Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem örülök, hogy Mesterházy Attila elvette tőlem a lehetőséget, mert én szerettem volna államtitkár asszonyt neve napján megköszönteni, de a kétpercesével beelőzött. Természetesen nagyon boldog névnapot kívánunk államtitkár asszonynak. (Dr. Szabó Tünde: Köszönöm.) És nagyon sajnáljuk, hogy ezt a sok kritikára okot adó javaslatot kell pont a neve napján a Házban tárgyalni, és elviselnie az ellenzéki képviselők kritikáját.

(A jegyzői székben dr. Tiba Istvánt Gelencsér Attila váltja fel.)

Mint sportoló gyermek édesanyja, azért az elmúlt években végignézhettem több sportágban azt, hogy tulajdonképpen a magyar gyerekek sportolási eredményeiről meg a magyar fiatalok sportolási eredményeiről mennyi-mennyi ember húzza le a hasznot ‑ talán ebben nem is vitatkozik velem államtitkár asszony sem. Néha úgy fogalmaztam, hogy a magyar gyerekek azért sportolnak, hogy jó pár embernek tisztsége legyen, akik általában igen jól élnek ezekből a tisztségekből. Ezért én azt gondolom, hogy bármifajta javaslat kerül a Ház elé a sport területéről, nekem egyetlenegy szempontom van, az, hogy a sportolónak mi az érdeke, hiszen ezek a csodálatos fiatalok az égadta világon semmilyen eredményt hazánk képviseletében nem tudnának felmutatni, ha nem lennének olyan elképesztően áldozatkészek, és a családjaik nem támogatnák őket ebben a rendkívül heroikus és gyakran igazságtalan rendszerben. Mert azért valljuk be, bár a fair play a sport alapvető elve, alapvető szemlélete és szempontja, de hányszor találkozunk szembe olyan igazságtalan helyzetekkel és döntésekkel, amikor bizony a sportoló az áldozat!

Természetesen nem szeretnék napi politikai kérdést idehozni, de én még mindig nem tudom megemészteni a Vívó Szövetségben a tőrös lányok elért eredménye alapján az olimpiai keret megváltoztatását. Tehát nem tudnak meggyőzni arról, hogy ott a sportolók valódi eredményei szerint hozták volna meg a döntést. És, lám-lám, ott is áldozatul esett egy fiatal sportolónő és mind a négy fiatal sportolónő, hiszen ők együtt, csapatban vívták ki ezt a fantasztikus, csodálatos eredményt, hogy kijussanak az olimpiára. Mert nemcsak az a nagy eredmény, hogy valaki olimpián érmet vagy jó helyezést szerez, hanem az, hogy kijutott. Tehát elképesztő versenysorozatok vannak azért, hogy az országok különböző sportágaiból a versenyzők oda kijussanak.

De visszatérve a javaslatra: tehát nekem az a szempontom, hogy mi jó a sportolónak. Ugye, az átigazolások kérdésében a szövetségeknek a sporttörvény alapján, illetőleg aztán a szakszövetségek saját belső szabályzatai alapján elképesztően széles körű joga van a vonatkozásban, hogy az átigazolások jogszerűségét és az átigazolásokat övező körülményeket vizsgálják, és akár bele is szólhatnak abba, hogy az átigazolás ne történhessen meg, mert olyan jogellenes vagy olyan etikai szabályokat sértő folyamat kíséri az adott átigazolást, amire azt mondja a szövetség, hogy én erre nem adom áldásomat, és akkor még a nevelési költségek megtérítésétől a különböző utánpótlás-nevelési költségek megtérítésén át mindenfélét kell fizetni ilyen esetben. És ezt, ahogy én ezt látom, a szövetségek igencsak szigorúan ellenőrzik, és igyekeznek az átigazolásokat mind morálisan, mind jogi értelemben tisztességes mederben tartani.

És akkor itt van ez a javaslat, amelyben az szerepel, hogy a szövetség maga játékosügynökséget hoz létre. Ez olyan, mintha én lennék a magam bírója egy meccsen ‑ nem én mondtam ezt a mondatot, Steinmetz Ádám képviselőtársamtól loptam, akinek utána jutott ez eszébe, ahogy lejött a pulpitusról, úgyhogy megkérdeztem tőle, hogy én mondhatom‑e ezt ‑, hiszen maga a szövetség az, amely felügyeli az átigazolásokat.

(14.50)

Ha a szövetség maga az, aki még azt az ügynöki tevékenységet is létrehozhatja, aki közreműködött a sportoló átigazolásában és természetesen a sportolóért járó juttatás kialkudozásában, akkor az a legnagyobb probléma, hogy most majd az a szervezet fogja vizsgálni ezeknek a törvényességét, aki pénzért ‑ hiszen mindenki pénzért dolgozik, aki játékosügynök ‑ ebben a pénzorientált viszonyrendszerben hogyan tud majd objektíven döntést hozni?

