Ritter Imre (Nemzetiségi képviselő)

RITTER IMRE, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának előadója, a napirendi pont előadója: Köszönöm. Sehr geehrter Herr Vorsitzender! Sehr geehrtes Parlament! Erlauben Sie mir bitte, dass ich im Namen und im Auftrag des Ausschusses der in Ungarn lebenden Nationalitäten unseren Standpunkt bezüglich als Einreicher der Gesetzesvorlage, mit Nr. 16200 über das Gesetzt Nr. CLXXIX von Jahr 2011 über die Rechte der Nationalitäten, entwickele.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy a Magyarországi nemzetiségek bizottsága nevében kifejtsem álláspontunkat a T/16200. számon bizottságunk által benyújtott, „A nemzetiségek jogairól szóló 2011. évi CLXXIX. törvény módosításáról” című törvényjavaslatról.

A Magyarországi nemzetiségek bizottsága és a magyarországi nemzetiségek részére mindig újra és újra ünnepnapot jelent, ha a parlament részére törvénymódosító javaslatot tudunk benyújtani, kiváltképp, ha ezt előterjesztőként tehetjük meg. Hosszú évtizedekig erre semmi esélyünk nem volt, de még a rendszerváltást követően is több mint két évtizedet kellett erre várjunk, hiszen a magyarországi nemzetiségek országgyűlési képviseletének kérdése csupán a 2013. évben került megoldásra. Azaz több mint két évtizedes mulasztásos alkotmánysértésről beszélhettünk, de hála istennek, ez már a múlt.

A most benyújtott törvényjavaslat alapvető célja a jövő, hogy az országos nemzetiségi önkormányzatok közgyűlései nemzetiségi listaállításáról szóló döntéseinek szabályait világosan és tisztán rögzítse annak érdekében, hogy a demokratikus legitimáció keretében az országgyűlési képviselők választásán országos listaként állított nemzetiségi lista egyértelműen az országos nemzetiségi önkormányzatok közgyűléseinek jogszerű döntésén alapuljon.

A cél teljesen világos volt, a megvalósítás módja azonban közel sem volt ennyire egyszerű, hiszen jó néhány ‑ esetenként egymásnak ellentmondó, részben egymást kizáró ‑ szempontot kellett figyelembe venni, összeegyeztetni, összehangolni, és ennek eredményeként a lehető legjobb kompromisszumos megoldásra jutni.

Az egyik alapvető szempont volt a szabályozás során, hogy az ne sértse az országos nemzetiségi önkormányzatok autonómiáját, ne korlátozza a közgyűlések döntési jogosítványait. Ezzel azonos szempont volt a másik oldalról a listaállítás és a lista megválasztására vonatkozó döntés jogszerűségének és átláthatóságának biztosítása.

Természetesen, mint manapság minden törvényjavaslatnál, kiemelt szempontot jelentett az adatvédelmi előírások biztosítása, különös tekintettel arra, hogy a listaállítás értelemszerűen természetes személyekre vonatkozó döntési folyamat és annak eredménye.

Mindezek mellett lényeges szempont volt a jogorvoslati lehetőség garantálása, valamint az önkormányzatok normál döntési mechanizmusának és az ezzel kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeknek a választás során szokásos joggyakorlattal való összehangolása.

Végezetül nem szabad és lehet elfelejteni, hogy a tizenhárom nemzetiség tizenhárom különböző történet: más az egyes nemzetiségek létszáma, területi elhelyezkedése, nemzetiségi egyesületi szerveződése, más a közgyűlések létszáma, mások a nemzetiségi lista állításának és elfogadásának az eljárásai, a törvény adta kereten belül különbözőek a közgyűlések szervezeti és működési szabályzatai. Mindezeket vizsgálni kellett, elsősorban abból a szempontból, hogy nehogy a szabályozással egy vagy több nemzetiség esetében indokolatlanul megnehezedjen vagy akár ellehetetlenüljön a nemzetiségi lista állítása, és ezzel veszélyeztessük a nemzetiségek parlamenti képviseletét.

A módosító javaslat előkészítése során éppen ezért a lehető legszélesebb körű nemzetiségi és szakmai vélemények bekérését és egyeztetését végeztük, a munka során teljes nyitottsággal igyekeztünk a legszélesebb körben minden alternatívát, azok előnyeit és esetleges hátrányait, kockázatait áttekinteni, és mindezek által a legjobb, mindenki számára elfogadható, megnyugtató megoldást találni.

