Dr. Varga László (MSZP)

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Kormánypárti megszólalóktól hallhattuk, hogy ez az újraindítás költségvetése. Hallhattunk sikerpropagandáról: próbálták a maguk világképe, hozzáállása szerint egy pozitív képben felfesteni a helyzetet. Hát, nézzük az érem másik oldalát!

Nagyon beszédes számokat és tényeket szeretnék a beszédem első részében leszögezni. Először is, mi úgy látjuk, hogy az elmúlt időszakban, bő évtizedben, 2010 óta nőtt a lemaradás a régiós országokhoz képest, az önök minden, ezzel ellentétes állításával szemben. A növekedés üteme kapcsán egy olyan időszakban, amikor a koronavírus-járvány kitöréséig azért növekedés, stabil növekedés jellemezte egész Európát, tehát ez nem egy egyedi történet, azt látjuk, hogy a régió országai, Szlovákia, Lengyelország jelentősen jobb számokat produkált átlagban, de meg kell említenünk, hogy nagyon stabilan közelített Románia is a magyar gazdaság mutatóihoz is, jelentősen zárkózott fel hozzánk. Tehát itt azért egy olyan év adatát, amikor egyszer itt 5 százalék nagyságrendű volt a növekedés, azt gondolom, nem jó kiemelni, hiszen egy szélesebb időintervallumot, nagyjából tíz évet, egy évtizedet kell áttekintenünk ebben a dologban.

Elmondható, hogy a régi gazdaságpolitikai álom, hogy Ausztriához közelítsünk, változatlanul távoli. Egy elemző újságcikk fogalmaz úgy, hogy már csak tízezret kell aludni ahhoz, hogy újra utolérhessük Ausztriát, ha jól alakulnak a dolgaink. Azt gondolom tehát, kijelenthető, hogy még mindig nagyon távoli ez a magyar álom, Ausztria életszínvonalának utolérése.

(11.10)

Az államadósságról sokat beszéltek a fideszes megszólalók, hivatkoztak 2010 előtti problémákra. Nézzük nominálisan, és azért ez is beszédes: 2010-ben mintegy 20 000 milliárd forint volt az államadósság, 2022-re ‑ a tervezetet is figyelembe véve és a tervezet számait használva ‑ majd 45 000 milliárd forintra fog nőni az államadósság az önök tervei szerint. Ez jelentős különbség, különösen, ha idevesszük azt, hogy a magánnyugdíjpénztári megtakarításokat is sikerült elkölteni, felhasználni. Itt mintegy 3000 milliárd forintról beszélünk. Nyilván nagy társadalmi vita volt ezeknek a pénztáraknak a helye és szerepe. Egy biztos, hogy az itt lévő megtakarítások a jövő nyugdíjkifizetéseinek egy részét szolgálták volna. Ma már nem tudják szolgálni, mert önök ezeket a forrásokat is elköltötték. Tehát érdemes ezt a 3000 milliárdot is ideszámolni.

Jelentősen gyengült a forint az elmúlt bő évtizedben. Itt is azért szerintem tekintsük ki egy kicsit a környező országokra; tehát ne Nyugat-Európát nézzük ebben az ügyben, nézzük csak a környezetünket. A forint több mint 34 százalékkal gyengébb, mint 2010-ben volt ‑ ez egyedülálló és nagyon kiemelkedő a régióban ‑, a cseh korona gyakorlatilag ugyanott van, ahol volt az elmúlt bő évtizedben, a román lej gyengült mintegy 19 százalékot, és a lengyel złoty mintegy 16 százalékot. De akkor is elmondható, hogy ilyen hatalmas gyengülés, tehát mintegy 34 százalékos gyengülés nem tapasztalható a régióban sehol, semelyik valuta kapcsán. Úgyhogy ez egy olyan kérdés, amit össze kell vetnünk a múlt nyilatkozataival az önök részéről.

