Z. Kárpát Dániel (Jobbik)
2021-06-07 · 207. ülésnap · felszólalás · 8:29Szöveg8 637 karakter · 19 bekezdés · JSON
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Igyekszem kihasználni a nyugodtabb pillanatokat, és egy-két szakmai észrevételt is megosztani önökkel a javaslatot illetően.
Nagyon sokat gondolkodtam erről az általánosvita-szakasz óta. A tartásdíjakhoz való könnyebb hozzáférés elérése ugyanis egy olyan közös cél lehetne, amely izmusoktól független, politikai pártállástól függetlenül szerintem mindenki tudja ezt támogatni, tehát egy nemzeti minimum része lehetne. Ugyanakkor az általános vita tekintetében én nagyon elcsodálkoztam azon, hogy itt hosszú vitákat folytattunk ‑ főleg kormánypárti oldalról érveltek ‑ az 50 százalékról 80 százalék átültetése mellett, illetve az összeg felső határa tekintetében, és még mindig azt látom, hogy persze jó felé mozdulnak el ezek a határok, és ne vitassuk az e mögött húzódó jó szándékot, de továbbra is érthetetlennek tartom azt, hogy bizonyos élethelyzeteket miért nem akar rendezni a kormány, és miért nem akar rendezni a jogalkotó.
(17.50)
Nagyon sok olyan családdal találkozunk, nyilván nem a legszerencsésebb társadalmi osztályok között, ahol a kettő hónapos csúszás, az egy hónapos tartásdíjat illető csúszás is komoly gondokat okoz, menedzselhetetlen helyzetbe hozza a családi kasszát adott esetben.
Tehát értem én itt, hogy kedvező irányba változnak a feltételek, és már nem kell megvárni a hat hónapos elmaradást, hanem elég, hogyha három hónapos elmaradásban van az, aki nem fizetett, ugyanakkor szeretném jelezni önöknek, hogy nagyon-nagyon sok családnál a néhány hetes csúszás is egy kigazdálkodhatatlan helyzetet teremt.
Tehát a Jobbik javaslata egyszerű, és én ebben a tárgyban be is nyújtottam egy módosító javaslatot: vizsgáljuk meg az érintett családok helyzetét, bármilyen késedelem esetén a magyar állam, az adófizetők, a költségvetés előlegezze meg azt a tartásdíjat, amihez nem tudott hozzájutni a gyermeket nevelő szülő, adjuk ezt oda mindenféle akadékoskodás, mindenféle egyéb kikötés és mindenféle haladék nélkül az érintett családnak, aztán természetesen ez egy tartozás, amit meg kell fizetnie annak, aki a fizetésre kötelezett, tehát akinek ezt a tartásdíjat eredetileg is meg kellett volna fizetnie, illetve el kellett volna juttatnia a gyermeket nevelőhöz, de ezt utána érvényesítse Magyarország, érvényesítse az állam.
Ez egy lényegesen egyszerűbb rendszer. Értem én, hogy egy kicsit többe kerülne, tehát némiképp több költségvetési forrást emésztene fel, de mi ezt kigazdálkodhatónak találjuk a büdzsé ismeretében. Mivel most itt kegyelmi órákat élünk, ezért nem akarok nagyon sok olyan irritáló tételt idehozni a költségvetésből, amelyek kárára, úgy érezzük, hogy vígan lehetne költeni arra, hogy megelőlegezzük a ki nem fizetett tartásdíjakat. Azt sem szeretném kiszámolni, hogy a Budapest-Belgrád-beruházás önrészének hány százaléka az, amiről beszélünk ‑ vélhetően 1 százalék alatti összeg. (Zsigó Róbert felé:) Jobbulást kívánok államtitkár úrnak, mert innen nézni is rossz volt, ahogy beütötte magát, a legőszintébben mondom. Azt sem szeretném kiszámolni, hogy a Fudanra, a kínai egyetemre felvett hitelösszeg hányad részéről beszélünk, de megint csak annak 1 százaléka alatti összegről vitázunk most, amit a nehéz helyzetben lévő magyar családok számára kellene gyakorlatilag „átutalnunk”, hiszen ezek a követelések utána behajthatóvá válnak azokon, akik nem fizettek és nem járultak hozzá gyermekük nevelésének, gondozásának a költségéhez.
Tehát értékelem én az 50 százalékról 80 százalékra emelést, azt is, hogy a felső határ a korábbi 14 ezerről 50 ezer forintig mozdul el. Én ugyanakkor nem bonyolítanám ennyire túl ezt a rendszert: a magyar állam előlegezzen meg minden ki nem fizetett tartásdíjat.
Hosszan tudnám sorolni azt is, hogy mennyire nehéz helyzetben vannak a nem éppen felső középosztályhoz sorolható családok, hanem azok, akik számára hónapról hónapra a mindennapi betevő, illetve a gyermekek ruházkodása egy olyan megoldandó problémát jelent, ami sokszor teljesíthetetlen feladattá válik. A mai nap folyamán is elhangzott, hogy a zöldség-gyümölcs tekintetében bizonyos élelmiszertípusok ára 30 százalékkal drágul várhatóan a közeljövőben, még a csirkemellfilé tekintetében is volt olyan szakmai várakozás, amely 25 százalékos áremelkedést vizionált. Április hónapban egész Európa legmagasabb inflációs adatával tudott szolgálni sajnos Magyarország. A 25-30 százalékos árnövekmény-várakozások mellett egy 7-8 százalékos béremelési többletet tudunk felmutatni, és egy olyan 3 százalékos nyugdíjemelést, amit az infláció gyakorlatilag meg is evett. És azt látjuk, hogy az alapvető élelmiszerfajták drágulása kapcsán Magyarország Kormánya sem tud semmi biztatót mondani.
