Varju László (DK)

VARJU LÁSZLÓ (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Szeretném folytatni ott, ahol a vezérszónoki hozzászólásomat befejeztem, amelyre visszaemlékezve egy perc erejéig, a kritika fókuszában mindenképpen az volt, hogy a megalapozó makrogazdasági elemzések hiányában, számítások nélkül a kormány ellenőrizetlenül, kizárólag a kormányzati gondolkodásnak teret adva használja fel a költségvetést. Ennek az a következménye, hogy egy jelentős része a felhasznált vagy a megtörtént kiadásoknak semmi köze nincs a válságkezeléshez, és éppen ezért ennek a válságkezelésnek a hatékonyságát semmi sem bizonyítja. Éppen ellenkezőjére szeretnék most néhány példát is mondani.

Megkaptuk a Pénzügyminisztériumtól azokat a számokat, amelyekkel kalkulálnak, és amelyeknek a lényege, hogy egy 7,5 százalékos hiányt tervezve, egy 4,3 százalékos növekedés mellett egészen biztosan magasabb lesz az infláció. Ennek egyik fontos következménye például az, hogy a stabilitási törvényt is változtatni, módosítani kell, mert enélkül, mondjuk úgy, a saját jogszabályuknak mondanak ellent. Éppen ezért ez az egyik szerintem fontos következmény, amiről még beszélnünk kell.

A második sorban említem azt a kritika tárgyává tett nagyon sok kiadást, amit táblázatban kigyűjtöttünk három témacsoportban, ahol egyébként semmi köze a járványnak a kiadásokhoz, a túlárazott és egyébként akár nem most elvégzendő kiadásokat, amelyeket vonatkoztatva a múlt évre, annak áthúzódó hatása megvan erre az évre is.

(17.30)

Éppen ezért a gazdasági válság kezelése érdekében szükséges azonnali intézkedésként… Államtitkár úr, újra szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy 21 elemből álló olyan javaslata van az ellenzéknek, amely a gazdasági válságkezelés érdekében szükséges azonnali intézkedések között van, benne a Budapest-Belg-rád vasútvonal ügyének a leállítása; a Paksi Atomerőmű előkészítése és építése, csak az idén már eddig 45 milliárd forinttal tőkét emeltek, és ebben mennek előre, annak ellenére, hogy számtalanszor felhívjuk a figyelmet, hogy ne tegyék; és akkor most a motoGP-pálya építéséről vagy a vadászati világkiállításról nem is beszélek. Tehát újabb példákat hozunk arra, hogy azok a kiadások, amelyeket önök, túlterjeszkedve a parlamenti felhatalmazáson, sokkal nagyobb mértékben költöttek, ezt helytelenül tették, és éppen ezért elfogadhatatlan ennek az idei továbbtervezése is.

Éppen így akkor eljuthatunk oda, hogy ha Magyarország teljesítményét vizsgáljuk, akár annak függvényében vagy annak fényében, amit az előbb említettem, továbbá, ha ezt nemzetközi kitekintésben olvassuk, akkor, államtitkár úr állításával ellentétben, Magyarország tavalyi teljesítménye regionálisan igen gyenge. Nálunk sokkal jobban teljesítő országok vannak a környezetünkben, itt, a közép-európai térségben, és éppen ezért, tehát ha feleslegesen van kiadás, ha egyébként pedig a magyar gazdaság teljesítőképessége alulteljesít… Értem, hogy az államtitkár úr majd hivatkozik arra, hogy az európai átlagnál 6 százalék a visszaesés, nálunk csak 5 százalék, de amúgy egyébként, ha más országokat megnézünk, akkor pedig hozzánk képest jobban teljesítettek. És ha ráadásul önök ezt a forrást nem a gazdaságra fordították, és nem az emberekre, akkor önöknek éppen ezért ezzel el kell számolni, hogy igazából mire ment el a pénz, és én erre mondom azt, hogy azoknak a barátoknak a támogatására, azoknak a lojális tulajdonosi köröknek, akik egyébként politikai értelemben önöket akarják támogatni. És innentől kezdve értelmezhető az, amit tegnap itt az egyik államtitkár úrtól hallottunk, hogy mivel nem szeretnénk, ha ez a költekezés folytatódna a most hatványozottan emelkedő európai uniós források kiadásánál, akkor erről igenis tárgyalniuk kell az ellenzékkel, tárgyalniuk kell, és társadalmi párbeszédet kell erről folytatni, hogy lényegében egy új Marshall-segélyt mire fognak felhasználni. Erre mit mondott az ön kollegája? A kutya ugat, a karaván halad. Szó szerint ezt mondta tegnap.

