Dr. Keresztes László Lóránt (LMP)

DR. KERESZTES LÁSZLÓ LÓRÁNT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon-nagyon részletes bírálatokat és értékeléseket hallhattunk a törvényjavaslatról. Balczó képviselő úr egy kicsit visszafogottan, önkritikusan úgy kezdte a felszólalását, hogy nem ismétli el azt, amit előtte hallottunk. Ehhez képest egy rendkívül részletes és nagyon pontos, tűpontos értékelését hallhattuk ennek a törvényjavaslatnak. Ezt a vonalat követve én nem ismétlem el azokat, amiket Balczó képviselő úr elmondott, hanem abba az irányba szeretnék elmenni, amit hallhattunk Varju képviselő úrtól is. Ugyanakkor egy picit kitérnék még a bányászati törvénnyel kapcsolatos rekultivációval kapcsolatos kérdésekre.

Egy olyan kérdést szeretnék feltenni önöknek, hogy van‑e bármiféle szándék emögött, hogy adott esetben a bányák újranyitására lehetőség legyen, tehát egy ilyen összefüggés fellelhető-e. A rekultiváció kérdésében én nagyon sok helyen látok ilyen problémát. Én egy olyan térséget képviselek, ahol korábban jelentős bányászati tevékenységek voltak, és ennek a környezetpusztító hatását mindenki láthatja, mindenki tapasztalhatja. Ugyanakkor azt látom, mintha a kormány nem fordítana kellő figyelmet a rekultiváció kérdésére, hanem próbálja tologatni, halogatni, próbálja magát kivonni ebből, s adott esetben, amikor források kerülnek a költségvetésbe rekultivációs feladatokra, azt sem használják fel.

Pécsen van az ország egyik legnagyobb ipari tájsebe, az úgynevezett Karolina-külfejtés, amely egy egészen hatalmas, gigantikus tájseb, és ennek a rekultivációjával kapcsolatos kötelezettségeket a hatóságok folyamatosan tologatták. A 2008-2009-es határidőből most már 2032-es határidő lett, és az állam nem vesz részt a feladatokban. Az ottani résztulajdonos magáncég, az erőművállalat végez munkát valamiféle együttműködés folytán, de párhuzamosan az állam is kivehetné a maga részét a munkából, és akkor ez a környezeti kockázat minél előbb megoldható lenne. Kaderják államtitkár úrral nagyon sokat beszéltem erről, nagyon sok kérdést föltettem neki, és odáig eljutottunk már, hogy elismerve a probléma súlyát felajánlotta, hogy ő és a stábja eljönne Pécsre és egy helyszíni szemlét tartanának a Karolina-külfejtés tekintetében. Itt egy óriási, tényleg elképesztő tájsebről van szó.

Ezért szeretném kérni államtitkár urat, hogy fölkarolva ezt a korábban már bimbózó együttműködést, a minisztérium, illetve az államtitkárság felmérje ott a tennivalókat, s ha átvállalná ezt a munkát, ezt a lehetőséget, akkor az nagyon nagy megnyugvást jelentene Pécs teljes lakossága számára, azaz ha az állam valóban részt venne ott a rekultivációs munkákban.

Kicsit visszakanyarodva arra ‑ amiről már Varju képviselő úr is beszélt, és amit Balczó képviselő úr is említett ‑, hogy a közműadóval kapcsolatos módosítás módosítását hozzák be. Magyarul: annyi történt, hogy nem sikerült a magyar helyesírás szabályainak megfelelően megfogalmazni, illetve nem sikerült megfogalmazni egy értelmezhető mondatot, és egy olyan törvényi változást fogadott el a Fidesz-KDNP-s többség, ami nem igazán állja ki az alapvető próbákat sem. Ugyanakkor a probléma nem ez. A probléma az, hogy a víziközmű-ágazatban a közműadóval egyetlenegy dolgot lehetne csinálni, amit már évekkel ezelőtt meg kellett volna tenni: eltörölni azt. Jelenleg olyan helyzet alakult ki ‑ erről már nem először beszéltem, s még Schanda miniszterhelyettes úrral is volt néhány alkalmunk erről írásban és szóban is beszélni ‑, hogy gyakorlatilag az összeomlás szélére került a víziközmű-szektor. Itt a legfontosabb közszolgáltatásról beszélünk, és alapvetően arról, hogy ezt a legfontosabb közszolgáltatást, az egészséges ivóvíz biztosítását, a szennyvízelvezetésen és a szennyvízkezelésen keresztül a vízbázisok védelmét Magyarországon konkrét veszély fenyegeti.

Tudjuk, hogy egy olyan rendszer alakult ki jó néhány évvel korábban, ami alapján az ellátásért felelősöknek 15 éves távlatban egy úgynevezett gördülő fejlesztési tervet kell összeállítani, amelyben meghatározzák, hogy milyen fejlesztési, pótlási, karbantartási igények vannak, annak milyen finanszírozási feltételei állnak rendelkezésre, és azonfelül milyen további finanszírozásra lenne szükség. Ezt 15 éves távlatban előretekintve évről évre fejleszteni kell, aktualizálni kell. Egyes becslések szerint a hiányzó összeg 1500 és 3000 milliárd forint közé tehető. A Megyei Jogú Városok Szövetsége 3000 milliárd forintra kalkulálja ezt a hiányzó összeget, a Magyar Víziközmű Szövetség 1500 milliárd forintra. Ez azt jelenti, hogy ez egy 15 éves távlatban tervezhető hiány, illetve konkrétan meglévő hiány, és látható, hogy 100 milliárdos nagyságrendben kellene a kormánynak a víziközmű-szektorban a karbantartásra forrásokat biztosítani. Ehhez képest ‑ Schanda miniszterhelyettes úr biztosan pontosan tudja ‑ a költségvetés szintjén körülbelül másfél milliárdos tételek szerepelnek, mint rekonstrukciós alapok a több száz milliárd forint helyett, amire időarányosan szükség lenne.

