Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): (Mikrofon nélkül:) Köszönöm szépen a szót. Képviselőtársainktól kaptunk egy felszólítást, hogy nézzük… (Közbeszólások, köztük: Nem halljuk! ‑ Nacsa Lőrinc: A magvas gondolatokat nem halljuk! ‑ Derültség.) Pedig Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak szüksége van rá. (Dr. Rétvári Bence: Azért vagyunk itt!) Oldjuk meg ezt a problémát, és akkor a mikrofonnal együtt kezdem el.

Egy korábbi ilyen ajánlásra szeretnék reflektálni, miszerint nézzük egységes szerkezetben vagy egy egységben a költségvetéssel. Ha egy egységben nézzük, akkor tulajdonképpen folytatjuk ott a gondolatot, hogy dobjuk be a kukába, vagy akár a kuka előtt akár tehetjük azt, hogy le is daráljuk vele együtt, hogy biztosan ne okozzanak több kárt, mint amennyit eddig tettek, merthogy az, ami most itt történik, annak egy jelentős része kifejezetten ebbe az irányba mutat. Nagyon szeretnénk azt, hogy ha az az állami vagyon, amelynek ‑ úgy látom ‑ a közelében vannak, és azzal szeretnének foglalkozni, akár az Állami Számvevőszék figyelemfelhívása ellenére is több lépést tesznek annak érdekében, hogy könnyebben lehessen megszabadulni tőle, vagy könnyebben lehessen megszerezni. (Sic!) Ez a másik oldalra vonatkozik, bárhonnét is nézzük.

De kezdjük azzal, amivel államtitkár úr is kezdte az önkormányzatok megerősítése ügyében. Én csatlakozom azokhoz a képviselőkhöz, Mesterházy Attila képviselő úr kifejezetten foglalkozott is azzal, hogy nagyon bizalmatlanok vagyunk akkor, amikor önök az önkormányzatokhoz közelítenek. Az elmúlt évek azt bizonyították, hogy az önkormányzatokkal való foglalkozás nagyon veszélyes az önök részéről, mert ha ezt megteszik, akkor az általában az ő lehetőségeiket csökkenti, pénzt elvonnak tőlük, és újabb olyan ellenőrzéseket akasztanak a nyakukba, amivel igazából őket akarják kiszolgáltatottá tenni. Na most, ha az Állami Számvevőszék elnöke pedig örül, és ilyen módon az állami intézmények koordinációja valósul meg, hogy ha jól értettem, amit leírtak, illetve amit mondtak, ezt az Állami Számvevőszék elnöke harmóniateremtésnek hívta a hozzászólásában, majd egy másik lépésben, két gondolattal arrébb, mondjam inkább így, harcászati védelmi vonal harmadik vonalának hívta, úgyhogy igazán eldönthetnék, hogy mi az, amit szeretnének.

Én úgy látom, hogy önök inkább háborúban állnak az önkormányzatokkal. Azok közül kitüntetik megtisztelő „figyelmükkel” az ellenzéki önkormányzati vezetőkkel létező önkormányzatokat, és őket, ahol lehet, igyekeznek ellehetetleníteni, elvonni, amit lehet, és tulajdonképpen a feladataikat ‑ nemcsak az önkormányzatoknál látszik ez, hanem más területen is ‑ igyekeznek centralizálni, központosítani, mert úgy gondolják az önök államfelfogása szerint, hogy önök tudják ezt a legjobban végezni.

Mi pedig ennek az ellenkezőjét állítjuk, hogy az, amit önök ilyen módon tesznek, hozzáteszem, nemcsak mi, hanem az Európai Unióval kötött szerződéssel összhangban lévő módon tekinthetik figyelemfelhívásnak, vagy ilyen értelemben a szerződésre vonatkozó kötelezettség betartására vonatkozó figyelemfelhívásnak, hogy a szubszidiaritás elvével ez is ellenkezik, és azok a lépések ‑ és ezt nyugodtan kezeljük egy csomagban ‑, amit az önkormányzatok ellen tesznek, ebből a szempontból árt.

Ennek a megállapodásnak, korábban megkötött nemzetközi megállapodásnak, és nemcsak az ellenzék véleményének, de még inkább az ott élő emberek érdekeinek nem felel meg az, amit összességében véve az önkormányzatok ellen vívott háborújukban csinálnak, mindegy, hogy hányadik harcászati védelmi vonal teszi ezt. A „védelmi” szót tegyük teljesen idézőjelbe, mert amit az önkormányzatokkal szemben tesznek, azt nyugodtan támadási vonalnak is lehet tekinteni, ahhoz teremtenek feltételeket, kereteket saját maguknak, és visszaélnek ezzel a szituációval.

