‑, aminek a lényege, hogy precedenshatásúak lettek a Kúria döntései. Ez azért lényeges, hogy Magyarország milyen irányba is halad a jogfejlődésben, hiszen 150 éven keresztül vagy azt megelőzően is a kontinentális jog volt a jellemző Magyarországon, és nem volt jellemző a precedensrendszer. Most ennek egy bizonyos feloldása alakult ki, amit elnök úr dicsért, és jónak is tartott. Nyilván, vannak előnyei, de vannak buktatói is.

Az előnyök. Aki gyakorolta már a jogot Magyarországon, és én is, aki közel két évtizeden keresztül voltam gyakorló ügyvéd, tapasztalhattam azt, hogy ha bizonyos bíróságokon nyújtottunk be egyfajta keresetet, arra megkaptuk, mondjuk, a mi megyénkben a választ, és lehet, hogy az ország másik részén lévő megyében ezzel teljesen ellentétes ítélet született. Bizony, ez a joggyakorlat, amikor másként értelmezték a jogot ebben a megyében és másként abban a megyében, súlyos jogbizonytalansághoz vezet az országban; és nyilván, aki vesztes fél, annak nem tetszik, és próbál bármilyen módon is eljutni a győzelméhez, nyilván az a legfontosabb, és bizony rosszulesik, hogy máshol adott esetben nyerhetett volna. Nyilván, egy egységes joggyakorlat és annak a biztosítása rendkívül fontos dolog, és ezért lenne nagyon fontos az, hogy ezáltal ez a joggyakorlat országos szinten kialakuljon. És valóban, ez a jog stabilitását, az igazságszolgáltatás stabilitását, a kiszámíthatóságot biztosítja.

Egyetlenegy nagy veszélye van, ha valamilyen szinten befolyás történik a Kúria munkájára, a jogegységi munkára, abban az esetben, nem várt esetben, ha valamiféle politikai befolyás lenne, akkor az súlyosan érintené az igazságszolgáltatást egész Magyarországon. Tehát ez mindenféleképpen veszélyként jelenik meg ebben, hiszen az alsóbb fokú bíróságok számára, nyilván egy picinyke eltéréssel, amit elnök úr is mondott, de kötelezőek lennének ezek a jogegységi döntések.

Nyilván, ahogy itt elnök úr elmondta és ismertette, ha valamilyen új elem kerül szóba, akkor el lehet ettől térni. Nyilvánvaló, hogy ha időközben az Országgyűlés úgy dönt, hogy másfajta törvényt alkot, akkor más lesz a jogi alap, ami alapján ítélkezni kell, ebben az esetben is el lehet térni, de alapvetően ez meghatározza az alsóbb fokú bíróságok ítélkezési gyakorlatát. És ez azt jelenti, hogy hihetetlen módon megnő a Kúria felelőssége is ezzel a jövőben, nem mintha eddig nem lett volna, de ezzel még nagyobb lesz a felelőssége a Kúriának.

(9.50)

A 2019-es beszámolóban még olvashattuk, hogy az egyik legfontosabb feladatnak tekintette a Kúria a devizahiteles problémák megoldását, és több fórumon is rendeztek ezzel kapcsolatban értekezést, ahol próbálták értelmezni a jogszabályokat, és próbálták megfelelően, nyilván a társadalom számára is elfogadhatóan értelmezni a jogot. Úgy látom, ez már 2020-ban nem volt sarkalatos kérdés, és ez változott azzal egyidejűleg, hogy a devizahitelesek problémája sajnos még ma is egy akut probléma, amelyet nem sikerült megoldani.

Én azt gondolom, hogy ez nyilván nem elsősorban a Kúriának felróható hiba, hiszen a Kúria végrehajtja azokat a törvényeket, azokat a jogszabályokat, amelyeket megalkotnak a jogalkotók, és itt elsősorban az Országgyűlés felelőssége, hogy nem sikerült ebben a tárgykörben közös nevezőre jutni. Bár a kormány végig azt kommunikálta, hogy a megoldotta a devizahitelesek problémáját, sajnos ez, amint tapasztaltuk, nem volt igaz, hiszen a kormány teljes egészében e tekintetben a bankok oldalára, nem pedig a magyar állampolgárok oldalára állt, és ilyenfajta jogszabályt hozott, ami nagyon súlyosan érintett több százezer devizahiteles családot, amely odavezetett, hogy ezres nagyságrendben vagy tízezres nagyságrendben történtek meg kilakoltatások.

