Dr. Hoppál Péter (Fidesz)

DR. HOPPÁL PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a sok elhangzott szamárság és irányított aljasság után egy kicsikét a napirendhez visszakanyarodjunk, visszatérjünk. Úgy látom, hogy ebben a négyéves ciklusban az Országgyűlés által tárgyalt napirendek körében ez egy kiemelkedő törvénycsomag. Hiszen az a 17 beterjesztett törvény, amit egységes csomagban időkeret nélkül tárgyal a mai napon az Országgyűlés, és valóban reggel 9 óta néhányan itt vagyunk, és a tisztelt ellenzék soraiból úgy látom, hogy csak ketten ülték végig idáig 9 óra óta a vitát, de mégiscsak időt szánunk arra, hogy érveket sorakoztassunk fel a 17 beterjesztett törvény és az egységes csomag ellen vagy éppen amellett. Ez egy különösen is nagy figyelmet érdemlő törvénycsomag.

Mindannyian az ország érdekében dolgozunk ‑ mondotta az ellenzék egyik vezérszónoka. Valóban, vérmérséklettől függően viszonyulhatunk ehhez a törvénycsomaghoz, de nem hiszem azt, hogy ha a tisztelt ellenzék képviselői végiggondolják és valóban elolvasták volna sokan a megszólalók közül az előterjesztést, akkor nem tudnának azonosulni a beterjesztett kormányzati szándékokkal.

Mert ki az, aki nem támogatná azt, hogy Hauszmann Alajos szellemi örökségét, egyáltalán azt a szándékot és azt a célrendszert, amit a Hauszmann Alapítvány megfogalmaz, azt egységesen és közösen támogassuk? Ki az, aki nem értene egyet közülünk abban, hogy Makovecz Imre világraszóló szellemi örökségét megpróbáljuk jobban pozicionálni, és a halála után létrejött alapítvány mellett most a Makovecz Campus Alapítvány a piliscsabai központban egy új képzőközpontként ezt a szellemiséget tovább erősítse a magyar nemzet javára? Van‑e közöttünk, aki nem ért egyet az itt már Lázár János képviselőtársunk által is artikulált Jövő Nemzedék Földje Alapítvány távlati célrendszerével? És hogy egy kicsikét még a számomra olyan kedves témakört is idehozzam, van‑e bárki, aki úgy gondolja, hogy a Magyar Kultúráért Alapítvány itt megfogalmazott célkitűzései nem fogadhatóak el ellenzéki vagy kormánypárti oldalon is ülve?

(14.40)

Azt hiszem, ha a szívünkre tesszük a kezünket, akkor tudunk konszenzusra jutni számos kérdésben a beterjesztett törvénycsomagban. És látom, hogy ezek a felvetett kérdések kevésbé ütötték át az ellenzék ingerküszöbét, sokkal inkább talán a felsőoktatás lépésváltásának, léptékváltásának új, nagy lépcsőfokát bírálják, merthogy a 10 már modellváltott magyar felsőoktatási intézmény mellé most a törvénycsomagban itt áll előttünk 11 újabb egyetem, amelyik erre az útra kíván lépni. Direkt nem minősítem azokat a felszólalásokat, amelyekben mindenféle őrült víziókat fogalmaztak meg, hogy zsarolás és egyebek; engedjék meg, hogy én egy kicsit közelebbről, a saját perspektívámból elmondjam, hogy a vidék egyik legnagyobb egyeteme, a Pécsi Tudományegyetem hogy is tárgyalta végig ezt a kérdést.

Én a Pécsi Tudományegyetem oktatójaként annak rendje szerint részt vettem január elején azon az oktatói értekezleten, amelyen a dékánunk tájékoztatást adott arról, hogy mik az alternatívák, mik a lehetőségek, és ezen bizony, teljesen demokratikusan minden vélemény megfogalmazható volt, és egy sok óráig nyúló, nem zárt végű tárgyalás egy szavazással zárult. Az összoktatói értekezlet a mi karunkon elnyomó, elsöprő többséggel azt a mandátumot adta a dékánunknak, hogy a modellváltást támogatnunk kell. Megjegyzem, magam mint politikus, nem szólaltam föl az értekezleten, nem kívántam ezzel sem befolyást gyakorolni az egyetemi döntéshozatalra még ilyen piciben sem.

