Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Mindig örülünk annak, amikor cigány hősökről, cigány példaképekről beszélhetünk. Talán ön is, amikor járkál Budapesten ‑ ez még a Nagykörúthoz közel van, tehát még ön is látta talán ‑ akár a cigány muzsikusokról elnevezett tér, ahol nagyon sok példaképet lehet látni, ön számára is látható. És azt is láthatja ön, hogy akár 1956-ról, akár bármilyen más nemzeti sorsfordulópontról lett légyen szó, mindig, amikor a kormányzat megemlékezik, a cigány hősökről is nagyon sokszor külön kiadványokkal, külön plakátkampánnyal jelentkezünk. Pontosan azért, hogy bemutassuk, hogy a cigányság és a magyarság történelme hogyan fonódott egybe, és hogy voltak olyan művészek, olyan különböző cigány vezetők, akik akár ’48-ban, akár ’56-ban, akár a rendszerváltáskor, akár határon innen, akár határon túl, de a magyarsággal közösen küzdöttek a magyarság szabadságáért és a magyarság függetlenségéért.

Csak, tudja, tisztelt képviselő úr, ezt a fajta elköteleződést három héttel vagy négy héttel ezelőtt is szívesen hallottuk volna öntől itt a parlamentben, amikor éppen Niedermüller Péter, az önök által támogatott polgármester fogta, és secperc alatt a 100 Tagú Cigányzenekart kirakta a tradicionális gyakorlóhelyéről. Akkor ön csöndben volt, akkor ön lapított, akkor ön meg sem szólalt, akkor semmi nem zavarta önt, akkor nem beszélt arról, hogy a 100 Tagú Cigányzenekar több mint 30 éve mennyi mindenkinek a példaképe, és mennyi mindenki néz föl arra a teljesítményre, amit letettek az asztalra. Akkor arról nem beszélt, hogy őket világszerte ismerik, egy hungarikum, egy nemzeti érték, amit őrizni és védeni kell, nem pedig utcára tenni, hanem akkor belesimult a baloldali nagy hallgatásba, és semmit, egy árva mukkot meg nem szólalt azért, hogy mégiscsak Magyarország egyik nagyon ismert zenekarát, a 100 Tagú Cigányzenekart talán nem kéne földönfutóvá tenni egyik pillanatról a másikra. Akkor önök csöndben hallgattak, sem Niedermüller Péter ellen nem szóltak, sem Karácsony Gergely nem mondta azt, hogy talán esetleg mégis érdemes lenne egy kerületi vagy egy fővárosi ingatlanban elhelyezni, hanem egy Fidesz-KDNP-s polgármester Budafokról és az EMMI segített, hogy 30 millió forinttal az anyagi gondjaikat enyhítsük, illetve egy új gyakorlóhelyet akkor a Duna túlpartján találjanak maguknak.

Tisztelt képviselő úr, akkor lenne hiteles az ön felszólalása igazán, ha akkor is felszólalna, amikor mondjuk, a 100 Tagú Cigányzenekarról van szó. Arról nem is beszélve, hogy önök mégiscsak egy olyan párttal fogtak össze itt a parlamentben és az önkormányzati választásokon is, amely párt 2010-ben ‑ a Jobbikról beszélek, de gondolom, ezt sejti ‑ azzal került be a magyar parlamentbe, hogy a cigányságot támadta és a zsidóságot támadta. Niedermüller Péter pedig kirakta a 100 Tagú Cigányzenekart és Európa egyetlen zsidó televízióját, a Heti TV-t.

Tisztelt Képviselő Úr! Ezekről a gondolatokról érdemes lenne először a jobbikos szövetségeseivel beszélgetni, akik Magyar Gárda-egyenruhában vonultak be, félelmet akartak kelteni magyarok és magyarok között. Ön nagyon helyesen azt mondta, hogy ennek az országnak békés országnak kell lenni. Ezzel mindnyájan, józan gondolkodású emberek egyetértünk. Azokat a szavakat, amelyeket ön idézett, mi sem tartjuk elfogadhatónak, ha valaki becsmérlően beszél bármelyik honfitársáról azért, mert más a származása vagy bármilyen más dologban elüt tőle. Ezek alapdolgok, hogy ezeket nyilván mi sem fogadjuk el. Csakhogy önök miért egy olyan párttal fogtak össze, amelynek a tagjai, a vezetői másról sem beszéltek, mint cigánybűnözőkről, cigánybűnözésről, a zsidóság ellen uszítottak, a holokausztot kétségbe vonták, itt a parlamentben listába akarták szedni a zsidó származású politikusokat? Akkor hol volt ez a fajta érzékenység, tisztelt képviselő úr? És most, amikor önöknek a politikai túlélés ‑ hiszen a Párbeszéd mégsem a baloldal vezető pártja, bár rendkívül hangosak, de ettől függetlenül azért mégsem a baloldal vezető ereje ‑, most, amikor a politikai túlélésről van szó, akkor pedig együtt fogják a jobbikosok kezét a különböző rendezvényeiken, a tüntetéseiken és egyéb politikai akcióikon. Ilyenkor miért nem zavarja önöket az, hogy egy olyan párttal fognak össze, amelynek az alapfilozófiája volt az, amit ön itt egy egyetemi előadás kapcsán elutasít?

Ha elutasítja annak az egyetemi előadásnak a tartalmát, tisztelt képviselő úr ‑ amivel egyetértek, hogy azt elutasítja ‑, akkor a következő pillanatban utasítsa el azokat a jobbikos politikusokat, akik ugyanilyen, ugyanilyen szólamokat mondtak. Nincs különbség a professzor előadása és a jobbikosok politikai programja között. A professzort ön elítéli, a jobbikosokkal összefog. Hol van önben a következetesség? Hol van az egész baloldalban bármiféle tartás? Mi az utolsó alapértéke a baloldalnak, ha még az antiszemitizmus fölött is szemet hunynak, és azt mondják, hogy így is jöhet a Jobbik, mert most ők a politikai érdekünk? Képviselő úr, legalább minimálisan legyen következetes! Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)