Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT (LMP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az általános vita során bizonyos dolgokról elmondtam a véleményünket az ügy kapcsán, illetve tettem föl kérdéseket is. Elmondtam, hogy az atomenergiát sem zöldnek, sem olcsónak, sem biztonságosnak nem tekintjük, és arra is felhívtam a figyelmet, hogy egy rendkívül komoly kihívásról van szó a konkrét előterjesztés kapcsán is, hiszen a nagy aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelyezését még sehol a világon nem tudták megoldani.

Az államtitkár úr válaszában hallhattunk néhány skandináv példáról. Pontosan tudja az államtitkár úr is, hogy itt a leginkább előrehaladott projektek esetében is voltak olyan döntések, olyan bírósági döntések is, amelyek azt támasztották alá, hogy nincs olyan technológia, ami teljes mértékben megbízható lenne. Tehát konkrétan még senki nem tudott szakmai alternatívát mondani a mélygeológiai tárolásra, ugyanakkor magának a radioaktív hulladékoknak és a kiégett fűtőelemeknek a leszigetelésére, becsomagolására, tárolására sehol nem tudtak olyan alternatívát mutatni, ami garantáltan nemhogy több tízezer évig, hanem akár száz évig is biztonságosan elzárná ezeket a rendkívül veszélyes anyagokat.

Ugyanis itt is probléma van Magyarországon, itt a finanszírozás kérdése van konkrétan napirenden. Én rákérdeztem az államtitkár úrnál arra vonatkozóan, hogy mégis mi a kihívás, tehát mennyibe fog kerülni Paks I. leszerelése és a már meglévő radioaktív hulladékoknak és a kiégett fűtőelemeknek a végleges elhelyezése. Erre többféle szakmai becslést láthatunk, 1700 milliárdnál kezdődik, tehát ennél csak lényegesen nagyobb szakmai becsléseket olvashatunk, és hogyha megnézzük azt, hogy mikor jut el odáig, mondjuk, Paks I., tehát a jelenleg még működő blokkok, hogy a végleges elhelyezést, illetve a leszerelést és a végleges elhelyezést is meg kell kezdeni, akkor mondhatjuk, hogy aggasztó, ami a Központi Nukleáris Pénzügyi Alap jelenlegi helyzetét illeti.

Mi lesz a garancia? Most jön egy változás, amire azt mondhatjuk, hogy pozitív önmagában. De mi a garancia, hogy a befizetések majd olyan mértékben gyarapodnak az erőmű részéről, hogy valóban fedezi ezeket a költségeket? Milyen választ tud erre adni a kormány, amikor még odáig sem tudnak eljutni egyébként itt az új atomerőművi blokkok engedélyezésének folyamatában, hogy egyáltalán egy fix, konkrét összeget mondjanak, hogy mibe fog ez kerülni? Tehát mibe fog kerülni az elhelyezés, és mibe fog kerülni a hulladékok végleges elhelyezése?

De hátha most… ‑ annyira már nem vagyok optimista, de hátha most valamilyen számot, mondjuk, mond az államtitkár úr, és arra vonatkozóan is ad valamiféle információt, hogy az eddigi helyzethez képest, amiből láthattuk, hogy csak a töredékét fizeti be az atomerőmű az alapba a szükséges mértéknek, valamiféle információt ad az államtitkár úr, hogy mi fog megváltozni.

Még egy kérdésem lenne. Múlt héten egy azonnali kérdést intéztem Orbán Viktor miniszterelnök úrhoz, ahol jeleztem neki, illetve ismét emlékeztettem arra, hogy 2015-ben tett egy nagyon-nagyon világos vállalást és egy világos ígéretet Pécsnek és Baranyának; elmondta, hogy a térségben élők hozzájárulása nélkül nem lesz ilyen objektum. Itt van Nagy Csaba képviselő úr is, hála istennek, a térség egyik érintett országgyűlési képviselője.

