Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! 22 törvényt módosítanak, és egyet kivezetnek, ezért hívják, ugye, salátatörvénynek, de azért ez mégiscsak túlzás. Már csak azért is, mert nagyon sokszor előterjesztőként és kormánypárti hozzászólásként is elhangzott, hogy kizárólag technikai jellegű pontosításokat tartalmaz, ami azért erős túlzás; amilyen sokszor elmondták már, az gyanús kellett hogy legyen számunkra.

Valóban, döntően európai uniós jogharmonizációról, technikai pontosításokról, adatkezelési részletszabályokról szól, de azért elrejtettek közte érdemi javaslatokat is, illetve olyanokat is, ami egyáltalán nem kellene hogy egy agrártárgyú salátatörvény tartalma legyen, és ezek mellé még akkor érdemes hozzátenni azokat, amelyek komoly hiányérzetet hagytak bennünk. Tehát megnyitnak olyan területeket, amelyeken bőven lenne mit tenni, de mégsem azokat a paragrafusokat módosítják, amelyekre, mondjuk, az érintett ágazat szereplői várnak évek óta.

Kezdeném talán azzal, hogy itt az agrárkárenyhítési alapban történő 50 százalékos díjemelési kötelezettség megjelenik, ami azért okoz furcsa helyzetet, mert itt évekig a Ház falai között azt hallhattuk, hogy hány milliárd forint plusszal zárt az adott évben a kárenyhítési alap, és hogy ez milyen újabb lehetőséget nyit meg számára. Gondolok itt akár a jégeső-elhárítási rendszer országos kiépítésére és az egyéb beruházásokra. Ehhez képest azért gyorsan kifutottak ebből a pénzből, és gyakorlatilag egy újabb adóemelésre kényszerítik így a gazdálkodókat.

De ez így nem járható út. Azért lássuk be, hogy az időjárás tényleg valóban folyamatosan szélsőségesebbé válik és egyre alkalmatlanabbá a jelenlegi technológiák mellett az élelmiszer előállítására. Tehát ezzel a logikával akkor gyakorlatilag most már kétévente ide kell hozni majd ezt a jogszabályt, hogy mindig majd 50 százalékkal emeljük az érintett gazdálkodók költségeit. Ez lehet, hogy tűzoltásra alkalmas, és a fagykárokat majd az idei évben tudjuk ebből rendezni, az állami kötelezettséget lehet ebből vállalni, de semmiképpen nem egy fenntartható vállalás.

Hiányoljuk itt most már 11 éve azokat a törvénymódosításokat, amelyek a klímaváltozással összefüggésben képesek lehetnek azokat a technológiákat Magyarországon széles körben alkalmazhatóvá, megismerhetővé tenni, amelyek képesek lennének ezen szélsőségessé vált időjárási körülmények között is egy megbízhatóbb termelést biztosítani a gazdálkodók számára.

Tehát ha letesszük a történet egyik lábát, és nagyon helyesen, gondoskodunk arról, hogy ez a kárenyhítési alap működjön, akkor ne feledkezzünk el a másik lábáról. Tömegével várnánk a nálunk szerencsésebb országokban már bevált, kipróbált módszereket, amelyek olyan termeléstechnológiákat tartalmaznak, amelyek képesek alkalmazkodni legalább részben a megváltozott körülményekhez; mert ez így egy soha véget nem érő ördögi kör lesz, amikor évről évre majd emeljük ezt a díjat, de a valódi problémát ezzel nem kezeljük.

Elhangzott itt az Agrárkamara is, ugye, újabb jogosítványokat kap, ezúttal a mezőőri adatokkal tud majd rendelkezni. Itt most már, nem is tudom, legalább két tucat olyan módosítás volt az elmúlt időszakban, amivel folyamatosan az Agrárkamarának a jogköreit bővítjük.

Tényleg egy olyan érzésünk van, hogy egy állam az államban, sőt volt időszak, amikor, mondjuk, a vidékfejlesztési források nem önökhöz tartoztak, nem az agrártárcához, amikor már tényleg azt érezhettük, hogy a minisztérium helyett is bármit képes ellátni az Agrárkamara, és nincs is szükség egyáltalán az agrártárcára. Tehát nem értjük igazán ennek a jelentőségét.

