Arató Gergely (DK)

ARATÓ GERGELY, a DK képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Nagy érdeklődéssel vártam ezt a napirendet, mert kíváncsi voltam arra, hogy államtitkár úr melyik utat választja, megpróbálja‑e ezt egy technikai, jogtechnikai ügyként kezelni, vagy pedig beleáll ebbe a történetbe. Én köszönöm, hogy ezt megtette, és így nem tűnik úgy, mintha mi rángatnánk ide olyan ügyeket, amelyek talán szorosan vagy szó szerint nem tartoznak hozzá a törvényjavaslathoz.

Államtitkár úr, egy kicsit azért elvetette a sulykot, azt hiszem, mert azt mondani a CEU-ra, hogy postaláda-egyetem, azért az barokkos túlzás. (Nacsa Lőrinc: Amerikában!) Ha az ember elsétál a Nádor utcába meg az Október 6. utcába, azért egy elég nagy postaláda az, drága államtitkár úr! (Nacsa Lőrinc közbeszól. ‑ Az elnök csenget.) És 1600 hallgatót meg 300 oktatót sem mondanánk postaláda-egyetemnek.

És én értem, hogy játszanak a Közép-európai Egyetem és a CEU elnevezésekkel és jogi konstrukciókkal, de őszintén szólva, ez csak játék, ez azon nem változtat semmit, hogy ez egy valóban létező, a hatályos jogszabályoknak megfelelően működő egyetem volt. Mert az egy aljas gyanúsítás, és ezt vissza kell utasítanom az igazság kedvéért, amikor önök azt mondják, hogy mert mindenkinek be kell tartani a jogszabályokat. A Soros-egyetem, magyarán a CEU, illetve a Közép-európai Egyetem a magyar jogszabályoknak megfelelően működött, egészen addig, amíg önök direkt úgy változtatták meg a jogszabályokat, hogy pont ne tudjon neki megfelelni. Hoztak egy olyan törvényt, amelyiknek minden paragrafusát, minden jogszabályi hivatkozását úgy állították össze, hogy egyébként bárki megfeleljen ennek, csak a CEU és a Közép-európai Egyetem ne felelhessen meg neki. Erre azt tudom mondani, hogy értem, csak legalább ne állítsák be ezek után a másikat jogsértőnek, amikor egyébként önök azok, akik visszaéltek a joggal, önök azok, akik egy intézményre szabott törvényt hoztak, csak azért, hogy a CEU-t elüldözhessék.

Tudjuk, mi ennek az oka, nem kell hozzá nagy fantázia: az a nyílt társadalom eszméje, a demokrácia, a szabadság eszméje, ez a fajta gondolatkör, ami nagyon jó volt a Fidesznek akkor, amikor kezdő párt volt ‑ beszéltünk már a ’89-es és ’88-as Orbán Viktorról ‑, amit akkor nagyon szerettek, és nagyon örültek a Soros-szervezetek támogatásának is, az mára már csak nyűg az önök rendszerében, csak nyűg a szabadság, nyűg a nyitott társadalom. Bocsánat, csak Nacsa képviselő úr joggal fogja mondani, hogy az akkori KDNP-re ez nem igaz. Valóban, az akkori KDNP-re ez nem igaz, de az akkori KDNP nem is szerződött volna a Fidesz vazallusának, és nem is érveltek volna az akkori történelmi KDNP képviselői a kínai kommunista egyetem mellett a parlamentben.

Azt kell szóval mondanom, drága képviselőtársaim, hogy értjük, ez egy politikai szándék volt. Önöknek csak addig kell a gondolatszabadság, addig kell az egyetemi autonómia, addig kell a lelkiismereti szabadság, amíg ez az önök kormányzati céljait szolgálja. Csak az a helyzet, hogy nem ez a norma, nem ez az egyetemi autonómia. Az egyetemi autonómia éppen arról szól, hogy joga és módja van valakinek olyan nézeteket is megfogalmazni, ami a fennálló hatalomnak, például önöknek nem tetszik; van joga olyan dolgokkal is foglalkozni a kutatás szabadsága jegyében, amivel önök nem szeretnék, hogy foglalkozzanak; van joguk olyan dolgokról beszélni a nyilvánosság előtt, amit önök nem szeretnének hallani. Ez is része a kutatási és az egyetemi autonómiának. Na, ez volt az, ami miatt a CEU-nak nem volt helye Magyarországon, az önök Magyarországában. Ezért hoztak személyre szabott vagy intézményre szabott törvényt, ezért hoztak olyan jogszabályt, amelyről önök is tudták kezdettől, a legelejétől, hogy ellentmond az Alaptörvénynek, ellentmond az európai egyetemi chartának, ellentmond az uniós jogszabályoknak, ellentmond Magyarország nemzetközi kötelezettségeinek.