Mi azt láttuk, hogy a Kúria tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a törvényes kereteken belül a lehető legjobb megoldást találják meg minden esetben. Sajnos, ez a törvényi keretek hiányában nem mindig tudott megfelelően megvalósulni, de mint elmondtam, ez semmilyen formában nem lehet a Kúria felelőssége.

Ami még itt fölmerül, és amire kitért itt elnök úr a jelentésében, az az új polgári perrendtartás alkalmazása során felmerülő jogértelmezési kérdések vizsgálata. Tulajdonképpen az új Pp. bevezetésével kapcsolatban azonnal, amikor hatályba került az új törvény és alkalmazásra került, ez azonnal problémát jelentett. Itt elsősorban az ügyvédek és az ügyfelek voltak azok, akik számára ez súlyos problémát jelentett, hiszen nagyon sok esetben sorozatosan utasították vissza ‑ és itt nyilván az elsőfokú bíróságokról beszélek majd ‑ a keresetleveleket, érdemi vizsgálat nélkül kerültek elutasításra ezek az ügyek, amelyek akár több évtizede gyakorló ügyvédeket hoztak kellemetlen hírbe, amikor már másodszor, harmadszor adta be a keresetet kijavítva, és még mindig visszadobták, hogy alkalmatlan elbírálásra. Nyilván ebben valamiféle kompromisszumra kellett jutni.

Nagyon örülök annak, hogy ezt a problémát egyrészt a Kúria is észrevette, és ő is foglalkozott az új polgári perrendtartás alkalmazása során felmerülő jogértelmezési kérdésekkel, és próbált e tekintetben irányt mutatni, de nagyon örülök annak, hogy a jogalkotó is rájött erre a problémára, és aztán szépen lassan elkezdett kiküszöbölődni mára már ez a probléma. Tehát már mi is hozzányúltunk itt az Országgyűlésben az új polgári perrendtartáshoz, és változtattunk rajta, azt gondolom, hogy teljesen pozitívan.

Talán itt felmerül megint az a probléma, jogalkotási probléma, hogy nagyon gyorsan és nagyon hirtelen kellett keresztülnyomni, nem tudom, hogy miért, az akkori Igazságügyi Minisztérium javaslatára az új polgári perrendtartást, és gyakorlatilag vita nélkül, pillanatok alatt lett elfogadva. Még emlékszem arra, hogy Trócsányi miniszter úr a pulpitusról azt mondta el, hogy milyen jó, hogy az ötvenes években is a Pp.-t gyakorlatilag vita nélkül, száz százalékban elfogadta az Országgyűlés. Én azt gondolom, hogy nem ez a jó megoldás, hanem az a jó megoldás, ha ezeket a jogszabályokat nyilván átbeszéljük, átvitatjuk. Van rá idő, nem egy nap alatt kell megvitatni egy sok száz oldalas jogszabályt, mint ahogy itt történt az Országgyűlésben. Sajnos, ez a probléma a jogalkalmazók oldalán csapódott le, mind a bíróságok oldalán, mind az ügyfelek, mind az ügyvédek oldalán, és náluk jelentett ez elsősorban problémát. És igen, örülünk annak, hogy egyébként a Kúria is megpróbálta ezt a kérdést a maga módján, a törvényi lehetőségek között a legjobban megoldani.

Hogyan is mondunk véleményt egy bíróságról? Egy bíróság munkájáról, akár a Kúria munkájáról nagyon nehéz véleményt mondani. Nyilván vannak statisztikai adatok. Nagyon örülünk annak, és nagyon fontosnak tartjuk, amit elnök úr is elmondott, hogy 5,8 százalékkal sikerült több ügyet elbírálni, és ez azt jelenti, hogy ügyirathátralék ledolgozása történt. Ez mindenképpen egy pozitív folyamat, bár mindig el szoktuk mondani, hogy nem mindig az ügy megoldásának a gyorsasága számít, hanem inkább az ügyfelek elégedettsége lenne a legfontosabb, ezt viszont nyilván nem mérhetjük.

