Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Urak! Az egészségügyről szeretnék beszélni. Nagyon sok felmérés és nagyon sok statisztika jelenik meg egészségüggyel kapcsolatban, és hála a jó égnek, nagyon sokan, akár cégek vagy egészségügyi szolgáltató cégek végeznek el olyan lakossági felméréseket, amelyekből tudunk itt párbeszédet folytatni, bár idézőjelbe tenném ezt a párbeszédet, mert legtöbb esetben mi kérdezünk, önök meg nem válaszolnak.

(9.40)

Az elmúlt évek folyamán azt látjuk, hogy egyre többet költenek a magyar emberek magánegészségügyi szolgáltatásokra. Ez az összeg az elmúlt években éves szinten meghaladta az ezermilliárd forintot. Ez azért is érdekes, mert ugyebár ma Magyarországon, aki dolgozik, az egészségügyi hozzájárulást fizet azért a szolgáltatásért, én fizetek azért a szolgáltatásért, amit alapvetően meg kellene kapnom, bár az egészségügyhöz való hozzájutás alanyi jogon jár minden magyar állampolgárnak. De ha megnézzük ezeket a statisztikákat, és ezt a brutális összeget, amit most már nem az állam finanszíroz, hanem a magyar családok a saját zsebükből költenek, ez évről évre több, mondom még egyszer, ez több mint ezermilliárd forintot tesz már ki éves szinten.

Egy magyar család ma átlagosan 113 ezer forintot költ magánegészségügyi ellátásra, és ha itt megnézzük, hogy kik azok, akik igénybe veszik a magánegészségügyi ellátást, azt gondolnánk, hogy a jómódú, gyermektelen családok. Itt meg kell ezt cáfolnom. Legtöbb esetben a gyermekeinkre költünk a legtöbbet, a gyermeket nevelő családok veszik igénybe, mert a gyerekeinkért minden pénzt oda fogunk adni.

Amit viszont megnézünk, hogy mik azok a szolgáltatások, amiket igénybe veszünk a magánellátásban. Első helyen a fogászat, második helyen a nőgyógyászati beavatkozások, és harmadik helyen a reumatológia, neurológia, dietetika. A megkérdezettek 70 százaléka részesül valamilyen műtéti ellátásban, és itt is meg kell nézni azt, hogy most már Magyarországon a műtétek 16 százaléka kerül magánszolgáltatóknál elvégzésre. A műtétek toplistája: első helyen a sebészet, második helyen megint a nőgyógyászat, és harmadik helyen a szemészet. A többnapos beavatkozásoknál első helyen az ortopédia, második helyen a fül-orr-gégészet, harmadik helyen a nőgyógyászat.

A nőgyógyászatot azért emelem ki magánellátásban, mert ugyebár a kormány mindig hangsúlyozza, hogy családbarát kormányzást folytat, és azt látjuk, hogy a nők egyre többet fordulnak nőgyógyászati panaszaikkal nem az állami beavatkozásokhoz, hanem a magánegészségügybe.

Itt el kell mondanom, hogy a mai napon a NEAK honlapján elérhető, hogy milyen várólistákkal szembesül ma egy magyar állampolgár. Térdprotézisre átlagosan 484 napot kell várni, ennyi a várakozási idő; 7616 fő vár most térdprotézisre, de van, ahol 602 napot kell várni. Hasfali lágyéksérvműtét 259 nap, 1442 fő, de van, ahol 524 napot. Ortopédiai nagyműtétek 415 nap; szaruhártyaműtétek 777 nap az átlagos várakozási idő. Szürkehályogműtétek 171 nap, 17 027 beteg vár műtétre; sérvműtétek 289 nap, 2202 beteg. Térdprotézis 589 nap, de van, ahol 798 napot kell erre várni, 8874 beteg vár ezekre a műtétekre. (Sic!) Sorolhatnám még hosszan. Ez az, ami ma a NEAK honlapján fellelhető.

Tudják, az egészségügyi szolgálati jogviszony még nehezített is ezen a helyzeten. Az elfogadhatatlan számunkra ‑ gondolom, Rétvári Bence államtitkár úr fog beszélni ‑, hogy tegnap is felsorolta az ügyeleti rendszernél, hogy hogyan változott a mentők életkora, de a humán erőforrásról egy szót nem ejtett, államtitkár úr. Nem mondják azt, hogy hányan hagyták el orvosok, ápolók, műtéti asszisztensek, műtőssegédek a szakmát, miután az új szolgálati jogviszonyt bevezették. Nem beszélnek arról, nem adnak ki adatokat, hány olyan egészségügyi dolgozó fog felállni, amiért nem hajlandó beadatni magának a védőoltást, annak ellenére, hogy azt mondjuk mi is, hogy mindenki vegye fel a védőoltást, mert az az egyik legfontosabb védekezési eszköz a járvánnyal szemben. De amivel most az egészségügyben találkozunk, az szerintem tűrhetetlen, és minél hamarabb meg kellene tenni a kormánynak azokat a beavatkozásokat, amiket a szakma képvisel. Köszönöm szépen, elnök úr.