Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Én is azzal kezdem, amit megemlített már képviselőtársam, Harangozó Tamás az előzőekben, hogy itt reggel indulásként meghallgathattuk Varga Mihály pénzügyminiszter úr expozéját, és ha valaki egy kicsivel később kapcsolódott volna be ebbe a történetbe, és nem tudja, hogy a 2020-as költségvetési zárásról van szó, akkor azt hitte volna, hogy ez egy kampányrendezvényen elhangzott előadás, mert a pénzügyminiszter úr ilyen kampányjellegű dolgokat mondott el, és az ő negyvenperces előadásának kétharmad részében ilyen típusú dolgokról beszélt.

(11.10)

Sokat beszélt 2014 és 2019 között elért eredményekről, aztán a 2021-es és 2022-es tervekről, és nagyon-nagyon keveset beszélt a 2020-as esztendőről.

De amiket beszélt a megelőző, illetve a várható tendenciákról, ott is azért sok-sok probléma merült föl. Mert ha komolyan vesszük azt, amit miniszter úr mondott, hogy ma 4,7 millió fő dolgozik Magyarországon, és ha ezt a 2010-es adattal összevetjük, akkor azt kapjuk, hogy ez olyan 25 százalékos létszámnövekedést jelent, ami hát igen imponáló, de ha emellé odarakjuk a GDP növekedési ütemét 2010-hez képest, akkor is egy ilyen 25 százalékos nagyságot kapunk. Na most, ha a kettőt összevetjük, akkor azt láthatjuk, hogy ez alatt a tíz esztendő alatt a termelékenység Magyarországon egy fikarcnyit sem növekedett. Most ez tényleg jó? De valójában nem így van, szeretném megnyugtatni önöket, ugyanis a foglalkoztatottság nem növekedett ilyen mértékben. Ha azt reálisan számolnánk, akkor ennél jóval kisebb lenne, hiszen ha a teljes ledolgozott munkaórákat tekintjük, akkor például 2020-ban egyáltalán nem volt foglalkoztatásnövekedés, hanem csökkenés volt, bizony ez 8-9 százalékos csökkenés volt. Aztán, ha normálisan lenne elszámolva az, hogy a külföldi munkavállalókat hova is soroljuk be, akkor szintén más számokat kapnánk. Tehát a termelékenység nem ennyire gyászos, mint ami ebből az előadásból kitűnt.

A másik dolog, hogy Varga miniszter úr nagyon pozitívan beszélt arról, hogy a beruházási ráta milyen magas Magyarországon, hogy 27 százalék. Igen, ez kétségkívül így van, de ez egy extenzív gazdasági növekedésnek a fő szimptómája, és ha még azt is hozzátesszük, hogy a beruházások egy nagyon jelentős része állami beruházás, akkor nyilvánvalóan lehet látni azt, hogy egy mesterségesen felpumpált gazdaságról van szó. És sajnálatos módon nem a humán tőke irányába történtek a befektetések és nem a magas hozzáadottérték-tartalmú termelés irányába, hanem sokkal inkább az építőipar, az építőanyag-ipar az, amely egyértelművé teszi ezt az extenzív növekedést.

Miniszter úr beszélt még az adócsökkentésről, hogy mennyire jó, hogy milyen alacsony társasági adónk van. Ezt egyébként Nacsa képviselőtársam is megemlítette. Igen, ez egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarország egy elmaradott ország, amelyik a versenyképességét adócsökkentéssel próbálja fenntartani, és gyarmati sorban tartja egyébként az országot, hiszen azt a külföldi tőkét hívja ide, amelyiknek alacsony hozzáadottérték-tartalmú termelése van, amelyik nem a legfejlettebb technikát használja, alkalmazza, amelyik környezetszennyező, és ennek megfelelő gazdasági hátteret próbálunk biztosítani.

