Dr. Varga-Damm Andrea (független)

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat kapcsán ellenzéki képviselőtársaim elmondták mindazokat a gondolatokat, amelyek kritikára adnak alapot.

Én most egy másik aspektusból közelíteném ezt a kérdést. Amikor jogszabályt kívánunk alkotni, azon túl, hogy meghatározzuk azt a témakört, amelyben valamifajta javaslatot kívánunk tenni, a kodifikációnak egy rendkívül fontos és rendkívül széles körű feladata a szimuláció. Azt a területet, azt a személyi, tárgyi kört, amelynek vonatkozásában egy jogszabályt meg kívánunk alkottatni, mindenféle hipotézisek felállításával kell arra törekedni, hogy a jövőbeni potenciálisan felmerülő igényeket is ki tudja elégíteni a javaslat. Megjegyzem a 2016-ban létrehozott projektértékelői jogviszonyról szóló törvény kapcsán, hogy szerintem egyébként nem kellett volna erre külön törvényt hozni, tudtam volna javaslatot tenni, melyik törvénybe iktassák be. De ha már megszületett, e vonatkozásban ezt így kell tisztelnünk és tekintenünk.

Tehát miután a kormánynak ezzel a javaslattal mindig is az volt a célja, hogy az uniós támogatások felhasználása vonatkozásában szakemberekkel szerződéses jogviszonyt tudjon létrehozni, nekem azt senki ne mondja, hogy nem lehetett volna már a jogszabály megalkotásakor olyan feltételrendszert beiktatni, ami által, ha bármifajta eshetőség felmerül, úgy ez a törvény azokra is megoldást és választ adjon. Nem azért kell most ezzel a javaslattal behozni a közalkalmazotti viszonyból kiesett egészségügyi dolgozókat, mert ez a státusuk olyan mértékben változott, ami miatt ebbe a javaslatba be kellett emelni, hanem azért, mert nem volt képes egyetlen kodifikátor sem olyan terminológiát kitalálni annak idején, amibe ez is belefér. Ugyanis ezt a szakmai kört nem az határozza meg, hogy ők hol dolgoznak amúgy, nem az határozza meg, hogy magánvállalkozó vagy valamilyen közszolgálati viszonyban van, hanem az határozza meg, hogy mihez kell érteniük. Csak önök már akkor is azzal a szemlélettel alkották ezt meg, hogy ha lehet, akkor a haveri körön kívüli emberek ne nagyon tudjanak részt venni majd ebben a feladatban. Ha meg tetszenek nézni, hogy erre a jogviszonyra az uniós keretből milyen hatalmas összeg van elkülönítve és milyen sok pénzt lehet ezáltal is ezeknek a köröknek ezzel a jogviszonnyal juttatni, akkor bizony nem csoda, hogy igencsak szűken igyekeztek a potenciális résztvevők meghatározását annak idején megtenni.

Ez az eredeti jogszabály 16 paragrafusból áll, most már csak 14-ből, mert 2019 és napjaink között, két év alatt ebben a rendkívül rövid jogszabályban 53 tételt tetszettek módosítani. 53-at 14 paragrafusban! Azt tessék nekem megmondani, mi változott például 2020 decembere óta, azaz öt hónap alatt, ami miatt a mai módosításokat nem tudták korábban akként szabályozni, hogy ma ne kelljen már megint 53 tétel után 54, 55, 56 és még isten tudja, hány pontban módosítani! (Nacsa Lőrinc: Ez a parlament!) Önöknek a legnagyobb problémája az, nem csak önöknek, az egész kormányzásnak, hogy a kodifikációban olyan szintű dilettantizmus van, bármelyik tárcát nézzük, talán a belügyben még valami színvonal azért található, hogy képtelenek azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak, a jövőbeni potenciális lehetőségeket szimulálni és lehetőleg olyanfajta meghatározásokat bevezetni, amelyek másfajta körülmények felmerülése esetén is még alkalmazhatóvá teszik a jogszabályt. Ugyanis, ha ez a szemlélet van, mint ami az önöké, hogy mindig patikamérlegen kimérik, egy-egy javaslatuk vagy egy-egy leendő törvény kapcsán milyen személyi kör tud abból valamifajta előnyt élvezni, az persze azt hozza, hogy kéthavonta behozzák ugyanazokat a jogszabályokat módosításra.

