Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ, a DK képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy nem fognak csodálkozni azon, hogyha ehhez hasonló hangvételben folytatjuk, még talán az államtitkár úr sem. Hiszen mindarról, amit az elmúlt évben elkövettek, most önök itt számot adnak. A tények itt mutatják, hogy mindabból, amire pénzt költöttek, sokkal többet tehettek volna az országért.

Nézzük meg azt, hogy ezt milyen struktúrában érdemes áttekinteni! Én először az előirányzatokról, amit terveztek és ahhoz képest a markánsan eltérő költségvetési folyamatokról beszélnék, ezt követően pedig arról, hogy az önök gazdaságpolitikája miért káros Magyarországnak, harmadrészt nézzük meg konkrétan a 2020. évi folyamatokat, illetve az államháztartást, ha már zárszámadásról beszélünk, annak konkrét kiadásait és hogy az milyen stílusban zajlik le. Talán érdemes egy kicsit nemzetközi kitekintésben is ránézni, hogy más országokhoz képest ez hogyan történt.

Mielőtt ehhez hozzáfognék, előtte nem szeretném, hogyha elmaradna, hogy akár a miniszter úr, akár az Állami Számvevőszék elnöke által elmondottakhoz néhány gondolatot hozzátegyek és egy kicsit reagáljak rá.

Az államadósság-mutató csökkentése törvényi kötelezettségének elmulasztásától is el lehet tekinteni ebben a helyzetben. Itt az Állami Számvevőszék elnöke hosszan magyarázkodott, hogy ezt miért lehet megtenni. Ezzel önmagában alapvetően egyetértünk. Azzal viszont nem, hogy mindeközben ezt mire költötték, és ahogy az előbb képviselőtársamtól is hallották, figyelmen kívül hagyni azt, hogy ez nem az emberek érdekében történt, hogy ezt a Költségvetési Tanács és az Állami Számvevőszék figyelmen kívül hagyja és egyébként a pecsétjét ráteszi, azt gondolom, hogy elfogadhatatlan.

(10.50)

Ezt jól mutatja az Állami Számvevőszék elnökének magatartása, előre magyarázkodik, mert pontosan tudja, hogy az, amit egyébként ebben a keretben tettek, nem volt helyes.

Miniszter úrral ellentétben én azt tudom mondani, ha ő is hivatkozott választókerületi képviselői mivoltára, hogy újpesti, angyalföldi képviselőként én viszont azt látom, azt kellett tapasztalnom, hogy milyen módon vontak el az önkormányzattól forrást, milyen módon akadályozták annak működését. Újpesti, angyalföldi vonatkozásban több mint 4 milliárd forintról beszélünk, ennyi kárt okoztak a két kerületnek, miközben pontosan tudják, hogy más országokban nemhogy elvontak az önkormányzatoktól, hanem segítették őket.

Harmadrészben pedig igyekszem ‑ elnök úr intelmeit is figyelembe véve ‑ Nacsa Lőrinc gondolataira reagálni. Azt gondolom, ez olyan szintű áradat volt, amit szerintem nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni. Fake newsként kell kezelni, amikor folyamatosan beszél hazugságokat (Nacsa Lőrinc felnevet.), és innentől kezdve szerintem érdektelen, és nem is fontos rá reagálni, nem kell vele foglalkozni.

Viszont szeretném jelezni azt a szándékomat, mint ahogy itt Z. Kárpát Dániel jobboldali képviselőtársammal, ellenzéki képviselőtársammal egyet kell értenem abban, hogy amikor azt mondja, hogy termelési jelentés szintjére vitték le ezt a zárszámadást, akkor ebben nagyon sok igazság van, és eközben pedig figyelmen kívül hagyják azt, hogy tulajdonképpen a kormányzó pártok és intézményeinek vezetései között milyen vita alakult ki a költségvetést illetően, illetőleg a megteendő intézkedések vonatkozásában. Gondolok itt elsősorban arra, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke és a pénzügyminiszter az elmúlt időszakban milyen vitát folytatott le.

Természetesen különböző megítélésünk lehet arról, hogy ők mit gondolnak helyesnek akkor, amikor a Magyar Nemzeti Bank elnöke kritizálja a fiskális döntéseket, de azért azt hozzáteszem, hogy miközben ő kritizál, eközben pedig több mint 4000 milliárd forintnak megfelelő mérlegbővítésnek hívott pénznyomtatást hajtottak végre, azt a bankok számára átadták, és egyébként a költségvetés azon kiadásait finanszírozták, amelyeket jelentős részben egyébként értelmetlennek és most a zárszámadás tekintetében pedig bizonyítottan haszontalannak, az ország szempontjából, az emberek, a magyar emberek szempontjából pedig kifejezetten haszontalannak kell tekinteni.