Nos, ami magát a zárszámadást illeti: az ellenzéki képviselőtársaim már nagyon sok mindent elmondtak, tehát megspórolhatok egy csomó időt e tekintetben, hogy nem ismétlem őket, és olyan dolgokról próbálok néhány szót ejteni, amelyek talán fontosak, és érdemes lesz akár még egyszer is említeni őket. Az első dolog az, ami egy visszatérő probléma természetesen, hogy 2020-ban sem sikerült a költségvetést megfelelően összeállítani és eltalálni. De nyilvánvalóan itt van egy mentsége a kormányzatnak, hiszen bejött egy gazdasági válság, és ez kétségkívül felborította az egész történetet. Ennek rovására sok mindent lehet írni, de azért, azt gondolom, hogy nem mindent. Tehát van azért ebben a történetben egy egészen új szál, egy egészen új jelenség is, amely új jelenség az, hogy az Orbán-kormány 2010 után igyekezett következetesen egy szigorú költségvetési politikát megvalósítani és végrehajtani, és ez kétségkívül egy nagyon pozitív elem volt a 2010 előtti időszakhoz képest. Tehát kevés pozitív dolgot lehetett elmondani a Fidesz-kormányról, de ez kétségkívül így volt. Ez 2020-ban azonban megtört, és 2020-21-ben bizony az Orbán-kormány átállt a fiskális alkoholizmusra, és egyáltalán nem tekinti és nem kezeli központi kérdésnek az államháztartási hiány kérdését.

Itt önmagában egyébként maga a rendkívüli helyzet és a válság nem magyarázat erre az egész történetre. Hadd idézzem önöknek Orbán Viktor 2020 áprilisában adott interjúját, amikor már világos volt, hogy az Európai Unió nem ragaszkodik a 3 százalékos korláthoz, tehát ezt Brüsszel fölengedte. Ezek után Orbán Viktor úgy nyilatkozott, és most idézem őt: „Az, aki most ebben a helyzetben nyakló nélkül él azzal a lehetőséggel, hogy eladósodjon ‑ mert a költségvetési hiány egy bikkfanyelven mondott szakzsargon vagy kifejezés, de ez magyarul azt jelenti, hogy eladósodni ‑, aki szerintem most indokolatlanul vagy túl nagy léptékben kezd el adósodni, az néhány hónap múlva, amikor túl leszünk a válság első nagy hullámain, akkor fölakasztva találja magát, ott fogják egy dróton rángatni a hitelezők meg a spekulánsok.” Ő akkor még ezt mondta, és ehhez képest jött az a 2020. decemberi történet, amiről Varju képviselőtársam már beszélt, amikor kilapátolták vagy helikopterről szórták ki a pénzt hatalmas mértékben, mert azért emlékezzünk meg arról, hogy a pénzforgalmi hiány 2020-ban 11,3 százalék volt. Ilyenre történelmileg nem volt példa! És az adósság/GDP hányad is felemelkedett 80,1 százalékra, vagyis 15 százalékponttal emelkedett egy esztendő alatt! Ilyen egyébként az önök által gyakran emlegetett, már kormánypárti képviselők által gyakran visszaidézett és emlegetett Gyurcsány-kormány idejében sem volt. Tehát nekik hosszabb időre volt szükségük ahhoz, hogy ilyen nagyságrendű adósságnövekedést hozzanak létre. De ezt néhány hónap alatt az Orbán-kormány abszolválni tudta. Vagyis itt tulajdonképpen történt egy hatalmas nagy váltás, egy változás: az Európai Unió lekapcsolta a villanyokat, és ezt aztán az Orbán-kormány kihasználta, hogy azt csinál, amit akar.

Ezt az ÁSZ vezetője úgy interpretálta, hogy itt nem egy mentesítési záradék van, hanem egy felhatalmazó rendelkezés, és ezt a felhatalmazó rendelkezést a kormányzat kihasználta ‑ és nagyon gyorsan kiszórt pénzeket, és az eladósodás útjára vezette újból az országot.