Azt látjuk, hogy dicsérjük meg azt, ami jó, nézzük meg a családi adókedvezmények rendszerét, bár egy-két eleme nem inflációkövető és be van fagyva, egy-két más eleme pedig a nem rászorulók számára is adományokat, támogatásokat juttat. Azért dicsérjük meg, hogy van családi adókedvezmény, szerintem ez jó dolog. Bővíteni kellene, igazságosabbá kellene tenni, és ez a véleményünk a teljes támogatási rendszerről. Mi, jobbikosok és majd egy leendő nemzeti egységkormány miniszteri fizetés mellé biztos, hogy nem adnánk 10 millió forintos támogatást falusi CSOK-kal, a valóban rászorulók számára pedig a kedvezményes hitel helyett inkább a támogatás felé mozdulnánk el a lehető legnagyobb összeggel.
De nézzük meg a családok zsebét! Az egyikbe bekerül a családi adókedvezménnyel jó esetben egy-két tízezer forint, és legyünk optimisták, hogy tudják ezt realizálni. A másik zsebből viszont egy tipikus családi nagybevásárlás esetében is több ezer forint kerül ki már csak azzal, hogy 27 százalékos áfatartalom van alapvető élelmiszereken, illetve, ami szerintem államtitkár úrral minket közösen irritál, csak az egyikünk kimondhatja, a másik nem, hogy a gyermeknevelési cikkeken Európa legbrutálisabb büntetőadója itt van Magyarországon, a 27 százalékos áfa. Márpedig mi demográfiai fordulatot szeretnénk. Ennek alapfeltétele lenne, hogy ne büntetőadózzuk szét a magyar családokat. Ez is egy több ezer forintos tétel minden hónapban.
(Folytatás 207/2-ben!)
2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2021. június 7. hétfő 207/2. szám
Országgyűlési Napló
És azt is látjuk, hogy a családi pótlék tízéves befagyasztása teljesen tudatos cél a kormány részéről: arra törekszik, hogy mindenkit a munka világával való ismerkedésre sarkalljon. Nyilván itt az alapelvek tekintetében azért nincs olyan nagy különbség szerintem egyik parlamenti párt álláspontja között sem: mindenki azt szeretné, hogy a lehető legtöbben magas, méltó, munkával elérhető jövedelmet realizáljanak.
Mi viszont azt mondjuk gyermekvédelmi megközelítésből, hogy a családi pótlék összegét, ami alanyi jogon jár, duplázni kell, viszont rá kell tenni egy családi kártyára, egy SZÉP-kártyára emlékeztető eszközre, amivel alapvető élelmiszert, gyermeknevelési cikket, a gyermek lakhatásához szükséges költségeket és a gyermek szellemi épüléséhez szükséges javakat, szolgáltatásokat lehet kifizetni, megvásárolni. Ennél nettóbb gyermekvédelmi javaslat a magyar palament előtt kevés van.
Mi elszántak vagyunk a tekintetben, hogy a gyermekeket védjük minden körülmények között ezzel a javaslattal is, és ha sikerülne ezeken az elmaradott területeken egy kis kormányzati előrelépést elérni, akkor úgy látnánk, hogy sokkal jobban lehetne kedvezni a családoknak. Jelen pillanatban minimális kedvezmény ellenében a túloldalon egy sokszoros terhelés áll, a gyenge forint hatásait egyébként még nem is említettem, de a családok zsebéből többszöröse esik ki ezen negatív tényezők által, mint amennyit, mondjuk, egy családi adókedvezmény benne tud hagyni.
Ez az alaphelyzet, amire rárakódik, mondjuk, egy elmaradt tartásdíj minden következménye. Az a következmény, hogy az a család, amely néhány ezer forintokon kell hogy sakkozzon, most lehet, hogy majd nem kell hogy hat hónapig várjon az elmaradt pénzére, hanem csak három hónapig, de az első, a második és a harmadik hónap is ugyanolyan nehéz és kegyetlen tud lenni. Éppen ezért javasoljuk azt, hogy egy állami alap előlegezzen meg minden összeget, aztán az elmaradt összegeket az állam próbálja behajtani azokon, akik nem fizettek. Ennél tisztább, egyszerűbb megoldást erre az egész problémakörre igen nehéz kitalálni.
Ha ezt nem fogja támogatni a kormány, engem leginkább csak az érdekel majd, hogy miért nem, tehát markánsan és határozottan indokolást várunk el a kormánytól azt illetően, hogy hogyan vélekedik az ellenzék itt artikulált megoldási javaslatáról, illetve ha nem támogatja azt, miért nem. Köszönöm a figyelmet. (Ander Balázs és Potocskáné Kőrösi Anita tapsol.)
HivatkozásJSON
karzat: Z. Kárpát Dániel — 2021-06-07, felszólalás. Az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33. https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/207-206.html
BibTeX
@misc{karzat-41-felszolalas-207-206,
title = {Z. Kárpát Dániel — 2021-06-07, felszólalás},
howpublished = {\url{https://ogykarzat.hu/ckl41/felszolalas/207-206.html}},
note = {karzat — az Országgyűlés szavazásai; az Országgyűlés Web API-jának adataiból, frissítve 2026-08-19 07:33},
year = {2026}
}