Molnár Gyula (MSZP)

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Béke, nyugodtság ez az ilyen nap, nagyon komoly és jó szakmai viták vannak, most mégis azért néhány tételt szeretnék ebben a törvényjavaslatban kivesézni, kicsit hasonló megközelítéssel, mint amit Balczó képviselőtársam is tett. Mert ugye, nyilvánvalóan egyben nem tudjuk pontosan átfogni ezt a tizenvalahány törvényjavaslatot, úgyhogy mindannyian arra kényszerülünk, hogy amiről tudunk, vagy amihez van valami többletinformációnk, megpróbálunk azokból valamit összerakni.

Ha nem haragszik meg, akkor hadd mondjam azt, hogy néhány ügyben egy picit lobbiszagúnak érzékelek néhány módosítást. Tehát néhányban azt érzékelem, mintha valamilyen érdekcsoportoknak megpróbálna egy picit könnyebb helyzetet teremteni.

Nézzük mindjárt a ’93-as, bányászatról szóló törvényt, a tájrendezés kapcsán gyakorlatilag tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy megszünteti ezzel a bányavállalkozók ilyen típusú kötelezettségét 2032. de-cember 31-én. Ezt értem.

(16.50)

A legnagyobb ilyen típusú szereplő mégiscsak a MOL Magyarországon. Javítson ki, ha ezt rosszul látom! Tehát gyakorlatilag az a fajta határidő, amit állandóan tologat a parlament, meg kötelezik, hogy ezeket a dolgokat rendezze, tulajdonképpen ezeket a tájsebeket szépen lassan leveszik most erről az egyébként mégiscsak magáncégről, még akkor is, ha Magyarország egyik legfontosabb magáncégéről van szó. Megmondom őszintén, ez egy picit olyan érzést kelt bennünk, mintha ezzel is szeretnék megkönnyíteni nekik az életüket.

Balczó képviselőtársam említette ezeknek a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásoknak a dolgát. Ma erről volt már egy vita, ön nem volt itt. Ez nyilván még az előző kormány idejében történt, de azért ezt az önök kormánya fejlesztette tökélyre, és tulajdonképpen nem szól másról a dolog, mint egy cséphadaró vagy nem tudom, valami, ami eltakarít az útból a kiemelt beruházások elől mindenfajta problémát és mindenfajta terhet. Ráadásul olyan ügyek is lehetnek már kiemelt beruházások, amelyeknél semmi, de semmi nem indokolja azt, hogy azok kiemelt beruházások legyenek.

Tehát a mi időnkben azért ez mégiscsak sokkal inkább arról szólt, hogy hogyan lehet, mondjuk, a metróberuházás környékének a dolgát rendezni, és néhány államilag kiemelt beruházásról szólt, ma pedig ott tartunk, hogy az én választókörzetemben például az egyik metrómegállónál két darab nagy lakóháztömb is nemzetgazdaságilag kiemelt beruházás tudott lenni, és ezáltal egyébként hipp-hopp, két szinttel magasabb is lett. És itt is, ebben a passzusban gyakorlatilag tulajdonképpen ezt a feladatot leveszi a tulajdonosról vagy a vagyonkezelőről, miközben azt gondoljuk, hogy azért mégiscsak, ha valaki, aki ebből hasznot húzott, valaki, aki ezzel foglalkozott, az mégsem lehet, hogy ezt a fajta kötelezettséget elvesszük tőle, pusztán csak azért, mert ezt gyorsabban akarjuk megtenni és megcsinálni.

Szeretnék nagyon röviden én magam is megemlékezni arról, bár tudom, hogy nem erről szól a javaslat, de szeretném így értelmezni ‑ Balczó képviselőtársam tett egyfajta értelmezést ‑ az egyházak, vallási közösségekkel kapcsolatos törvénymódosítási passzust vagy azt a pontot. Én nagyon-nagyon szeretném remélni, hogy az Iványi Gábor-féle Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség, ha ez a törvényjavaslat elfogadásra kerül, nem kerülhet többet olyan méltatlan helyzetbe, hogy a közművállalatok olyan típusú vegzálásának van kitéve, ami gyakorlatilag méltatlan egy ilyen típusú egyházközösséghez.