2004-ben miket mondott Orbán Viktor ebben a kérdésben? Itt egy újságcikkből fogok idézni. Többször elmondtam már költségvetési viták során, sajnos évről évre aktuálisabb ez a 2004-es idézet. Így szól az újságcikk. „A forint gyengülése Orbán eszmefuttatása szerint azt jelenti, hogy tulajdonképpen ellopják a pénzt az emberek zsebéből, mivel a bérből, fizetésből és egyéb járulékokból élők gyengébb forint esetén kevesebb árut tudnak megvásárolni a boltokban, a nyugdíjasok juttatása is kevesebbet ér. A pártvezető szerint a kormánynak a forint gyengítését célzó utalásai és kísérletei a középkori királyok módszeréhez hasonlíthatóak, amikor is az uralkodók a pénzek nemesfémtartalmát próbálták meg minimálisan csökkenti, elcsalva azok értékéből.” És itt egy szó szerinti idézet akkor Orbán Viktortól, 2004, még egyszer mondom: „A gyengébb forint egyértelműen ellentétes az emberek érdekeivel, a gyengébb forint gyengébb államot jelent, és gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak”. Vitassák ezt meg, azt javaslom, önmagukkal. Ez egy 17 évvel ezelőtti idézet, bő évtizede önök kormányoznak. A meggyengült forint teljesen ellentmond a korábbi megnyilatkozásaiknak.

Szörnyű tragédia, hogy a magyarok érzik a legkorruptabbnak saját országuk körülményeit. Itt ezt az Eurostat kutatásai is bizonyítják, tehát mielőtt még másra mutogatnának. A 2020-as alacsony pontszám ebben a tekintetben annyira drámai, hogy ilyen pontszámot utoljára ’89 előtt kapott Magyarország. Szégyen! ‑ azt hiszem, ezt ennyivel el lehet intézni egy szóval.

A jövőt jelentő oktatásra kevesebb forrás fog jutni ’22-ben, és tulajdonképpen továbbra sem kíváncsiak önök a pedagógusok, a diákok, a hallgatók, vagyis a jövő generációinak kérdéseire, csakúgy, mint a közalkalmazottak igényeire sem. Tizenegy év elteltével folyamatosan a béremelés ígérete maradt csak. De ahogy elhangzott több ellenzéki képviselőtársam megnyilatkozásából, van pénz Paks II.-re, Budapest-Belgrád vasútvonalra, Liget-beépítésre, de egyébként ma is 100 milliárd van a közszolgálati pártmédiára is. Ez is szégyen.

Azt tudom mondani, hogy az önök költségvetéséből érdemben és valóban nagyon kevés jut a gazdasági válság által érintett szektoroknak és a rászoruló családoknak. Róluk kéne hogy szóljon ez a költségvetés, de azt gondolom, hogy azokat a sikerpropaganda-mondatokat, amiket önök mondanak, nagyon sok magyar rászoruló család nem érzi valójában, és ez egy hatalmas probléma.

Nyilván a Karácsony Gergelyt támogató pártok, így az MSZP-frakció képviselői is megfogalmazták ezeknek a szektoroknak és kérdéseknek kapcsán a módosító indítványaikat. Ezeket mi is benyújtottuk határidőre. Nagyon remélem, hogy legalább néhánynak a támogatását megfontolják önök is. Bár szkeptikussá tesz az elmúlt évek gyakorlata, mégis miskolci, Borsod megyei képviselőként engedjék meg nekem, hogy néhány olyan módosítási javaslatomról is beszéljek megszólalásom végén, amely kifejezetten Miskolcot és Borsod megyét érinti, illetve azt a választókerületet, amelyet már volt szerencsém képviselni az Országgyűlésben is, és amelyet szeretnék képviselni a jövőben, 2022 után is egyéni képviselőként újra: ez Borsod-Abaúj-Zemplén megye 2. számú választókerülete.

Először is szóba került itt előttem szóló kormánypárti képviselőtársam részéről, hogy a kormány adott kompenzációt a nagyvárosoknak, még többet is, mint amit tulajdonképpen elvett. Én nem tudom, milyen számokat nézett képviselő úr. Én azt tudom mondani, hogy Miskolcon elképesztő bevételkiesés történt a kormány döntéseinek az okán. Tehát nemcsak a járvány után, hiszen természetes, hogy gazdasági visszaesés idején kevesebb bevétele van egy önkormányzatnak, de önök ugye, a parkolás kérdésével is tulajdonképpen bevételeket szűkítettek, elvették a teljes gépjárműadót az önkormányzatoktól, elvették a tömegközlekedés állami támogatását, és erre érkezett meg tulajdonképpen tavaly év végén a helyi iparűzési adó egy adott körnek való lefelezése, és ennek a kompenzációjáról esett szó. De azt is vitatom, hogy egyébként az önmagában olyan nagyságrendű kompenzáció lett volna, amit csak a helyi iparűzési adó elért volna.