Én azt gondolom, hogy ha játékosügynöki tevékenység létezik, akkor annak úgy kell működnie, akár egyéni vállalkozó, akár cég, erre a tevékenységre kitalálja magát, megszerzi azokat a jogosítványokat, amivel ő az lehet, regisztráltatja magát a megfelelő szervezetnél, hogy én játékosügynök vagyok, és amikor egy játékos átigazolásában a játékosügynök működik közre, és ő teszi lehetővé mind a játékos, mind a sportszervezetek számára, hogy ez a változás megtörténhessen, akkor természetesen egy bizonyos kialkudott vagy akár jogszabály által maximált ügynöki jutalékot kaphat. De hogy egyvalakihez szerintem nem lehet köze státusz, jogi státusz szempontjából, az pont a szövetség, mert amikor ez a játékosátadás történik, akkor a szövetség egy felügyelő szervként ott van, és a szövetség valóban ellenőrizheti azt is, hogy a játékosügynök biztosan a játékos érdekei szerint tevékenykedett, a játékos számára eredményesebb lesz ez a változás ‑ tehát, hogy az egyik egyesületből átkerül a másikhoz ‑, és a játékosért kialkudott ár valóban indokolt‑e és tisztességes‑e, és ami a legfontosabb, hogy a játékos nincs‑e kiszolgáltatva ebben a rendszerben az átigazolás körében.

Hiszen még az is elképzelhető, hogy azt mondja egy egyesület egy játékosügynöknek, hogy hitesd el ezzel a fiatallal, hogy neki a piacon még nincs igazán értéke, és már az is nagy dolog ‑ csak most neveket mondok, ne tessenek azt gondolni, hogy ez így a valóságban is előfordult, tehát vélelemről beszélek ‑, azt mondja egy dózsás sportolónak, hogy figyelj ide, örülj neki, hogy egyáltalán a Fradi átvesz téged, és akkor a te árad ‑ csak mondom ‑ egymillió forint, és akkor ebből engem százezer forint illet meg. Közben lehet, hogy kiderül, hogy a háttérben sokkal több pénzt kapott ez a fiatal, csak elhitetik vele, hogy neki még ennyi az értéke, és egy nagyon csúnya játék részese az, aki egyébként az iszonyatos befektetett energiájával sporttevékenységet eredményesen végez.

Tehát én úgy gondolom, hogy a szövetségnek ebben az egész rendszerben egy nagyon erős felügyelőnek kell lennie, nagyon erősen figyelni ezeket a szereplőket, de nem magának lenni a játékosügynöknek, mert ne tessenek haragudni, de én ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül nem a minisztérium terjesztette be ezt a javaslatot. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok pénz van a játékosátigazolások világában. Biztos vagyok abban, hogy valakik annak a pénznek egy részét, amelyek ilyen játékosügynököknél landolnak, szeretnék fogni, szeretnék megfogni, és vélhetően ezért van nálunk itt ez a javaslat. Én azt láttam, hogy ellenzéki képviselőtársaim is ilyen kételyeket fogalmaznak meg, hogy vajon mi lehet a háttérben, hiszen konkrétumokat nem tudunk, csak sejtjük, hogy valakinek az érdekében született ez a javaslat, méghozzá annak bemutatásával, hogy ez a sportolók érdeke lenne vagy a játékosügynöki tevékenységet tisztító rendszer lenne.

Odáig teljesen egyetértek, amikor például az van, hogy igenis a játékosügynök is legyen olyanfajta státuszban, hogy ellene fegyelmi eljárást lehessen indítani. Nem is kérdés, mert hiszen valóban lehet, hogy jogellenes tevékenységet gyakorol, kihasználandó akár a sportolót, akár az egyesületeket. Tehát ez így rendben van, csak én úgy gondolom, hogy nem lehet, hogy pont a felügyelő szerv egy játékosügynökségnek az alapítója, tulajdonosa vagy bármi, mert ebben a pillanatban olyan bennfentessé válik, hogy okkal akár bármely sportolóban is felébredhet a bizalmatlanság, hogy tulajdonképpen miről is szól ez az egész: én csak azért kellek, hogy rajtam pénzt keressenek szövetségek meg szövetségi emberek meg akár áljátékosügynökök?

Tehát én azt kérem a minisztérium képviselőitől, hogy ha már ezt a javaslatot támogatják, akkor törekedjenek arra, hogy a sportolókban a bizalmatlanság ne alakuljon ki. Természetesen a sportolók nem olvasnak ilyen jogszabályokat, javaslatokat meg törvényeket sem, őket egy érdekli, hagyják őket edzeni, és hagyják őket, hogy kibontakoztathassák a csodálatos munkájukat az eredményekben, tehát nekik ne kelljen gondolkozniuk.

Viszont az sem lenne jó, ha sportolók tömege találná magát azzal szemben, hogy egy olyan ‑ hogy fejezzem ki legjobban magam? ‑ csinált rendszerrel áll szemben, egy megkreált rendszerrel áll szemben, csak azért, mert egyik egyesületből szívesen átmenne egy másikba, és az a másik iránta érdeklődik, és szegény már át sem látja, hogy most itt ki kicsoda ebben a rendszerben, egyet érzékel, hogy mindenki pénzt akar keresni az ő eredményén vagy az ő eredményességén.

Úgyhogy nagy tisztelettel, bár mondom, én igyekszem minden sportot érintő javaslatot megszavazni, mert annyira boldogság nekem, hogy ilyen sok csodálatos fiatal a hazánk nevét öregbíti a sportteljesítményével, de én annyira nem látom ennek a javaslatnak értelmét, hogy azt gondolom, én ezt nem fogom megszavazni. Végtelenül sajnálom, nem is kell nekem ezért elnézést kérnem, csak ha lenne átláthatóbb, hogy itt miről van valójában szó, akkor szerintem mindannyiunkban nagyobb bizalom is lenne. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.