Balla György (Fidesz)

BALLA GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit reménykedtem az utolsó hozzászólásnál, mert amit képviselő úr elmondott, abban nyilvánvalóan sok igazság van, csak a végét rontotta el azzal, hogy nem támogatja ezt a javaslatot, pedig szerintem ez a javaslat abszolút támogatható.

Köszönöm Steinmetz képviselő úrnak, hogy ő legalább őszinte volt, ellentétben más képviselőkkel. A képviselő úr bevallotta, hogy ő menedzserekkel egyeztetett. Igaz, azt mondta, hogy nem magyarokkal, hanem külföldiekkel, de értelemszerű, hogy innentől kezdve az általa megfogalmazott vélemény jelentős mértékben a játékosügynökök érdekeire támaszkodó vélemény. Ezzel nincsen egyedül képviselő úr, az összes többi hozzászólás hasonló volt ‑ Hajdu képviselő úré nem ‑, csak ők nem vallották be, hogy igen, megkeresték önöket ‑ nem csoda ez, meg nem is tilos ‑ a játékosügynökök.

Kétségkívül ez a javaslat egyébként sérthet érdeket. Ezt nem akarom eltitkolni. De nem az a célja, hogy érdeket sértsen. Az a célja, hogy egy rendezetlen helyzetből egy rendezett helyzetet teremtsen, aminek elsődleges haszonélvezői nem a játékosügynökök, még csak nem is a szövetségek, hanem maga a játékos és az ő szülei. Azok az emberek ‑ ahogy Hajdu képviselő úr hosszasan elmondta, teljes joggal ‑, akik nagyon sok áldozatot hoznak azért, hogy egy gyermekből egyébként élsportoló lehessen.

Igyekszem tételesen válaszolni néhány fölvetésre. Egyrészt Mesterházy képviselő úr azt mondta, hogy a Kézilabda Szövetség elnöke nyújtotta be a javaslatot. Tájékoztatnám képviselő urat, hogy nem, a Kézilabda Szövetség elnökének nincsen ilyen jogköre; a magyar Országgyűlésben csak a magyar Országgyűlés képviselői, illetve a kormány nyújthatnak be törvényjavaslatot, éppen ezért ezt a törvényjavaslatot a Fidesz-frakció vezetője, két frakcióvezető-helyettese, illetve a Törvényalkotási bizottság alelnöke nyújtotta be, és nem véletlenül.

(Folytatás 206/2-ben!)

2018-2022. országgyűlési ciklus Budapest, 2021. június 1. kedd 206/2. szám

Országgyűlési Napló

Érdekes az a helyzet is, hogy ha bekerül egy javaslat, akkor önök meg szokták kérdezni, hogy miért most. Ez mostanában lehet ilyen divat. Hát, valamikor be kell kerülnie. Mi indokolja, hogy most kerüljön be? Most nyújtottuk be, az indokolja egyébként alapvetően. De ha szabad egy kicsit elkalandoznom ‑ és direkt azért, hogy ne bántsak meg senkit ‑, hadd mondjak el egy külföldi példát a labdarúgásból. Mondtam az elején, hogy a labdarúgásra az, hogy a szövetség létrehoz játékosügynökséget, nem tud vonatkozni, mert az UEFA előírásai ezt tiltják. Tehát azért hozok direkt ilyen példát, hogy ne magyar példa legyen, de lehetne felsorolni számtalan magyar példát is.

Azt gondolom, hogy a labdarúgást szerető képviselőknek Mario Götze neve nem ismeretlen. A Dortmund nevelte egész életében. Ott lett világhírű játékos, ott lett világbajnok. Majd a Bayern München megvásárolta csak azért, hogy ne a Dortmundban focizzon, három évig ültette a kispadon, ezalatt a játékos leépült, nem lett válogatott, jelenleg, azt hiszem, a PSV Eindhovenben focizik, és a német labdarúgás egyik legnagyobb tehetségéből egy tucatjátékost sikerült csinálni. Javaslom minden képviselőtársamnak, gondolkozzon el, és a magyar sportban nem oly régen történt átigazolások kapcsán fedezze fel, hogy van‑e ilyen veszély. Szerintem az kifejezetten nem jó, ha ilyen megtörténhet.