Az ágazat évről évre megfogalmazza a maga vészjelzését ‑ ezzel kapcsolatban próbálok kapcsolatot tartani Palkovics miniszterúrral is ‑, és egy nulladik lépésként fogalmazták meg, hogy legalább levegőt kapjanak, fölkerüljenek a víz fölé ezek a közműszolgáltató cégek, azt, hogy a víziközmű-ágazatban az ágazati különadót, a közműadót azonnal el kell törölni. De ez önmagában nyilván nem elég, érdemi állami segítséget kell adni valamennyi vízszolgáltató, közműszolgáltató cégnek. 43-44 ilyen cég van, kisebb részben állami, nagyobb részben önkormányzati cégek. Ezeknek meg kell adni a megfelelő támogatást ahhoz, hogy felszínen tudjanak maradni, működni tudjanak, a karbantartásokat el tudják végezni, hogy ne menjenek tönkre komplett közműrendszerek az elmaradó karbantartások miatt.

Erről a kérdésről nem nagyon beszélt az elmúlt évtizedben a miniszterelnök úr sem, de a múlt év nyarán megtörte a csendet ebben a rendkívül fontos és az egyik legfontosabb mai rendszerprobléma tekintetében, és elismerte azt, hogy ezermilliárdos nagyságrendre lenne szükség a legfontosabb közszolgáltatás, az egészséges ivóvízellátás biztosítása érdekében. S akkor még egy olyan jelzést is tett, hogy az európai uniós fejlesztési források betervezésekor úgy kalkulál a kormány, hogy ez az ezermilliárdos forrásbevonás megvalósítható legyen.

Ehhez képest láthattuk a kormánynak azt a tervezetét, amit április végéig kellett megküldeni az Unió felé, és ebben nem látjuk a nyomát sem, hogy a szektor megkapná ezt az érdemi segítséget, érdemi támogatást. Párhuzamosan a jövő évi költségvetést nézzük, de egy évi központi költségvetésben nyilván nem igazán lehet erre a kérdésre megoldást találni. Tehát párhuzamosan sem látjuk, hogy hogyan akarja a kormány megoldani azt, hogy a legfontosabb közszolgáltatás fenntartása Magyarországon biztosítható legyen.

Varju képviselő úr már sorolta, hogy a problémák adottak, például hogy a szakemberek a gyalázatosan alacsony bérek miatt mennek el, és alapvető feltételek hiányoznak a karbantartások elvégzéséhez. Tehát a probléma évről évre egyre nagyobb. Olyan szintű már a probléma, hogy 20 százalék alá csökkent a megfelelő minősítéssel rendelkező vízrendszerek aránya. S amióta önök kormányoznak ‑ nem azt mondom, s erre nagyon érzékeny szokott lenni a miniszterhelyettes úr, hogy azelőtt nem létezett ez a probléma ‑, 2011 óta a statisztikák értelmében duplájára nőtt a meghibásodások száma a víziközmű-rendszerben. Tehát a probléma egyre jobban tornyosul, egyre jobban súlyosbodik, és ezt tetézte a közműadó. Ez gyakorlatilag bénítja a cégeket.

Azt szeretném kérdezni államtitkár úrtól, hogy mikor szembesülnek ezzel a problémával, mert azt már nagyon sokszor megkaptam a miniszterhelyettes úrtól, hogy készül a stratégia ‑ azt még senki se látta, de készül a stratégia ‑, de konkrétan látni kéne, hogy mi lesz ez a stratégia, honnét szerzik meg ezt a több ezer milliárdos kiegészítő forrást az ágazathoz, mikor adnak érdemi segítséget a közműszolgáltató cégeknek. S nem mellesleg azt is szeretném megkérdezni ‑ ez egy politikai háttere ennek a kérdésnek ‑, hogy van‑e bármiféle olyan szándéka a kormánynak, hogy adott esetben államosítani akarja az önkormányzatok tulajdonában lévő víziközmű-cégeket. Nagyon remélem, hogy nem.

Azzal egyébként tökéletesen egyetértünk, hogy ez egy stratégiai jelentőségű infrastruktúra. A vízi közműveknek mindig nemzeti, állami, önkormányzati tulajdonban kell lenni, ez teljesen világos, de mi soha nem járulnánk hozzá egy olyan folyamathoz, hogy az önkormányzatok fenntartásában, az önkormányzatok tulajdonában lévő víziközmű-cégeket államosítsák.

Nagyon remélem, hogy államtitkár úr meg tudja erősíteni azt, hogy ezt nem tervezi a kormány, és helyette érdemi segítséget adnak ezeknek a cégeknek ahhoz, hogy működtetni tudják a legfontosabb közszolgáltatást Magyarországon, az egészséges ivóvíz biztosítását, és párhuzamosan a vízbázisok védelmét. Nyilván tudja államtitkár úr is, ha ezeket a vízbázisokat károsodás éri, az elfogadhatatlan és helyrehozhatatlan helyzetet jelentene, ezért kell biztosítani a szennyvízelvezetés és a szennyvíztisztítás feltételeit. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki oldalon.)

(17.20)