Farkas Gergely (független)

FARKAS GERGELY (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha valaki nyomon követte a költségvetés vitáját az elmúlt két napban, akkor számos szakpolitikai megközelítésből elmondott beszédet hallhatott. Én kicsit más aspektusból szeretném megközelíteni a költségvetést, korosztályi szempontból. Ilyen tekintetben is hallhattunk már felszólalásokat, például a nyugdíjasokkal kapcsolatban ellenzéki képviselőtársaim jogosan követelték a nyugdíjemelést vagy éppen a nyugdíjemelés módjának változtatását.

Én egy másik korosztályról szeretnék beszélni. Ez a korosztály az általam egyik legkritikusabbnak vélt korosztály. A húszas, harmincas éveik elején járó fiatalokról lenne szó, akik esetében azért merem azt mondani, hogy a legkritikusabb korosztály, mert ha belegondolunk kicsit az ő helyzetükbe, abba a pillanatba, azokba az évekbe, amikor elhagyják az iskolapadot, kilépnek a gimnázium, szakközépiskola, egyetem padsoraiból, akkor azzal szembesülhetünk, azt láthatjuk, hogy ők azok, akik ha azt tapasztalják, hogy munkába állva nem tudnak egyről a kettőre jutni, nem tudnak félretenni, nem tudnak bizonyos időn belül lakáshoz jutni, nem lesz egy lakás elérhető közelségben számukra, akkor ők azok, akik a legegyszerűbben azt mondhatják, hogy külföldre távoznak, elvándorolnak, ne adj’ isten, mondjuk, egy nemzet szempontjából másik fontos aspektust megemlítve, nem vállalnak annyi gyermeket, amennyit ők szeretnének, mert nem mernek annyit vállalni. Ezért mondom én azt, hogy a húszas éveikben járó fiatalokról, és még ide lehet sorolni a harmincas éveik elején járó fiatalokat, úgy érzékelem, sok szempontból megfeledkezik ez a kormány.

Sokszor azt érezzük, hogy önöknél mintha kimaradna egy 10-15 év, amikor például az ifjúság kapcsán mindig a babaváró hitellel, a CSOK-kal jönnek és néhány egyéb kisebb mértékű támogatással, de látni kell azt, hogy egy mai fiatal nem a húszas éveiben fog lakást vásárolni leginkább, hanem sokkal inkább a harmincas évei közepén, akkorra fog eljutni oda, hogy megtalálja az élete párját, hogy mondjuk, egy babaváró hitelben gondolkodjon. Zárójelben hozzáteszem egyébként, hogy érdemes lenne külön vizsgálni azt is, amiről sokan beszéltek már, hogy ezek a támogatások miként épültek be az ingatlanok áraiba, és valójában sokszor akár meg is kérdőjelezhető, hogy mennyire tudnak érdemi segítséget nyújtani egy ingatlan, egy lakás, ház vásárlásában, zárójel bezárva. Visszatérve, önök ‑ sokszor úgy tűnik, a költségvetésük is ‑ erről a húszas éveiben járó korosztályról nem gondoskodnak megfelelő módon. A költségvetésben is ilyen sorokat olvashatunk meg hallhattunk itt a vitában is, hogy a költségvetésben tovább bővítik a gyermekes, a gyermeket vállaló családok támogatását. Ez mind nagyon szép és jó, de el is kell addig jutni. Ha ezek a fiatalok azt látják, hogy ez az ország nem becsüli meg őket, és külföldre távoznak, akkor viszont nem fognak eljutni idáig, vagy ha eljutnak, akkor már külföldön fognak megszületni a gyermekeik. Sajnos manapság is nagyon sok magyar fiatalnak külföldön születik meg a gyermeke, sajnos sok esetben haza sem jönnek. Tehát arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ilyen esetekben ez a költségvetés sem nyújt megfelelő támogatást ennek a korosztálynak. Merthogy mivel kell szembesülni egy fiatalnak, amikor kilép az iskolapadból? Irreálisan magas albérletárakkal, vagy ezt választhatja, amit nem egyszerű kigazdálkodni, vagy éppen marad a mamahotel, ami ‑ tudjuk nagyon jól ‑ nem éppen egy megfelelő választás, sokszor inkább egy kényszerválasztás. Mivel szembesülhet még? Alacsony fizetésekkel, már csak az életkorából adódóan is ‑ a magyar átlagbéreket figyelembe véve ‑, és azzal is, hogy a lakhatás nincs megoldva ilyen tekintetben.