A játékos érdeke a legelső, és azért a játékos érdeke a legelső, mert annak a közösségnek, amit úgy hívnak, hogy Magyarország vagy magyar nemzet, az a legfontosabb, hogy egy igazán tehetséges játékos ki tudja bontakoztatni a tehetségét, hogy válogatott legyen, és minél több sikert okozzon ennek az országnak.

Azt gondolom, hogy a sportági szakszövetségeknek nyilvánvalóan ez az érdeke, hiszen ezért csinálják. De hozzáteszem, nem kötelező ilyen ügynökséget csinálniuk, nincsen benne a törvényjavaslatban, hogy kötelező; megtehetik, ha úgy gondolják, hogy a jelenleg működő rendszerük nem tökéletes.

(15.10)

Ha a vízilabdában minden tökéletes, akkor szerintem a Vízilabda Szövetség nem fog ilyet létrehozni. Félek tőle, hogy ott sem minden tökéletes, de ezt készséggel elismerem, Steinmetz képviselő úr azt a világot nálam valószínűleg százszor jobban ismeri, tehát nem szeretnék se pró, se kontra érvelni amellett, hogy jól működik‑e a jelenlegi rendszer vagy nem. De ha jól működik, akkor azt viszont bátran mondhatom, hogy senki nem akarja megváltoztatni.

Ha én jól figyeltem az ellenzéki hozzászólásokat, márpedig igyekeztem figyelni, azt senki nem vitatta, hogy azt, hogy a játékosügynökök, a menedzserek egyébként sportszakmai tevékenységet folytassanak, tehát ez alá a rendelkezés alá kerüljenek, és így a szakszövetségeknek legyen ellenőrzési, fegyelmi és a többi joga, ha én jól értettem, ezt mindenki támogatta. Egyetlenegy dologban volt vita, hogy hozhassanak‑e létre a szakszövetségek ilyen játékosügynökséget, nonprofit játékosügynökséget, vagy ne. Ennek kapcsán volt néhány felvetés.

Mesterházy képviselő úr kérdezte, hogy a versenyszabályozás európai uniós szabályainak ez megfelel-e. A mi véleményünk szerint igen; igyekeztünk ez ügyben egyeztetni. Sajnos, az a javaslat, hogy kizárólagossága legyen a szövetség által létrehozott menedzserügynökségnek, az nem felelt volna meg a versenyjogi szabályoknak, éppen ezért a javaslat ilyet nem is tartalmaz. Egy menedzserügynökség az, amit nonprofit jelleggel a szövetség létrehozhat.

Bármelyik sportoló bármelyik ügynökséghez csatlakozhat, bárki lehet az ügynöke. Senki nem írja elő neki azt, hogy csak a szövetség ügynökségéhez csatlakozhat. Egy dolgot mond a javaslat még, hogyha az ügynök azért, mert nem vette igénybe a nonprofit szolgáltatás lehetőségét a játékos, kap ezért egy csomó pénzt ‑ egyetértek egyébként, helyes, ezért csinálja, a piacról él ‑ , akkor annak egy részét fizesse be a szövetségbe, és ebből a pénzből egyébként további utánpótlás-nevelésre, illetve a szülőknek adjon támogatást, Hajdu képviselő úr; azoknak a szülőknek, önnek igaza van, akik rengeteget áldoznak időben, energiában és bizony pénzben is azért, hogy egy gyermek eljuthasson az élsportoló szintre.

Steinmetz képviselő úr valahogy úgy fogalmazott, hogy beismertük, amit ő már régen mond, hogy az utánpótlás-nevelés veszteséges Magyarországon. Én ezt készséggel beismerem, de nem is az a lényege, hogy nyereséges legyen. (Dr. Steinmetz Ádám: Minőségében kell…) Pénzről volt szó, tehát ezt nem tudom minőségként kezelni… (Dr. Steinmetz Ádám: A jegyzőkönyvet nézze meg…) Én azt gondolom, hogy az utánpótlássportba fektetett pénz a lehető legfontosabb pénz.

