Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen Varga László képviselőtársamnak is a promóciót.

Valóban, számomra az, ami igazán ‑ hogy is mondjam ‑ egy kicsit elgondolkodtató, az nem más, mint amiről már többen is szót ejtettek itt: a benyújtott törvényjavaslatban az integrált jogalkotási rendszer. Hiszen nézzük is, hogy miről van szó! A kormány egy 2019-es határozatában 2020. augusztus elejétől rendelte el az IJR-nek, tehát az integrált jogalkotási rendszernek az éles üzemben történő bevezetését. Ott az általuk deklarált cél az volt, hogy a törvényalkotási eljárás egésze, a kormányzati előkészítéstől a kihirdetésig egy egységes, zárt informatikai rendszerben tudjon megvalósulni. A határozat szerint a kormánynak a törvényjavaslatokat az IJR használatával kell majd benyújtania az Országgyűlésnek. Eddig ez tiszta és világos, tehát ha ez ember itt ennyit tud erről a sztoriról, akkor nyugodtan rábólinthat, és mondhatja azt, hogy igen, ez egy fontos dolog, ennek így egyben kell lennie, és nagyon jó, hogy egy ilyen van.

De hát, azért tudjuk, és szintén Varga képviselő úr mondta, és ez így van, hogy idestova negyedik éve működik az Országgyűlésben a törvényalkotást támogató informatikai rendszer, ennek ParLex a neve. Itt nagyon sokan képviselőtársaim közül, a kormány tagjai közül meg aztán tényleg mindenki ismeri ezt a rendszert, és tudja, hogy hát, bizony időnként az ember krokodilkönnyeket hullat ennek a használatánál is. De mégiscsak ez egy működő rendszer a maga kis hibáival együtt.

És tudjuk azt is, illetve én magam csak feltételezem, hiszen pontos árakat ebben a sztoriban én igazán nem tudok, hogy ennek a rendszernek a kifejlesztésére valószínűleg több száz millió forintot költött az Országgyűlés Hivatala, és hát olybá tűnik különben, hogy ennek az új rendszernek a bevezetésével ‑ és akkor itt zárójelesen még egyszer megerősíteném, hogy a ParLex élt négy évet ‑, tehát az új IJR bevezetésével az Országgyűlés átáll egy teljesen új informatikai rendszerre, melynek különben a költségvetése ‑ és ezt teljesen biztosan tudjuk mondani ‑ több mint 4 milliárd forint.

Mit lehet arra mondani, hogy egy négy éve bevezetett teljes informatikai rendszert kukáz különben a kormány és az Országgyűlés Hivatala, mint azt, hogy itt valami ebben a sztoriban azért mégsem teljesen kerek.

(10.30)

Az embernek az az érzése, hogy a pazarlást próbálják leplezni a hivatal vezetői. Az IJR bevezetéséről szóló, tavaly nyár elején kiadott főigazgatói tájékoztatóban egyenesen azt állítják, hogy a ParLex alrendszerként beépül majd az IJR-be. Azonban sajnálatos módon, olybá tűnik különben, legalábbis számunkra, hogy ez közel sem így van, mivel például a ParLex irományszerkesztője nem alkalmazható már az új rendszerben.

Az új informatikai rendszer bevezetésére az eredeti tervek szerint, ahogy az előbb is mondtam a bevezetőmben, tavaly augusztusban került volna sor, és ‑ cáfoljanak vagy erősítsenek meg, ha nem jó ez az információ ‑, akkor le is oktatták a hivatal, sőt a frakciók dolgozóit is, és itt derült ki, hogy egy teljesen más megközelítést, más processzt alkalmazó rendszerről van szó, mint a ParLex.

Ezt követően augusztus 15-én kelt egy házelnöki levél, melyben már azt a tájékoztatást adták, hogy a rendszer teljes funkcionalitással csak 2020. december 31-ét követően fog működni, azonban itt már látjuk nagyon jól, hogy maga a megfogalmazás is kissé ködös, hiszen pontos időpontot már nem mertek megadni.

Ezt követően került sor a jelenlegi törvényjavaslat benyújtására, ezt látjuk, melynek alapján a rendszer éles alkalmazására már egy évvel későbbi, 2021. augusztus 1-jei időpontot adnak meg. Hozzá kell tegyem, hogy látva különben ennek a rendszernek a múltját, a felépülését, azért erre igazán mérget nem nagyon vehetne senki. A hivatal fél éve folyamatosan teszteli a rendszert, ezt tudjuk. A tőlük kapott információk alapján típushibaként fordul elő például, hogy a rendszerben a külső jogszabályokra nem lehet megfelelően hivatkozni, és esetenként nem is ismerik fel különben a jogszabály-szerkesztési állomások a „publikálásra küldés” és a „publikálva” közötti különbséget, vagy a melléklet hatálybalépését nem lehet beállítani, és olyan alapvető hibák is előfordulnak még a rendszerrel, hogy a rendszer nem alkalmazta a helyes szerkezeti egységek beállítását vagy a szabályos felsorolás megjelölését.