(15.50)

Az, amit a centralizáció oldaláról mondtam, ott egy kérdés is van államtitkár úr felé, hiszen azzal, hogy költségvetési felügyelőbiztost neveznek ki a többségi állami tulajdonú vállalathoz úgy, hogy a többségi állami tulajdont képviselőnek legyen joga ilyet kezdeményezni, az meglehetősen nagy bizonytalanságról vagy bizalmatlanságról tesz tanúbizonyságot, hiszen azért van már ott egy felelős, akit önök neveztek ki. Ehhez képest ott is egy kancellártípusú újabb felügyelőt küldenek a nyakába, hogy neki, mármint a korábban kinevezett vezetőnek igazából megszűnik az a hatásköre, amire eredetileg kinevezték.

Az önkormányzatokra visszatérve egy gondolattal: az látszik ‑ amit Domokos elnök úr is említett ‑, hogy igen nagy figyelmet fordítanak a szabályozottság, az szmsz, a felelősségi viszonyok tisztázására. Tehát az látszik, hogy igen nagy figyelemmel fordulnak az önkormányzatok felé.

Nézzük meg, hogy a törvénytervezetben ‑ ahogy az expozéban hallottuk ‑ mi szerepel, de nézzünk rá azokra is, amiket államtitkár úr nem tartott fontosnak kiemelni, és mi ezt nem tartjuk helyesnek, sőt mondhatnám azt, hogy a kockázatosnál is többnek. Ilyen a Maradványhasznosító Zrt., hogy a kivezetésre szánt állami vagyon kezelésével igazából mi történik. Azért is mondom ezt a Költségvetési bizottság elnökeként, mert a bizottságunk járt úgy, hogy a területért felelős miniszter éves beszámolójánál tulajdonképpen nem volt hajlandó vagy nem teremtette meg a Ház annak a feltételeit, hogy az egy időben ott lévő, a vagyonkezelésről szóló beszámolót is meg lehessen tárgyalni. Erre az állampárti-kormánypárti képviselők nem voltak hajlandók, és nem szavazták meg, nem támogatták, nem merték odaengedni a Költségvetési bizottság elé. Ezt én nagyon furának tartom. Igaz, hogy a miniszter asszony beszélt a maradványhasznosításról. Engedjék meg, hogy a fenntartásunk ezzel kapcsolatban továbbra is meglegyen, hiszen definiálatlannak tartom azt, hogy egészen pontosan mi kerül ebbe a körbe, mit ítélnek meg ilyennek, és ha ez önökre van bízva, akkor kecskére bíztuk a káposztát, és ilyen értelemben nyugodtan lehet figyelni azt, hogy az elherdálás hogyan történik. A nyugodt figyelés alatt azt értem, hogy erre a hatóságoknak kellene nagyobb figyelmet fordítani.

Ilyen módon azt hiszem, hogy a bevezetésre javasolt konstrukció egyértelműen célozza, támogatja és segíti azt, hogy az állami tulajdon magánszférába juttatásának gyorsabb legyen a menete. Lehet, hogy a következő félévi munkájukhoz erre már szükség van, és ezt gyorsítani kell. Hát, ez a kifejezett bőröndeffektus: csomagolni, vinni, amit lehet, és aztán majd történik, ami történik. Ezért nem támogatjuk.

Államtitkár úr nem hívta fel a figyelmet arra, de vannak itt sikeres lobbisták, akik úgy érzik, hogy a kisvárdai Felső-Szabolcsi Kórház kerüljön magántulajdonba. Ennek az indokoltságát nem értjük, nem is tartjuk szükségesnek, ennek megfelelően én többek között ezért sem akarom és nem is tudom ebben önöket támogatni.

A következő ilyen pontnak tekintem, amit nyugodtan elhagyhatnának ebből a történetből, a rozsdaövezeti lakásépítések ügyét, mert ez sok kétséget hordoz magában. Magát a szándékot, a felvetést értem. Úgy látom, hogy el is indultak valamilyen megoldások irányába, de azok a szereplők, akik klasszikusan a nagy tömegű lakásépítésekre specializálódtak az önök körében, és számítanak az önök feltételteremtő segítségére és támogatására, önök pedig cserébe elvárják azt a politikai támogatást, amit feléjük ilyen módon megrendelnek, mondhatnám, elvárnak, ez a feltételteremtő magatartás itt ebben a formában megjelenik. Itt a korábbi és a mostani intézkedéseket is alkotmányellenesnek tartjuk, s ahogy más vonatkozásban is említettem, itt kifejezetten az Európai Unió szubszidiaritáselvét és az önkormányzatiságot is sértő lépéseket tesznek. A kormány minél kevesebb esélyt akar adni arra, hogy a városok komoly fejlesztésekbe kezdhessenek, hogy ők abba beleszólhassanak, ezért ki akarják, és ha a döntést meghozzák, akkor egy jelentős részben ki is fogják iktatni ezeket.

Éppen ezért az elhangzottak alapján ezt a törvénytervezetet, amely a 2022. évi központi költségvetés megalapozásáról szól, mi alaptalannak tartjuk és nem is támogatjuk. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.