(10.10)

Sőt, még akár azzal is szembesülhet, hogy mondjuk, diákhitelt kell visszafizetni, amit már sokszor elmondtam, hogy a mai napig számomra teljesen nonszensz, hogy önök a diákhitel felvételét sikerként szokták kommunikálni a diákhitel-intézettel egyetemben, örülnek annak, hogy a fiatalok kénytelenek eladósítani magukat. Aztán pedig, mikor ott járnak, hogy elkezdenek dolgozni, akkor meg még ezt is fizethetik vissza az albérletárak mellett, az alacsony munkabérek mellett, és még hitelt is törleszthetnek. És mondom még egyszer, az önök válasza, a babaváró, a CSOK viszont majd később lesz csak aktuális számukra.

Történt viszont egy apró előrelépés, erről is kell hogy beszéljek, hogyha már itt a húszas éveikben járó fiatalokról beszélünk, ez az szja-mentesség, amit önök, illetve a mi szavazatunkkal is, többek között az én igen szavazatommal is elfogadtak. Apró szépséghiba, hogy majd jövő január 1-jétől fog ez életbe lépni annak ellenére, hogy önök ezt a gazdaságélénkítési csomag, gazdaság-újraindítási csomag részeként emlegetik. Önök úgy gondolják, hogy még nem kell ezek szerint újraindítani a gazdaságot, majd ráérünk jövő januártól megadni ezt a támogatást.

De hát van más probléma is ezzel, mindazzal együtt, hogy önmagában ez az apró lépés is előrelépés, de hát önmagában azon is érdemes elgondolkodni, mondjuk, hogy ha 25 éves korig tudja ezt egy fiatal igénybe venni, akkor mekkora segítség ez neki. Gondolkodjunk egy egyetemet végzett fiatalról: 23-24 évesen befejezi az alapszakot, majd a mesterszakot, és utána, mondjuk, jó esetben van egy-másfél év, amikor igénybe tudja venni ezt az szja-mentességet. Ez a legnagyobb probléma ezzel. Ezért is mondtam jómagam is ennek az adómentességet bevezető törvényjavaslatnak a vitájában, hogy szükség lenne ezt megemelni, mondjuk, legalább 30 éves korig.

Például önök sokszor hivatkoznak Lengyelországra. Itt érdemes azért azt is megemlíteni, hogy Lengyelországban 29 éves korig él ez a kedvezmény. És azért az is idetartozik, hogy Lengyelországban nem a koronavírus okozta válság miatt hozták meg ezt az intézkedést, hanem még az előtt, mert ők fontosnak tartották, hogy támogassák a fiatalokat. Önök pedig most itt a koronaválság vagy a járványhelyzet miatt találták ezt ki, hogy mégiscsak fontos lenne bevezetni, majd jövő január 1‑jétől. Tehát azért úgy gondolom, hogy ez nagy különbség, és a hozzáállásbeli különbségre is jól rámutat.

Úgyhogy ezen korosztály kapcsán nagyon fontos lenne például, hogy ha már a munkabéreket direktben nem is tudja emelni a kormány, indirekt módon azért tudna olyan lépéseket tenni, ez is egy olyan lépés lenne, ami segítené a fiatalok életkezdését, a húszas éveikben járó fiatalokat.

Még egy dolog. A lakhatást is említettem, mert hogy az önök által sokat szajkózott babaváró, CSOK leginkább a későbbiekben jöhetnek szóba ezen fiataloknak. A lakhatás kapcsán, mondjuk, egy húszas éveiben járó fiatal vagy éppen egy fiatal pár, hogy beszéljünk róluk is, leginkább az önkormányzati bérlakások jelentenének számukra segítséget, ami a piaci árnál alacsonyabb értékben vagy áron lenne elérhető számukra. Ezzel kapcsolatban az lenne a logikus, hogy önök bővítik ezt a kínálatot, ilyen programba, ilyen bérlakásépítési programokba kezdenek, hogy segítsük ezeket a fiatalokat, hogy a piaci árnál alacsonyabban, főképp a jelenlegi irreális albérletáraknál alacsonyabban tudjanak lakáshoz jutni.

Ezzel szemben mit látunk mi? Múlt héten nyújtotta be Böröcz László az azóta már hírhedtté vált javaslatát, ami pont az ellenkezőjét teszi, pont azt teszi, hogy a jelenlegi önkormányzati bérlakásokat kiárusítják. Tegyük hozzá, persze lehet azt kommunikálni, hogy ezzel támogatják azokat az embereket, hogy tulajdonhoz jussanak, akik most is benne élnek, csak éppen abban sántít, hogy ezek az emberek többnyire nehéz anyagi helyzetben vannak, akik nem rendelkeznek annyi pénzzel, hogy megvásárolják ezeket a lakásokat, és sok esetben nem is hitelképesek. Tehát valószínűleg itt is majd inkább különböző spekulánsokhoz fognak jutni ezek a lakások, és összességében csökkentik a bérlakásállomány számát, ahelyett, hogy növelnék, hiszen ha növelik a kínálatot, akkor több fiatal tud élni ezzel a lehetőséggel, sőt akár az árak is lejjebb mehetnek. Önök pont az ellenkezőjét csinálják, ami óriási hiba és véleményem szerint történelmi bűn, hogy ilyen irányba indulnak el ahelyett, hogy bővítenék ezt az állományt.