Tehát én azt gondolom, hogy ilyen módon ez részben mint állítás, vélemény is elfogadhatatlan. Az emberek, akiknek az életéről szól ez, még akkor is, ha most itt az új hírek szerint az európai forráslehetőségek közül vannak olyan részek, amiket nem kívánnak igénybe venni, de halkan jegyzem meg, én azt a következtetést vonom le, hogy az, amit gyorsan nem tudnak beruházásszinten elkölteni, abból nem kérnek, de amúgy egyébként, a jövőt tekintve tovább erőltetik az emberek védelme helyett a beruházások további gyorsításával, és a hiánynövelésüknek egyébként ez az egyik oka. Ráadásul ezt olyan politikai elkötelezettséggel teszik, hogy tudják, hogy egyébként az Európai Unió, mondjuk úgy, hogy aggályokat fogalmazhat meg az önök költekezésével, ezzel szemben önök megelőlegezik, és ahogy korábban említettem is, előlegként kifizetik ezeket a forrásokat, merthogy ezt a forrást ‑ mondhatnám egy korábbi lázári szóhasználattal ‑ még a választások előtt ki kell fizetni minél hamarabb.

Ezt úgy oldják meg, hogy egyébként ‑ emlékezzünk rá, és ettől se tekintsünk el ‑ az Állami Számvevőszék elnöke itt néhány héttel ezelőtt felhívta a figyelmet arra, hogy igenis súlyos kockázata van annak, amit ebben a formában önök csinálnak. Itt ő maga is elmondta abban a vitában, amire itt a kollégáját megint ideidézem, aki azt mondta, hogy parlamenti vita folyt az európai uniós forrás felhasználásáról. Bocsánat! Kinek a kezdeményezésére? Ha az ellenzéki pártok nem követelik, hogy legalább egy fél napot, pár órát szánjanak arra, és számoljanak be róla, hogy 18 000 milliárd forintot mire akarnak elkölteni, akkor egyébként még ez sem jött volna létre. És hiába tárja szét a kezét, képviselőtársam, a mai napig ezt állítom, erről nincs érdemi párbeszéd, csendesen mondom, sem a Gazdasági bizottságban, de az általam vezetett Költségvetési bizottságban kormánypárti képviselők szavazták le, hogy ez napirendre kerüljön. Hol kellene erről beszélni másutt, ha ilyen szakbizottságot keresünk ehhez? És erre nem voltak hajlandók, hanem eközben folytatják azt a magatartást, hogy majd maguk szépen eldöntik. És egyébként itt visszaköszön, hogy a kutya ugat, a karaván halad, de az én számomra elfogadhatatlan az, amit önök e tekintetben csinálnak.

Hogy azért ne ússzák meg olyan könnyen, idézem az Állami Számvevőszék elnökét, jegyzőkönyvből, azért, hogy államtitkár úrnak efelől ne legyen kétsége: „A fejlesztési projektekhez megítélt uniós támogatások megelőlegezése és tényleges megtérítése közötti időbeni különbség mértéke a pályázati rendszer jellemzőinek, a fejlesztések felgyorsítására vonatkozó kormányzati célkitűzéseknek, az Európai Bizottsággal való elszámolás időigényének és a finanszírozott uniós projektek összetettségének együttes következménye. E tényezők következtében az uniós támogatásokhoz kapcsolódó bevételek időbeni beérkezése bizonytalanná válik. A volatilitás, az időbeli változékonyság következtében a központi költségvetés egy jelentős nagyságú, a pénzforgalmi egyenleget … érintő kockázattal szembesül.”