Szóval, sokmilliárdos kiesésről beszélünk. Nyugat-Európában azt látjuk, hogy a nehéz helyzetbe került önkormányzatokat megsegítik a kormányok, merthogy a védekezés frontvonalában dolgoztak ebben a bő évben, és dolgoznak a mai napig az önkormányzatok. Nyugat-Európában azt látjuk, hogy nem megszorítják az önkormányzatokat, hanem újabb forrásokat adnak nekik, hiszen az önkormányzatok vannak a legközvetlenebb kapcsolatban az emberekkel. Amikor az önkormányzatoktól vesznek el, akkor a fűnyírástól vesznek el, akkor a kátyúzástól vesznek el, akkor a buszjáratok sűrűségét ritkítják, csupa olyan dologból vesznek el önök, amik az emberek életminőségét, hétköznapjait meghatározzák, és negatív irányban.

Ezért mondom, hogy ez a kérdés felháborító, ráadásul, ne felejtsük el, hogy külön elbánást kaptak a fideszes vezetésű megyei jogú városok, mert ők nem kizárólag az utóbbi időszakban, egyébként alapvetően adóerő-képesség alapján, egy szempontot kiragadva meghatározott kompenzációt kaptak, hanem például karácsony előtti napokban volt egy kormánydöntés, amely szerint a fideszes vezetésű megyei jogú nagyobb városok darabra 1380 millió forintot, tehát 1,38 milliárd forint kaptak, idézet: „feladatainak ellátására”.

Tehát ez volt: mindig mondjuk, hogy Debrecen megyei jogú város feladatának ellátására, és így sorolhatnám az egyes városokat. Valószínűleg kifelejtették Miskolcot, hadd mondjam el. (Banai Péter Benő, a fejét ingatva: Nem!) Kifelejtették Miskolcot, nem volt ilyen sor, akárhogy bólogat államtitkár úr, tételesen megnéztem a konkrét javaslatot. Nem volt általános jelleggel ilyen sor meghatározva. A városok kaptak általános kompenzációt, a fideszes vezetésűek, az ellenzékiek nem, akkor decemberben, és néhány város kapott konkrét célokra forrásokat, de ott konkrét célok voltak megnevezve. Kaptak azok a városok is konkrét célokra valamennyi forrást, amelyek ilyen általános célra kaptak, de Miskolc egy konkrét célra, egyébként a „Modern városok” program egyik lábában lévő célra, az önök által költségvetésileg rosszul kikalkulált fürdőberuházásra kapta meg azt, ami jár a „Modern városok” programban pluszban a fürdő üzembe helyezéséhez. Ebben kapott tehát a város forrást. Olyan forrást nem kapott a város, amely a tömegközlekedésre, városüzemeltetésre, fontos városi célok megfogalmazásához és végrehajtásához kellett volna.

Én megfogalmaztam egy módosítót. Semmi mást nem kérek én önöktől, csak hogy ugyanazt kapja meg Miskolc, amelyet a környező nagyvárosok, akár Nyíregyháza vagy Debrecen megkapott decemberben: 1380 millió forintot.

Szörnyű állapotban hagyták az önök elődei a tömegközlekedést Miskolcon, és a városüzemeltetés állapota is annak köszönhető, hogy a város jelentős közszolgáltatási díjjal tartozott már 2019 októberében ‑ itt tízmilliárdos nagyságrendről beszélünk mindösszesen ‑ a saját cégének, a Miskolc Holdingnak és az egyes szakterületekért felelős cégeknek mindösszesen.

(11.20)

Ez tarthatatlan állapotokat jelent, tehát elnehezül a működés. Eleve nehéz volt a működés Miskolcon, és erre jön az önök politikája. Ez felháborító. Én viszont teszek egy javaslatot, rendezzük ezt a helyzetet, ugyanazt az elbánást érdemlik a miskolciak is, mint akár a környező nagyvárosokban élők.