Most nézzünk még néhány dolgot a tekintetben, hogy a Fidesz többéves gyakorlata szerint az ország központi költségvetését jellemzően már az előző év közepén megszavaztatják a parlamentben. Ennek fő oka ‑ államtitkár úrral erről rendszeresen vitát folytatunk ‑, hogy az előrelátás és a többi történjen meg. Itt most látványosan dőlt romba minden olyan érvük, amit erről korábban állítottak, még akkor is, ha egyébként ennek a költségvetésnek a módosítására menet közben sort kerítettek. Erről majd szeretnék részletesen is szólni.

A kormány nagyszabású, sok propagandával kísért gazdaságvédelmi programot indított. Tegyük azt hozzá, itt nem történt más, mint annyi, hogy mivel a költségvetés sarokszámai nem változtak, a fő szám, a főösszege nem változott, belső átcsoportosítást hajtottak végre, és ezzel próbálták kezelni a meglévő helyzetet. Önmagában véve azt kell hogy mondjam, hogy az Orbán-kormány intézkedései elkapkodottak voltak, strukturálatlanok, és ennek következménye meg is lett az országban, nemcsak a vállalkozások szenvedték meg, és nemcsak munkahelyi elbocsátások következtek be, hanem ezenkívül ott van több mint 30 ezer honfitársunk halála, mert egyébként sem a gazdaságpolitikai, sem az egészségpolitikai döntések e vonatkozásban nem voltak megfelelőek.

A társadalmi-gazdasági folyamatok tekintetében a pandémia közepette kialakult 3 százalékosnál nagyobb költségvetési hiány miatt nem lesz uniós szankció. Önmagában emiatt senkit nem lehet kárhoztatni, azt gondolom, hogy az ilyen szempontból helyes. Ámde az a tudatosság, ahogy önök 2020 végéig ezt figyelték, majd egyébként az utolsó hónapokban egy olyan kiköltekezést csináltak, amellyel lényegében utolérték, sőt meghaladták az európai átlagot, azt gondolom, az mindenképpen figyelemre méltó, és erről külön szeretnék szólni, ami a decemberi költekezésükről szól.

Az elmúlt évek tekintetében részben említsük meg azokat a pozitív folyamatokat is, amelyeket a 2020-as költségvetési tervezet is tükrözött, mert kedvező nemzetközi feltételek mellett zajlott le mindaz, ami egyébként korábban ennek előkészítésében történt. A magyar gazdaságot segítették egyébként az alacsony nemzetközi kamatszintek, nem szaladtak el akkor a nyersanyagárak, kimagaslóan nagy arányban részesedett az ország az európai uniós támogatásokból, német nagyberuházások keletkeztek, tehát ilyen szempontból, azt gondolom, ez mindenképpen a külső körülményeket tekintve pozitív volt. Éppen ezért valóban nagyon nagy kérdés, hogy hogyan lehetett mindeközben ilyen rosszul gazdálkodni.

Szóval, a részletekbe is belemenve nézzünk néhány olyan tényt, amelyre korábban utaltam is, hogy erre ki kell térnünk. Az előirányzattól markánsan eltérő növekedési és költségvetési folyamatok tekintetében a magyar makrogazdasági adatok 2020-ban jellemzően markánsan eltértek a prognosztizált, illetve előirányzott folyamatoktól. Csak a növekedést és az államháztartási hiányt kiemelve a GDP volumene 2020-ban az előirányzott 4 százalékos növekedés helyett 4,7 százalékot csökkent, a pénzforgalmi deficit az előirányzott 359 milliárd forint helyett annak 13-szorosára nőtt, 4716 milliárd forintot ért el.

