Dunai Mónika (Fidesz)

DUNAI MÓNIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt most a vitában több olyan kérdés is felmerült, amiből az az én meggyőződésem, hogy vagy nem olvasták ezt a benyújtott törvényt, vagy nem figyeltek oda a képviselői előterjesztői expozéra és a vezérszónoki felszólalásokra.

(10.30)

De ez így is szokott lenni, amikor előre megírják a beszédeiket, és nem gondolnak arra, hogy esetleg választhatnának az expozéból vagy a felszólalásokból (Z. Kárpát Dániel: Fejből mondtam!), ezért én Bangóné Borbély Ildikónak szeretném mondani elsősorban, de egy részét Korózs Lajos is megismételte kérdésképpen. Azt mondta Bangóné képviselőtársam, hogy nem érti, hogy miért, hogyan, miképpen lesz, semmit nem ért ebből a törvényből. Ha elolvasta volna, én azt gondolom, hogy megértette volna, vagy ha odafigyelt volna, akkor megérthette volna, vagy ha nem előre írja meg a felszólalását, hogy majd nem fogja érteni, amikor a plenáris ülésen vitatkozni fog. De mivel most nincs itt a teremben, nem tudom, hogy így hogy fogjuk tudni neki elmagyarázni a törvény lényegét, ami a mai alkalommal már legalább négyszer elhangzott.

De hogy konkrét kérdésre konkrét választ is adjunk, volt egy olyan kérdés, hogy miért kell ebben a törvényben például a pihenőidőket szabályozni, vagy miért kell szabályozni azt a kérdést, hogy az utalványoknak milyen hányada, része mindenféle adómentességet élvez. Azért ‑ de valóban, ha elolvasta volna, akkor látta volna ‑, mert ebben a törvényben a fő csapásirány a szövetkezeti törvény módosítása, de ahhoz, hogy ez megálljon a lábán, ezért még 15 másik törvényt is módosítani kell, ami teljesen koherensen támogatja ezt a javaslatot. Ilyen például ez a két kérdés is, amelyet önök feltettek. Vagyis nem elég mindösszesen a szövetkezetekről szóló törvényt módosítanunk, hanem mindazokat a kapcsolódó törvényeket is muszáj, szükséges módosítani, amelyekben említést tesznek a szövetkezetekről.

Korózs Lajosnak volt egy olyan kérdése, hogy vajon ez kiváltja‑e a védőnői szolgálatnak a tevékenységét vagy a baba-mama klubokat. Nincs erről szó. A javaslat egy nagyon hasonló szövetkezetnek a létrejöttét célozza meg, amely, mint említettük, és ön is méltatta a nyugdíjas-szövetkezetek és a diákszövetkezetek létét, létjogosultságát, nos, pontosan ilyen logikára, pontosan ilyen szabályozással és céllal jön létre ez a szövetkezettípus is, és ezért nem szükséges a szövetkezeti törvényben egyéb, más helyeken már szabályozott dolgokat is idehoznunk a Ház elé, hiszen ez egy kiegészítése annak az alaptörvénynek, amelyben javaslatot teszünk. Tehát nem vált ki semmi mást, nem a védőnői hálózatok, baba-mama klubok helyett jön létre, hanem egy újabb lehetőséget biztosít a kismamáknak, kispapáknak.

Amit Bangóné képviselőtársam felvetett, hogy mi mindig azt mondjuk, hogy maradjanak ott az édesanyák minél tovább a gyermekeik mellett, és most akkor mire föl ez a munkába állási lehetőséget szélesítő, könnyebbé tevő javaslat, nem jól tudja képviselőtársam, nem ezt mondtuk csak. Azt mondtuk, hogy mi azt szeretnénk természetesen, minél több gyermek szülessen, és minél több időt tudjanak a családjukkal, az édesanyjukkal tölteni ezek a gyermekek. De ha a család úgy gondolja, hogy az édesanya hamarabb szeretne elmenni dolgozni, erre mi, erre az élethelyzetre és erre a magyar kívánalomra léptünk, és hoztuk létre sorát azoknak az intézkedéseknek, amelyekkel a gyes és a gyed mellett is tudnak dolgozni az édesanyák. Megjegyzem, önökkel ellentétben úgy tesszük azt, hogy ha valaki munkát vállal a gyed, gyes mellett, akkor megkapja a gyest és a gyedet is, tehát mintha otthon lenne a gyermekével, és a jövedelem, ami miatt visszamegy akár csak rugalmas munkaviszonyban vagy részmunkaidőben a munkahelyére, az többletjövedelemként jelentkezik a családoknál. Ez a javaslat pedig egy harmadik lehetőség, tehát marad az első variáció is.