Persze tudjuk, egy rendkívül átpolitizált testületről van szó, ahol a megyei vezetők mindegyike szorosan kötődik az önök politikai pártcsaládjához, és talán abban bíznak, hogy egy esetleges kormányváltás esetén is meg tudják őrizni a jogköröket, és ki tudják maguknak menteni. Nem tartom más okát ennek, nem értem ennek a módosításnak egyébként a mikéntjét.

Szóba került a kényszerkaszálás is azokban az esetekben, ahol a parlagfű eléri azt a szintet, hogy be kell az államnak avatkozni. Ezt mindenképpen pozitív előrelépésnek tulajdonítom, és valóban sokkal gyakrabban és sokkal nagyobb hatáskörrel kellene ezekben az esetekben eljárni az államnak.

De azért arra felhívnám a figyelmet, hogy például a fogadóórámon a minap is egy olyan idős hölgy jelent meg, akinek a tulajdonában lévő, néhány aranykoronás területén egy úton-módon kibogozhatatlan földhasználója van, aki ráadásul nem is hivatalosan földhasználó. Tehát tudjuk mindannyian, hogy az elmúlt évtizedek, főleg a ’90-es évek első fele hagyott itt olyan örökséget, ami még rendezésre vár.

A lényeg a lényeg, hogy a hölgynek a mai napig húszezer forintjával a nyugdíjából vonják hónapról hónapra, a ki tudja, hány évvel ezelőtt kiszabott parlagfüves bírságot. Biztosan elmehetne egy, a területhez értő jogászhoz, és elmehetne bíróságra ebben az ügyben, de lássuk be, hogy azért nem ez az átlagos és nem ez a normális. Tehát azért figyeljünk oda ezekre a speciális esetekre, és a falugazdászokon keresztül segítsük az ő utánajárásukat, hogy mégse az a földtulajdonos fizesse meg ezt a büntetést, aki adott esetben azt sem tudja, hogy éppen hova mérték ki azt a néhány aranykoronáját 30 évvel ezelőtt.

A vetőmagtörvény érintésénél én nagyon örültem, hogy talán valami érdemi módosítással találkozunk, hiszen ne felejtsük el, hogy a vetőmag volt talán az a terület itt az agráriumon belül, amire leginkább büszkék lehettünk, és ami tényleg világszínvonalon is egy olyan terület volt, ami az élvonalba emelt minket. Itt még főleg a ’90-es évek előtti időszakra gondolok. Itt szenvedtük el szerintem a legdurvább visszaesést, és ez az a terület, ami azóta sem tért igazán magához, de hát, nem érdemi módosításokat kaptunk ma sem.

Én továbbra is arra biztatom önöket, hogy gondoljuk újra a teljes hazai vetőmag-stratégiát, és legyen tényleg egy nemzetgazdaságilag is kiemelt terület, mert van benne potenciál.

Nagyon szívszorítóak voltak azok a szavak, amik itt a több százezer elvesztett hektárnyi termőföld tekintetében elhangoztak, ugye, 800 ezer hektárról volt szó, ha jól emlékszem, ami sajnos Magyarországon elveszett, és többé mezőgazdasági termelésre nem lesz alkalmas. De hát, könyörgöm, 11 éve önök vannak kormányon! Most kellett erre ráébredni? Hol voltak eddig a termőföld védelmét szolgáló jogszabályok?

(12.20)

Éppen az elmúlt hónapokban döntöttek zöldmezős beruházások sokaságáról szerte az országban, ami ráadásul közpénztíz- meg -százmilliárdokat fog felemészteni. Jó lenne azért, ha ezekre a beruházásokra is vonatkoznának, itt erre a MotoGP-pályára is hadd utaljak! Tehát hajrá, hajrá, csak kicsit elkésettnek érzem ezeket, és megint azt látom, hogy a kivételezettek azért majd ismét lehetőséget kapnak a mentesség alól.