Az előkészítő munkában tevékenyen részt vett a Magyarországi Nemzetiségek Országos Önkormányzatának Szövetsége, vagyis a tizenhárom országos elnök és a hivatalok szakértői, természetesen a Magyarországi nemzetiségek bizottságának minden tagja, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala részéről a nemzetiségek jogaiért felelős biztoshelyettes asszony és munkatársai, a Nemzeti Választási Iroda, a Miniszterelnökség és az Igazságügyi Minisztérium érintett szakmai apparátusa.

A munka végeredménye lett ez az önök előtt fekvő törvényjavaslat, mellyel mind a tizenhárom országos nemzetiségi önkormányzat írásban nyilvánította ki az egyetértését, egyhangúlag támogatták a szaktárcák, valamint egyhangúlag fogadta el és döntött a benyújtásáról a Magyarországi nemzetiségek bizottsága.

Ezúton és most is szeretném megköszönni a törvénymódosító javaslat előkészítésében részt vett minden szervezetnek és a konkrét személyeknek is a rendkívül nyitott, hatékony, gördülékeny és célirányos munkáját. Be kell valljam, hogy a megoldandó feladatok súlya, az esetenként eltérő nézőpontok, sőt viták ellenére kifejezetten élveztem a közös munkát, aminek eredményeként ez a mindenki számára elfogadható törvényjavaslat megszülethetett.

(11.30)

Rátérve konkrétan a törvényjavaslatra: érdemi vita és hosszú eszmecsere folyt arról, hogy a cél elérése és garantálása érdekében lehet‑e, szabad‑e, szükséges‑e bármilyen irányban törvényileg kötelezni az országos nemzetiségi önkormányzatok közgyűléseit, hogy milyen eljárás mellett hozzák meg a döntéseiket. Végül is sikerült olyan megoldást találnunk, amely nem korlátozza a közgyűlések szabad döntési jogkörét, vagyis minden országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlése a szervezeti és működési szabályzatában maga döntheti el és szabályozhatja, hogy az országgyűlési képviselők választásán országos listaként állított nemzetiségi listára vonatkozó napirendet nyílt vagy zárt ülésen kívánja‑e tárgyalni, valamint a döntést nyílt vagy titkos szavazással kívánja‑e meghozni. Ezt rendkívül fontos eredménynek tekintjük az önkormányzati autonómia garanciája terén.

Ugyanakkor viszont függetlenül attól, hogy a közgyűlés ülése nyilvános vagy zárt, hogy a szavazás nyílt vagy titkos, a döntés ‑ a személyi azonosító kivételével ‑ nyilvános, valamint egyrészt a döntést legkésőbb a döntést követő naptári napon írásba kell foglalni és a személyi azonosító kivételével az országos nemzetiségi önkormányzat honlapján közzé kell tenni; másrészt a döntésről készült jegyzőkönyvet legkésőbb a döntést követő harmadik naptári napig írásba kell foglalni, és az országos nemzetiségi önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó fővárosi és megyei kormányhivatalnak meg kell küldeni; harmadrészt pontosítottuk azt is, hogy a döntésnek az e törvényben megjelölt egyéb feltételeken túl tartalmaznia kell a jelöltek nevét és a listán elfoglalt helyük sorszámát, továbbá a jelöltek személyi azonosítóját. Ezzel biztosítani lehet a döntés nyilvánosságát, valamint a döntésre vonatkozó napirend egésze törvényes lefolyásának az egyértelmű törvényességi ellenőrizhetőségét is.

A törvénymódosító javaslat kimondja, hogy a jogerős döntés mielőbbi meghozatala érdekében a döntést a választási jogorvoslatokhoz hasonló módon sommás eljárásban lehet felülvizsgálni, amely során a választási iroda felterjesztő funkcióját a törvényességi felügyeletet ellátó fővárosi és megyei kormányhivatal látja el. A törvényességi felügyeleti jogkörnek az érvényesülése érdekében a kormányhivatal az eljárás során a törvény erejénél fogva érdekelt, így jogszerűtlenség észlelése esetén maga is kezdeményezheti a döntés felülvizsgálatát.