Nyilvánvalóan mindannyian tudjuk, tízezer vagy sok ezer labdarúgópalántából maximum néhány tíz élsportoló lesz, ugyanez igaz a vízilabdára, a kézilabdára, a röplabdára. De az, hogy az a sok ezer gyerek mozog, hogy rendszeresen edzésre jár, hogy fegyelmet tanul, hogy részt vesz a csapatsportban, ahol megtanulja egyébként, hogy harcolni kell, de megtanulja a szolidaritást, a csapatösszetartást, a szabályokat, de mellette a csibészséget is, mert a sportban, különösen a labdajátékokban, mindenre szükség van, de mindezt úgy, hogy a szabályokat betartjuk, ennél fontosabb adományt egy gyermeknek nagyon nehezen tudunk adni. Tehát ha félreértettem képviselő urat, akkor elnézést, én semmiképpen nem tartom azt egyébként hibának, hogy egy utánpótlásrendszer ‑ teljesen lényegtelen, hogy melyik sportágról beszélek ‑ nem nyereséget termel, mert a gyermeknek hatalmas nyereséget ad.

Felvetődött az ellenérdekeltség, talán szintén Steinmetz képviselő úr fogalmazta meg. Én nem látok ellenérdekeltséget egyébként, de volt egy olyan mondata, amit ha alaposabban átgondol, akkor szerintem nem mondott volna. Talán úgy hangzott, hogy majd az a játékos nem lesz válogatott, aki nem a szövetségi menedzserirodához tartozik? Képviselő úr, gondolom, ön ismeri Märcz Tamást. Ön el tudja képzelni, hogy adódhat olyan helyzet, amiben Märcz Tamás elfogadna egy olyan szituációt, hogy nem ő állítja össze a magyar válogatottat, hanem megmondja neki valaki? Szerintem biztosan nem.

El tudják képzelni, hogy Elek Gábor, mondjuk, nem az alapján fogja összeállítani a magyar válogatottat, hogy kik a legjobb játékosok, hanem a szövetség majd mond neki valakit? Itt végtelenül komoly, tisztességes, hozzáértő emberekről beszélünk. Az más kérdés, hogy a szövetségeknek sem lenne nyilvánvalóan ilyen szándéka, de tételezzük már föl Märcz Tamásról, hogy egy egyenes, gerinces ember, aki soha, soha a büdös életben nem engedné, hogy bárki beleszóljon abba a munkába, amit egyébként ő végez. Gondolom, ebben egyetértünk, képviselő úr.

Bocsánat, még két dolgot szeretnék mondani, aztán be is fejezem. Arról nem beszéltünk, hogy senki nem kényszeríti a játékosokat semmilyen ügynökségbe. Tehát az szerepel a javaslatban, hogy ha ő saját maga önállóan végzi az átigazolását, akkor semmilyen pénzeszközt nem szükséges befizetnie, teljesen szabadon dönthet. A szövetség számára befizetett pénz csak és kizárólag a menedzseri díjból ‑ annak egy részéből, amit a későbbiekben kormányrendeletben kell szabályozni ‑ folyik be. Ha valaki, mert az édesapja, mondjuk, tehetséges vagy felkészült, saját maga intézi ezt, nyugodtan megteheti, és semmiféle hátrány nem éri ‑ semmiféle!

Többen mondták, hogy az állami szerep erősödik. Ebben az ügyben, tisztelt képviselőtársaim, az állami szerep az, amit most lefolytatunk, és itt vége is van. Hozunk egy törvénymódosítást, ennél többet az állam nem kíván tenni. A sportágai szakszövetségek nem az állam részei, nincsenek állami irányítás alatt, nincsenek állami befolyás alatt. Ezek önálló szervezetek, a sportág érdekeit néző szervezetek. Tehát semmiféle állami befolyás nem erősödik ezzel.

Én tényleg becsülettel igyekeztem, merthogy a javaslat is szerintem teljesen szakmai, és semmiféle politikai motivációja nincsen, a feltett kérdésekre őszintén, tisztességgel válaszolni. Én bízom benne, hogy ellenzéki képviselőtársaim ezt hasonlóan fogadták, és meg tudtam önöket győzni ennek a javaslatnak a támogathatóságáról, és kérem önöket, természetesen kormánypárti képviselőtársaimmal együtt, hogy ezt a javaslatot a parlamentben a határozathozatalokkor támogatni szíveskedjenek. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)