Azt tudom önöknek mondani, hogy lehet folyamatosan törvénygyárrá zülleszteni a parlamentet, de annak munkájában már nagyon kevesen képesek, nem a képzettségük hiánya, nem az értelem hiánya, hanem a maguk zűrzavaros és zavaros jogalkotása miatt, követni a változásokat. Folyamatosan arra költenek az adófizetők sok pénzt és azzal pazarolunk energiát, hogy a komolyan meg nem alkotott és nem kodifikációs szemlélettel megalkotott jogszabályok módosítására kényszer van, és ez eredményezi rendre, hogy nekünk ezekkel foglalkozni kell újra és újra.

De én azért most még más aspektusból is meg kívánom világítani ezt a javaslatot. Meggyőződésem, hogy az uniós források igénybevételéhez az Európai Bizottság nagyon sok olyan feltételt is meghatározhatott a kétoldalú megbeszélések során, amit a közvélemény számára nem igazán akart a miniszterelnök elmondani. Meggyőződésem, hogy ez a jogszabály-módosító javaslat is valamifajta olyat kíván kielégíteni, amit az Európai Bizottságban a miniszterelnök úr kialkudott. Meggyőződésem, hogy azt akarják ezzel az új törvényjavaslattal biztosítani az Európai Bizottság számára, hogy lám, lám, mi nagyon igyekszünk ellenőrizni ezeket az elköltéseket, és nagyon ígérjük, hogy nem egy belső kör fogja megszerezni közbeszerzéssel az összes forrást és általában aranyárban mindent megvalósítani, ahogy Magyarországon szokták, mert itt minden kétszer-háromszor annyiba kerül, mint az egyszerű piacon.

(17.40)

Önök azt gondolják, hogy az ilyenfajta törvénymódosításokkal be tudják bizonyítani, hogy becsületesen kívánják felhasználni az uniós forrásokat.

Nacsa Lőrinc képviselőtársamnak még hadd mondjak valamit. Az európai uniós pénzek felhasználását szolgáló ellenőrzések és például az OLAF ellenőrzései, és egyáltalán bármifajta ellenőrzés jóval később szokott kezdődni, mint ahogy egy pénzt folyósítanak, és a projektek megvalósulnak. Ön is tudja, hosszú évek azok, mire elkezdődik egy nagyobb volumenű európai uniós forrásból megvalósított beruházás ellenőrzése. Azért van az, hogy az önök kormányzása alatt nagyobb részben a szocialista kormányzás alatti nem helyes felhasználások merültek fel, és az ottani pénzkisíbolásokat mutatta ki a Csalás Elleni Hivatal, illetőleg azok, akik ellenőrzik az európai közpénzek elköltését.

De majd sorra kerül az összes azon beruházások meg azon pénzköltések átfogó ellenőrzése is, ami az önök ideje alatt keletkezett. Tehát még azt ne tessék mondani, hogy a maguk kormányzása alatt nem volt olyan, ahol hibákat vagy esetleg akár csalásokat talált volna, már csak azért se tessék mondani, mert még azt is megértük az elmúlt évben, hogy inkább nem hívtak le forrást azért, hogy majd ne kelljen ellenőrizni, hogy az az elköltés hatékony volt‑e, és azt szolgálta-e. Tehát önök még ezt is megtették, azaz az adófizetőktől elvették annak lehetőségét, hogy ne a mindennapi befizetett adóból, hanem az uniós támogatásból finanszírozódjék valamely beruházás.

Tehát én azt gondolom, hogy önök, tehát kormánypárti padsorok, meg a baloldali padsorok egymásnak nagyon nem vethetnek a szemére semmit, mert önök az európai forrásokkal pontosan ugyanazt a pazarló tevékenységet folytatják, és gyakorlatilag, ha ezt valójában egy komoly szakembercsoport megvizsgálja, akkor ennek a hatékonysága igencsak siralmas.