Szabályoztuk azt is, hogy a 117/A. § (1) bekezdése szerinti döntés elleni jogorvoslatként kizárólag közigazgatási nemperes eljárás indítható. A közigazgatási nemperes eljárás megindítására a központi névjegyzékben az országgyűlési képviselők választására is kiterjedő hatállyal nemzetiségi választópolgárként szereplő választópolgár, az országos nemzetiségi önkormányzat által állított nemzetiségi listán szereplő jelölt, a listaállítást megelőző általános országos nemzetiségi önkormányzati választáson listát állító nemzetiségi jelölő szervezet, az országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlésének tagja, továbbá az ügyben érintett természetes vagy jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet, különösen a települési és a területi nemzetiségi önkormányzat, a 2 §. 14. pontja szerinti nemzetiségi szervezet, illetve a 2. § 15. pontja szerinti nemzetiségi egyesület jogosult. Ezzel nevesítve és pontosítva lett, hogy kik élhetnek a döntés elleni jogorvoslat lehetőségével.

A közigazgatási nemperes eljárás megindítására és elbírálására a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvénynek a Nemzeti Választási Bizottság felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, a (2), a (4) és az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel. A közigazgatási nemperes eljárást az országos nemzetiségi önkormányzat törvényességi felügyeletét ellátó fővárosi és megyei kormányhivatal útján kell megindítani. A kérelmet úgy kell benyújtani, hogy az legkésőbb a 117/A. § (1) bekezdése szerinti döntés közzétételétől számított 3. naptári napon megérkezzen a fővárosi és megyei kormányhivatalhoz. A kérelemhez a döntésről készült jegyzőkönyv kivételével minden bizonyítékot mellékelni kell.

A fővárosi és megyei kormányhivatal a jogorvoslati kérelmet és mellékleteit, valamint a döntésről készült jegyzőkönyvet a közgyűlés döntésének közzétételét követő 4. naptári napon felterjeszti a Kúriához. A felterjesztés fővárosi és megyei kormányhivatal általi elmulasztása esetén az elkésettség jogkövetkezményeit nem lehet alkalmazni. A felülvizsgálati kérelem alapján a Kúria a közgyűlés döntését helybenhagyja vagy megsemmisíti. A Kúria a határozatáról tájékoztatja a kérelmezőt, az országos nemzetiségi önkormányzatot, a fővárosi és megyei kormányhivatalt, valamint a Nemzeti Választási Bizottságot. A jogorvoslati kérelem hiányában jogerőre emelkedett közgyűlési döntésről a fővárosi és megyei kormányhivatal úgyszintén haladéktalanul tájékoztatja a Nemzeti Választási Bizottságot.

Mindezek eredményeként úgy gondoljuk, hogy minden törvényes és szabályozási feltétel adott lesz ahhoz, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatalok, valamint szükség esetén a Kúria a választási eljárásról szóló törvénynek a Nemzeti Választási Bizottság határozatának felülvizsgálatára vonatkozó szabályaival összhangban az országos önkormányzatok közgyűléseinek a nemzetiségi listaállításra vonatkozó szabályszerű eljárását törvényes módon megvizsgálják, helybenhagyják vagy szükség esetén megsemmisítsék.

Annak érdekében, hogy a döntés meghozatalára, esetleges jogorvoslati eljárást követően megsemmisítésre kerülő döntés újbóli meghozatalára elegendő idő álljon rendelkezésre, a 117/A. § (1) bekezdésében egyértelműen szabályozásra került az is, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlése legkorábban az országgyűlési képviselők általános választását megelőző év október 1-jén, legkésőbb az országgyűlési képviselők általános választásának kitűzését követő húsz napon belül át nem ruházható hatáskörében határozatban dönt a nemzetiségi lista állításáról. Ugyanis az eddigi szabályozásban ez nem volt egyértelmű, így több országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlése is gyakorlatilag kétszer hozott a listaállításra vonatkozó döntést: egyszer hónapokkal az országgyűlési képviselők általános választásának kitűzése előtt, hogy rendelkezésre álljon a lista, és a regisztrációnál, a választás előkészítésénél a nemzetiség tagjai erről tájékoztathatóak legyenek; majd az országgyűlési képviselők általános választása időpontjának kitűzését követően megismételték ezt a döntésüket, nehogy a korábbi döntést ‑ egy esetleges jogorvoslati eljárást követően ‑ jogszerűtlennek lehessen tekinteni.