Egyébként ezt mutatja és ezt bizonyítja az is, hogy nem pusztán a válság miatti többletkiadásról van szó, mert ugye ‑ és most idézem megint a kormányzati oldal sikerpropagandáját ‑, 2021 második negyedévében 17,7 százalékos gazdasági növekedés valósult meg. Ebben a szituációban a harmadik negyedévben ‑ mert ez a második negyedévre vonatkozik ‑ vajon mi indokolta azt, hogy a kormányzat hatalmas mértékű hiteleket vett föl, és az amúgy ismét csökkenő pályán lévő adósság/GDP hányados fölugrott ismét 80 százalék fölé, és nagy valószínűséggel 80 százalék fölötti lesz az év végén is?

(11.20)

Nagy Márton, a miniszterelnök tanácsadója azt mondta, hogy a harmadik negyedévben a pénzforgalmi hiány valószínűleg 15 százalék lesz. 15 százalék! Ez eszméletlenül magas, tehát ez egyértelműen azt mutatja, hogy itt egy alapvető kormányzati filozófiai váltás indult be, vagyis a gyeplőt a lovak közé dobták, és nyilván az a megfontolás van most kormányzati oldalon, hogy ha ezekkel a jelentős mértékű kiadásokkal sikerül megfordítani a közhangulatot, és 2020-ban (sic!) nyerni tudunk, akkor majd utána a keserű pirulákat lenyeletjük a társadalommal, és egy nagy restrikció, egy nagy visszarendeződés fog majd történni, hiszen az egyensúlyt vissza kell állítani. Ha pedig nem, akkor ez tiszta nyereség, mert akkor az ellenzéket egy olyan kényszerpályára fogjuk helyezni, amelyen a saját gazdaságpolitikáját nem fogja tudni végrehajtani, hanem rákényszerül arra, hogy mindenekelőtt egyensúlyt próbáljon teremteni.

A képviselőtársaim sokat beszéltek már arról, hogy mire is költötték ezt a hatalmas mennyiségű többletpénzt, és itt valóban nem akarom ismételni őket, de nem családi pótlékra, nem munkahelyvédelemre, nem munkanélküli-segélyre vagy öregséginyugdíj-emelésre, nem szociális juttatásokra költötték, nem az önkormányzatoknak adtak, sőt az önkormányzatoktól 225 milliárdot vontak el, ugyanakkor az egyházakra, a sportrendezvényekre vagy a sportberuházásokra, Mészáros szállodáira, bélyegmúzeumra, ahogy erről már volt szó, a Corvinus Befektetési Zrt.-re, lélegeztetőgépek vásárlására, a Mathias Corvinus Collegiumra, szóval ilyen és ehhez hasonló dolgokra költötték ezeket a többletpénzeket, és sajnálatos módon ebből a legfontosabb gazdaságfejlesztési programok kimaradtak.

A költségvetés szerkezetéről is volt már szó, kollégáim beszéltek erről. Itt ugyanazt lehet látni, hogy nem változott a költségvetés szerkezete, ugyanazok a tendenciák is folytatódnak, mint a korábbi időszakban, tehát a kedvezményezett szektorok az állam működési funkciói, ahol ugyan kismértékű, de 2020-ban ugyancsak emelkedés volt, tehát részarányát tekintve növekedett 2019-hez képest. A gazdasági funkcióknál szintén további növekedést lehetett megfigyelni, bár itt is kismértékűt. Egyetlenegy kakukktojás van: az egészségügyre fordított összegeknek a részesedése, a részaránya most nem csökkent, hanem emelkedett, de nyilvánvalóan ez a Covid-járvánnyal összefüggésben értelmezhető. És továbbra is a vesztesek között van az oktatás és a jóléti funkciók, benne elsősorban a társadalombiztosítás, amelynek a részesedése, a részaránya továbbra is csökkent.

Mindezekből azokat a következtetéseket lehet levonni, hogy az adósság/GDP hányados ilyen drasztikus mértékű, 15 százalékpontos növekedése egy év alatt egy olyan jelenség, egy olyan dolog, ami bizonyosan hosszú időre, hosszú távra meghatározza a magyar gazdaság működését, hiszen ismét a magas adósság/GDP hányadosú országok közé kerültünk.