A harmadik dolog, amiről szeretnék szólni, bekerült szintén egy dolog, ami a távhőtermelők… ‑ földgáz végső menedékes ellátásokból történő kizárással kapcsolatos. Itt említette a 7 napot, a határidő-változást. Nyugtasson meg engem valamilyen formában, hogy ez nem valamilyen konkrét piaci szereplőre vonatkozó eljárási vitának a jogszabályokkal történő lezárása, mert esetlegesen lehet egy ilyen típusú félreértés. Tehát nyugtasson meg, hogy ez egy olyan generális szabály, ami jót fog tenni ennek a piacnak.

A közművezetékek adójáról szóló törvény módosításában ‑ ezt kollégáim vették észre, de én most itt ezt elmondom önnek ‑ a normaszöveg és az indoklás szerintünk nincs összhangban egymással. Ezt kérem, hogy nézzék meg. A normaszövegben villamosenergia- és földgázhálózat-üzemeltetőkről szól, utána később pedig a víziközmű-szolgáltatókat érintő ügyekről. Bízunk benne, hogy ez nem másról szól.

Viszont összességében azt gondoljuk, és ezt tartom itt tartalmi szempontból fontosnak a Magyar Szocialista Párt nevében elmondani, hogy mégiscsak az lenne a helyes, hogy ha egy ilyen törvényhez hozzányúlunk, és valami ilyen, nagyon átfogó szabályozást teszünk, akkor miért nem foglalkozunk ennek azzal a metszetével, ami, tudom, egy picit társadalompolitika és szociálpolitika, és nem feltétlenül ennek a gazdaságpolitikai része, de nagyon sokszor javasoltuk, volt egy törvényjavaslatunk is T/13146. számon, ami arról szólt, hogy méltatlan élet az, amikor valaki adott esetben a vízhez, a gázhoz és a villanyhoz nem fér hozzá. Ezért kell csinálni olyan csomagokat, kell olyan… (Arató Gergely: Ezt Gyurcsány Ferenc már elmondta.) Tessék? (Arató Gergely közbeszól.) És most jobban tetszik? (Arató Gergely közbeszól.) Köszönöm szépen. De volt egy javaslatunk, tudom, hogy ezt valamikor május 1-jén bemondta a DK elnöke is, így van.

Nos, azt szeretném mondani, hogy volt egy olyan javaslatunk, amelyik arról szólt, hogy havi egy köbméter víz, ami azt jelenti, hogy napi 33 liter 1 forint/köbméter áron legyen hozzáférhető azok számára, akik szociálisan rászorultak, és ugyanígy legyen a villamos energia és a gáz egy bizonyos kör számára hozzáférhető. Akkor, amikor ebben az iparágban milliárdos nyereségek vannak, amikor egyébként az állam bizonyos ügyekhez milliárdos támogatásokat ad, akkor igenis, ez mérhető azzal, hogy az a néhány százezer vagy lehet, hogy most már néhány millió ember, aki számára a mindennapi víz, a mindennapi világítás, a mindennapi fűtés is problémát okoz, az igenis valamilyen formában jusson hozzá, és férjen ehhez hozzá.

Ugyanígy szeretnénk azt ‑ ez szintén szociálisnak tűnő, bár ez már technológiai ‑, az szerepel benne, hogy nem kerülnek visszakötésre a hálózatba azok, akiknek korábban díjtartozás miatt kikapcsolták, egy ilyen megoldás szerepel. Én mindenképpen úgy gondolnám, hogy akiknek egyszer kikapcsolásra került ez a dolog, annak nyilván van valamilyen szociális oka, hacsak nem valaki valamilyen notórius ezen a területen, ott igenis kell bizonyos szociális szempontokat figyelembe venni, és az előrefizetős mérőóráknál pedig javasoljuk az ingyenes beszerelést, akik ezt adott esetben kérik.

Összességében szeretném még egyszer azt megfogalmazni, hogy nagyon-nagyon fontosnak tartanánk egy ilyen törvényjavaslat kapcsán, lehet, hogy nem ebben a törvényben, de valamilyen formában párhuzamosan beszéljünk arról is, hogy mi ennek a szociális vetülete.