A jelen törvénymódosítás konkrétumai mellett említést kell tenni olyan kérdésekről is, amelyek az adott témával szoros összefüggésben vannak, de a jelenlegi szabályozáshoz képest módosításra nem került sor. Az egyik ilyen alapvető kérdés volt az országgyűlési képviselők választásán országos listaként állított nemzetiségi lista legitimitása, a lista elfogadásához szükséges döntés minősége. A törvényjavaslat előkészítése során a nemzetiségek döntő többségének az volt az igénye és a véleménye, hogy a nemzetiségi listára vonatkozó döntést az országos nemzetiségi önkormányzatok közgyűlése törvény által előírtan minősített többséggel hozza meg, hogy a döntés tükrözze a nemzetiség többségi akaratát.

Itt fontos megemlíteni, hogy az egyes nemzetiségeknél teljesen eltérő gyakorlat van a listaállításra, ennek előkészítésére vonatkozóan is. Vannak nemzetiségek, ahol eleve már a közgyűlési tagok is egyetértéssel, egy jelölő szervezet révén kerülnek jelölésre és megválasztásra, majd az országgyűlési képviselők választásán országos listaként állított nemzetiségi lista is különböző előzetes egyeztetések és eljárásrend alapján úgyszintén konszenzussal, lényegében egyhangúlag kerül elfogadásra.

(11.40)

Vannak ugyanakkor nemzetiségek, ahol már a közgyűlési tagok kijelölése is akár négy-öt jelölő szervezeten keresztül történik, és különböző okokból a közgyűlésen belül nincsen egységes álláspont. Ha az országgyűlési képviselők választásán országos listaként állított nemzetiségi lista előkészítése során sincs egyetértés, a listára kerülők személye és sorrendjük is az erre vonatkozó napirend keretében kerül kialakításra és jó esetben a döntés is meghozatalra.

A minősített többséggel való döntés ellen elsősorban az Országos Roma Önkormányzat emelt szót, mivel véleményük szerint a minősített többség törvényi előírása nem biztos, hogy az Országos Roma Önkormányzat közgyűlésében biztosítható, és ez szélső esetben azzal járhat, hogy a roma nemzetiség parlamenti képviselet nélkül maradhat.

Most már hét éve annak, amikor még a legelső parlamenti felszólalásomban elmondtam, hogy egy demokrácia mindenkori próbája, a demokrácia érzékenységének és minőségének jellemzője, hogy a többség milyen szinten és milyen mértékben méltányolja a kisebbségben lévők, esetünkben a nemzetiségek igényeit, kéréseit. Hiszen egy demokráciában a kisebbségek, esetünkben a nemzetiségek önmagukban demokratikus úton sosem tudnának érvényt szerezni az érdekeiknek. Mivel kisebb létszámban vannak, így matematikailag kizárt, hogy önmagukban meg tudják szavazni a javaslataikat, erre mindig és minden körülmények között csak a többség kellő érzékenysége, demokratikus segítsége révén van lehetőség.

Ebben a témakörben most mi kerültünk abba a helyzetbe, hogy annak ellenére, hogy a nemzetiségek döntő többsége fontosnak és szükségesnek tartja a minősített többséggel történő döntést, ebbéli véleményünket most is fenntartjuk, de az Országos Roma Önkormányzat kérésére ennek törvényi előírásától mégis eltekintettünk.

Más kérdés, hogy ugyanakkor a legtöbb országos nemzetiségi önkormányzat a saját döntése alapján, a saját szervezeti és működési szabályzatában viszont előírja, hogy az országgyűlési képviselők választásán országos listaként állított nemzetiségi lista az országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlésének minősített többségű döntésén alapuljon. De ez már nem törvényi kötelezettség, hanem minden országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlésének saját döntése.

Ugyanakkor annak érdekében, hogy ez a minősített többséggel meghozott döntés megszülethessen, a törvényjavaslat 117/A. § (2) bekezdésében egyértelműen rögzítettük, hogy a döntésből személyes érintettség miatt a közgyűlés tagja nem zárható ki. Ez azért is fontos volt, mert a nemzetiségi önkormányzatok nagyobb része a kötelezően előírt 3-5 főn felül akár 25-30 főt is megszavaz a listára, döntően az adott nemzetiség régiónként legismertebb vezetőit, akik döntő többségükben közgyűlési tagok, így a döntésből személyes érintettség miatti kizárhatóság veszélyeztetné nemcsak a minősített többségű, de akár a normál többségű, egyszerű többséggel hozott döntés meghozatalát is.

