Dr. Vadai Ágnes (DK)

DR. VADAI ÁGNES (DK): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindig örülök annak, amikor a nemzeti vagyon megőrzéséről beszélnek a velem szemben ülő képviselő hölgyek és urak, meg a környezetvédelemről, meg a mezőgazdaság fontosságáról. Nekem csak pár kérdésem lenne ezzel kapcsolatosan, például Czerván képviselő úrhoz.

Kishantos kapcsán azt tudnám mondani, hogy ott aztán semelyik szempont nem érvényesült, ráadásul utóbb kiderült, hogy még csak nem is volt igazuk, sőt az önök államtitkára, amint a bíróságon is világosan kiderült, hazudott Kishantosról.

Mi ez a hirtelen nagy szeretet a nemzeti vagyon olyan típusú szeretete iránt, hogy az az állampolgárokat szolgálja? Az önök elmúlt tizenegy évében a nemzeti vagyon azt jelentette, hogy maguknak szerették volna a nemzeti vagyont, ahogy erről Magyar képviselő úr pont az előbb Mezőhegyes kapcsán beszélt. Olyan remek emberekkel töltötték meg a Mezőhegyes igazgatótanácsát, mint a tapsmester, „egymillióan vagyunk a Kossuth téren” Rákay Philip. Nagyon szépen kérem önöket, tegyék már meg azt, hogy megmagyarázzák itt nekünk, ahogy azt Magyar képviselő úr is kérte, a mai napon, talán azért, mert a méhek napja van és az egy jó nap, vagy azért, mert holnap lehet már meccsre menni, miért van az, hogy ilyen hirtelen megvilágosodás van a nemzeti vagyon fontossága és a környezetvédelem tekintetében. Az elmúlt években pedig egész egyszerűen odaadták a haveroknak a nemzeti vagyont, ahol lehetett, lebetonozták a természeti kincseinket, és most a termőföld kapcsán, de egyebek kapcsán is, az agrárium kapcsán hirtelen nagyon megszerették a magyar nép számára fontos nemzeti vagyont, valamint a jövő generációi és sok felelős politikus számára fontos környezetvédelmet.

Én egyre inkább izgulok azért, hogy ez az egyes agrártárgyú törvények módosítása már csak nem is technikai, nem is tartalmi, hanem valami sokkal rosszabbról és többről szól. Köszönöm szépen.