Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Urak! Egy nagyon súlyos problémáról szeretnék beszélni, amelyről nagyon kevés szó esik itt a Parlament falain belül.

Több mint egy éve tart a világban és Magyarországon is a pandémia, a koronavírus-járvány, és ennek egy nagyon súlyos hatásáról nagyon keveset beszélünk: hogy hogyan érinti azt a több millió magyar gyermeket, hogy akár egy éve be vannak zárva az otthonokba. A gyerekek szociális és mentális állapota nagyon rossz képet mutat, egyre több panasszal fordulnak az iskolapszichológushoz, mondta egy interjúban a Pedagógus Szakszervezet alelnöke. Az elszigeteltség, a társas kapcsolatok hiánya olyan körülmények voltak, amelyek a gyerekek esetében növelték a mentális megbetegedések kialakulásának kockázatát.

Engedjék meg, tegnap látott napvilágot az SOS Gyermekfalvak által végzett felmérésből egy kutatás, és ennek az eredményét hadd olvassam fel. A felmérés célja az volt, hogy kiderüljön, hogyan viselték a hónapokon át tartó izolációt a fiatalok, a válaszadók pedig olyan szülők voltak, akiknek gyermekei középiskolába jártak ‑ erre majd külön ki is fogok térni.

A szülők válaszai alapján a következők voltak a leggyakoribb pszichés tünetek a fiatalok körében: szokatlan fáradtság 67 százalék, tartós szomorúság és ürességérzet 65 százalék, valamint az alvászavarok 53 százalék. Ezenfelül közel minden második szülő nyilatkozott úgy, hogy gyermeke reménytelennek és pesszimistának tűnt az elmúlt egy évben, és ugyanennyien jelezték, hogy gyermekük a korábban érdekes, élvezetes tevékenységek iránt is elvesztette az érdeklődését.

A pandémia alatt a fiatalok 41 százalékánál alakult ki valamiféle evészavar. 41 százalékánál! Tapasztalatból tudom, hogy milyen súlyos helyzetet tud eredményezni, ha gyermekeknél evészavar lép fel.

Ami az egyik legszörnyűbb adat ‑ és nem tudom, hogy olvasták‑e a felmérést ‑, a felmérésből egy keserű adat is kirajzolódott: minden nyolcadik fiatalt foglalkoztatta a halál, az öngyilkosság és az önpusztítás gondolata.

Önök nagyon sokat hangoztatják itt a Parlament falain belül és kívül is, hogy keresztény-polgári család- és gyermekbarát kormányzást folytatnak.

Az egyik csoport, akik a legnehezebben viselték a pandémiát, azok a múlt évben és az idén érettségizők. Mondhatom azt ‑ tegnap Rétvári Bence államtitkár úr is beszélt arról ‑, hogy mindent megtettek annak érdekében, hogy biztonságosan tudják lebonyolítani tavaly és idén is az érettségit, de az ellenzék részéről hiába követeltük (Dr. Völner Pál: Hogy ne legyen érettségi!), hogy legalább az idén, miután már az oltóanyag rendelkezésre áll, érettségi előtt kiemelten a pedagógusok és az érettségiző diákok kaphassák meg az oltást, a diákok nem kapták meg. Feszültek voltak és reménytelenek sok esetben, hogy hogyan mennek az érettségire.

Tudják, amikor kimondják azt, hogy önök család- és gyermekbarátok, nagyon kérem, hogy ezt többet ne tegyék!

Tömegével mentek úgy a gyerekek iskolába, hogy vagy fertőzöttről tudtak a családban, és letagadták ‑ csakhogy nehogy bukják az idei évi felvételit ‑, vagy volt olyan eset, hogy a gyermek úgy ment el emelt szintű érettségire, hogy előtte való nap vakbéllel megoperálták, és másnap begyógyszerezve végigülte az érettségit, mert nem akarta elbukni az idei felvételit.

Majd ma olvasom reggel, hogy Orbán Viktor kegyesen bejelentette, hogy pótérettségit tehetnek azok a diákok, akik lemaradtak fertőzésveszély, fertőzés vagy karantén miatt vagy valamilyen megbetegedés miatt az érettségiről. Két héttel az érettségi elkezdése után volt képe Orbán Viktornak ezt bejelenteni! Miért nem lehetett ezt a lehetőséget megadni a gyerekeknek, hogy ne kelljen úgy bemenni érettségire, hogy akár frissen műtötten kelljen végigülniük egy írásbeli emelt szintű érettségit? Kedves Uraim! Hát milyen gyermekbarát emberek önök?!

És arról még nem beszéltünk, hogy tömegével fordultak hozzánk olyan diákok, hogy igen, bejelentették, hogy 16-18 éves gyerekek most már kaphatják az oltást, az érettségi után, de mi van a 18. évet betöltött gyerekekkel, akik ötéves gimnáziumba járnak, mivel nyelvi előkészítőre vagy két tannyelvű iskolába jelentkeztek? Ők nem a gimnázium tagjai? Nem gimnáziumot végző diákok? Ők már betöltötték a 18. évet. Miért nem lehet azt mondani, hogy a gimnáziumban tanuló gyerekeknek biztosítják?

Kedves Képviselőtársaim! Nem két héttel az érettségi után kell gondolkodni, hanem meg kellett volna tenni, elfogadni azokat a javaslatokat, amelyeket mi az ellenzék részéről a gyermekek érdekében nyújtottunk be. (Dr. Völner Pál: Hogy ne legyen érettségi!) Köszönöm szépen, elnök úr.

(9.40)