Új adminisztratív kötelezettséget is bevezetnek, ha már a termőföld védelménél járunk. Rendkívül fontosnak tartom, és szívügyem ez, hiszen sajnos még a gazdálkodók egy jelentős része sincs tisztában azzal, hogy miként tudná a termőföldje termőképességét fenntartható módon megőrizni, de nem hiszem, hogy ez az új adminisztratív kötelezettség lesz az, ami ebben előrelépést hoz és segít minket. Sokkal inkább hiszek abban, hogy egy megfelelő tájékoztatás és egy folyamatos informálódási lehetőség, amit az állam elősegít, többet tudna tenni ezen a területen.

Szóba kerültek a pálinkafőzdék, és itt is hasonlóan a vetőmaghoz, így első olvasatra abban bíztam, hogy talán majd a vége felé lesz benne valami érdemi módosítás is, hiszen mind a kereskedelmi főzdék, mind a bérfőzdék évek óta küldik el folyamatosan azon javaslataikat, amelyek az ő életben maradásukat, az előrelépésüket elősegíthetné, de ez most sem érkezett meg. Tehát én majd azért a módosító indítványaimban igyekszem ezekre reagálni, és az általuk beküldött módosítási szándékukat megpróbálom beültetni a jogszabályba. Bízom abban, hogy talán elfogadják ezeket.

Ha már így kitérünk arra is egy félmondatban, hogy bizony tartalmaz ez a salátatörvény olyan részeket is, amelyek abszolút nem ide illenek, akkor engedje meg, államtitkár úr, hogy erre is kitérjek. Ezt most kivételesen olvasni szeretném, hiszen nem venném magamra azt a terhet, hogy a légi forgalmi irányítással kapcsolatban bármilyen szakmailag helytálló mondatot elmondjak, de szerencsére a Mezőgazdasági bizottság megkapta Pásti Györgynek, a Légiforgalmi Irányításban Dolgozók Független Szakszervezete elnökének levelét, amely rendkívül rövid, úgyhogy ha megengedik, akkor idéznék belőle. Hangsúlyozom, azért, mert abszolút idegen tőlem a terület, és túl azon, hogy szeretem nézegetni, hogy egy repülőgép éppen hol tart, mondjuk, egy mobilapplikáción keresztül, ezenkívül nem sok közöm van a területhez.

„Tisztelt Mezőgazdasági Bizottság! Tisztelt Elnök Úr! A bizottság 2021. május 4-ei ülésének napirendi pontjai között szerepel dr. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által benyújtott egyes agrártárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat, amely egyebek mellett a 3. pontban módosítani tervezi a légi közlekedésről szóló ’95-ös törvényt. A módosítás szerint 2022. január 1-jétől az OMSZ fogja végezni a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér légterében a repülésmeteorológiai feladatok ellátását, melyet ’93 óta a HungaroControl Zrt., illetve annak jogelődjei végeztek.” Itt jön a lényeg, hogy „a szakszervezet álláspontja szerint a repülésmeteorológiai szolgáltatás ilyen mértékű megváltoztatása alapos előkészületeket és vizsgálatokat kíván annak repülésbiztonsági, gazdasági és pénzügyi vonatkozásai miatt”. Ezek szerint ezek nem történtek meg, legalábbis, ha a szakszervezet nem tud róla, akkor minden bizonnyal nem történtek meg.

„Az eddig rendelkezésünkre álló információk alapján ilyen érdemi vizsgálat nem történt”, és emiatt komoly szakmai aggályai vannak a szakszervezetnek. Úgy gondolják, hogy „az átállás nem lesz zökkenőmentes, különös tekintettel arra, hogy az OMSZ az Európai Repülésbiztonsági Hivatal által 2021. március 10-én lefolytatott audit több súlyos hiányosságát tárta fel”. Ahhoz, hogy az előkészítés szakmailag megalapozott és mindenki számára megnyugtató lehessen, véleményük szerint pártatlan szakértők bevonása lenne szükséges. Ilyen például a Közlekedéstudományi Intézet felkérése egy szakmai előkészítésre lehetett volna. „Az eddig kapott tájékoztatás szerint a repülőtéri meteorológiai szolgálatban dolgozó 19 fő” ‑ az ő munkatársaik ‑ „az OMSZ-hoz kerülnek át, amely 10 százalékos létszámbővülést jelent.” Úgy tudjuk, hogy bizony az OMSZ-nél sem készültek fel erre ‑ ezt most nem a levélből idézem, csak amit utánajárásomból megtudtam ‑, eddig az OMSZ-nél még az is gondot jelentett, ha valaki kategóriát lépett, hogy azt a fizetésnövekményt ki tudják gazdálkodni, nem hiszem, hogy fel vannak készülve a 10 százalékos létszámbővülésre, erre utal itt a szakszervezet is.

