Dr. Mellár Tamás (Párbeszéd)

DR. MELLÁR TAMÁS, a Párbeszéd képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Örülhetünk végre, hogy valóban megtörtént az, ami eddig nem történt meg, hogy pótköltségvetése lesz a magyar államnak. Erre nem volt az előzőekben példa, és Hargitai képviselőtársam ki is tért erre, hogy azért nem volt, mert a korábbi időszakban az Orbán-kormány mindig kézben tartotta a költségvetést, és az mindig teljesült. Ez csak nagyon részben igaz, mert egyetlenegy szám teljesült csak, de az nagyon, az pedig nem volt más, mint a hiányszám, de az összes többi szám bizony igen jelentősen változott, igen jelentősen módosult. És több évben is megtapasztalhattuk azt, hogy mivel nem teljesültek a tervek, ebből következett az, hogy valamelyik szektor sínylette meg ezt az átalakítást, és ennek lett a következménye az, hogy az oktatás és az egészségügy, és mondjuk ki, a nyugdíjkassza is fizette a többletkiadásokat. És ha itt már az előzőekben volt szó a nyugdíjról, akkor említsük meg, hogy 2010-19 között ez a kormány egyhavi nyugdíjat vett el, mégpedig azzal, hogy a vegyes indexálást fölváltotta ezzel az indexálással. Ezt én kiszámoltam egyébként, és ez valóban így is van. Tehát ha most visszaadnak ebből valamit, akkor annak természetesen örülünk, de ne gondolják azt, hogy sokkal különbül jártak el, mint annak idején a korábbi válságnál a szocialista kormány.

Jó, hogy az államtitkár úr itt van, mert talán emlékszik rá, hogy júniusban… ‑ (Nacsa Lőrinc odalép Banai Péter Benőhöz.) Ja, most úgy látom, nem emlékszik rá és nem figyel ide, de azért én próbálom mondani, jó? Tehát júniusban, amikor a költségvetési tárgyalás volt, akkor én két dolgot mondtam. Az egyik dolog ‑ már többen is megismételték ezt ‑, hogy nem célszerű az, hogy júniusban fogadjuk el a költségvetést, hiszen nagyon bizonytalan időszakról van szó, ezért sokkal jobb lenne, ha szeptemberben vagy októberben lenne az elfogadás, mert akkor sokkal több mindent látunk. Ez volt az egyik megállapítás. A másik pedig, és ezt fönn is tartom, mert valószínűleg a jövő is erről fog szólni, hogy igen bizonytalan időszakok fognak jönni majd, tehát érdemes lenne visszaállni arra a régi gyakorlatra, hogy ősszel legyen az elfogadás.

(15.50)

A másik dolog pedig az, amit már akkor is mondtam, hogy az a makropálya, amellyel a Pénzügyminisztérium számol, az nem fenntartható, ugyanis júniusra már teljesen világos volt, látszott jól, hogy a második negyedév első két hónapjának a számai ‑ ipari termelés, kiskereskedelmi forgalom és a fogyasztásnak az aktuális számai, valamint a szolgáltatások ‑ egy nagyon jelentős GDP-csökkenést fognak mutatni. És természetesen most, amikor önök behozták indoklásként azt, hogy akkor 2,9 százalékos hiány helyett 7,5 százalék lesz, akkor hivatkoznak egyfelől nyilván a járványra, és itt jogosan hivatkoznak, mondjuk, az első negyedév számaira, de a másik hivatkozásukat nem tudom elfogadni, mert az eléggé világos volt, hogy az a GDP, az a makronövekedési pálya, az a makropálya nem lesz tartható, és nem is tartható, és nyilván emiatt is kényszerültek rá arra, hogy egy módosítást, egy jelentős módosítást valósítsanak meg.

Megemelkedett tehát jelentős mértékben a hiány, de azt is látni kell, hogy ez a hiány nem azért emelkedett meg, mert a kormány intenzíven kezelte volna magát a gazdasági válságot, vagy mert nagyon hathatósan kezelte volna azt a kialakult szociális válságot, ami a válság miatt előállt itt, hiszen nem is ismeri el, nem is ismerte el ezt a szociális válságot.

