Dr. Ágostházy Szabolcs Imre

DR. ÁGOSTHÁZY SZABOLCS IMRE, a Miniszterelnökség államtitkára: Nagyon köszönöm a lehetőséget, elnök úr. A vita, bár nem volt hosszú, de mondanám szívesen, hogy nem okozott meglepetéseket, mert hasonló tematikára számítottam, ugyanakkor mindig meglep az az összeállítása a tévhiteknek és valótlanságoknak, amivel szembesülni kell. De hogy ne hitekről és tévhitekről beszélgessünk, ezért érdemben igyekszem néhány dologra reagálni a felszólalásaikból.

Az alapvető bizalmatlanság a kormánnyal szemben az ellenzék részéről nem meglepetés, ugyanakkor, ha már rendszeresen hivatkoznak, mondjuk, közbeszerzésekről vagy uniós forrásokról lévén szó, az Európai Bizottságra, akkor a közbeszerzések tekintetében elsőként szeretném felhívni a figyelmüket arra az egységes piaci eredménytáblára, ami alapján sok más szakpolitikai értékelés mellett a közbeszerzési rendszereket is évről évre az Európai Bizottság összehasonlítja. Ez alapján az eredménytábla alapján ‑ itt közben, amíg önöket hallgattam, megnyitottam a számítógépemen ‑ olyan országoknál teljesítünk számottevően jobban, mint Ausztria, Csehország vagy a kifejezetten nagy piacok közül Spanyolország, Olaszország, és egyébként szintén mögöttünk van Románia, Görögország, Portugália és még néhány állam. Azonos besorolási kategóriába esünk egyébként például Franciaországgal, Németországgal vagy a Benelux államokkal. Tehát olyan tényekről beszélgetünk, amelyekben, ha már a kormányzati szereplőknek nem hisznek, akkor az Európai Bizottság mérőszámait ajánlom az önök figyelmébe.

(17.50)

Egyébként itt, ha már átláthatóságról, transzparenciáról is értekeztünk vagy tettek észrevételeket, akkor felhívnám arra a figyelmüket, hogy a közbeszerzések megismerhetőségének és a közbeszerzési eredmények közzétételének, illetve az ajánlati információ közzététele tekintetében Magyarország biztosítja a nyilvánosság számára az elérhető információk közül a lehető legtöbbet: 90 százaléknál is nagyobb arányban. Ezzel egyébként európai szinten elsők vagyunk.

Ha pedig a verseny szabadságára utalnak, bár más megközelítésben, körítéssel, akkor arra is felhívnám a figyelmüket, hogy európai uniós szinten a nemzetgazdaságok méretéhez viszonyítva Magyarország publikálja a legtöbb közbeszerzési felhívást összeurópai szinten a TED-en, ebben a Tenders Electronic Daily nevű, szintén a Bizottság által karbantartott publikációs rendszerben. Tehát nehéz bennünket azzal vádolni, hogy ne játszanánk nyílt kártyákkal, és ne a minél nagyobb verseny felé lenne a magyar kormány elhivatott.

Olyan dolgokról beszélgetünk, amelyekben az elmúlt években jelentőset léptünk előre. Felhívnám a figyelmüket arra, hogy február első felében a magyar kormány elfogadott egy határozatot, javaslom az uniós források mellett a Magyar Közlönynek is a megtekintését, amelyben a következő évek vonatkozásában egy egyértelmű fejlődési terv mellett kötelezte el magát Magyarország, hogy egyébként az uniós átlaghoz mérten is jól teljesítő közbeszerzési rendszerünket hogyan kívánjuk az elsők közé sorolni. Hogyan kívánjuk például… ‑ 2025-ig vállalta azt a magyar kormány, hogy az egyajánlatos közbeszerzések tekintetében a magyar hányadot 15 százalék alá szorítja. Ami lehet, hogy soknak hangzik, de mivel ezt meg fogjuk tenni, jelentem, hogy ennek a mértéknek az elérésével az európai topmezőnybe, a legjobb öt-hat tagállam közé fogunk tartozni.

Számottevő félreértések vannak, és hadd tegyem helyre meg egy értelmezési környezetbe azt, hogy miért az állami foglalkoztatotti körből fogadunk el pályázatokat állami projektértékelésre, illetve a közbeszerzések műszaki ellenőrzésére. Rendkívül egyszerű oka van: azt kívánjuk ezzel biztosítani, hogy ne a piaci érdekek domináljanak. Amennyiben ezt kiszerveznénk államon kívülre, elég egyszerű lenne megtalálni az értékelőket, és a piaci szereplők befolyásolási esélyét jelentősen megnövelnénk.