Természetesen mindenki annak örül, ha az édesanya minél tovább otthon marad a gyermekével, de a választás lehetősége nagyon fontos. Ha részmunkaidőben elmegy dolgozni, akkor azt megtehesse, és a jövedelme így megduplázódik, hiszen a saját jövedelmét is fogja kapni és a gyedet, gyest is. És ez a harmadik lehetőség pedig azoknak az embereknek szól, akik úgy szeretnének visszamenni dolgozni ‑ de ezt is pontosan elmondta Kósa Lajos az expozéjában ‑, hogy ha valaki egy hónapban csak 3 órát szeretne dolgozni, akkor azt megtehesse. Senki nincsen kényszerítve sem rendszeres munkára, de még a havi 3 óra munkára sem. Ez egy önkéntes feladat, egy önként vállalt szerződéssel jön létre a munkavállalás.

Nem tartom én sem valószínűnek, hogy napi 9 órát fog dolgozni a kismama, de lehet, hogy van egy olyan hétvége, amikor egy hónapban egyszer vagy egy fél évben egyszer egy ilyen jellegű munkát vállal. Nem azért, mert ráerőlteti valaki, hanem azért, mert ő maga szeretné, és ő maga szeretné ezt a feladatot önmagára vállalni. Tehát a mi filozófiánk az, hogy a választás lehetőségét adjuk meg a családoknak, és mi minden úton tudjunk segíteni ebben, legyenek olyan kiépített mechanizmusok, legyenek olyan jogintézmények, amelyeken keresztül tudjuk segíteni a szabad választást.

Bangóné Borbély Ildikó is egy homályos megjegyzést tett, hogy valamilyen visszásságokat sejtet ez a törvény. Erre már reagáltak képviselőtársaim. Én azt gondolom, hogy Bangóné Borbély Ildikó itt Czeglédy Csabára gondolt és az ő precedensére. Mi nem szeretnénk még egyszer olyan visszaélést tapasztalni, mint amelyet Czeglédy Csaba elkövetett az ő ügyében.

Ami a számokat illeti, engedjék meg, kérem, tisztelt képviselőtársaim, hogy Z. Kárpát Dániel kérdéseire, illetve felvetéseire is reagáljak. Nem gondolom azt, hogy számokkal vagdalkozni ildomos, mi ezt nem szoktuk tenni. Tehát amikor én is most számokat fogok mondani, ön számokat kért és mondott is, nos, azok a számok is léteznek, amiket ön mondott, csak nem pont úgy, az almával a körtével összehasonlítva, kiragadva, és nagyon sok esetben, mint ahogyan azt a baloldalon szokták, egynéhány, 3-4 évvel ezelőtti statisztikán alapulva mondják el véleményüket, és azok a statisztikák is, mondjuk, egy 2016-os statisztika, az az elmúlt évek statisztikai adatain, valóságán alapul. Tehát önök nagyon sok esetben 2014-es valóságot emelnek be úgy számügyileg a vitákba, amelyek azt a látszatot keltik, mintha az a mai helyzet lenne és a mai statisztika.

Nagyon igazságtalan egy régóta fogyó társadalomban a gyermekszületésszámból kiindulni egyedül annak méréseire (Z. Kárpát Dániel: Akkor nem kell beleírni az indoklásba!), annak mérésére, hogy sikerül‑e a demográfiai folyamatokat pozitív irányba állítani. (Z. Kárpát Dániel: Önök írták bele az indoklásba. ‑ Az elnök csenget.) Ha tisztelt képviselőtársam most figyelni fog a magyarázatra, akkor talán meg fogja érteni, és nem fogja legközelebb megkérdezni (Z. Kárpát Dániel: Akkor nem kell beleírni az indoklásba!), hogy miért érvelünk így. Ha sokkal kevesebb szülőképes nő van, akkor nem várhatjuk el, hogy számszerűleg ‑ és nem ez az egyedüli jó mérőmutató ‑ a gyermekszületésszámot nézzük.

Tisztelt Z. Kárpát Dániel! 2011 óta, 2018-ig 154 ezer szülőképes nővel van kevesebb. Ha 154 ezer szülőképes nővel van kevesebb, akkor azt gondolom, hogy igazságtalan tőlük elvárni, hogy ugyanazt a születésszámot tudják produkálni, ugyanannyi gyermeket hozzanak világra. Ezért azt, hogy hatásos‑e a kormány családpolitikája, azt abból lehet sokkal jobban és hitelesebben lemérni, hogy a születési, a termékenységi ráta milyen.