(21.30)

Csak nem törődtek vele, mert fontosabb volt a politikai cél, fontosabb volt az, hogy egyébként elüldözzék ezt az egyetemet, és még egyszer mondom, az pedig különösen aljas, hogy áldozathibáztató módon úgy tesznek, mintha a CEU nem akart volna jogszerűen működni. Önök hoztak olyan szabályokat, amelyeket direkt arra találtak ki, hogy a CEU ne tudjon nekik megfelelni.

Azt kell mondanom: ezek után mit csináltak? Húzták az időt. Hát, érdemes elolvasni a kúriai ítéletet ‑ nem tudom, képviselőtársaim közül hányan tették meg, mármint az Európai Bíróság ítéletét ‑, nagyon-nagyon tanulságos. A magyar kormány mindent bevetett: azért érvénytelen a kereset, mert a Bizottság rosszindulatú, azért érvénytelen a kereset, mert nem tartozik a hatáskörébe a Bíróságnak. Szerintem még az is benne volt, hogy azért érvénytelen a kereset, mert nem jó papírra nyomtatták a beadványt, vagy azért, mert egyébként nem jó irányban hajtogatták a borítékot, vagy nyalták a bélyeg szélét. Azt kell mondanom önöknek, hogy mindent elkövettek. Tudták, hogy ez egy veszett ügy. Tudták, hogy ez a jogszabály nem felel meg semmilyen uniós normának. Megmondta a Velencei Bizottság, megmondták az önök korábbi szövetségesei az Európai Parlamentben, a Néppártban, mindenki világossá tette, hogy ez egy nem elfogadható eljárás. De nem is ez volt a cél.

Az volt a cél, hogy kibekkeljék azt, amíg a Közép-európai Egyetem, a CEU ‑ amely szeretett volna működni, mert felelősséggel tartoznak a hallgatóikért, felelősséggel tartoznak a képzésekért, az intézmény hírnevéért ‑ elmegy Magyarországról, ezt az egyet várták. Még most is egy kicsit trükköztek, ugye, októberben megjött a levél, akkor decemberben írtak egy levelet, hogy hú, hát októberben született egy ítélet, most nagyon elgondolkozunk, hogy talán mégis kéne ezzel valamit kezdeni. Hogy, hogy nem, az a bajor törvény addig nem volt meg az oktatási minisztériumban, dehogy oktatási minisztérium, hol van az már, régi szép idők, nem volt meg a nemzeti, nem tudom, milyen innovációs és a többi minisztériumban, azt csak akkor találták meg, hoppá, mikor, hát tavasszal, amikor kiderült, hogy jönne az önök nagy kínai barátjainak nagy kínai egyeteme. Akkor kiderült, hogy jön a Fudan Egyetem, akkor hirtelen meglett a bajor jogszabály. Jaj, de érdekes, hirtelen találtunk megoldást arra, hogy hogyan működjenek a külföldi egyetemek. A Fudan Egyetem nem pont megfelel neki? Micsoda meglepetés!

Azt kell önöknek mondanom, mondhatnám azt, hogy átlátszó színjáték, de nem szeretném megsérteni a színjátékokat sem, azt mondanám, hogy átlátszó képmutatás, ami ebben az ügyben zajlik. Azt már nem is hozom ide, de ez egy mellékes kérdés, hogy bármelyik törvényből ki lehet emelni úgy egy paragrafust összefüggések nélkül, hogy az ellenkezőjét jelentse annak, mint amit egyébként abban a jogrendszerben és azon a jogszabályon belül jelent, mint ahol egyébként eredetileg van. A 86. §-t sikerült kivenni, van még jó pár paragrafus abban a törvényben, legalább 85, azokkal együtt érvényesek persze ezek a paragrafusok.

Azt kell tehát röviden mondanom önöknek, hogy ez a jogszabályi ügyeskedés csak arról szól, hogy nem kell nekünk a CEU, mert az azt mondja, hogy nyitott társadalom, és kellemetlen dolgokról beszél, meg demokrácia; kell nekünk a Fudan Egyetem, benne van a chartájában ugyan, hogy a marxizmus-leninizmus alapján áll, és a Kínai Kommunista Párt vezeti, de ez nem probléma, ez az egyetem nagyon is kell, ennek teremtik meg a jogi lehetőségét, minden más pedig csak mellébeszélés és földszintes, gyenge színvonalú jogászkodás. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)