Indokolatlan a személyes érintettség miatt a szavazásból történő kizárás lehetősége amiatt is, mivel a lista első tagja, a parlamenti választást követően nemzetiségi szószóló vagy nemzetiségi képviselő a mandátum átvételét megelőzően ki kell lépjen ‑ ha és amennyiben tagja volt ‑ a közgyűlésből, sőt a parlamenti mandátuma idején semmilyen szintű nemzetiségi önkormányzatnak nem lehet tagja. A másik oldalról viszont a lista második tagjától a lista többi tagja pedig nem lesz parlamenti szószóló vagy képviselő, tehát esetükben az összeférhetetlenség ily módon fel sem merülhet.

Ehhez kapcsolódóan a törvénymódosító javaslat egyértelműen rendezi azt a kérdést is, nevezetesen az 1. § 4. pontjában, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat közgyűlésén, tekintet nélkül arra, hogy az ülés nyilvános vagy zárt, az adott nemzetiségi képviselő és nemzetiségi szószóló állandó meghívottként, tanácskozási joggal vehet részt.

Végezetül szeretném még megjegyezni, hogy mivel a 2011. évi CLXXIX. számú, a nemzetiségek jogairól szóló törvény rövidítésére, még a kisebbségi törvény időszakából is fennmaradóan több változat is forgalomban volt, így például Nek-törvény, Njtv. törvény s a többi, ezért rögzítettük, hogy e törvényt más jogszabályban Njtv. rövidítéssel kell megjelölni.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyarországi nemzetiségek bizottsága elnökeként, a törvényjavaslat benyújtójaként tolmácsolhatom bizottságunk és a magyarországi nemzetiségek azon egységes véleményét, valamint személyes meggyőződésemet is, hogy a benyújtott törvényjavaslattal reményeink szerint olyan joghézagokat tudunk megfelelő módon kikü-szöbölni és szabályozni, melyekkel elősegíthető, biztosítható, hogy a magyarországi nemzetiségek parlamenti képviseletére vonatkozó döntés az adott nemzetiségek többségi akaratát tükrözze, és az erre vonatkozó eljárás és döntés minden szempontból jogszerű legyen. Ez pedig nemcsak nemzetiségi kérdés, függetlenül attól, hogy a módosító javaslatunk kizárólag a nemzetiségi szószólók és a nemzetiségi képviselők megválasztására vonatkozó szabályokra terjed ki, de ez része a mindenkori parlamenti választásnak is, így rendkívül fontosnak tartjuk, hogy ez megfelelő szabályozási környezetben történjen.

Szeretném azt is kihangsúlyozni, hogy a törvényjavaslat előkészítése során az aktuális állapotot két alkalommal is megküldtem egyeztetésre, véleményezésre valamennyi parlamenti frakciónak és minden egyes független parlamenti képviselőnek is, így már az előkészítés stádiumában biztosítottuk mindenkinek a lehetőséget az esetleges módosító, kiegészítő észrevételek megtételére. Aki élt ezzel a lehetőséggel, azt a módosító javaslat véglegesítése során érdemben megtárgyaltuk, és a módosító javaslatban figyelembe vettük. Természetesen ennek ellenére készséggel várom a véleményüket, észrevételeiket most is, és ezekre legjobb tudásom szerint igyekszem majd válaszolni.

Végezetül engedjenek meg még egy megjegyzést! A magunkra, mármint a nemzetiségi szószólókra és nemzetiségi képviselőkre kialakított szokásjog alapján mi igyekszünk ahhoz tartani magunkat, hogy elsősorban ‑ ha lehetséges, kizárólag ‑ csak a törvények nemzetiségi vonatkozásairól foglalunk állást, mint ahogy ezen törvényjavaslatban is kizárólag a nemzetiségi listával kapcsolatos eljárási szabályokat kívántuk optimalizálni, szabályozni, és semmilyen formában, semmilyen mértékben nem volt szándékunkban bővebb, szélesebb körű politikai kérdéseknek a szabályozása vagy bármilyen szintű részleges módosítása.

Ezért kérem önöket, természetesen véletlenül sem korlátozva senkinek a hozzászólási jogát és témáját, hogy elsősorban a benyújtott konkrét törvénymódosító javaslatról várom az észrevételeiket, és a felvetésekre adandó előterjesztői viszonválaszban is elsősorban ‑ ha lehet, kizárólag ‑ a nemzetiségi kérdésekre kívánok reagálni. Köszönöm, hogy meghallgattak. Danke für Ihre Aufmerksamkeit! (Taps a kormánypártok és a nemzetiségi szószólók soraiban.)