(10.40)

És akkor itt szeretnék néhány konkrét számot mondani, nem véleményt. 2011-ben a születési ráta 1,23 volt. Ez azt jelenti, hogy száz párnak 123 gyermeke született. Ez 2011., ez még annak a lenyomata, ami a baloldaliak 2010 előtti kormányzásának köszönhető, amelyeket egyébként önök is, kedves jobboldali képviselőtársaim, most támogatnak. Tehát azt a baloldalt támogatják, akiknél a születési arányszám is lényegesen rosszabb volt, mint a mai. Talán velük kellene vitatkozni és nem velünk, akik viszont a családpolitikáért teszünk is, még a koronavírus-járvány idején is.

Tehát 2011-ben 1,23; 2016-ban, öt évvel az első intézkedések bevezetése után ez emelkedett 1,49-re, vagyis száz párnak már nem 123, hanem 149 gyermeke született. Ez több? Lényegesen. A 2020-as adat pedig ma már ismert, ez pedig további emelkedést mutat, ez 1,56, vagyis száz párnak 156 gyermeke születik átlagosan. Ez növekedés? Igen, ez növekedés. Látszik az, hogy ez az irány, amelyet a családpolitikában képviselünk, jó irányba vezet, vagy éppen az ellenkezőjébe? Önök is látják, hogy igen.

Természetesen, ha azt kérdezik tőlünk, hogy elégedettek vagyunk‑e azzal, hogy 1,56, akkor azt mondjuk, hogy nincs itt a folyamat vége. A legjobb az lenne, ha 2 fölé menne. Erre egyébként, ha ezen az úton haladunk, akkor reális esély van lassan, egy körülbelül tízéves időintervallumban eljutni, amennyiben a szavazók erre bizalmat adnak ennek a kormánynak, hogy ezt a családpolitikát tudja a jövőben is folytatni.

Engedjék meg azt is, hogy még reflektáljak, mert volt egy kérdés a férfiak és nők közötti bérkülönbség statisztikai számaival kapcsolatban is. Nos, soha nem lehetünk természetesen semmivel elégedettek, mert akkor rég rossz, mindig valamiért valamit jobbá kell tenni. De azért nézzük meg, hogy honnan indultunk, és most hol tartunk! 2012-ben, statisztikai adat, 20,1 százalék volt a férfiak és nők közötti bérkülönbség Magyarországon. Egyébként Európa több országában is hasonló, valamivel kevesebb volt akkor. 2018-ra elértük azt, hogy majdnem a felére, 11,2 százalékra csökkent a férfiak és nők közötti bérkülönbség.

Ebből is mit látunk? Azt látjuk, hogy az a célkitűzés és az az akarat, hogy csökkentsük például a nők és férfiak közötti bérkülönbségeket is, ezen az úton teszünk lépéseket, tettünk lépéseket, mégpedig a jó irányba. Hogy csak két példát említsek: az egyik az egészségügyi dolgozók és a pedagógusok többéves béremelése, ugyanis tudjuk, hogy ezen ágazatokban lényegesen több nő dolgozik. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy Magyarorszá-gon a férfiak és nők közötti bérkülönbségek csökkenhes-senek. Egyébként pedig, mivel bértáblák vannak Ma-gyarországon szinte az összes vagy talán az összes állami szférában, ezért férfiak és nők közötti bérkülönbségről igazából ezen szférákon belül nem is lehetne beszélni, hiszen itt a végzettség, a beosztás és a munkában eltöl-tött idő számít. A gazdasági szférában pedig egész más a helyzet, de természetesen ott is tudunk olyan ösztönző-ket alkalmazni, amivel kedvező helyzetbe hozhatjuk akár a nyugdíj előtt álló nőket, amit még 2010 után már megtett a kormány, és azt is, hogy a kisgyermeket nevelő édesanyák is vissza tudjanak térni a munkahelyeikre a gyed és a gyes lejárta után.

És mielőtt Z. Kárpát Dániel azt mondaná, hogy ezek ilyen termelési jelentések, nem, kérem. Ezek nem termelési jelentések, ez a valós számok halmaza, és ha ön más számokat mond, akkor azt gondolom, hogy számokkal nehéz vitatkozni, és sem a televíziónézők, sem akik az interneten követik végig a vitát (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), nem fogják tudni eldönteni. Ajánlom, hogy olvassanak utána, mert a számok bennünket fognak igazolni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)