Egy csomó dolgot elmulasztott a kormány a tavalyi esztendőben is, de az idei esztendőben, az eddigiekben is, illetve ebben a pótköltségvetésben sincs benne. Ezt a kollégáim is, például az MSZP vezérszónoka, Mesterházy úr is mondta, hogy az álláskeresési járadék összegét és időtartamát még mindig nem emelték fel. A táppénz felemelése indokolt lenne 100 százalékra, legalábbis az első hat hétre vonatkozólag, a bértámogatásokat fel kellene emelni, akár visszamenőleg, január 1-jétől. És hát, szükség lenne egy újranyitási támogatásra, ha a vírusjárvány után lehetséges lesz az, hogy a vendéglátás beinduljon, akkor ilyenekre nagy szükség lenne; és a családi pótlék, erről is volt már szó.

Örömmel láttam azt, hogy ebben a pótköltségvetésben a gazdasági újranyitási akcióterv is szerepel, és ez egy imponálóan magas összeg. Tehát ez a 6000 milliárd forintnyi összeg az éves GDP-nek 12 százaléka, és ebből valóban lehet már valamit kezdeni, és ez tényleg egy nagyon pozitív kibontakozást is lehetővé tenne.

Ezért aztán lelkesen elkezdtem nézegetni ezt a nagy táblázatot, kétszer-háromszor is nekiveselkedtem, hogy elolvassam, hogy kibontsam, hogy lássam magam előtt, hogy végül is mi lesz majd itt a húzóágazat, hogy valósul meg a technikai, technológiai fejlődés ebben az egész dologban, és hogy hogyan tudunk egy valóban fenntartható növekedési pályára jutni.

Hát, sajnálatos módon nem tudtam zöld ágra vergődni, és olyan általános megfogalmazások vannak itt, ebben a táblázatban, amiből egyáltalán nem látszik az meg, nem látszik az ki, hogy tulajdonképpen a kormány mit is tekint súlyponti elemeknek, és hogy hogyan is próbálja meg azt, hogy ebből a válságból valóban kilábaljon. Ugyanaz folytatódik, nagyon úgy látszik, mint az előző esztendőben, csak most át lett nevezve, és egy ilyen újranyitási akcióterv fogalmazódott meg.

Még szeretnék két dologról beszélni. Az egyik az, hogy tulajdonképpen számomra az is nagyon meglepő volt, hogy milyen mértékben nem látja el azt az ellenőrző szerepet az ÁSZ és a Költségvetési Tanács, amelyet el kellett volna látnia. Államtitkár úr hosszan idézte a Költségvetési Tanács véleményét.

Én elővettem elsőként, amikor készültem erre a beszédre, az ÁSZ véleményét ‑ az 2020. június 5-ei dátummal történt ‑, amelyikben végigvette a költségvetés kiadási és bevételi oldalát, és azt olvastam ott, hogy a bevételi előirányzatoknak 97,5 százaléka megalapozott. A kiadási előirányzatoknál 0,3 százaléka nem megalapozott. Most ebből nekem sehogy sem jött ki az, hogy akkor a 2,9 százalékos hiányból hogy lesz mégis 7,5 százalékos hiány. Vagy pedig az ÁSZ akkor ezt miért írta le? Tehát azt gondolom, hogy az ÁSZ-nak nem ez lenne a feladata.

A másik: a Költségvetési Tanácsnak a mostani anyaghoz kapcsolódó megállapításaiból mondanék egyet-kettőt. Ugye, nagy örömmel veszi azt a Költségvetési Tanács, hogy csak 7,5 százalékos lesz az államháztartási hiány, és ez alacsonyabb, mint az előző esztendőbeli, és ez egy pluszdolog.

