Nacsa Lőrinc (KDNP)

NACSA LŐRINC, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor életemben először gyermekként, kevés történelemtudással ellátogattam a Terror Házába, csak pár éve tanultunk akkor az iskolában történelmet, és a XX. század szörnyűségeihez még nem jutottunk el, akkor teljességgel ledöbbentett, és hosszú napokig-hetekig foglalkoztatott az, amit ott láttam.

(18.30)

Otthon is számos történetet hallottam, hiszen apai nagyapám műegyetemista nemzetőr volt 1956 idején, ki is rúgták emiatt az 1956-os forradalom és szabadságharc idején ‑ hogy Arató Gergely is értse, neki ellenforradalom. (Arató Gergely közbeszól.) De az a helyzet, hogy az a látogatás, amikor először a Terror Házában jártam, nagyon mélyen megérintett. Az dolgozott bennem tizenéves gyerekként is, hogy ezt minden magyar embernek látnia kell. Minden magyar embernek látnia kell azt a szörnyűséget, amit a nyilas és a kommunista diktatúra művelt ezzel az országgal, művelt a benne lakó emberekkel, művelt a közösségekkel és egyébként számtalan, nekünk rokonainkkal, barátainkkal, felmenőinkkel és az egész magyar társadalommal.

Nagyon örültem annak, hogy program lett ebből, és diákok százezrei, sok-sok millió látogató Magyarországról és külföldről jutott el az elmúlt húsz évben a Terror Háza Múzeumba, és láthatta és hallhatta azokat a felvételeket, láthatta azokat a képsorokat, elolvashatta azokat az információkat, ami Magyarország egy nagyon csúnya, vészterhes időszakáról szól.

Emlékszem arra is persze, hogy 2002 után a Medgyessy- és Gyurcsány-kormányok hogyan próbálták anyagilag ellehetetleníteni a Terror Háza Múzeumot (Arató Gergely közbeszól.), hogy ne emlékeztessen egy számukra nyilván kínos időszakra. A Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjeként szólhatok most az Országgyűlésben, a magyar Országgyűlésben lévő egyetlen történelmi párt, amely párt nagyjait, az elődeinket mind a nyilas, mind a kommunista diktatúra, mind a fekete, mind a vörös diktatúra üldözte és börtönbe zárta, emigrálásra kényszerítette, ellehetetlenítette, és még a kékcédulás választásokkal el is csalták előlük a választást és a választási győzelmet.

Az egyetlen történelmi pártként ‑ hacsak az MSZP nem tekinti magát annak itt a jogutódlással, a kommunista párt jogutódlásával nem tekinti magát történelmi pártnak ‑ azt tudjuk mondani, hogy emlékezni kell azért, hogy emlékeztessünk. Soha nem szabad elfelejteni azokat a szörnyűségeket, soha nem lehet elfelejteni azokat a bűnöket, amelyek megtörténtek, és amelyek olyan ideológiák által történtek meg, amely ideológiák újra erőre kapnak a mostani világunkban. A relativizálásra gondolok, arra gondolok, hogy európai uniós vezetők Marx-szobrokat koszorúzhatnak hivatali idejük alatt; hogy magyar parlamenti párt elnöke szovjet lánynak nevezi magát a közösségi médiában. Arra gondolok, hogy folyamatosan a kommunizmus bűneinek relativizálása megjelenik nemcsak a magyar, de az európai közéletben is, és azt gondolom, hogy ez egy veszélyes irány.

Az 1956-os forradalom 60. évfordulójára készült ünnepségsorozat, emléksorozat, kiállítássorozat, amikor már felnőttként, politizáló emberként tekinthettem meg, az is egy mély benyomást tett rám. Furcsa így kimondani, hogy erre a nagyszabású rendezvénysorozatra és az emlékkiállításra az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján került sor, erre azt is mondhatjuk, hogy az nem is olyan kerek szám. Persze, mert az 50. évfordulón Gyurcsány Ferenc úgy döntött, hogy lovasrohamot vezényel a saját népe ellen. (Arató Gergely közbeszól.) Nem éppen a múzeumba járás ideje volt az, amikor kardlapoztatta a saját állampolgárait és a szemüket kilövette. Pontosan tudjuk, hogy ezért nem az 50. évfordulón tudtunk megemlékezni méltó módon az ’56-os hősökről, a pesti srácokról, mert ’56 ötvenedik évfordulóján is vér folyt Budapest utcáin Gyurcsány Ferenc miatt.

Ezért a 60. évfordulón történt meg az a nagyszabású rendezvénysorozat és emlékkiállítás, ami szintén nagy hatással volt rám, és azóta is ismeretségi körben, ismerős tanárok, diákok, iskolaigazgatók körében mindig elmondom, hogy 10.-es, 11.-es diákokat egy osztálykirándulás keretében el kell vinni a Terror Házába Budapestről is, vidékről is és határon túlról is. Egy szimbolikus, fontos és mélyen húsba vágó kiállítás az, amit meg kell ott nézni. Talán a legerősebb jelenete a Terror Háza kiállításának az átöltöző szoba. (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.) Most van egy kihelyezett tagozata, a Jobbik frakcióirodája éppen, az átöltöző szobának, de mégiscsak azt láthatjuk, hogy hogyan lettek nyilasokból kommunisták egy pillanat alatt, ahogy az érdekeik úgy kívánták.

