Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Látják, ilyen az élet! Nem készültem arra, hogy reagálni fogok az előttem szóló képviselő asszony felszólalására, de ezzel kell hogy kezdjem ma a napot.

Valóban ilyen az élet, mert eljött az a pillanat, amikor azt kell mondanom, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben egyetértünk. Például abban, hogy az önök által benyújtott, előterjesztett költségvetés valóban a magyar családoknak kedvez, a magyar családok a kedvezményezettjei. Csak, tisztelt képviselő asszony, nem mondta el, hogy melyik magyar családoké. Segítek önnek: az Orbánoké, a Tiborczoké, a Mészárosoké és a Matolcsyké. Ezt esetleg ki lehet egészíteni még eggyel-kettővel, de itt nagyjából el is lehet zárni ezt a kört.

Hosszasan beszélt a 2008-as válságról és annak a megoldásáról. Ezzel kapcsolatban hadd emlékeztessem valamire, és nyilván ön ezt jobban fogja érteni. Be kell vallanom, én nem nagyon szeretem a focit, de önöknek kötelezően szeretni kell, ezért hadd éljek egy „focialista” hasonlattal. Az, aki már egy lefújt meccsre melegít, a saját meccsét el fogja veszíteni.

Ön azt mondta, hogy a magyar vidéken emberek élnek. Hurrá! Arra kérem, hogy szóljon már a kormány tagjainak is, hogy ön is ezt tapasztalja, mert vidéki képviselőként én is ezt látom, csak az a baj, hogy a kormánytagok a luxushelikopterekből, a luxusrepülőgépekből, az adriai jachtozásból ezt nem látják. Ők azt a négy-öt családot látják, akiket támogatni kell. Én ebben szívesen partner leszek önnel, ha gondolja. Menjünk és beszéljük meg a Karmelita Kolostorban, hogy jé, a magyar vidéken magyar emberek élnek, akiken segíteni kellene!

Tudja, ahogy az előbb is mondtam, én vidéki politikus vagyok, vidékről, Debrecenből származom. Tizenöt költségvetést láttam már. Azt kell mondanom, hogy elképesztő, ami ebben a Házban most előttünk fekszik. Nem lehet komolyan venni ezt a költségvetést, többek között azért nem lehet komolyan venni, mert önök, tisztelt kormánypárti képviselők, önök sem veszik komolyan. Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltje tegnap nagyon-nagyon helyesen mondta azt, hogy a választás a demokrácia, a költségvetés tárgyalása pedig a parlamentarizmus ünnepe. Csak ott a nagy gond, hogy önök mindkettőtől legalább annyira iszonyodnak, mint a világ legokosabb pénztárcája, Mészáros Lőrinc az ábécéskönyvtől.

Ott a baj, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy önök az egyiket elcsalják, a másikat pedig ellopják. Önöknek a költségvetés ugyanúgy, ahogy a demokrácia és a hozzá kapcsolódó bármilyen szabadsággal kezdődő mondat, felesleges sallang; mondhatnám azt is, hogy úri huncutság, de nem mondom, hiszen önök szeretnek urak lenni. Önöknek nem kell költségvetés, önök költségvetésen kívül is meg tudják oldani azt, amit akarnak.

Ha a kedves vezető szotyolázni akar, akkor építenek neki egy újabb stadiont. Ha a kedves vezető meccsre akar menni, akkor vásárolnak a honvédelmi tárca terhére egy újabb luxusrepülőgépet. Abban az esetben, ha a gyerek úgy gondolja, hogy messiás lesz, akkor kormányközeli oligarchák cégei elkezdenek támogatni gyerekközeli szektákat. Ha a gyerek mégiscsak katona szeretne lenni vagy azzal játszani, akkor a honvédelmi tárca terhére beíratják és elvégeztetik vele a világ egyik legdrágább akadémiáját. Ha Mészáros Lőrinc szerelmes lesz, akkor gyorsan megnyeretnek vele még pár száz milliárd forintos európai pályázatot, legyen mit az új asszonykának felmutatni. Ha az unokák fürdeni akarnak, akkor egyszerűen a Balatont körbekerítik. Ha az urak nyaralni akarnak, akkor vetetnek az oligarchákkal néhány jachtot, és elmennek, hogy az Adria közepén ne zavarja őket esetleg a vidéki Magyarország látványa. Ha Szijjártó miniszter úrnak már hangos a rendőrségi luxushelikopter, akkor a feneke alá tolnak egy luxusjetet, repüljön azzal egy-két száz kilométert, majd jól letitkosítják mindezt. Ismerős a mondás: ha Orbán Viktor szőlőt akar, akkor nem lecsattog a strandpapucsban a sarki zöldségeshez, hanem megveszik neki Tokajt.