Szeretnék nagyon röviden szólni arról, amit ön is megemlített, és nagyon-nagyon gyakran szokták kormánypárti képviselők az egyik legnagyobb sikerként elkönyvelni, ez a rezsicsökkentés. Nézzük ezt azért meg az elmúlt időszakban! Azt mondhatjuk, hogy a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal 2014 áprilisa óta egyszer sem tett javaslatot a lakossági árak mérséklésére. Tehát 2014 áprilisa óta semmilyen formában nem történt rezsicsökkentés, hogy így fogalmazzak, miközben, ha megnézzük a közép-európai gáztőzsde honlapját, májusban volt olyan nap, amikor a földgáznak kevesebb mint 19 forintba került köbmétere, és nem volt olyan nap, hogy 30 forint fölé ment volna köbmétere a gázárnak. Ehhez képest, amikor önök azt mondják, hogy rezsicsökkentés, valójában extraprofit keletkezik már ezen a területen. Tehát igenis ebben az időszakban lehetett volna lejjebb menni ezekkel az árakkal.

Egy gazdasági válság idején, én egyébként, ha azon az oldalon ülnék, még akár javasolnám is, ha ezt meg lehet tenni, hogy igenis éljünk ezzel, mert ez egy hihetetlen jó gesztus. Ahogy egyébként hiányoljuk azt, hogy a munkahelyteremtés és a munkahelyvédelem kapcsán most önök százmilliókat költenek munkahelyteremtésre, legalábbis papíron, miközben a munkahelyvédelem néhány millió forintból megoldható lenne, és most inkább meg kell védeni a munkahelyeket, mintsem hogy most, ebben a szakaszban óriási mennyiségben munkahelyeket kellene teremteni.

Utolsó tételként szeretnék még egyszer visszatérni a paksi dologra. Úgy látom, ma itt kihasználjuk ezt az alkalmat arra, hogy ilyen sokan itt vagyunk az ellenzéki oldalon, hogy tisztázzuk a saját álláspontunkat ebben az ügyben, és hátha mire odajutunk, hogy koalíciós tárgyalások vannak, akkor legalább Pakssal semmilyen formában nem kell már foglalkoznunk. Nagyon-nagyon sok mindenben osztom Balczó képviselőtársam álláspontját, de egyet fogadjon el: lehet, hogy az függőségnek minősül, ha 30-40 százalékot kívülről szerzünk be az energiából ‑ lehet. Mi ugye, erre azt mondjuk, hogy elképzelhető, hogy ezt máshogy is meg tudjuk oldani, de ma én sokkal nagyobb függőségnek gondolom azt a hitelt, amit Magyarország felvett, amelynek a kamata magasabb, mint az a kamat, amivel most egyébként az Európai Unióból hitelt fölveszünk. A 12,5 milliárd eurós végső összeget, én úgy gondolom, hogy nem lehet majd tartani, mert Magyarországon vagyunk.

Sokan voltunk itt már gyakorló vezetők, pontosan tudjuk, hogy mi van az állami beruházások végén. Tehát a 12,5 milliárd euró még nem is a vége, nem tudjuk, hogy az államnak milyen módon kell még ebben helytállnia. Én megmondom önnek őszintén, hogy ez olyan eladósodási hullámot indíthat el ‑ és ehhez tegyük hozzá, ma már sokszor beszéltünk a Budapest-Belgrád vasútvonalról, és beszélünk most erről a kínai egyetemről ‑, ez olyan mértékű függőséget jelent egy vagy két irányban, amit, megmondom őszintén, sokkal veszélyesebbnek látok annál, mint amit ön mondott, tehát ha esetlegesen valamilyen mérsékelt vagy békésebb piacról szerzünk be villamos energiát, vagy pedig, ne adj’ isten, azt mondjuk, hogy nagyobb energiákat fektetünk arra, hogy hogyan, miképpen lehet ezeket kiváltani.

(17.00)

Tehát a magunk részéről mi úgy gondoljuk, hogy ebből a lehető leggyorsabban ki kell szállni, és egy társadalmi vita után ebből a szempontból döntsön a nép.

(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Államtitkár Úr! Bocsánat, nem terveztem, hogy ilyen hosszú leszek. Továbbra is azt mondom, hogy 13 törvény, amit módosítanak, 14, bocsánat, ebből megpróbáltam olyanokat mazsolázni, amiben, úgy gondolom, hogy tudunk mást mondani. Mindenképpen gondolják ezt végig! Nagy valószínűséggel mi ebben a formában nem fogjuk tudni támogatni a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen.