Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Reményeim szerint azért sokan követik a munkánkat, legalább online vagy digitális csatornákon keresztül. Tőlük azt kérem, hogy ne higgyék el az imént elhangzottakat. Bárcsak igaz lenne az a termelési jelentés, miszerint több mint ezer magyar településen nő az ott lakók száma. Ez egészen elképesztő, képviselőtársaim! Bárcsak így lenne! Nagyon-nagyon szurkolok ennek.

A helyzet az, hogy csak föl kell menni a KSH oldalára, és önök ezt megspórolták. Fogják meg a kis telefonjukat, üssék be, itt a KSH gyorsjelentése! A természetes fogyás az összes régióban nőtt, leginkább Pest régióban 202 százalékkal, az Észak-Alföldön 113 százalékkal, a legkisebb mértékben egyébként a Dél-Alföldön 41 és a Közép-Dunántúlon 45 százalékkal. Olyan sokkoló, kijózanító adatok jönnek szembe a magyar vidék állapotáról… Én nem vitatom egyébként, hogy vannak olyan kistelepülések, ahol célzott befektetésekkel lehet adott esetben még népességet, fiatal családokat odavonzani, és ez nagyon jó dolog, üdvözöljük, hogyha így van.

Csak a helyzet az, hogy a GKI felmérése szerint a magyar falvak ötödében mutatható ki az, hogy az állandó népesség 30 százaléka 60 év feletti, képviselőtársaim. Ez a kép az elöregedésé. Általában a 18 év alattiak arányát szokták megvizsgálni, a 18 év alattiak arányából lehet arra következtetni, hogy mikor fog kihalni az az adott település, és minden mértékadó elemzés szerint a magyar települések ötöde veszélyben van ilyen szempontból, a kihalás, elnéptelenedés szempontjából.

(12.40)

Szerintem egyébként a cél alapvetően jó. Tehát azt, hogy becélozni az elnéptelenedő magyar vidéket és erre programot kidolgozni, én üdvözlöm a kormány részéről. Nehogy úgy érezzék, hogy a „Magyar falu” programmal szemben nekem valami zsigeri ellenérzésem van, mert egyáltalán nincs. (Nacsa Lőrincnek:) Ne ingassa a fejét, képviselőtársam! Amíg még szólásszabadság van, elmondom, amit akarok, ön ezt véleményezheti, de ne vitassa senki azt a jó szándékot, ami minden ellenzéki képviselőben megvan, mert mi is azt akarjuk, hogy a magyar vidék felvirágozzon. Álláspontom szerint ebben a parlamentben nincs olyan képviselő, aki direkt, tudatosan a falvak leromlására bazírozna, mert akkor neki esetleg jobb lesz. Én ebben nem hiszek.

Viszont a helyzet önmagában nem javul attól, hogy megint lehet pályázni falusi vállalkozások újraindítására. Vegyük csak az államtitkár úr által említett Ózd példáját. Ott a történelmi termelőkapacitás gyakorlatilag eltűnt, illetve a korábbi kapacitást meg sem tudja közelíteni. Azóta évtizedek teltek el, és azt látjuk, hogy kormányok jöttek és mentek, de célzott munkahelyteremtő beruházásokat ebbe a térségbe nemigen vittek. Vagy ha vittek, akkor az felszedte a gyártólapot, és azt mondja, hogy máshol próbál még olcsóbb munkaerőt találni. Ha ott marad egy régió és egyáltalán nem telepszik oda munkahelyteremtő beruházás, vagy volt ott, de az szedi a sátorfáját és elmegy máshova, akkor tehetünk mi bármit, célozhatunk a falvakra akárhogy, ha a környéken nem lesz olyan nagymunkáltató, működő tőke és olyan befektetés, amely nem kifosztja azt a régiót, hanem együttműködik vele, adott esetben segít felvirágoztatni, tehát ha ilyen nincs, akkor nagyon-nagyon nehéz dolgunk van.

Azt látjuk, hogy nagyon egészségtelen és egyenlőtlen a normális beruházások eloszlása Magyarországon, és azt is látjuk, hogy néha főúri kegyként dől el az, hogy melyik országrészbe, melyik megyébe, melyik járásba menjen ilyen beruházás. Pedig ezt egy országos és abszolút szakmai stratégia alapján kellene elosztani. Helyes volt az államtitkári példa említése: igen, vannak Északkelet-Magyarországon olyan teljes régiók, ahova nem érkezik működő tőke, tisztességesen működő tőke, ebből kifolyólag pedig csinálhatunk mi ott a „Magyar falu” program címszava alatt akármit. Tüneti kezelésre biztos, hogy elég, tehát lesz olyan település, ahol beindul egy kisvállalkozás, lesz egy kisbolt és valóban könnyebb lesz a helyiek élete, ezt ne vitassuk el.

Csak én a big picture-t próbálom emlegetni, hogy összességében a magyar vidék kiürülése, a tragikus mértékű népességfogyás nem tud ettől csillapodni. Én nagyon szimpatizáltam azzal, hogy lett egy tárca nélküli minisztere a családügynek Magyarországon, szerintem ez egy fontos dolog, éppen ezért fáj nekem, amikor Novák miniszter asszony olyanokat nyilatkozik, amilyeneket. Szerinte népesedési fronton óriási eredmények vannak, de az utolsó nagy nyilatkozatai évében Nagykanizsa lakosságával lettünk kevesebben, december hónapban pedig, amikor nyilatkozott, akkor Siklós lakosságával fogyatkoztunk. Mi azt látjuk, hogy nincs miről és nincs miért dicshimnuszokat emlegetni.

Ha meg azt vizsgáljuk, hogy a népességfogyás mellett a kivándorlásnak mi a másik eredője a megalázóan alacsony bérek mellett, akkor azt látjuk, hogy a lakhatási problémák. Ebben a javaslatban pont a lakhatás köszön vissza. A lakhatási kataklizma egyik állatorvosi lova a Nemzeti Eszközkezelő. Tudom, hogy ez államtitkár úrnak szívügye, és szerintem jó gazdaként bánt ezzel a területtel. Szeretném a korrektség jegyében elmondani, hogy amikor én szakmai kérdést tettem fel, rendre szakmai választ kaptam rá, és ebben a leszűkített diskurzustérben normálisan tudtunk erről beszélgetni, és tények, számok ütköztek egymással. Ez szerintem jó irány és ezt jó lenne megtartani.

Az Eszközkezelőnél nekem filozófiai problémám van. Adott a devizahitelezés egésze. Azt látjuk, hogy itt egy hibás termékkel az érintett kereskedelmi bankok legalizált módon foszthatták ki a lakosságot. A többség 160-165 forinton vette fel a devizahitelét, s végül nagyon hosszú rendezési folyamat után 256 forintos, majdnem akkori piaci árfolyamon került forintosításra ezt a devizahitel-tömeg. Tehát a tipikus ügyfél egy százforintnyi átváltási arányt vesztett, és ebből kifolyólag súlyos milliókat. Az ezen súlyos milliókkal megkárosított ügyfelek egy része került olyan helyzetbe, hogy elvesztette az ingatlantulajdonát, és ahelyett, hogy ez a bankra szállt volna, gyakorlatilag a magyar államnál kötött ki a tulajdonjog, és visszabérelhették ezek a honfitársaink a saját korábbi otthonukat. Ez egyébként kétségkívül segítség, ezt ne vitassuk el, viszont az egész filozófia alapja még mindig ott van, hogy ezeket az embereket megkárosították, és ezt a megkárosítást nem reparálta senki.

Mi az ellenzéki oldalon egyre többen gondoljuk úgy, hogy egy új elszámolási törvényre van szükség a devizahiteles ügyek kapcsán. Más párt azt mondja, hogy ezt kártérítési törvénynek hívjuk, én legalább öt éve mantrázom az elszámolási törvényt. Az én célom az, hogy ezeket az úgynevezett hiteleket a felvétel napjának árfolyamán számoljuk újra, s nézzük meg, hogy az ügyfél befizetett‑e már annyit, amennyit követeltek tőle. De hát itt a bökkenő, hogy mi történik azokkal, akik a Nemzeti Eszközkezelőbe kerültek. Majd kiderül, hogy kifosztották őket, viszont a helyzet az, hogy a jóvátételre maximum anyagilag számíthatnak. De hát vizsgáljuk meg az ingatlanárakat, ha ő visszakapja azt, amennyivel megkárosították akár jegybanki alapkamattal súlyozva, akkor sem tud olyan minőségű ingatlant vásárolni belőle a mai árak mellett, mint ami egy in integrum restitutio felé őt elmozdítaná és az eredeti állapotát legalább megközelíthetné.