Látjuk, törleszkednek Putyinhoz, 270 milliárd forint fog elmenni az életveszélyes Paks II.-re, 100 milliárd megy a közmédiának, amely valójában nem közmédia, hanem a kedves vezető szócsöve, plusz 30 milliárd az undorító és hazug kék plakátokra, hiszen önök azt hiszik, hogy a vírust vagy bármilyen válságot ezzel le lehet győzni. Ami itt előttünk fekszik, tudom, ez önöknek fáj, de valahol a nyúltagyuk környékén ezt önök is érzik, ez nem más, mint egy mesehalmaz, egy mesegyűjtemény, hiszen több száz milliárd, ha nem ezermilliárd forintok vannak benne elrejtve, ami amúgy jól meghatározott, jól körülírható zsebekbe fog majd menni, hizlalva ezzel tokát, hasat és vagyont.

Látjuk, hogy önöknek mennyire fontos amúgy nemcsak a vidék Magyarországa és népe, hanem egyáltalán Magyarország, hiszen elmondtuk ‑ nem tudom, képviselő asszony, ön mondta‑e különben a kollégáinak ‑, hogy a nyugdíjasok pokoli nehéz helyzetben vannak, hogy vágtat az infláció, hogy a piacokon egy nyugdíjas nagyjából már úgy jár, mint annak idején a peepshow-kba jártak az urak ‑ csak nézeget. 800 forintos nyugdíjemelésből nem igazán telik semmire. Látjuk azt is, én önkormányzati világból jövök, hogy az önkormányzatok a tönk szélén egyensúlyoznak, és erre nemhogy segítene rajtuk ez a költségvetés, hanem még szorítanak egyet a srófon, az őket sújtó présen, hiszen a bérlakásokat is kiárusítják a haveri ingatlanmaffiának.

(9.00)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselők! Ehhez nem kell költségvetés, ezt a 133 nagyon bátor, málé és hallgatag kormánypárti képviselő le tudja papírozni a kedves vezetőnek bármikor, mint ahogy teszi is ezt különben. Oly sokszor mondtam, megismétlem még egyszer, én debreceni vagyok. Valószínűleg Kósa Lajos és a debreceni képviselőtársai nem tudják vagy nem mernek szólni, egyszerűen nem akarnak szólni, hogy Debrecen milyen helyzetben van. Mert ellentétben azzal, amit önök sugallnak, hogy Debrecen egy kirakatváros és amúgy egy alternatív főváros, amit Budapesttel szemben az önök kommunikációja megpróbált különben nagyon aljas módon felépíteni, és hogy milyen jó, mert ez a kirakatváros különben fürdik Orbán Viktor nemcsak figyelmében, hanem a pénzben is, amit tőlük kap, ez nem így van.

Kósa Lajos valószínűleg vagy nem tudja, vagy nem meri elmondani azt, hogy Debrecent milliárdos károk érték az elmúlt hetekben, hónapokban, években. Nem merik elmondani azt itt, a parlamentben, hiszen nincsenek is itt a költségvetési vitán, hogy Debrecennek a kormány megszorításai gyakorlatilag csődközeli helyzetet jelentenek. Nem merik elmondani azt, hogy milliárdos iparűzésiadó-bevételtől esik el a város. Nem merik elmondani, hogy a gépjárműadó elvétele több mint 700 millió forint kárt okoz. Nem merik elmondani azt, hogy a kieső parkolási díjak több száz millió forintos kárt okoztak a városnak, és ütöttek hatalmas sebet a gazdaságán; hogy a közösségi közlekedés támogatásának elvétele majdnem félmilliárd forint kárt jelent; hogy négyszeresére emelkedett a szolidaritási hozzájárulás, és kátyúsak az útjaink, és nincsenek parkjaink igazán. És nem merik elmondani azt, vagy nem akarják elmondani azt, hogy a lakástörvény Debrecennek is sokmilliárdos vagyonvesztést fog jelenteni. Hogy elveszik különben a szociális lakásainkat, ezzel nemcsak Debrecen város vagyona fog nagymértékben csökkenni, hanem Debrecen város lakóit is kiszolgáltatják a Fidesz-közeli lakásmaffiának.

