Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A helyzet az, hogy amikor egy KDNP-s már délelőtt hazudik, az némiképp irritálóan tud hatni, de nekem van egy személyes küldetésem, én annak érzem. Egyébként úgy érzem, hogy én Nacsa Lőrinc képviselőtársammal jókat szoktam vitatkozni, és a személyes indíttatásom az, hogy bizonyos kérdésekben ha nem is meggyőzzem őt, de szélesítsem a horizontját legalább tényekkel, számokkal, kicsit befogadóvá tegyem a valóságot illetően.

Képviselőtársam, a Quaestor-botrányra kitérve, ne hazudjon! Olvassa el a házilapjukat, a Mandiner portálját, ott részletesen azt fogja olvasni, hogy a Fideszt tettem felelőssé a Quaestor-botrányért, és mindenkit, aki a korábbi időszakokban a felügyeleti rendszert működtette. Nem vagyok a 2010 előtti felügyeleti rendszer nagy rajongója, ugyanazt a kritikát megfogalmazom ezzel kapcsolatban most is, mint 2016-ban. A helyzet az, hogy 11 éve önök alakítják azt a felügyeleti rendszert, amely a szabadrablást és a brókerbűnözést lehetővé tette. Ezzel szemben mi 2011-ben benyújtottunk 24 módosító javaslatot, képviselőtársam. Azért mondom el, mert akkor még nem ült itt, de tudjon róla, hogy a Gazdasági bizottságot megjárta az a 24 módosító, amely elejét vette volna a Quaestor-botránynak, megakadályozta volna ezt az őrületet. A helyzet az, hogy az ön párttársai és az ott ülők leszavazták ezt a 24 javaslatot. Ingathatják a fejüket, de az önök felelőssége a Quaestor-botrány, a 18 ezer kilakoltatás, s nagyon nem lennék az önök helyében, amikor tükörbe kell nézni este lefekvés előtt, hogy mit tettek ezekkel az emberekkel. (Derültség a Fidesz soraiban.) Lehet röhögcsélni, képviselőtársaim, de minden egyes fideszes képviselő személyes felelőssége az, ami a hitelkárosultakkal történt.

(11.10)

Nacsa Lőrinc vérbolsevik érvrendszere viszont még a hetvenes években is irritáló lett volna. Tehát Varga képviselőtársam véleményhez való jogát elvitatni az alapján, hogy melyik párthoz tartozik, ez nagyon sötét korszakokat idéz, képviselőtársam! (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

És a helyzet az, hogy nekünk számos megbeszélnivalónk van a pénzügyi fogyasztóvédelem tekintetében is. Ön hívő ember, én is az vagyok. Talán közös keresztmetszetként elfogadható az, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, mondjuk, fogyasztóvédelmi tárgyban vagy pénzügyi tárgyban kiadott könyvei, szaktanulmányai talán mind a kettőnk számára zsinórmértékül szolgálhatnak vagy elfogadhatóak. Próbálom befogadhatóvá tenni az ön számára azt, hogy mit csináltak önök a takarékszövetkezeti tagokkal.

A helyzet az volt, hogy ha ‑ egyébként egy 2019-es elemzés nagyon mélyen részletezi ezt, át fogom küldeni önnek igény esetén ‑ valakinek volt egy 30 ezer forint névértékű tulajdona, részjegye, akkor két választás volt előtte: vagy becserélhette ezt a részjegyet, egy milyen összegű takarékbankrészvényre, képviselőtársam? Ön kedvezményes árakról beszélt: 30 ezer forintos részjegyre volt 30 ezer forintos részvény, képviselőtársam? Ugye, hogy nem volt? Volt 300 ezer forintos részvény, képviselőtársam, volt? 10 millió forintos volt! Tehát ha valaki a 30 ezres részjegyét be akarta cserélni, akkor neki még 9,9 millió forintot, kedvezménnyel együtt is még ki kellett fizetnie, hogy részvényes, részes lehessen. Ez lenne a kedvezményes ár? Egy arisztokrata alsó határt húztak, hogy csak a gazdagok férjenek bele, az egyszerű takarékszövetkezeti tag pedig nem?