Összefoglalva itt a korosztályi részről, a húszas-harmincas évek elején járó fiatalokkal kapcsolatos részt a felszólalásomnál, arra biztatom önöket, hogy a jelenleginél sokkal nagyobb mértékben támogassák ezt a, még egyszer mondom, véleményem szerint kritikus helyzetben lévő korosztályt, legyen szó itt akár a lakhatásról, akár az szja-mentesség kiterjesztéséről és számos egyéb intézkedésről, amellyel mutatják önök ezeknek a fiataloknak, hogy számíthatnak Magyarország ‑ nevezzük így ‑ Kormányára, számíthatnak a hazájukra, a hazájuk támogatja őket, és akkor ők is megadják azt a megfelelő választ, hogy itt fognak jövőt tervezni, itt fognak megszületni a gyermekeik, itt fogják felnevelni ezeket a gyerekeket, ami pedig, úgy gondolom, hogy pártok felett álló érdek. Ezért is merem erre biztatni, ezen lépések megtételére biztatni önöket.

A felszólalásom további részében az általam is képviselt választókerületről szeretnék beszélni, ez Bács-Kiskun megye 5-ös számú választókerülete Kiskunhalas központtal. Azt kell tudni sajnos erről a választókerületről, hogy nagyon nehéz, nagyon sanyarú helyzetben van. Itt található többek között az ország tíz legszegényebb járásából egy, Bácsalmás járása a maga kilenc településével, de a többi település sem büszkélkedhet nagyon jó mutatókkal és statisztikákkal. Igenis szükség lenne itt a segítségre, de hát nem nagyon tapasztaljuk ezt, hogy a jövő évi költségvetés tükrében bármi változna és előrelépés történne, márpedig szükség lenne az elöregedő falvak, az országos átlagnál nagyobb elvándorlás tekintetében, ami ‑ szokásos módon hozzá kell tennem ‑ nem egyfajta kalandvágy, hanem megélhetésből történő kényszerelvándorlás, alacsony bérek. És nem nagyon látjuk a kitörést, nem látjuk a kitörést, mert új munkahelyek nem nagyon létesülnek, a bérek alacsonyak.

Itt hozzá kell tenni, hogy itt a bérek alacsonyan tartásában egy nagyon fontos tényező szerepet játszik, az, hogy nagyon sok vendégmunkás dolgozik a mezőgazdaságban vagy éppen más gyárakban, vállalkozásokban, és ezek a vendégmunkások értelemszerűen jóval alacsonyabb bérrel is beérik, hiszen nekik ez is előrelépés ahhoz képest, amit otthon a saját országukban kapnának. Itt beszélhetünk román, szerb, de akár ilyen indiai, mongol és számos más országból érkező vendégmunkásokról, akik mind megtalálhatók a választókerületben.

Ezáltal azért azt is hozzá kell tenni, hogy egyfajta burkolt lakosságcsere zajlik ott, hiszen jönnek ezek a vendégmunkások, közben pedig az ott élő magyar emberek az alacsony bérek miatt elvándorolni kényszerülnek, jobb esetben csak Budapestre vagy épp az ország nyugati megyéibe, rosszabb esetben külföldre, merthogy nem tudják eltartani a családjaikat, és cserébe, mondom még egyszer, jönnek ezek a vendégmunkások.

Nem nagyon látjuk a kitörési pontot, nem nagyon látjuk az új munkahelyek létesülését, vagy hogy a kormány olyan mértékben tudná támogatni a vállalkozásokat vagy akarná támogatni a vállalkozásokat, hogy mondjuk, ők érdemi béremelést tudnának létesíteni ezekből a támogatásokból, mert lehet, hogy én vagyok szerencsétlen, de én mindig olyan vállalkozókkal találkozom, akik arról panaszkodnak, hogy hozzájuk valahogy nem jut el a kormányzati támogatás, vagy rájuk éppen nincs szabva pályázat, amit igénybe tudnának venni, márpedig ezek híján, ezek nélkül nehéz béreket emelni.