„A szakszervezet elnökeként a légi közlekedés biztonsága, az üzembiztonság szintje és a munkavállalók, valamint a repülőtéren járványmentes időben több mint tízmillió utas érdekében” azt kérik, hogy ezek az érdekek ne sérüljenek, és minden törvényes eszközt felhasználnak ennek érvényesítésére. Kérik az elnök urat, a Mezőgazdasági bizottságot és ezúton én a parlament képviselőit is, hogy a törvénytervezet támogatásakor az általuk vázolt szempontokat is mérlegeljük, és bíznak benne, hogy ezek alapján kedvező döntés születik.

Ezek azok az aggodalmak, amelyekkel én is maximálisan egyet tudok érteni, hiszen ha az érintett terület szakszervezete ezeket fontosnak tartotta, akkor úgy gondoltam, hogy az a minimum, hogy ezt itt a Parlament falai között is elmondom, és arra biztatom önöket, hogy ennek mérlegelésével döntsünk erről a fontos kérdésről.

Végezetül még egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni, az pedig a napelemparkok, a napelemfarmok kérdése. Járjuk az országot, mindannyian tapasztaljuk, hogy gombamód szaporodnak ezek a napelemfarmok, és bizony nagyon sokszor nagyon jó aranykoronájú, értékes termőföldeken, amelyeknek megálljt kell parancsolni. Azt hiszem, ez vitán felül áll. Az az irány is támogatható, hogy próbáljuk meg ezeket, mondjuk, akkor 15 aranykorona alatti értékű földterületek felé orientálni, azonban nem igazán értem, hogy annak miért ez lenne a leghatékonyabb módja.

Itt nagyon szemléletesen elhangzott a zöld- és a barnamezős beruházások közötti különbségtétel, és hogy sajnos sokszor ma anyagilag egy rossz döntés a beruházónak, ha barnamezős beruházásba fog bele, mert olcsóbb a zöldmezős. Hát, akkor miért nem ezt próbáljuk megoldani, nem pedig gyakorlatilag a 15 aranykorona alatti földterületeket prédaként felkínálni, hanem sokkal hatásosabb módszerekkel megpróbálni rákényszeríteni a barnamezős beruházásokra ‑ ott, ahol ez lehetséges ‑, az érintett beruházókat? Tehát nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb út.

Örülök, hogy hallottunk itt olyan technológiákról a napelemen belül, ami alkalmas arra, hogy akár alatta a továbbiakban is mezőgazdasági tevékenység folyjon, akár legeltetés, akár zöldségtermesztés vagy bármi más, csak az a helyzet, hogy a törvénytervezet ezekre nem tér ki. Akkor örömmel olvastam volna, ha szinte szóról szóra ez a módosítás és a 15 aranykorona alatti földterületeknél megengedőbbek vagyunk, de ‑ vessző ‑ olyan napelem-technológiáknál, ami a későbbiekben is lehetőséget teremt a mezőgazdasági termelés valamely helyben elfogadott és működő formájára. Tehát, ha van ilyen technológia, tudom, hogy van ilyen, akkor azt miért nem írjuk be szövegszerűen a jogszabályba? Azt hiszem, ellenzéki képviselőtársaim nevében is mondhatom, hogy akkor mindjárt szimpatikusabb lenne ez a módosítás, és akkor mi is úgy állnánk hozzá, hogy ez egy őszinte szándékú és a célt valóban elérő módosítás. Összességében ezek voltak a legfontosabbak, amiket el akartam mondani.

A támogatásunkat majd a módosító indítványok elfogadásának függvényében fogom tudni megmondani. Itt azért van egy-két olyan érdemi történet, amin szeretnénk finomítani, és ha ebben partner a kormány, akkor mi is azok tudunk lenni a végső szavazásnál. Úgyhogy itt a lehetőség (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy szakítsanak az eddigi hagyományokkal. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)