A magyar rendszerben ‑ bár erre az expozéban sem tértem ki, illetve, ha jól értem a hozzászólásaikat, akkor önök pedig az alapjogszabállyal nincsenek teljes mértékben barátságban, nem ismerik azt ‑, miután egy véletlenszerű algoritmussal sorsoljuk ki az egyes feladatok ellátóit, ezzel tudjuk azt is biztosítani, hogy senki nem tudja beazonosítani egészen a döntés meghozatalát követő időig, hogy egy adott projekt értékelésében ki az, aki részt vett. Ilyen tízjegyű karakterszámokat lát mindenki, fogalma sincs egy állami ajánlatkérőnek vagy egy piaci ajánlattevőnek, hogy az adott ajánlat értékelésében vagy a projekt értékelésében ki vesz részt. Tehát, ha úgy tetszik, teljes védelemben, anonimitásban, az integritásuk teljes védelmében biztosítjuk ezt a lehetőséget az állami projektértékelőknek, és mivel ez a rendszer az elmúlt években bevált, ezért a közbeszerzések műszaki ellenőrzésére is kiterjesztjük ezt a lehetőséget.

Önök abban a félreértésben vannak ‑ mind a három ellenzéki képviselő, aki hozzászólt ‑, hogy az állami foglalkoztatóknak bármiféle esélye van nyomást gyakorolni a projektértékelőkre. Ennek sem jogi, sem technikai lehetősége nincs: egy állami szervnek a vezetője konkrétan nem tud arról, hogy az ő főállású foglalkoztatottja milyen projektek értékelésében vesz részt. Azt értelemszerűen tudja, hogy benne van ebben a halmazban, ebben a szakértői listában, de nem tud arról semmilyen információt, hogy ki, mikor, hány projekt, hát még nem a tárgyát nem látja ezeknek. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

További fontos információra szeretném felhívni a figyelmüket: nemcsak az állami projektértékelők esnek át nemzetbiztonsági átvilágításon, hanem az összes olyan vezető is, akiktől önök nyomásgyakorlást feltételeznek. Ami természetesen azzal is jár, hogy akár a szakértő, akár az őt megbízó állami vezetők vonatkozásában ha bárki nyomást próbálna gyakorolni, akkor bűncselekmény elkövetésére kerülne sor, és ezzel olyan büntetési tételeket kockáztatnának, amit az én tapasztalatom alapján soha senki nem próbál meg megtenni. Tehát alapvetően jogi oldalról a garanciák érvényesítése tekintetében ez egy jól zárt és átlátható rendszer. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.)

Amikor a közbeszerzéseket bírálják, akkor bár, gyakran nem értek egyet a mindjárt megnevezendő szervezetnek a véleményeivel, de akkor javaslom, hogy konzultáljanak többek között a Transparency Internationallel, aki nehezen vádolható elfogultsággal a kormány felé; ezt sokéves tapasztalatunk igazolja. Ugyanakkor a magyar közbeszerzési rendszer megfelelőségét az országról szóló riportban ez év februárjában ők is leírták, és alátámasztották, hogy az európai normarendszernek és gyakorlatoknak mindenben megfelel a magyar közbeszerzési rendszer. Ismételten mondom: ha nekünk nem hisznek, akkor az önöknek mérvadó forrásokhoz forduljanak, és ugyanezeket az információkat fogják ‑ legalábbis ezekben a tekintetekben ‑ találni.

Amit Varga-Damm Andrea képviselő asszony mondott, hogy miért nem 2016-ban fogadtuk el a törvényt: a jogrendszer fejlődik, az igények fejlődnek. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Nem tudjuk értelemszerűen évekre előre most sem megmondani, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat a hosszú távú, akár évtizedes gyakorlatnak megfelelő lesz.

Nem akarom elvenni Nacsa képviselő úr kenyerét, de köztisztviselőket dilettantizmussal vádolni, kodifikátorokat alkalmatlansággal vádolni, szerintem ez nem jó irány. Önök is kerülhetnek még olyan kormányzati pozícióba ‑ bár erre, remélem, a következő években még nem lesz lehetőségük ‑, amikor az önök által dilettánsnak tekintett, egyébként kormányzati ciklusokon átívelő módon, azonos szerepet vivő szakértőkre fognak támaszkodni. Ezt én nem tartom jó iránynak, főleg azért sem, mert magam is vezettem kodifikációs részleget éveken keresztül. Ismerem ezt a munkát jól, az elkötelezettségüket, szakmai alkalmasságukat kifejezetten nagyra becsülöm.

Szintén Varga-Damm Andrea képviselő asszony említette, hogy sokba fog nekünk ez az új rendszer kerülni. Jelen becslések szerint a következő években mintegy 300 millió forintot szánunk erre az új tevékenységre. Ez egy eltörpülő pénz, bár személyes családi költségvetésben ez mindannyiunk számára elképzelhetetlen, de az állam egészét tekintve ez egy jelentéktelen pénz. Főleg akkor, ha hozzátesszük, hogy milyen elképesztő kockázatokat tudunk egy ilyen rendszer üzemeltetésével megelőzni. Tehát nagyon-nagyon jó befektetésnek tartom.