Köszönetet kell mondani Schmidt Mária főigazgató asszonynak a koncepció megtervezéséért, a kemény munkáért, hiszen a Terror Háza az elmúlt harminc év magyar emlékezetpolitikájának a legsikeresebb projektje. Megalapozta az elmúlt harminc évben azt az emlékezetpolitikát az időszakos és állandó kiállításokon keresztül, a könyvkiadásokon keresztül, az egész Terror Háza-koncepción keresztül, és szimbolikus helyen is található a Terror Háza, az Andrássy út 60. alatt, ami a nyilaspárt székháza volt, aztán az ávó és az ÁVH székháza volt később az Andrássy út 60., rengeteg ember szenvedését okozta, rengeteg ember halálos ítéletét mondták itt ki, rengeteg ember koncepciós perét készítették itt elő.

Azt gondolom, hogy kiemelten fontos, mondhatjuk, társadalmi közfeladatot lát el a Terror Háza Múzeum azzal, hogy emlékeztet, azzal, hogy felkiáltójelként tartja magunk előtt, az egész magyar társadalom előtt a múlt bűneit, és emlékeztet arra, hogy a szabadságunkért mindig meg kellett küzdenünk, ezért most is meg kell küzdenünk. És emlékeztet arra, hogy torz, gyilkos ideológiáknak sosem szabad teret engedni sem ebben az országban, sem az egész világon.

Nagyon fontos, hogy nemcsak szellemi, hanem lelki emléket is állít a XX. század totális diktatúrái kegyetlenül és ártatlanul kivégzett, megkínzott és meggyalázott áldozatairól. Különösen fontos ez a tevékenység, az emlékeztetés napjainkban, amikor azt láthatjuk, hogy kíméletlen és folyamatos támadás folyik egész Európában és globális szinten is a kereszténység, a nemzeti szuverenitás, az életpártiság, a család és a nemzeti kultúra ellen. Ha nem teszünk meg mindent, hogy megvédjük értékeinket, akkor nagyon könnyen eljöhet újra az a kor, amikor ismét megkérdőjelezik és relativizálják a totális diktatúrák rémtetteit.

Láthatjuk azt, hogy ez a relativizálás elkezdődött, erre az útra ráléptünk, minden erőnkkel harcolni kell a relativizálás ellen, a bűn, az csak bűn marad. Emlékeztetni kell fiatalokat, időseket, mindenkit ebben az országban, hogy ilyen Magyarországon még egyszer nem történhet meg.

Külön köszönöm államtitkár úr expozéját, bevezetőjét, ahol koncepcionálisan, az aktuális kérdésektől elrugaszkodva mondta el a Terror Háza és a mögötte felvonultatott koncepció lényegét. Én kifejezetten ajánlom képviselőtársaimnak, hogy olvassák el a Terror Háza kiadványait, olvassák el azokat a könyveket, amelyek a múzeum és a körülötte működő intézetek gondozásában megjelentek az elmúlt évtizedekben, hiánypótló szellemi munka, önök is tanulhatnának belőle. Értékekkel felvértezve fontos kérdésekről szólnak ezek a kiadványok, ezek a könyvek, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy olvasson bele, tanuljon belőle, mert a múlt bűneiből, a múlt hibáiból és persze a múlt hőstetteiből is számos helyen, számos módon van lehetőségünk és kötelességünk tanulni.

Önök itt felhasználják mindenféle politikai támadásra ezt a témát, a Terror Háza Múzeum témáját, természetes, hiszen önök el akarták lehetetleníteni a múzeumot, önök anyagilag ki akarták fosztani (Arató Gergely közbeszól.), önök azt szerették volna, ha ez a múzeum szépen csendben bezárja a kapuit azért, hogy rázárjuk az ajtót a múlt rémtetteire. Csak az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök projektje, az önök kísérlete kudarcba fulladt, mert nem lehet elhallgattatni a múlt rémtetteit, nem lehet elhallgattatni a múlt bűneit. Tárjuk szélesre az ajtót, a Terror Háza Múzeum és a körülötte működő intézetek, szellemi műhelyek megkapják a szükséges támogatást ahhoz, hogy szélesre tudják tárni az ajtót, és mindenkit emlékeztethessenek, és folytathassák azt a szellemi munkát, ami az elmúlt harminc év legfontosabb emlékezetpolitikai tevékenysége, és azt remélem, hogy számos hasonló színvonalú könyvet, kiadványt, kiállítást, rendezvényt fogunk látni a következő időszakban, mint amit az elmúlt húsz évben a Terror Házától hallhattunk. S azt remélem, hogy ezeken a rendezvényeken, könyvbemutatókon, kiállításokon néha-néha csendben, akár inkognitóban egy-egy baloldali képviselővel is össze lehet majd futni.

Természetesen a Kereszténydemokrata Néppárt támogatni fogja ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(18.40)