Jakab Péter (Jobbik)

JAKAB PÉTER (Jobbik): Köszönöm a szót. Képviselőtársak! A magyarok hamarosan döntést fognak hozni, dönteni fognak arról, hogy ki legyen jövőre Orbán Viktor kihívója. (Dömötör Csaba: Uh!) Én egyvalamit biztosan tudok történelemtanárként is: ez az ország mindig akkor fejlődött, mindig akkor lépett egyről a kettőre, amikor olyanok vezették, akik képesek voltak ezért a hazáért áldozatot hozni.

(13.50)

Önök nem ilyenek. Önök nem áldozatot hoznak a népért, hanem a néptől várnak áldozatot, a dolgozóktól, a nyugdíjasoktól, a fiataloktól, azoktól, akik már eddig is a pénzük javát önökre áldozták, ha akarták, ha nem. Nincs még egy olyan ország, ahol 3 százalékkal emelik a nyugdíjakat, 3 százalékkal emelkednek a bérek, de egyébként 5 százalékkal gyengül a forint! Nincs még egy olyan ország, ahol a férfiaknak több mint a fele még azelőtt meghal, mielőtt nyugdíjba mehetne! Nincs még egy olyan ország, ahol annyi adót vonnak le a melóstól, mint nálunk! És akkor még nem beszéltem arról a pénzről, amit önök nem levonnak, hanem ellopnak a magyaroktól, például akkor, amikor nálunk valahogy egy kilométer autópálya négyszer többe kerül, mint Horvátországban. De emlékszem én arra, hogy volt itt önök között egy olyan fideszes országgyűlési képviselő, aki arról vált híressé, hogy az uniós pénznek már nem a 20 meg a 30 százalékát akarta zsebre vágni, hanem 90 százalékát. 10 százalékot, az aprót meghagyta volna a népnek, a többit zsebre akarta tenni.

Önök szó szerint mindent el akarnak venni a magyar emberektől, el akarják venni a pénzüket, a jövőjüket, az egészségüket, az életüket. Hovatovább akkor, amikor lehallgatják a telefonjainkat ‑ egészen elképesztő! ‑, akkor még oda is betörnek, ahol aztán végképp semmi keresnivalójuk nincs, a magánéletünkbe! (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) Én pedig azt mondom, hogy tűnjenek el onnan. Tűnjenek el a magánéletünkből, és tűnjenek el a közéletből is azok, akik adni soha nem adnak, mindig csak elvesznek! Jó, igazuk van, legyünk korrektek, valamihez tényleg nem nyúlnak hozzá még önök sem, a 28 500-as minimálnyugdíjhoz meg, mondjuk, meg a 12 ezres családi pótlékhoz. Na, ahhoz nem nyúlnak hozzá speciel, 13 éve nem nyúlnak hozzá, nehogy már emelkedjen! (Dr. Rétvári Bence: 13 éve kormányzunk? Nem is tudtam!)

Önök Európa szegényházává tették ezt az országot, saját magukat pedig milliárdossá. Feláldozták a nemzetet a saját gazdagodásuk oltárán. Márpedig, aki ilyet tesz, na, annak nálam leáldozott. Azzal szemben nincs kegyelem, nincs félrenézés, nincs megbocsátás, csak kőkemény elszámoltatás! (Dr. Rétvári Bence: Fojtófogás!) Ez lesz ‑ és ezt most már az ellenzéki kollégáimnak mondom ‑ az új kormány hitelességpróbája. Mert nagyon sok mindenhez pénz kell, de ahhoz, hogy a bűnösök kezén kattanjon a bilincs, nem kell se pénzzel teli államkassza, se uniós támogatás, se brüsszeli engedély, egyvalami kell hozzá: kőkemény akarat. Bennünk megvan! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Csak az van!)

Mi, ellenzékiek meghoztuk az áldozatot ezért az országért. Meghoztuk az áldozatot akkor, amikor képesek voltunk kompromisszumokat kötni, képesek voltunk engedni (Dr. Rétvári Bence: Gyurcsánynak behódoltatok!), képesek voltunk, ha kellett, egyet hátralépni azért, hogy a nemzet kettőt léphessen előre. (Dr. Rétvári Bence: Hátat fordítottatok!) Mi, ellenzékiek készen állunk! Készen állunk arra, hogy legyőzzük önöket, készen állunk arra, hogy lebontsuk az önök rendszerét, és készen állunk arra is, hogy utána felépítsük a szabadság és a jólét Magyarországát, egy olyan országot, ahol nem az jut magasabbra, aki mélyebbre hajol, hanem aki jobban teljesít; egy olyan országot, ahol csak rajtad múlik, hogy mire viszed az életben, az állam pedig támogatni fog a céljaid elérésében és nem akadályozni.

Új kormányra van szükség. Új kormányra, amelyik érted van és nem ellened; amelyik nem lehallgat, hanem meghallgat; amelyik nem a kilakoltatást támogatja, hanem a lakhatást; nem a keleti vendégmunkásokban hisz, hanem a nyugati bérekben; nem leépíti az egészségügyet, hanem fejleszti; nem szétveri az oktatást, hanem modernizálja. Új kormányra van szükség, amelyik nem Kelet felé fordul, nem elzárkózik a Nyugattól, hanem felzárkózik hozzá, bérekben, nyugdíjakban.

És most persze én is mondhatnék itt hatalmas ígéreteket, mint ahogy a miniszterelnök úr ezt teszi 30 éve, csakhogy én nem akarom folytatni az elmúlt 30 év politikáját, véget akarok vetni ennek a 30 évnek, és tiszta lapot akarok nyitni az ország történetében. (Dr. Rétvári Bence: Fojtófogás!) Ezért éppen csak annyit ígérek, amennyit biztosan tudok, és azt biztosan tudom, hogy 30 év mocskát itt senki nem fogja 30 nap alatt helyrehozni. Azt biztosan tudom, hogy piszok nehéz lesz romjaiból újjáépíteni ezt az országot. De azt is biztosan tudom, hogy ha jó a cél és jó az irány; ha a kapitány fegyelmezett és nem fél bilincsbe verni a bűnösöket, ha képes úgy kiállni a nemzet egysége mellett, hogy közben megőrzi a nemzet sokszínűségét, ha képes kőkeményen képviselni a melósok, a nyugdíjasok, a fiatalok érdekeit, akkor 30 év tévelygés után végre ez a nemzet nem fog többé eltévedni, ellenben végig fogja járni a saját útját, és el fogjuk érni azt, amit 30 évvel ezelőtt nekünk megígérték, a szabadságot és a jólétet.

Minden egyes nappal, minden egyes héttel közelebb fogunk kerülni a nyugati bérekhez, a tisztességes nyugdíjakhoz, a minőségi betegellátáshoz, a modern oktatáshoz, az emberhez méltó lakhatáshoz, az európai élethez. Ez az, amit felelősen meg tudok ígérni, mert ez az, amit felelősen be is tudok tartani. Velem nemcsak kormányt fogunk váltani, hanem végre rendszert is. Isten engem úgy segéljen! (Taps a Jobbik soraiból.)