És akkor még arról a kérdésről szeretnék beszélni, amit Gurmai Zita képviselőtársam felvetett, ez pedig az, hogy elképesztő, hogy a projektértékelő jogviszonyban olyan embereket kérnek fel értékelni, akik függelmi viszonyban vannak azzal a kormányzattal, akinek az elköltését kell nekik ellenőrizniük. Kérem szépen, ha egy állami szervezetnél dolgozó szakértő ebbe a jogviszonyba bekerül, akkor ne tessék már azt mondani, hogy ő egzisztenciálisan független ember! Ha önök azt mondták volna ki, hogy pont azért, hogy még véletlenül se merülhessen fel annak gyanúja, hogy egy állami intézményrendszerben dolgozó szakértőt, aki függelmi viszonyban van a kormánnyal, a kormány által megvalósított projektek ellenőrzésére veszek fel, hanem inkább külső független embereket, akik semmilyen módon nem függnek a kormányzat hierarchikus rendszerében senkitől, akkor én ezt megértettem volna.

Még véletlenül se gondolja azt, államtitkár úr, hogy én az ellen vagyok, hogy az állami szervezetekben dolgozó magas szakértői potenciállal bíró embereket ne vonjuk be ebbe, tehát nehogy félreértse. Nagyon helyes, hogy minden tudást a kormány be kíván vonni abba, hogy a projektértékelések tényleg megalapozottak legyenek, de azért ne haragudjon, ismerve a maguk kormányzati mentalitását, nagyon nehezen tudom elképzelni azt, hogy egy állami vagy közszolgálati, vagy egészségügyi szolgálati viszonyban, vagy például egy egyetemi oktatónál, aki most már nem lesz állami jogviszonyban ‑ de azért azoknak az alapítványoknak állami vezetők a kurátorai, tehát azért van köze az ő mindennapi tevékenységüknek is a kormányzathoz ‑, bármilyen módon ezek az emberek ellene fognak mondani a kormány elvárásának. Ezt velem ne tessék elhitetni, mert Magyarországon ez évtizedek óta probléma!

Magyarországon a megfelelési kényszer az első és legfontosabb momentum és motívum, amivel az állam számára dolgozó emberek bírnak. Olyan lakájrendszer van, olyan feljebbvalói elvtelen tiszteletrendszer van, ami gyakorlatilag a társadalmunkat teljesen elgyengítette, és az érdekérvényesítő képességüket tulajdonképpen elvette. Tehát egy ilyen urambátyám, lakájstílusú kormányzati tevékenységrendszerben elképzelhetetlen, hogy bármelyik projektértékelő is olyat fog leírni, hogy a kormányzat valamely tisztviselője vagy a kormányzat által közbeszerzésben megbízott szervezet nem helyénvalóan vagy nem a megfelelő értékben végezte el a munkát.

Önök is mindannyian tudják, a közbeszerzések nagy részét a kormányfőhöz és köreihez közel álló oligarchák nyerik el, nagyon nagy részét. Nem a létszámról beszélek, hanem az értékről beszélek, mert ilyenkor Nacsa Lőrinc szokta mondani, hogy jaj, de 60 százalék, meg 70 százalék kisvállalkozó vesz részt. Igen, csak ha az értéket megnézzük, hogy egymáshoz hogy viszonyul, akkor már nem ennyire rózsás a helyzet.

Tehát amíg ilyen belterjesen folyik az európai uniós és a költségvetési pénzek felhasználása a közbeszerzések során, addig ne gondolják, hogy bármely ellenzéki képviselő nem azt gondolja, hogy azok az emberek projektértékelőként az állam által működtetett rendszerekben dolgozva nem fognak ellentmondani. Be kell látni, hogy ez így lesz. Én nem is csodálkozom ezen. Tehát nehogy félreértsenek, nem is csodálkozom ezen, hiszen sajnos itt, Magyarországon, különösen az értelmiségi réteg nagyon is a túlélésre játszik, nagyon is a megszerzett életszínvonal fenntartására törekszik, nagyon is arra, hogy a gyerekeiket tisztességes iskolákból, és kiművelt emberekként bocsássák el az otthonból, ami érthető, de ehhez nagyon sokszor nagyon sok kompromisszumot kötnek. Azt gondolom, hogy ezzel az intézményrendszerrel önmagában nem fogják tudni belföldön elérni azt, hogy az emberek elhiszik, hogy az uniós támogatások pénzét valójában olyan értékben és arra használták fel, amire az rendeltetett.

Úgy gondolom, hogy a javaslat az Európai Bizottságnak való megfelelést szolgálja, és egyáltalán nem gondolom, hogy önmagában ezektől a változtatásoktól ez a jogszabály nagyon beváltja a hozzá fűzött reményeket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)