A másik plusz-, igen pozitív dolog pedig az, hogy az adósság/GDP hányados is csökkenni fog. A tavalyi 80,4 százalékról az idén csak 79,9 százalék lesz. Hát, kérem szépen, aki a makrodolgokkal foglalkozott már valaha is életében, az pontosan tudja, hogy ez, a két szám közötti különbség bőven-bőven a hibahatáron belül van. Szóval, nem is értem, hogy hogyan is lehet ilyen számokat közölni, ennek pusztán csak egy ilyen reklámértéke van. Arra lehet jó, hogy próbálunk valamit kipipálni, hogy mégiscsak csökken. Ugyanakkor ugyanabban a táblázatban az is szerepel egyébként, hogy az euróárfolyam a 2020-as 365,1 forintról 360,9-re fog csökkenni, 2021-ben ez várható.

Most megint Hargitai képviselőtársamat idézem, hogy hát, most ez látható ‑ mondaná ő ‑, de nem ez látható most, mert mai szemmel is világosan látható az, hogy ha a magyar gazdaság termelékenysége elmarad, és tartósan elmarad az Európai Unió termelékenységétől, akkor a külgazdasági egyensúly csak úgy tartható fönn, ha folyamatosan ugyanilyen mértékben megvalósul a forintnak a leértékelődése, vagyis biztos lehet számítani egy ilyen 8-10 százalékos további leértékelődésre is majd a későbbiekben. Nem is értem, hogy milyen alapon és hogyan gondolja azt a Pénzügyminisztérium, hogy a forint a következő hónapokban erősödni fog.

Végezetül azt szeretném mondani, hogy nagyon az a benyomásom az egész anyaggal kapcsolatban, az egész pótköltségvetéssel kapcsolatban, hogy ezt az egész válságos időszakot a kormány arra használja föl, hogy azt teszi, amit ő akar, merthogy nincs most egy előírt kötelezettség az államháztartási hiányra, hiszen a maastrichti kritériumokat nem kell betartani.

A másik pedig az, hogy jelentős mértékű, jelentős mennyiségű európai uniós támogatást lehet majd a következő időszakban lehívni, és ugye, ebből következően az eladósodás is tovább tud menni, és tovább tud folyni. És nemcsak bespájzolás történik, hanem egy olyan dolog is, amit a tankönyvekben is lehet olvasni, hogy ha egy kormány úgy érzi, hogy a következő választást el fogja veszíteni ‑ írják a tankönyvek ‑, akkor rendre azt szokta csinálni, hogy olyan gazdasági és olyan költségvetési helyzetet állít elő, amely egy kényszerpályát jelent a következő kormányzat számára, azért, hogy a következő kormány ne tudja a saját gazdaságpolitikáját megvalósítani és érvényesíteni.

(16.00)

No, valahol én ebben a pótköltségvetésben ezt láttam, hogy azt, amit az amerikai tankönyvek leírtak, most nagyon jól követi a magyar kormány, és egy ilyen kényszerhelyzetet próbál mindenképpen előállítani für alle Fälle, bármi is történik majd a jövő évi választásokon. De ez egy nagyon felelőtlen politika, hiszen a következő generációk hátára teszi a súlyt. Tehát nekik kell majd ezt visszafizetni, nekik kell majd kinyögni ezeket a dolgokat, azokat a felelőtlen beruházásokat, amiről szintén a kollégáim hosszan beszéltek már Paks II.-től kezdve a Fudan Egyetemig, amelyeknek nincs egyébként komoly pozitív hozama, csak egyetlenegy célja van, hogy minél több pénzt el lehet belőle sinkófálni, tehát le lehet belőle nyúlni. Ezzel azt remélik önök, hogy a saját oligarcháik majd túl fogják tudni élni a következő időszakot.

Én bízom benne, hogy ez a várakozásuk nem fog megvalósulni, és abban is bízom, hogy nem fogják tudni azt megtenni, hogy elrabolják a mai fiataloktól az ő jövőjüket. Ezt mindenképpen megpróbáljuk megakadályozni és visszavenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)