Éppen ezért mondjuk azt, hogy filozófiailag téves és hibás az egész megközelítés, miszerint ezeknek az embereknek akár a kedvezményes sajátlakás-visszavásárlási lehetőséggel a jóvátételt biztosították volna. Én ezt vitatom, és mindent megteszek azért, hogy majd a véglegesített közös programban ezek az emberek igazságra találjanak. S ha már elvették tőlük a tervezhető éveket, sokaktól a családalapítási, -egyesítési vagy -bővítési szándék lehetőségét vagy ennek a beteljesülési lehetőségét, adjuk vissza azt, amit lehet.

De hogy jutunk el a Nemzeti Eszközkezelőhöz? Láthattuk, hogy kedvezményes formában lehetett visszavásárolni a saját ingatlant. Amellett, hogy vitatom a filozófia alapját, ez jobb dolog, mint ha egy bank elvitte volna, vagy mint ha piaci kofaként 30-35 százalékon a bankok adták volna egymás között ezt a követelést a továbbiakban. De most egyházi szeretetszolgálatoknak ajándékozza az állam a kimentett devizahitelesek lakásait.

Megint csak vitatom azt, hogy önök a tisztesség talaján ezt megtehetik-e. Egy nagyon szigorúan vett állami feladatról beszélünk mind a lakhatás, mind a szociális feladatok frontján. Ennek az outsourcingja, kiszervezése biztos, hogy nem egy erős állam bizonyítványát állítja ki. Egy erős kormányzat ezeket a feladatokat megoldaná. Az önök kormánya megint csak ki akarja szervezni ezeket a feladatokat. Azzal fognak engem nyugtatni, már látom, hogy az állami finanszírozás megmarad az egész mögött, és én nyugodjak meg ettől. A helyzet az, hogy egy civil szervezetet nem tudunk úgy elszámoltatni, mint önöket. Ha ők nem látják el ezt a feladatot, akkor a felelősségtranszport révén a helyzet az, hogy nagyon nehéz lesz meggyőzni azt a civil szervezetet arról, hogy ez igazából az állam kötelessége lenne és lássa el ezt a feladatot, mert ő egy civil szervezet, rajta ez nem kérhető számon.

Nagyon örülök annak is, hogy az üres ingatlanállomány szóba került az időközben távozott kormánypárti vezérszónok úr részéről. Valóban van egy történelmi mulasztása ennek a kormánynak. Félmillió üresen álló ingatlanról tudunk Magyarországon. Ami magántulajdonban van, ahhoz nyilván senki nem akar nyúlni, mert mi a fideszes szokásokat nem követjük, mi a magántulajdont tiszteljük. Viszont van két másik lába ennek a dolognak, az állami és az önkormányzati tulajdon. Nagyon sok ilyen ingatlan annyira leromlott állapotban van, hogy én tisztán látom, hogy a felújításuk és a bérlakáskénti hasznosításuk drágább lenne, mint ha új építésű bérlakásokat emelnénk.

De nagyjából az egytizedére tesszük azt a számarányt, ami felújított formában bérlakásként hasznosítható lenne. Ez 50 ezer ingatlan. Ha elkezdenénk egy új bérlakásprogramot ‑ egyébként ez az új nemzeti egységkormány célja ‑, akkor évente 5-10 ezer bérlakás építésével lehet maximumkapacitással elkezdeni. Tehát nagyon fontos láb lenne az üresen álló ingatlanok feltérképezése. Ez egyébként a „Magyar falu” program által érintett régióban sem elhanyagolható, hiszen az elnéptelenedő falvakban nagyon sokszor üresen áll a korábbi kapacitás, üresen állnak ingatlanok, korábbi otthonok. De ettől még ott munkahely nem lesz.