Ez nem meglepő. A Covid-válság előtt mintegy háromnegyed évvel, a 2019 nyarán elfogadott költségvetés számait elsöpörte a válság. Ebben az esetben a világ többi országához hasonlóan a 2019 végén elfogadott költségvetés se lett volna sokkal megalapozottabb. A jelentős eltérés ténye tehát érthető. Az viszont már nem, hogy bár nyáron formálisan módosították a 2020-as költségvetést, létrehozva a Járvány Elleni Védekezési Alapot és a Gazdasági Alapot, a költségvetés főösszegét nem változtatták meg, így valójában a módosított költségvetés egyáltalán nem tükrözte az egyébként egyre romló, részben publikált valós kormányzati várakozásokat arról, hogy a kormány lényegében teljesen önkényes módon dönthetett. Említést érdemel, hogy miközben a Pénzügyminisztérium már 2020 márciusától fokozatosan egyre nagyobb visszaesést és államháztartási hiányt jelzett, az MNB még 2020 nyarán is növekedésről beszélt. Amire utaltam, a konfliktus lényege, hogy ebben önök nem jutottak egyetértésre, ide-oda rángatták a kormányt, és ennek 10 millió ember itta meg a levét.

Másodsorban, már 2020 előtt is prociklikus, egyensúlyrontó pályán haladt a magyar gazdaság. A zárszámadásról szóló törvényjavaslat szerint Magyarország erős fundamentumokkal és stabil államháztartással rendelkezett az elmúlt évek következetes gazdaságpolitikájának köszönhetően, így a járvány egy ellenálló, kiegyensúlyozott szerkezetű gazdaságot ért tavaly márciusban. Na, ez az, amiből egy szó nem igaz, tisztelt államtitkár úr. A költségvetés hiánya évek óta ugyan a 3 százalékos maastrichti küszöb alatt teljesült, az államadósság csökkenő pályára került, a fizetési mérleg egyensúlyközeli állapotban volt, ezzel szemben a magyar gazdaság 2017-2019 között valóban kiemelkedő mértékben növekedett, de ezzel szemben amit tettek, az ilyen szempontból nem helyes.

(11.00)

Merthogy az infláció fokozatosan gyorsult ebben az időszakban, Európában az egyik leggyorsabb volt a járvány előtt is, és 2020 januárjában elérte majdnem az 5 százalékot. Az államháztartási hiány ugyan valóban 3 százalék alatt maradt, de egyébként ezt olyan nemzetközi környezetben követték el, amikor Románia után jellemzően a második legmagasabb volt az Európai Unióban, miközben az Európai Unióban szufficites költségvetésekkel dolgoztak, és onnan kellett elindítani a válságkezelést. Eközben önök pedig ezt tették.

A reálkamat szélsőséges mértékben volt negatív, a forint folyamatosan, érezhetően gyengült, mondhatnám azt: szándékosan gyengítették, de ez nem a pénzügyminiszter felelőssége. Az államadósság ugyan csökkent 2009-re, nagyjából az államosított magánnyugdíjpénztári vagyon mértékével, miközben az említett úgynevezett implicit államadósság keletkezett.

Az EU-transzferek dinamizáló és külső-belső egyensúlyt javító szerepéről a korábbiakhoz hasonlóan önök szót sem ejtenek, miközben ebből éltek mindvégig. A 2020. évi folyamatokban a magyar gazdaság visszaesése egyébként kisebb volt, mint az európai átlag, a régióban pedig gyenge és közepes mértékű. A GDP-arányos államháztartási hiány viszont jóval magasabb volt az európai átlagnál, ami a régióban Románia után a második legmagasabb. A költekezés hatékonysága tehát nem volt jó, erről beszélünk itt mindannyian.

Az államháztartási hiánynak nemcsak a nagysága, de a struktúrája is problematikus. A tény, hogy az éves pénzforgalmi deficit 40 százaléka decemberben keletkezett, jól mutatja, hogy ez nem játszhatott szerepet a 2020. évi visszaesés fékezésében. Hiába voltak az állami pénzforrások, nem a válság sújtotta munkavállalókat, a családokat, nem őket állították középpontba, például nem növekedett az álláskeresési támogatás három hónapos időtartama, a kisgyermeket egyedül nevelőket nem segítették. A támogatás jelentős része beruházási támogatás volt, méghozzá az állami és a kormányhoz lojális tulajdonosi csoportok számára, függetlenül azok gazdasági racionalitásától. Ez nem válságkezelés, tisztelt kormány, tisztelt államtitkár úr. Nagyon jelentős összegek mentek el a sport, az egyházak, a határon kívül élő magyarság támogatására, miközben ezek növekedést generáló szerepe minimális.

Éppen ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az államháztartás funkcionális kiadásai továbbra is olyan államközpontú szerkezetet támogatnak, amelyben a GDP-arányos funkcionális kiadások szerkezete az elmúlt években kedvezőtlen irányba változott, államközpontú és nem tudásalapú gazdaságfejlesztési koncepciót tükrözött. A válság ellenére csökkent a társadalombiztosítási és a jóléti funkciókra költött kiadások aránya, folytatódott az oktatás háttérbe szorulása, ugyanakkor emelkedett az előbb említett jelentéktelen területek támogatása. Jelentősen növekedett az állami beruházásokban való szerepvállalás.