Államtitkár úr elmondta, hogy az a különbözet, ami egyébként az önök és a Költségvetési Tanács által, mondjuk úgy, figyelemfelhívására elmondott majdnem 2000 milliárd forintnyi különbség, azt látjuk itt? Hogy egyébként ebből lesz az? Hogy egyébként önöknek mégiscsak el kell költeni és el akarják költeni, holott egyelőre még azt sem tudják, hogy mire? Én erre azt mondom, ha érdemben segíteni akarnak a gazdaságnak, és ha, mondjuk úgy, most abban az állapotban lennénk, hogy az anticiklikus politika, gazdaságpolitika eredményeként az állam most költsön azért, hogy a gazdaságot életben tartsa, akkor erről a részéről én azt gondolom, mint ahogy korábban is mondtam, hogy erről lehet beszélni, kell is beszélni, a gazdaságot ilyen értelemben élénkíteni kell, de nem úgy, hogy a saját haverokat finanszírozzák belőle, és nem úgy, hogy ebből a társadalmi párbeszédet meg akarják spórolni, nem akarnak erről beszélni, hanem csak mennek a saját fejük után. És akkor visszautalok arra, hogy a válságkezelés hogyan történt, egyszer erre rángatták a kocsit, egyszer meg arra, és egyébként nem előre megyünk, hanem hol balra, hol meg jobbra. Hát, ez az, ami miatt, azt hiszem, hogy az a költségvetési tervezés, amit most erre az évre is idehoztak, ugyanilyen pillanatértékű, amire lehet azt mondani, hogy akkor éppen jó ötletnek tűnt, és akkor ez folytatódik tovább most. Ennek az lesz a következménye egyébként, hogy megint nem az emberekre koncentrálnak, hanem be fogják betonozni azt a rengeteg pénzt, ami Magyarországnak, nemcsak nekem, a gyerekeink, unokáink lehetőségét adná meg.

Államtitkár úr felé lenne még egy fontos kérdésem, mert ezt korábban még nem említette, és én a költségvetésben nem találom annak a helyét, hogy ha a szociális hozzájárulási adó ez évi nyári csökkentése bekövetkezik, amelyre korábban a kormányzat kötelezettséget vállalt, akkor az milyen fedezetből vagy milyen forrásból valósul meg, mert azért ez mégiscsak egy jelentős forrás lesz, ha ez működik.

(17.40)

A konkrét példák között szeretnék még egyet mindenképpen megemlíteni, ez, ami most itt a minap megjelent, hogy a nyugdíjasok számára 0,6 ezrelék (sic!) emelést fognak javasolni év közben. Bizonyos értelemben örülök annak, hogy a kormány a múlt évhez képest mégiscsak úgy döntött, hogy jaj, ha igen, az infláció magasabb lesz, mint amivel eredetileg terveztünk, akkor érdemes vagy szükséges ‑ inkább így mondom ‑ a nyugdíjasok számára, hogy ne ők előlegezzék meg és hitelezzenek a költségvetésnek, hanem hamarabb kaphassák meg. Na most, tavaly nem volt ilyen érzete a kormánynak, most, hogy így a választásokhoz közeledünk, ez az érzés felerősödött önökben; ezzel igazából semmi baj, örülök neki, csak akkor legyen szíves, államtitkár úr, segítsen abban, és mutasson rá, hogy ebben a költségvetésben hol találjuk meg ennek a fedezetét. Ráadásul, ugye, szükség lesz arra is, hogy növekedés vagy további inflációnövekedés esetén még ősszel erre még egyszer visszatérjenek.

Összefoglalva tehát azt tudom mondani önöknek, hogy én meglehetősen cinikusnak látom azt, ahogy kezelik ezt a helyzetet, éppen ezért, vagy ebből az következik, így pontosabb, hogy az emberek számára az ez évi költségvetési módosításuk sem hoz olyan lehetőséget, hogy az embereknek ettől érdemben jobb lenne. Azt látom, hogy a beruházási ráta tovább fog növekedni, további betonoszlopokat meg cölöpöket fognak építeni ahelyett, hogy az embert, aki számunkra a legfontosabb érték, az embereket segítették volna, legyenek azok nyugdíjasok, diákok vagy pedig dolgozók. Mert az, hogy az önök közvetlen családtagjaikat, politikai családtagjaikat segítik, az önmagában kevés, és azt nem érdemes válságkezelésnek hívni.

Ezért mi ezt a törvénytervezetet nem fogjuk támogatni, és nem is javasoljuk senkinek ezt elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzék soraiból.)