Egyetlen esélye van Magyarországnak: a kényszerből külföldre távozottak számára valódi hazahívó programot gyártani, versenyképes bérekkel és megfelelő lakhatási feltételekkel elérni, hogy mindenki boldogulhasson a szülőföldjén, aki csak akarja ezt, nyilván nem kényszerrel és nem röghöz kötéssel, hanem erős motivátorokkal. Mindemellett nem hagyhatunk magyar járást érdemi munkahelyteremtő beruházás nélkül, magyar megyét pedig pláne nem. Nem mondhatják önök, és senki nem mondhatja azt teljes országrészekre, hogy oldják meg a sorsukat, ahogy akarják, mert nekik nem jut adott esetben egy cég beruházásából. Azért ezek irányítható folyamatok; nem csak a vissza nem térítendő adókedvezményekkel és támogatásokkal, ahogy ezt Magyarország Kormánya csinálja. Ennek állatorvosi lova volt az Audi, amelynek akkor is adtak 1 milliárdot, amikor a sajtóban jelentette be a vezetője, hogy ők nem szorulnak rá, nem kérik ezt.

(12.50)

Ezeket az összegeket, az egyébként százmilliárdos nagyságrendű támogatási összegeket lehetne úgy csatornázni, hogy az a munkahelyteremtő beruházás X vagy Y régióba érkezzen, fel lehetne támasztani ezeket a régiókat, ha pedig van munkahely, és van egészségesen működő tőke, akkor lehet a népesség megtartásáról beszélni. Tehát, még egyszer mondom, a „Magyar falu” program tekintetében az alapokat én nem vitatom, de a megvalósítás eredményességében egyáltalán nem áll módomban hinni, főleg a KSH és a GKI adatai alapján.

Az pedig egészen vérlázító, és remélem, erre valaki reagálni fog, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy a 300 legszegényebb falu 143 milliárd forintot bukott az utóbbi időszakban. Itt a tervezettnél jóval kevesebb pénzt hív le a kormány az uniós helyreállítási alapból, és itt a legszegényebb települések számára lett volna egy forrás-, egy keretlehetőség. Áprilisban még úgy volt, hogy 220 millió (sic!) forintot költenek a „Felzárkózó települések” programra, és az utolsó nálam lévő szám 77,5 milliárd forint, meg nyilván, amit majd erre még ráraknak, de azt látjuk, a csökkenés egyik oka, hogy a kormány úgy döntött, mégsem kéri a kedvezményes hitelt, csak a vissza nem térítendő támogatásra tart számot. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból.) Igen.

A helyzet az, hogy így az érintett magyar falvakra eső részarányos összeg nagyságrendekkel csökken. Én nem olvastam olyan hírt, hogy ezt nemzeti forrásból kipótolná Magyarország Kormánya, ha így lenne, akkor üdvözlöm, de mindenképpen azt látom, hogy ez a néhány száz, óriási bajban lévő település az utolsó óráit éli. Tehát nem biztos, hogy egy következő kormánynak lesz ideje ezeknek a végletes kiürülését megakadályozni. Még egyszer mondom, itt a 18 év alattiak arányára legalább annyira kellene figyelni ezeken a településeken, mint a 60 fölöttiekére, hiszen a 60 fölöttiek aránya még lehet is kedvező egy polgári, kertvárosi övezetben, de ha nincs ott fiatal, aki életvitelszerűen ott lakik, akkor el fognak néptelenedni ezek a települések. Egyébként hosszú távon biztos nem, mert látom azt, hogy mondjuk, a nyugat-európai felvásárlási szándék is egyre szélesebb körben jelenik meg magyar faluhelyen, és azt is látom, hogy bizony azért Európa szívében, Európa volt éléskamrája területén az, hogy megyék, járások teljesen néptelenek maradjanak, ez hosszú távon vélhetően nem képzelhető el, de hozzám az a gondolat állna közel, hogy a saját reprodukciónkat biztosítva, mindenki számára a szülőföldön való boldogulást szavatoljuk.

Ebben a csomagban én ezt nem látom, de még egyszer mondom, az előző napirendhez képest annyival előrébb vagyunk, hogy bár a filozófiáját vitatom egyes intézkedéseknek, az alapmegközelítést, miszerint a magyar falvakat meg kell megmenteni az elnéptelenedéstől, ezt nem vitathatja senki ebben a Házban. Talán akkor így egy ponttal előrébb vagyunk. Tegyünk meg mindent a magyar megmaradásért! Köszönöm a türelmet, elnök úr, és a figyelmet.