Itt a kitörési pontok kapcsán az egyik, hogyha már itt arról beszélünk, hogy miként is lehetne béreket emelni, ennek egyik módja lehetne új vállalkozások, komoly cégek bevonzása a térségbe, hiszen lehet, hogy ők mondjuk, a saját országukból kiindulva azért a mostaninál, a választókerület átlagos munkabéreinél magasabb béreket tudnának biztosítani, vagy olyan versenyhelyzetet teremtenének, ami miatt magasabb béreket kellene adni a munkásoknak. De hát ezen cégek, új vállalkozások számára jelenleg nem vonzó sajnos a mi választókerületünk.

Az egyik kitörési pont lehetne, tudjuk nagyon jól, hogy mondjuk, ezeknél a cégeknél egy fontos szempont a közlekedési infrastruktúra, például az M9-es gyorsforgalmi út megépítése, ami egy komoly hiányossága és elmaradása ennek a kormánynak.

2003-ban indult el a tervezés, akkor készült el a szekszárdi Duna-híd, ami egy kis apró része ennek a tervezett M9-esnek, és azóta sem a baloldali kormányok, sem a Fidesz 11 éve alatt nem történt semmilyen előrelépés, és nem is nagyon látjuk, hogy mikor fog. Az év elején is volt egy kommunikáció a kormányzat részéről az M9-es kapcsán, de az volt benne egyrészről a vicces, másrészről inkább a szomorú és tragikus, hogy még magának is ellentmondó nyilatkozatokat produkált a kormányzat két szereplője. Tehát még azt sem tudjuk, hogy ha egyszer majd végre eljutunk addig, akkor merre fog megépülni ez az M9-es, márpedig nagyon nem mindegy, hogy Kecel, Kiskunhalas, Jánoshalma, Bácsalmás és a többi település szempontjából, a jelenleg is ott lévő vállalkozások szempontjából ők hogyan tudnak tervezni, milyen kilátásaik vannak, vagy éppen, hogy ha valaki gondolkodik abban, hogy a választókerületünket vagy ezt a térséget választja a vállalkozásának jövőbeli telephelyeként, akkor, mondjuk, hova tervezzen.

(10.20)

Az M9-es gyorsforgalmi út megépítésének a felgyorsítása egy nagyon fontos dolog lenne a választókerület szempontjából, egyfajta kitörési pontot jelenthetne.

De egyébként nemcsak az ilyen nagyigényű tervek, mint például a gyorsforgalmi út megalkotása szerepel, önmagában már az is előrelépés lenne, ha a jelenleg meglévő utak is jó állapotban lennének. Ez nemcsak egy ellenzéki állandó kritika, hanem még a kormánypárti képviselő is felismerte az ottani utak tarthatatlanságát, ugyanis 2018-ban megígérte 2020-ra számos olyan út elkészültét, ami fontos lenne. Sajnos, nem készültek el ezek az utak. Ilyen a Kecel-Kiskunhalas, Bácsalmás-Mélykút, Jánoshalma és az 54. számú főút, vagy a Kecel-Császártöltés-Hajós és a Bácsalmás-Csikéria-Tompa közötti útszakasz, és még lehetne sorolni számos olyan útszakaszt, amely borzalmas állapotban van. S ha már arról beszélünk, hogy mivel lehetne fejleszteni ezt a térségét, akkor ezeket meg kell említeni.

S még néhány dolgot kell megemlítenem a hátralévő rövid időmben, ami a választókerületben még szintén fontos fejlesztés lenne, és ahogy az eddigiek kapcsán is számos módosító javaslatot adtam be, ezek kapcsán is. A választókerület településeinek a járdái olyan rossz állapotban vannak számos településen, ami a sötétben akár balesetveszélyes is lehet, de egy babakocsit se lehet normális módon végig tolni sok helyen. Szükség lenne részben a meglévő kerékpárutak rendbehozására, részben újak létesítésére, és még számos egyedi települési igény kapcsán adtam be módosító javaslatot, mint például a kiskunhalasi csapadékvíz-elvezetés évtizedek óta megoldatlan problémája, Jánoshalma ivóvízminőségének a javítása, a bácsalmási, mélykúti és tompai beltéri utak, a keceli ipari park vagy zöldhulladék-tározó létesítése. És számos más ügyben adtam be módosító javaslatot, amiket részben már az elmúlt években is beadtam. Én következetesen kiállok ezek mellett.

Arra kérem a kormányzati szereplőket, lássák be végre, hogy önöknek nem azt kell nézni, hogy ki nyújtja be ezeket a módosító javaslatokat, hanem hogy kiknek a javát szolgálja. Ezek pedig a választókerületben élő, többek között fideszes emberek. Ha másra nem, akkor rájuk gondoljanak, amikor majd szavaznak ezekről a módosító javaslatokról. Abban bízva, hogy legalább rájuk gondolva támogatják őket, kérem a költségvetési módosító javaslataim támogatását, hogy ezzel is segítsük a választókerület lakosait. Köszönöm szépen a figyelmet.