Azt javaslom, hogy vezessék vissza a helyi közösségi közlekedés állami támogatását. Itt van a teremben Schanda Tamás államtitkár úr, én nagyon örülök, hogy itt van, volt egy kérdésem az ön irányába még az önkormányzati választást közvetlenül követően, a helyi közösségi közlekedés állami támogatása kapcsán. Önök azt mondták, hogy én riogatok, hogy az állami támogatás kivezetése fenyeget azért, mert önök átalakítják a helyi iparűzési adóról szóló szabályokat. Azt mondta, hogy riogatunk, azt mondta, hogy meg fog maradni az állami támogatás. Önök elvették az állami támogatást, 497 millió volt az utolsó teljes évben ez a miskolci helyi közösségi közlekedés részére. Adják vissza ezt az állami támogatást, mert kell a megfelelő színvonalú működéshez. Önök kétarcú politikát folytatnak ebben, itt megszorítanak, a helyi politikusaik pedig az önkormányzatban a városvezetésre mutogatnak akkor, amikor ezt a problémát önök okozzák. Adják vissza tehát ezt a támogatást! 500 milliót javaslok erre a célra.

Javaslatot teszek a Búza tér fejlesztésére és a Tiszai pályaudvar intermodális csomóponttá fejlesztésére. Azért teszem ezt, mert tíz éve beszélnek erről, és valóban fontos célok, de mindig arról hallunk, hogy majd jövőre már tényleg indul, tényleg lesznek ezekben a kérdésekben lépések. Az újrafogalmazott városi fejlesztési tervekben több intermodális csomópont is szerepel. Én ennek a folyamatnak az elindításához javaslok 1-1 milliárd forintot a Búza tér fejlesztésére és az intermodális csomópont tekintetében. Természetesen a teljes volumen jelentősebb forrásokat igényel a hétéves költségvetésből és az eredetiből is, aminek a tervezésébe természetesen nem vonták be az önkormányzatokat; ez is felháborító.

Útfelújítási programra szintén teszek javaslatot, amelyet évek óta elutasítanak. Én azt gondolom, hogy az utak állapota önmagáért beszél Miskolcon, és a közösségi közlekedés által érintett útvonalak is. Kérem, támogassák ezt a módosítási javaslatot is.

A légszennyezettség egy megoldandó kérdés a térségben, az egész Sajó völgyében. A Miskolci Egyetemnek is van innovatív fejlesztése, ami hosszú ideje az asztalon van, és vannak tervek és programok. Támogassák ezt, rakják oda a forrást! Nem lehet az, hogy a légszennyezés miatt és a porszennyezés miatt haljanak ma idő előtt emberek Magyarországon, különösen sújtja ez a Sajó völgyét. Az iparosított technológiával épült lakóépületek felújítása megállt 2010-ben. Addig a lakások egyharmadát újította meg az akkori szocialista városvezetés, azóta ez a folyamat nem tudott források hiányában érdemben folytatódni. Folytatódni kell tehát a panelrekonstrukciónak, támogassák ezt a javaslatomat is.

Két térséget említenék meg még gyorsan a felszólalásom végén, amelyek szintén a Borsod 2. választókerület részei. Sajóbábonyban infrastrukturális fejlesztésre szeretnék forrásokat kérni önöktől, itt ipari park is és komoly ipari hagyományok is vannak, nyilván ezáltal terhelt az infrastruktúra. Mindig elkel a felújítás, mintegy 500 millió forinttal lehetne javítani jelentősen a helyzeten. Illetve egy mesebeli szépségű térség, a Pitypalatty-völgy számára turisztikai fejlesztésre kérnék 500 millió forintot. Varbó, Parasznya, Radostyán, Sajólászlófalva kitörési pontja ‑ a bányászat visszaesése és gyakorlatilag teljes megszűnése után ‑ lehet a turizmus ilyen festői szépségű térségben, ezért azt gondolom, hogy ezt is érdemes támogatniuk, jó helyen lennének ezek a pénzek.

Összefoglalva: egyenlő feltételeket kérek csak, egyenlő feltételeket Miskolcnak, Borsodnak és a térségben élőknek. Kérem, támogassák a javaslataimat. Köszönöm, elnök úr. (Molnár Gyula tapsol.)