Törvénygyárrá züllesztjük a parlamentet. Demokratikus gondolkodásunk ezek szerint sokrétű. Én azt gondolom, hogy Magyarországon azért is működik jól a demokrácia, mert nem a kormány az, aki a legfontosabb szabályokban dönt. Amennyiben a törvényhozás képviselő asszonynak ellene van, akkor azt a következő választáson való indulás kapcsán javaslom megfontolásra. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól. ‑ Az elnök csenget.)

Hogy 2022 után jön‑e más világ? Én azt gondolom, hogy 2022 után sok tekintetben más világ jön. Ugyanis, ha csak az egyébként ezzel a törvényjavaslattal párhuzamosan tárgyalt költségvetési törvényjavaslat számait nézzük, akkor most csak az egyszerűség kedvéért, hogy mindannyiunknak könnyebb legyen fejben tartani, kerekített számokat mondok: 2021-ben, tehát idén uniós hátterű forrásokból mintegy 2500 milliárd forintnyi fejlesztés fog megvalósulni. Ezzel szemben a nemzeti költségvetés jóval több, 3300 milliárdnyi forrást szán idén. A következő évben még nagyobb lesz az eltérés, még uniós forrásokból mintegy 3000 milliárd forintot fogunk megmozgatni a jövő évben, a nemzeti költségvetés 3900 milliárd forintot tesz hozzá. Tehát azért van jelenleg ilyen helyzetben a magyar nemzeti költségvetés, mert az elmúlt évek gazdasági teljesítménye megtermeli ezt a fedezetet. Sokkal többet tudunk már az ország építésére fordítani az elmúlt évek eredményei alapján, mint amit az Európai Unió hozzá tud tenni a magyar nemzetgazdaság fejlesztéséhez.

Arra emlékeztetném önöket, hogy 2010-ben, amikor a Fidesz-KDNP-kormány átvette az ország vezetésének a felelősségét, akkor gyakorlatilag annak volt az országban fejlesztési projektje, akinek volt európai uniós szerződése. Nem volt a magyar nemzeti költségvetésben értelmezhető tartalék ahhoz, hogy saját erőnkből tudjunk fejlődni. Az elmúlt 11 év ebben a tekintetben akkora változást hozott, hogy már sokkal nagyobb arányú fejlesztéseket valósítunk meg tisztán nemzeti forrásból az európai uniós forrásokhoz képest.

(18.00)

A következő évekre ha a makroszámokat ‑ nem venném el a Pénzügyminisztérium kenyerét értelemszerűen ‑, de akár csak a GDP-növekedésünket kalkuláljuk, akkor a kanyarban előzés képe egyáltalán nem tűnik irrealitásnak. S ha a helyreállítási alapot ma már említettük, akkor egyébként tőlünk független szakértők is azt kalkulálják, hogy egyedül annak a nemzeti helyreállítási tervnek a végrehajtása mintegy 1,5 százalékkal fogja megemelni még 2026 után, tehát a projektek lezárása után is a magyar GDP növekedését. Ezt egyébként az Európai Bizottság módszertana alapján számoljuk, tehát azt gondolom, hogy ez szintén egy tőlünk független fórumnak tekinthető.

Többször említette talán ezt is Varga-Damm Andrea képviselő asszony, hogy bizonyára az Európai Bizottság kényszerítette ránk ezt a törvénymódosítást is. Mint európai uniós fejlesztésekért felelős államtitkár az összes uniós forrásról szóló tárgyalás irányításáért, kézben tartásáért felelek, és soha ilyet tőlünk az Európai Bizottság nem kért. Nem kérdeztem meg róla a véleményüket. Gondolom, értelemszerűen üdvözölni fogják, mert mindannyian a transzparencia pártján állunk, de Magyarország az uniós tárgyalások során nem fogadott el semmilyen olyan nyomásgyakorlást, amivel ne értettünk volna egyet. Éppen ezért a helyreállítási terv, illetve a leendő operatív programok is csupa olyan elemet tartalmaznak, amelyek teljesen összhangban vannak a magyar kormányzati célokkal, és egyébként az Európai Bizottság is el tudja fogadni. Tehát ebben a tekintetben én sokkal inkább partnerségről beszélek az Európai Unióval, nem kárhozhatnám egyik későbbi magyar kormányt sem alárendelt szerepre ezzel a szupranacionális intézménnyel szemben. Ez a mi gondolkodásunkba nem fér bele. Tehát amikor a magyar kormány meghoz egy döntést, akkor nem erőszak hatására teszi, bár lehet, hogy az ellenzéki képviselőknek ez alapértelmezés, hanem kizárólag partnerségi alapon működünk együtt, sok más mellett az Európai Unióval is.

Ha jól értem, akkor a szabályozás részletei tekintetében viszont érdemi vita nem áll fenn közöttünk, pusztán hitbeli kérdésekről vitatkozunk. Ez utóbbiak tekintetében az adatok megismerését javaslom, és tisztelettel kérem a kormány nevében a törvényjavaslat támogatását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)