Számtalanszor találkoztam olyan ítélettel két évtizedes ügyvédi pályafutásom során, amikor a vesztes fél is úgy jött ki egy bírósági tárgyalásról, hogy tudomásul vette és elfogadta, sőt még meg is értette, hogy miért úgy ítélt a bíró, és elfogadta azt a döntést. Én azt gondolom, hogy ezek a legjobb ügyek. Ezeket nyilván a fellebbezési mutatók mutatják, hogy mennyire fellebbezik meg azokat az ügyeket, ez általában a Kúriának nem lehet mutatója, és egy elégedettségmérés nagyon nehéz. Mindenesetre örvendetes, hogy e tekintetben 5,8 százalékkal nőtt a ledolgozott ügyek száma.

Ami viszont elég döbbenetes, amit elnök úr ismertetett, hogy 30 százalékkal megnövekedett az ügyszám. Ez nyilván leterheltségben sokat számít, és a hatékonyságát ronthatja a jövőre nézve a Kúriának, nyilván erre megoldást kell találni. Én azt gondolom, hogy ebben minden parlamenti frakció is ‑ amennyiben ez jogalkotási kérdés lenne ‑ nyilván partner lenne, illetve a politikai akarat e tekintetben mindenképpen meglenne. A legfontosabb a bíróságok bármilyen szintjén a működőképesség biztosítása, és én azt nem gondolom, hogy arra lenne szükség, hogy akár egy évvel, két évvel nőjenek az ügyintézési határidők a Kúriánál átlagosan, illetve azt sem, hogy slendrián módon, gyorsan oldjanak meg egy-egy ügyet. Itt fontos az, hogy jó megoldások szülessenek, jó ítéletek, elfogadható ítéletek, jó jogegységi panaszelbírálások szülessenek meg, és arra van szükség, hogy ez mind rendben legyen. A 30 százalékos ügyiratszám-növekedés bizony nagy probléma, tehát a bírói létszámon mindenféleképpen változtatni kell, át kell csoportosítani, ha erre van szükség, illetve, amit elnök úr mondott, hogy a másodfokú ügyek intézése bizonyos esetekben kerüljön át az ítélőtábla hatáskörébe. Én is azt gondolom, hogy ezek fontosak lennének, és mi ezt mindenféleképpen támogatjuk, amennyiben ez jogalkotási kérdés, a Jobbik frakciója ezt támogatni fogja.

Aztán elnök úr ír egy régi-régi problémáról, vagy talán ez nem is probléma, hanem inkább óhaj, ez a visszatérés a régi igazságügyi palotába. Én 2010 óta vagyok országgyűlési képviselő, azt hiszem, 2010 óta minden évben fölmerült itt, hogy a Kúria vajon mikor fog tudni visszaköltözni. Mindig tényként merül föl, hogy igen, előbb-utóbb ez a visszaköltözés megtörténik. Hát, nem látjuk most a közeljövőben azt, hogy ez megtörténne. Nyilván egy nagyon szép dolog lenne, ha a Kossuth téren több országos jelentőségű szerv is itt lenne, és például a Kúria is itt működne a régi helyén. Nyilván szép dolog lenne, és reméljük, hogy ez minél előbb be fog következni.

Én kérném szépen elnök urat, hogy amennyiben erről bármilyen információja van, majd a viszontválaszában (sic!) erre szíveskedjen kitérni, hogy hogyan áll ennek az ügye, van‑e ebben bármiféle előrelépés, illetve várható‑e, hogy ebben a közeljövőben lesz változás.

2020-szal kapcsolatban még mindenki kiemelte a járványhelyzetet. Igen, ez egy nagyon új helyzet elé állította a bíróságokat is, így a Kúriát is. Én azt gondolom, hogy a bíróságok ezt nagyon jól tudták kezelni minden szinten, és a Kúria is, és ezzel kapcsolatban valóban zökkenőmentesen, legalábbis a helyzethez képest a lehető legjobban sikerült megoldani ezeket a problémákat, és alkalmazkodni ehhez az új rendszerhez. Én azt gondolom, hogy 2020 tekintetében a bíróságok munkája, illetve a Kúria munkája is jónak mondható, ezáltal az Igazságügyi bizottság javaslata, én azt gondolom, a 2020. év vonatkozásában támogatható.

Szeretném megköszönni a Kúria elnökének, elnökhelyetteseinek és minden dolgozójának a munkáját. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

(10.00)