A zárszámadásban ‑ csak azért, hogy mindenki értse ‑ a 233. és 234. oldalon az európai tagországok adatai találhatók. Az előbbi az államháztartási kiadások megoszlását, az utóbbi a GDP-hez viszonyított arányát mutatja. Az államháztartás konszolidált funkcionális kiadásain belül, ezt most pénzforgalmi szemléletben mondom, az állami működési funkciókra fordított kiadások aránya 2019-hez viszonyítva lényegében nem változott. A rendvédelem, a közbiztonság részesedése csökkent, a jóléti funkciók részesedése pedig 56 százalékról 54 százalékra csökkent. Az idesorolt funkciók közül az oktatás részesedése is csökkent. A társadalombiztosítási és a jóléti szolgáltatásoké 27,5 százalékról 23,8 százalékra mérséklődött. A lakásügyek részesedése 3,1 százalékról 2,9 százalékra csökkent. Növekedtek viszont, és ilyen értelemben érthető, az egészségügyre fordított kiadások ‑ ide könyveltek el sok mindent még ‑ 8,9 százalékról 10,9 százalékra.

A gazdasági funkciók államháztartáson belüli részaránya 18,5 százalékról 20,7 százalékra emelkedett. Itt az egyéb kategóriában az 5,1 százalékról 7,7 százalékra történő növekedésnek ez a következménye. Ebből egyébként 2 százalékpontnyi emelkedést az állami fejlesztési kiadások növelése magyaráz. Ha ezt lefordítja, államtitkár úr, akkor itt van a Várba költözés költsége. Önök erre költöttek, és ha tényszerűen nézzük, és ha számszakilag nézzük, akkor is ugyanoda jutunk, hogy márpedig a válságkezelést önök állami beruházások finanszírozásával akarták kezelni vagy kezelték, de ettől még az emberek szociális helyzete, egészségügyi helyzete, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférési lehetősége nem javult, ennek súlyos következményei voltak, és ezt már említettem. Ezek válságkezelő szerepe azonban bizonytalan piaci környezetben jelentősen megkérdőjelezhető.

Végezetül, ha nemzetközi összehasonlításban is nézzük, akkor a magyar kormányzati szektor GDP-arányos adó-, járulékbevételei 2019-hez képest lényegében változatlanok maradtak. Az elmúlt években végbement javulás ellenére a mostani arány így is csak a 2011. évivel egyezik meg, ami ilyen szempontból érzékelhető. A régióban 2020-ban is csak a horvát és a szlovén adat volt magasabb a magyarénál, vagyis a jelzett masszív centralizáció ez.

A társadalmi juttatások GDP-hez viszonyított aránya 2020-ban 0,8 százalékponttal emelkedett, a magyarnál a régióban csak a lett és a román arány volt kisebb. A kormányzati szektor GDP-arányos bruttó állóeszköz-felhalmozása viszont az egész Európai Unión belül a második legmagasabb, és ezek hasznosulása válsághelyzetben, ilyen társadalmi viszonyok között erősen megkérdőjelezhető.

Számos kiadásra nincsenek 2020. évi európai uniós adatok, a 2019. évi adatok alapján GDP-arányosan Magyarország a közrendre az Európai Unióban a harmadik, gazdasági tevékenységre a második, szabadidős tevékenységre a legmagasabb arányban fordított pénzt. Ugyanakkor egészségügyre, környezetvédelemre a régióban a legkisebb összegeket költik. Oktatásra, szociális védelemre viszont az Európai Unió átlagánál egyébként többet is.

Összefoglalva azt kell mondjam, hogy az a költségvetés, amelyről most önök ebben a formában kénytelenek számot adni, az abban a különleges helyzetben, amelyet a gazdasági válság, az ennek következményeként előállt társadalmi válság keletkeztetett, az erről való beszámolójuk és ahogy a pénzköltést folytatták, ebből a szempontból ez elfogadhatatlan, és ennek következményeként sem a költségvetést ahogy nem tudtuk elfogadni, sem annak módosítását, és így most az erről szóló beszámoló is elfogadhatatlan maradt, tisztelt államtitkár úr, mert nem az emberek érdekében használták fel a forrásokat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)