Dömötör Csaba (Fidesz)

DÖMÖTÖR CSABA, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Frakcióvezető Úr! Azt, hogy mennyire komolyan vehető a Jobbik mint esetleges kormányzó erő, jól mutatja az ózdi jelöltjük karlendítése. Ha önök nem tartoznának már teljesen együvé, ha nem olvadtak volna egybe, akkor a baloldali pártok, amelyek korábban tömött sorokban tüntettek az ilyen cselekedetek ellen, már rég visszaléptették volna ezt a jelöltet, maga pedig kiáll mellette.

Türelemmel végighallgatjuk azokat a felszólalásait, amit minden bizonnyal mások kérnek öntől, de akárhányszor hallgatjuk végig, egész egyszerűen nem tudjuk komolyan venni, és ennek kettő fő oka van. Az egyik az, hogy az alapvető tények sem stimmelnek benne, a másik pedig az, ha egy icipicit, egy icipici mákszemnyit fontosnak tartaná a magyarok megélhetését, akkor nem fogott volna össze az országvesztőkkel.

Ön a melósokra és a dolgozókra hivatkozik. Most nem én mondok ezzel újat önnek, mert nagyon is jól tudja, hogy az új főnökei kormányzása idején 13 százalékkal nőttek a reálbérek Magyarországon; 13 százalékkal, a mostani kormányzás alatt 70 százalékkal. Az akkori gazdaságiválság-kezelés 7 százalékos zsugorodást hozott ennek az országnak, idén pedig van arra esélyünk, hogy akár 7 százalékos legyen a gazdasági növekedés, tehát pluszban. Ha tényleg fontos lenne önnek a munkahelyteremtés és a munkahelyek védelme, akkor nem hagyná figyelmen kívül, hogy ez a kormány megharmadolta a munkanélküliséget. Ez az ön szűkebb hazájában, Borsodban azt jelenti, hogy 17 százalékról 5 százalékra esett a munkanélküliség. 17-ről 5-re! (Jakab Péter: Már csak 5 százalékot kellene elérni…)

A fiatalokat is említette. Ez az a kormány, amelyik 25 év alatt adómentességet biztosít majd a magyar fiataloknak. Legyen már szíves, kérdezze már meg az új szövetségeseitől, hogy mekkora volt az adókulcs a baloldali kormányzás idején! Akár 36 százalékos is.

Látom, hogy önnek részt kell vennie ebben a baloldali előválasztásnak nevezett izében. A vitákban is részt kell vennie. Magunk között vagyunk, azt látjuk, hogy önre epizódszerepet osztottak, ami abból is látszik, hogy egyetlen nyikk hangot nem ad akkor, amikor olyan tervekről beszélnek, amelyek munkahelyellenesek, és gátolják a bérek növekedését. Például, amikor arról beszélnek, hogy emelnék a társasági adót, és hiába néz nagy kérdőn, mert költségvetési módosítót is benyújtottak ennek érdekében (Z. Kárpát Dániel: Multik szolgája védi a multikat!), szóval, amikor emelnék a társasági adót, akkor miért nem tiltakozik? Amikor magasabb jövedelemadó-kulcsot akarnak, akkor miért nem tiltakozik? Amikor támadják a családi adókedvezmények rendszerét, akkor miért nem tiltakozik? (Z. Kárpát Dániel: Nem támadjuk! ‑ Jakab Péter: Más műsort néztél!)

Ezekben az a közös, hogy ha megvalósítaná őket a baloldal, akkor nem magasabb bér lenne belőle, hanem sokkal-sokkal alacsonyabb. Miért? Hogy olyanoknak adják, akik nem munkából akarnak megélni ebben az országban. De még egyszer felteszem a kérdést: ilyenkor miért nem tiltakozik? És valójában ez a kérdés költői, azért nem tiltakozik ön, mert már nincs rá lehetősége. A Jobbik és ön személy szerint elvesztette az önálló döntés lehetőségét. Nem is elvesztette, hanem önként odaadta azoknak, akik ellen a Jobbik létrejött, a posztkommunistáknak. (Z. Kárpát Dániel: Magatokért mondjad, ne miattunk!)

Gyurcsány Ferencet pár nappal ezelőtt egy rádióműsorban arról kérdezték, mit gondol arról, hogy ön pár hónapja még azt mondta, hogy nem megy vele egy listára. Gyurcsány Ferenc válasza: Hát, aztán jött. Ezt válaszolta, ilyen hetykén; a főnök-beosztotti viszony minden nyugalmával.

Ön nagyon hosszú utat tett meg a Jobbikkal, nem olyan rég még azt követelte, hogy a szemkilövetők kapják meg a büntetésüket. Az ön körül ülők is ezt követelték. Ön nem olyan rég még azt követelte, hogy Gyurcsány Ferencet tiltsák ki Miskolcról. Ön még pár hónapja is arról beszélt, hogy piszok nehéz volt leülni tolvajokkal tárgyalni. És aztán mi történt? Aláírt nekik. Mit aláírt, az egyik legaktívabb tagozat lettek! És ez annyira így van, hogy még Miskolcon is ‑ Miskolcon is, tisztelt képviselő hölgyek és urak! ‑ DK-s jelöltet kell támogatnia Jakab Péternek. (Jakab Péter: Félsz, mi?) Elmegy Miskolcra, és szavazatával támogatja a DK-s jelöltet. Tehát odamegy, és szavaz a Gyurcsány-pártra. (Dr. Rétvári Bence: Behódolás!) Mi a következtetés? Még a saját városában is Gyurcsány Ferencet kell támogatnia. Nem kínos egy kicsit? (Jakab Péter: Olyan buta vagy!) Nem kínos? (Jakab Péter: Ez a kínos, hogy ebben a székben olyan ember ül!)

Egy dolgot kérdeznék csak, ha majd ezek után az előválasztásnak nevezett izében a sokadik helyet sikerül elérnie, és amikor mindenki számára egyértelmű lesz, hogy a baloldal beolvasztotta (Jakab Péter: Mi az, hogy izé? Választékosabban beszélj már abból a székből! Izé…), bedarálta és felhasználta a Jobbikot, akkor mit mond majd ön a korábbi támogatóinak. Bizonyos szempontból nagyon is megértem, hogy ön testőrökkel járja az országot, mindenesetre ráléptek egy útra, és erről már nem lehet visszafordulni. Köszönöm, hogy meghallgatott. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Udvari bolond! ‑ Taps a kormánypártok soraiból.)