A másik választás, ami volt, az volt, hogy lemond erről a ‑ teszem azt, 30 ezer forintos ‑ részjegyről, és megkapja a 30 ezer forintot. De tegyük ezt befogadhatóvá pénzügyi fogyasztóvédelmi szempontból: az OTP részvényei 12 ezer forint környékén forogtak az elemzés időpontjában; most már egy kicsit máshol, de a nagyságrend mindenképpen 10-20 ezres. Képviselőtársam, mennyi az OTP-részvény névértéke? Tudja ön? Elárulom: 100 forint. Önök a takarékszövetkezeti tagoknak ezt a 100 forintot adták vissza, miközben tízezres nagyságrend is lehet a részvénynek a valódi értéke. Önök a névértékkel játszadoztak, kifosztottak több tíz milliárd értékben több tízezer magyar embert. Szabadrablás, bolsevik típusú padlássöprés!

Önök fiatal demokratákból öreg bolsevikok lettek, ugyanazokat a módszereket használják: lesöprik a padlást, elvesznek gazdasági ágazatokat. És a legszánalmasabb az egészben, hogy ezt leöntik (F. Kovács Sándor felé.) ‑ önre mutatok, nem véletlenül ‑ egy nemzeti sziruppal és nemzeti mázzal, miközben közük nincs a jobboldalisághoz, közük nincs a nemzeti gondolathoz és érdekvédelemhez. Hát, önöknél jobban nem csicskult be kormány a multi cégeknek Európában! Adóparadicsomi állapotot hoztak létre! Ne röhögcséljen, hanem álljon fel, és mondja el, hogy hány százalék adókulcs vonatkozik egy multira Magyarországon (Az elnök csenget.), és mekkora az európai átlag! Meg fogja látni, hogy a legalacsonyabb kulcs Magyarországon jön szembe. Adóparadicsomi klímát teremtettek azoknak a cégeknek, amelyekre szükség van, félreértés ne essék.

Nem mondom azt, hogy multikra vagy bankokra a közteherviselés alapján nincs szükség, de az, amit önök csináltak, hogy az Audinak még akkor is vissza nem térítendő támogatást adtak, és Nacsa képviselőtársam, most legyen bátor, ebben a témában: amikor az Audi itteni vezetője lenyilatkozta, hogy nem kérjük a vissza nem térítendő 1 milliárdot, mert nincs rá szükségünk, adjátok olyanoknak, akik rászorulók ‑ ez a járványügyi veszélyhelyzet közepén volt ‑ , önök mégis odaadták annak a multi cégnek, amelyik nem kérte, és nem adták oda a magyar kisvállalkozásoknak (Nacsa Lőrinc közbeszól.).

Amikor követeltük a kieső bérek 80 százalékának pótlását, ezt úgy tették meg, hogy a munkahelyek 5, azaz (Kezével mutatja.) öt százaléka tekintetében volt ez érzékelhető. Novemberben ígérték, és volt olyan cég, ahol csak februárban érkezett meg a számlára, a legnehezebb hónapokban. Ennyire tartják tehát önök a magyar munkavállalókat, cserébe a multik kénye-kedve szerint mindent megtesznek. A német autógyártók számára gyakorlatilag bármilyen kegyet bármikor gyakorolnak, és ehhez képest egy nemzeti sziruppal próbálják leönteni magukat. Rosszul áll!

Az még szánalmasabb, amikor fideszes prominensek most próbálnak ellenzéki szereplőket kioktatni, hogy szerintük ki a jobboldali vagy ki nem. Én nem szeretem ezt a pántlikázást, hiszen hiszek abban, hogy aki kiáll a nemzeti érdekvédelem programja mellett, az nyugodtan gondolhassa magáról, hogy az, de önöknek ez kimondottan rosszul áll, akkor is, hogyha nem akarom elvitatni az ehhez való jogukat.

A helyzet az, hogy a gazdaság helyzete nem ennek a napirendnek a tárgya, de tényleg csak egy záró félmondatot engedjenek meg nekem: amikor 18 százalékos gazdasági növekedésről beszél egy negyedév tekintetében, Nacsa képviselőtársam, kérem, ne spórolja meg az időt, nézzen utána és számolja ki, hogy milyen bázisról következett be ez a plusz 18 százalék. Ha az utóbbi két évet veszi alapul, akkor azt fogja látni, hogy egy bezuhanás után egy szerencsés felpattanás bekövetkezett, én ennek örülök (Nacsa Lőrinc: Véletlenül!), de a két év tekintetében, ha a két évvel ezelőttihez viszonyítunk, nagyjából 1, illetve 1 százalékos gazdasági növekedést találunk. (Nacsa Lőrinc közbeszól.)