Ahhoz képest, hogy a miniszterelnök úr ’15-ben tett egy ilyen világos ígéretet, és ezzel elismerte, hogy konkrétan joga van véleményt formálni a térségnek, ideértve Pécset is vagy akár éppen Szentlőrinc városát, hogy a képviselő úrnak a választókerületére gondoljak, ehhez képest azóta senki nem kérdezte meg a térség lakosságát. Sőt, olyan módon módosult az atomtörvény, hogy még ki is zárták a jogi lehetőségét, hogy ezek az önkormányzatok ebben az eljárásban részt vegyenek. Tehát, azt hiszem, 500 méterre korlátozták egy ilyen nukleáris objektumnak a hatásterületét, ami egészen megdöbbentő.

Tehát azóta, hogy ezt az ígéretet megtette a miniszterelnök úr, és mégsem kérdezték meg a térség lakosságát, azóta körülbelül 8 milliárd forintot használtak fel ezekre a kutatási projektekre. És azért azt tudjuk, hogy ez a munka, tehát egy majdani mélygeológiai tároló lehetséges helyszínének a kutatása több évtizedet vesz igénybe, és azt is tudjuk, hogy elképesztően drága.

Tehát én nem értem: a kormány annyira ráér időben? Tehát az időt mint erőforrást továbbra is akarja‑e pocsékolni azáltal, hogy nem dönti el most világosan, hogy ez a térség egyáltalán társadalmi szempontból befogadja-e? És áll‑e ennyi pénz rendelkezésre ‑ most a Központi Nukleáris Pénzügyi Alapról beszélünk ‑, hogy mennek el így most a nyolcmilliárdok egy olyan kutatásra, aminek a végeredményét mindenki borítékolja, mert pontosan tudják azt, hogy Pécs nemet fog mondani erre a projektre.

Fichtinger Gyula, az Országos Atomenergia Hivatal főigazgatója néhány hete távozott, ő egy Bodán tartott közmeghallgatáson elismerte azt, hogy valóban látható az illetékesek számára az a nagyfokú tiltakozás, az a teljesen jogos tiltakozás, ami az atomtemető közelsége miatt fogalmazódott meg, és azt tudta válaszolni konkrétan, hogy ő ezt a problémát továbbította a kormány felé. A kormány mit kezd ezzel a problémával? Mert láthatóan semmit.

Mivel a miniszterelnök úrnak a válasza sem volt túl megnyugtató, egyrészt nem magyarázta meg, hogy miért csapták be a pécsieket, és hogyha ő ígéretet tett, akkor miért nem kérdezték meg a lakosságot, de valami egészen furcsa terveket emlegetett a miniszterelnök úr, itt a hulladékoknak és a fűtőelemeknek az újrafelhasználásáról szólt.

Tudjuk, hogy létezik ilyen eljárás, a reprocesszálási eljárás, de ez egyébként rendkívül veszélyes. Ezt követően, hogy ez megtörténik, és mondjuk, a kiégett fűtőelemeket elszállítják Oroszországba, és ott megpróbálják, ahogy a miniszterelnök úr fogalmazott, még kinyerni belőle, amit ki lehet és újra felhasználni, ebből is keletkezik egy rendkívül veszélyes hulladék, a reprocesszálási hulladék, amit a nemzetközi jog értelmében megint csak Magyarországnak kell majd véglegesen elhelyezni.

Tehát ezzel nem adott választ a miniszterelnök úr, a radioaktív hulladékokat, a nagy aktivitású hulladékokat is Magyarországnak kell a vállalt kötelezettség miatt véglegesen elhelyezni. Ugyanakkor továbbra is úgy látjuk, hogy a kormány vakon menetel egy ilyen úton, aminek, pontosan tudják, mi lesz a vége. Mikor jut el odáig a kormány, egyáltalán napirenden van‑e ez a minisztériumban, hogy átértékeljék, hogy ez társadalmi-gazdasági szempontból nem alkalmas térség, és megpróbálják azt a bőven több mint tíz, közel húsz, geológiai és műszaki szempontból lehetséges körzetet ilyen módon újraértékelni, és kiadni az utasítást alternatív helyszínek kutatására? Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)