A másik igen jelentős eleme ennek a 2020-as esztendőnek pedig az, hogy sajnos bebizonyosodott az, hogy a magyar gazdaság valójában nem válságálló, és semmivel sem erősebb, mint volt 2008-ban vagy 2009-ben. Igaz ugyan, hogy csak 4,7 százalékos volt a visszaesés, ami kisebb, mint mondjuk, a 2008-2009-es válság időszakában, és az is igaz másik oldalról, hogy az Európai Unió átlagához képest valahol középen helyezkedik el, de ugyanakkor hozzá kell azt is tenni, hogy mindez úgy ment végbe, hogy hatalmas mennyiségű állami kiadásokat fordított a kormányzat arra, hogy ne legyen ilyen erőteljes a visszaesés, ami önmagában nem lett volna baj.

A baj az, hogy ezek a kiadások elsődlegesen és elsősorban egy adott gazdasági struktúra, egy adott gazdasági szerkezet konzerválását hozták elő vagy konzerválását folytatták, vagyis azt, hogy ezeket a hatalmas mennyiségű pénzeket ‑ és maga a válság, mert minden gazdasági válság egyben lehetőség is, lehetőség arra, hogy komoly szerkezetváltás, szerkezetátalakulás történjen meg a gazdaságban ‑ az Orbán-kormány egyáltalán nem használta föl, elégette azokat a pénzeket, azokat az európai uniós forrásokat és költségvetési forrásokat, amelyeket egyébként lehetett volna fordítani arra, hogy valódi szerkezetváltozás menjen végbe Magyarországon; hogy elinduljon a modernizáció; hogy a high-tech iparágakba fektessenek be pénzeket; hogy a negyedik ipari forradalom vívmányait kezdjük el bevezetni; hogy a tönkrement, a turizmusban, a vendéglátásban és más területeken tönkrement kisvállalkozások új vállalkozásokba tudjanak kezdeni, mégpedig olyan vállalkozásokba, amelyek a világgazdasági tendenciáknak megfelelően egy új munkamegosztási rendbe majd be tudnak kapcsolódni.

Hát, ezekből semmi nem valósult meg, semmi nem történt meg, hiszen a 2020-as esztendőben is az egész gazdasági növekedésnek vagy a gazdasági visszaesés mérséklésének a fő motorja az építőipar és az építőanyag-ipar volt, és azok a hagyományos szektorok, amelyeknek az exporttevékenysége és az exporttermelése igen alacsony, és továbbra is rá vagyunk kényszerülve arra, hogy az export túlnyomó többségét és zömét a külföldi tulajdonosi többségű vállalkozások állítsák elő, ami nyilvánvalóan egy jelentős kiszolgáltatottságot jelent.

Tehát ezt a válságidőszakot, amely lehetőséget is biztosított volna, a kormány nem arra használta, amire kellett volna, hanem sokkal inkább arra, hogy a saját NER rendszerét próbálta meg valamilyen módon többletforráshoz juttatni annak érde-kében, hogy ők jól túl tudjanak lépni ezen a válságon. És egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy vajon az országnak, Magyarországnak, a magyar gazdaságnak a hosszú távú kilátásai és egyáltalán az elmaradott helyzetből való kilépése egyáltalán megvalósulhat‑e vagy sem, vagy lesz‑e rá bármilyen lehetőség.

Azt gondolom, hogy ez egy bűnös mulasztás e vonatkozásban, e tekintetben, és nagyon úgy látszik, hogy a 2021-es esztendőben is ugyanez a történet folytatódik, vagyis nincs igazából perspektíva a magyar gazdaság előtt, továbbra is marad az összeszerelő-üzem és a félgyarmati sors.

Ebben a kontextusban a Párbeszéd nem tudja támogatni és nem tudja elfogadni ezt az előterjesztést, tehát mi nem támogatjuk ezt a költségvetési zárszámadást. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)