Azonban nyilván, ha már szó esik róla, akkor járok el korrektül, ha megemlítem a rendszer pozitívumait is, hiszen azért vannak ilyenek: tudniillik, beintegrálja az önkormányzati jogalkotást, amely segíti az önkormányzati rendeletek megszövegezését és megszerkesztését is, a módosításokkal egységes szerkezeteinek előállítását és ehhez kapcsolódóan az önkormányzati rendeletek közzétételének megvalósítását is.

A tapasztalat az, hogy a ParLex-rendszer jelentősen megkönnyíti a jogalkotás folyamatát, ezzel mindnyájan tisztában vagyunk, ugyanakkor mivel a rendszer több jogtechnikai megoldást, például a nagy kódexek számozását nem tudta kezelni, ezért a papíralapú benyújtás lehetősége is megmaradt. Ugye, erről is szintén beszélt Varga képviselőtársam, hogy sok esetben ez a párhuzamosság létezik, ami azért mindennek tekinthető, csak a munka megkönnyítésének nem. Azt látjuk, hogy ezzel a gyakorlattal különben leginkább a kormány még gyakrabban is élt, mint indokolt lett volna.

Teljesen biztos vagyok benne, hogy ennél a 4 milliárd forintnál lényegesen olcsóbb megoldást is lehetett volna találni. Mondjuk ki: lényegesen gazdaságosabbnak tűnt a már működő, különben használható, talán némi, gyermekbetegségeknek már nem nagyon lehet nevezni a negyedik év végén, de mégiscsak némi hiányosságokkal küzdő ParLex-rendszer, de a kormány mégsem ezt az utat választotta. Gyakorlatilag egy friss, négyéves kész rendszert dobunk ki, és egy teljesen új, és hozzá kell tegyem, gyakorlati megoldásaiban, motorjában és minden egyéb más alkalmazásban egy teljesen új, újratanulandó rendszer beállítása mellett döntöttek. Mindezt 4 milliárd forintból.

Nyilván az emberben ilyenkor felmerül az, hogy miről is van szó. Látjuk azt, hogy miben élünk. Tudjuk azt ‑ és most nem akarom itt elmondani a héten számtalanszor elmondott, önök által cáfolni próbált, de valójában a magyar lakosságot azért mégiscsak húsbavágóan érintő kérdéseket, a munkanélküliség számait, azt, hogy a nyugdíjasoknak milyen a helyzete, hogy valójában a legrosszabb adatokkal rendelkezünk különben, az egyik legrosszabb adatsorral rendelkezünk akár a járvány tekintetében munkájukat vesztett munkavállalók kormányzati vagy állami megsegítése tekintetében, azért mégiscsak el kell azt mondjam, és elnézést kérek mindenkitől, aki ezt most a szívére venné, hogy az szemmel látható és tetten érhető, hogy a kormány soha nem önmagán spórol. A kormány sokkal inkább szeret spórolni ‑ és most engedjék meg, hogy egy kicsit hadd beszéljek haza ‑ a keleti végeken élőkön, azokon a szerencsétlen, kiszolgáltatott sorsú embereken, akiknek nemhogy az a gondja, hogy miből tud majd esetleg elmenni az Adriára nyaralni, mert tudjuk nagyon jól a miniszterelnök úrtól, hogy nem nyugodt a magyar ember, ha évente egyszer nem látja a tengert, nekik nem ilyen gondjaik vannak. Nekik egyszerű megélhetési problémáik vannak.

Mégis olybá tűnik, hogy a kormány ahelyett, hogy rajtuk segítene és önmagán spórolna, megint fordítva ül föl erre a lóra. Kidobunk egy aránylag jól működő rendszert, ami talán némi átgondolással, újraszabással tökéletesíthető lett volna, és különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül egy 4 milliárd forintos új projektet hozunk be helyette. Újra kell tanítani mindenkit és mindent erre. Azt, hogy ez hogyan fog működni, azt nem tudjuk. Azt tudjuk, hogy ennek már rég működnie kellene különben az előirányzott tervek szerint, és jól kellene működnie, de ez nem működik jól még a tesztüzemben sem.

Mégiscsak muszáj azt megfogalmazni, hogy ezen a héten számtalan előterjesztésben tetten érhető volt az, hogy a kormány számára minden olyan projekt fontos, amiből sokat el lehet rakni, amiből majd a Mészáros Lőrincek tudnak gazdagodni, amiből a kormányfő kedves édesapukájának az osztaléka tud milliárdosra hízni, a veje tud belőle új autót venni, de az, hogy a rászoruló embereken segítsenek, az nem fontos.

Ezek után számomra kétséges az, hogy erre a rendszerre egyáltalán szükség van‑e, és ez az egész nem más‑e különben, mint a szokott és ismert gyakorlat a kormánytól. Hát, lássuk, hogy mi van mögötte! Köszönöm szépen.