Azt látjuk, hogy ez a kétszer 1 százalékos gazdasági növekedés van, ahol rosszabb más országokban, de azért a dicshimnuszokra semmiképp nem ad okot, főleg amellett, hogy tudjuk, hogy hány munkavállaló lehetetlenült el Magyarországon és hány vállalkozás. Nézze meg a cégek eladósodottsági adatait, azt, hogy hány törlési, illetve kényszertörlési eljárás indult; azt, hogy hány cég van nehéz helyzetben; és azt, hogy a lakossági hitelállomány, illetve a vállalkozások eladósodottsága hogy alakult az elmúlt fél évben, egy évben. Azt fogja látni, hogy egy időzített bomba ketyeg ezen a piacon, és én nagyon örülök neki, hogy ez még nem robbant.

Az államadósság tekintetében önök páratlan bravúrt hajtottak végre: nominálértéken majdhogynem megduplázták az államadósságot 2010-hez képest. Igyekeznek a GDP-arányossal takarózni, de már az is ugyanolyan rossz, mint 2010-ben, tehát semmit nem tudtak felmutatni ezen a téren.

Az államadósság-menedzsmentjük elképzelés nélküli. Minden évben a költségvetési vita során ‑ és majd holnap reggel a zárszámadásnál lesz erről szó ‑ egy ezermilliárdos nagyságrendet, így, mint a katonatiszt, odaadnak, csak a kamattörlesztésre; ez 2010-ben ilyen 1200 milliárdos nagyságrend volt. Volt olyan év, amikor lement 900-ig, de a nagyságrend ugyanaz, és önök ezt a nagyjából 11 000 milliárdot mint a katonatiszt odaadták, bármiféle elképzelés nélkül. Az első két évben még mondták, hogy majd a magyar gazdaság kinövi az államadósságot, ez volt a bevett kifejezésük. A helyzet az, hogy néhány éve ezt már nem mondják, mert látják, hogy a törlesztési teher azonos, a nominál államadósság lényegében megduplázódott, tehát egy kilátástalan helyzetben találták magukat. Nincs is megoldásuk erre.

Ami viszont nagyon fájdalmas, az a bérkérdés. Tehát ha 11 év után egy kormány a 200 ezres minimálbér ígéretével kampányol, ez szegénységi bizonyítvány. Önök Orbán Viktor hű tanítványai, én ezt nem akarom elvitatni, elsajátították miniszterelnök úr két alapelvét: kellőképpen rugalmas munka törvénykönyve ‑ ezzel kampányolt az arab világban a beruházókért, rabszolgatörvény és a többi, nem is kell folytatnom ‑, másrészt a miniszterelnök úr szerint Magyarországon kellőképpen alacsonyak a bérek ahhoz, hogy ideáramoljon a tőke. Mi az ellenzéki oldalon nem ezzel szeretnénk versenyezni. Nem azt kívánjuk Magyarország versenyelőnyének, hogy itt alacsonyak legyenek a bérek. A multi cégek számára sem adnánk feltétlenül ilyen tömegű vissza nem térítendő támogatást. Ez egyébként nem is szokás a fejlett piacgazdaságokban, nem is ettől jön ide egy multi cég, csak az önök világlátása, felfogása az a félfeudalisztikus, másrészt pedig neoliberális valami, ez a hibrid mixtúra. Ebben megszokták azt, hogy oda kell adni valami vissza nem térítendőt, és akkor majd jön a fincsi, vagy jön az áldás, és valami jót tesz velünk a másik. Csak a helyzet az, hogy a közgazdaságtan és a piacgazdaság nem ilyen.

Tehát kérem, hogy gondolják át, amikor gazdaságpolitikáról beszélnek, hogy nem lenne‑e érdemes egy kicsit legalább a nemzeti érdeket megpróbálniuk képviselni. Hiszen azt látom, hogy amíg a német autógyártók prospektusai irányítják a magyar kormány döntéseit, addig lehet, hogy a GDP-adatok még egyébként elfogadhatók is lesznek három vagy négy év múlva, de érdemes a számok mögé nézni, és az emberi élet minőségindexét is vizsgálni, hogy mennyire jó a polgároknak Magyarországon élni, miért vándoroltak el innen több százezren az utóbbi években.

És hogyha abbahagyják azt a hazudozást, miszerint önök szerint többen jönnek haza, mint ahányan elmennek, akkor talán meg tudjuk fejteni, hogy hogyan lehet a szülőföldön boldoguláshoz segíteni a magyar fiatalokat. És talán az kijelenthető, hogy minden itt helyet foglaló párt képviselőjének a létérdeke a magyar fiatalok szülőföldön boldogulásának a segítése, mert ilyen katasztrofális demográfiai viszonyok között más megoldás nincsen hazánk önfenntartásának a biztosítására. Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)