Dobrev Kláráról, a Demokratikus Koalíció miniszterelnök-jelöltjéről már beszéltem, muszáj, hogy idézzem újra. Ő azt mondta, hogy a 2022-es választások után ez a költségvetés a szemeteskosárba kerül. Én megerősítem, törvényszerűen oda fog kerülni, mert ott a helye; mert ez nem költségvetés, ez nem a sokak Magyarországának a költségvetése, ez néhány kivételezett embernek és családnak a költségvetése, ez egy mesehalmaz, hogy ne használjam a hazugság szót.

Tudják, ezer és egy módosító indítványt be lehetne nyújtani ehhez a költségvetéshez, bárhányat, mert ez ezer sebből vérzik, mert hiányzik belőle a szolidaritás, mert hiányzik belőle az emberség, mert valóban néhány magyar család költségvetése ez. Nagyon érdekes, én egyetlenegy módosító indítványt nyújtottam be, természetesen Debrecennel kapcsolatban, a kiszolgáltatott, szegény, beteg emberekkel kapcsolatban, akik szociális intézetben élnek Debrecenben. És mit ad isten? Most, amikor jöttem föl Budapestre tegnap, kaptam egy telefonhívást az egyik debreceni szociális intézetből. Sírva hívott fel egy barátom. Stroke-ban, három éve gyakorlatilag szinte magatehetetlenül, mozgásában nagyon korlátozottan fekszik ott egy szobában. Azt mondta, hogy Zoli, segíts rajtam, elromlott a tévénk, elvitték, és most két demens között itt fekszem, és beleőrülök abba, hogy nem látok a külvilágból semmit.

Én jártam ebben az otthonban. Igen, Debrecen város vezetői, pontosan azért, amiért én önkormányzati képviselőként már annyiszor felemeltem a szavam, hogy ezeknek az embereknek meg kell adni azt a méltóságot, amit nem kapnak meg, elkezdték felújítgatni ezt az intézményt. De ez kevés! Ez az ember nincsen ott egyedül, aki ott fekszik, nem tud kimozdulni, harmadik éve nem tud kimozdulni az ágyából. Két éve, másfél éve be van zárva, mert senki nem mehet hozzá be. Kevés az ápoló, időnként egy éjszakás ápoló van egy egész szintre. Nincs internet. Most már tévéje sincsen, de hozzá kell tegyem, hogy ami tévéjük van, azt is mind valakinek a családja viszi be egy-egy kórterembe. Ha szegények, nincsen tévé. Ha elromlik, nincsen tévé.

Igen, ezt a költségvetést ki fogjuk dobni a kukába, de addig is mutassák meg, hogy magukban azért még van az emberségnek egy minimális szikrája! 300 millió forintot kértem arra, hogy a debreceni szociális otthonokat rakjuk rendbe. 300 millió forint! Tudják, mennyi ez a pénzt, 300 millió forint? A világ legokosabb pénztárcája egy nap 450 millió forintot zsebel be. Mondjuk azt ennek az embernek, ha egyáltalán önök hozzá mernek szólni, hogy mondjon le egynapi bevételéről! Adjuk oda a debreceni szociális otthonnak, hogy azoknak, akik ott fekszenek, akik hihetetlen ingerszegény környezetben és nagyrészt ötvenes éveket idéző miliőben, gyakorlatilag elzárva a külvilágtól és egyre inkább beleőrülve abba a magányba, ami ott őket fogadja, segítsünk! Mészárosnak ez egynapi bevételét sem jelenti, legfeljebb nem vesz egy napon keresztül olyan nagy dolgokat, nem lesz egy újabb páncélszekrénye, egy újabb villája vagy bármi más. És ezt természetesen ki lehetne különben ugyanúgy vetíteni az Orbán családra: kevesebb osztalékot fognak kivenni, nem vesznek jachtot, esetleg nem megy el Szijjártó Péter Pozsonyba honvédelmi luxusrepülővel, és lehetne sorolni a sort végtelenségig.

Mutassák meg, hogy önökben maradt még az emberségnek egy minimális szikrája! Mutassák meg! ‑ ennyit kérek önöktől. 2022-ben ez a költségvetés ‑ és Dobrev Klára nagyon helyesen mondja ‑ megy a kukába. Önök pedig mennek a történelem szemétdombjára, tudniillik, ez társadalmi és történelmi szükségszerűség. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)