Ezt követően a többi kar is a saját oktatói értekezleteit megtartotta, majd sor került egy szenátusi ülésre. A Pécsi Tudományegyetem összehívta a szenátusát, és a rektor elnökletével úgy érzékelték január 20-a környékén, hogy nincs meg még minden, kellő információ a birtokukban ahhoz, hogy döntést tudjanak azon a napon hozni, ezért mindenki meglepetésére a rektor úr elnapolta a döntést, és január 29-ére egy újabb ülést összehívott, és január 29-ére már begyűjtöttek a minisztériumtól olyan információkat, amelyeket ott közhírré tettek.

Következett egy olyan gesztus, hogy a szenátus valamelyik tagja, az egyik dékán, aki ellenezte egyébként a modellváltást, arra kérte a szenátust, hogy szavazzanak meg egy önkorlátozó gesztust, építsenek be egy kétharmados klauzulát a szavazás elfogadásába, magyarán, ha nem lenne meg a kétharmados többsége a modellváltásnak, akkor ezt ne fogadja el a szenátus. Ezt a Pécsi Tudományegyetem szenátusa, választott képviselői tehát megszavazták, így kétharmados önkorlátozásban folytatták tovább a vitát. Majd a végszavazásnál, amikor minden érvet mindenki elmondhatott a választott képviselőkön keresztül a szenátusban, akkor 73 százalékos döntéssel ‑ 29 igen, 9 nem és 1 tartózkodás mellett ‑ a Pécsi Tudományegyetem a modellváltás indítványával élt, és kérte, kérvényezte a kormány irányában, hogy a modellváltó egyetemek sorában foglalhasson helyet.

Azért kellett kicsikét részletesebben elmondanom ezt a belülről átélt folyamatot, mert ez semlegesíti, neutralizálja és ‑ hogy mondjam? ‑ viccessé, karikatúrává teszi azokat az ellenzéki felszólalásokat, amiket az imént, az elmúlt öt és fél órában itt hallhattunk, hogy itt zsarolás volt, hogy itt one-way show van, hogy itt semmit nem lehet tenni, mert a kormány erőszaka érvényesül, és itt bizony, aki nem úgy tesz, mint ahogy Orbán Viktor fütyül, hát, akkor megnézheti magát. Ezek karikatúrává váltak, és az egész törvényjavaslat előkészítése és az egyetemek döntéshozatala során ezek az ellenzéki, szélsőséges megnyilvánulások önmaguk karikatúrájává váltak.

Ugyanakkor nézzük egy kicsit közelebbről, hogy az egyetemek átalakítása és egyáltalán a felsőoktatási teljes spektrum megújulása mit hozott a konyhára az elmúlt tíz esztendőben a jobboldali polgári kormányzás idején. Élénken emlékszünk még, aki nem emlékszik, azt kérem, hogy keresse ki a vonatkozó adatokat és információkat, a sajtóhíreket 2010 környékéről, hogyan néztek ki akkor a számunkra, itt a megnyilvánulók körében különösen is fontos vidéki egyetemek. Százmilliárdos nagyságrendű hitel nyomta a vidéki egyetemek nyakát, a Pécsi Tudományegyetem az egyik rekorder volt a hitelállományát tekintve. Emellett éppen akkor ‑ még egyszer a Pécsi Tudományegyetemre visszatérve ‑ sajnos pusztuló infrastruktúra is jellemezte akkor a Pécsi Tudományegyetemet, sajnos 2015-ben bilincsben vittek el egyetemi embereket, egyetemi vezetőket. Mert ha most azt mondják, hogy lopás, panama, korrupció, balhé, hát, ha előveszik az akkori újságokat, akkor megláthatják, hogy mit jelentett az az önök idejében, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim. Tehát az, amit most önök vizionálnak, az már egyszer megtörtént, 2010 előtt ilyen állapotban volt a magyar felsőoktatás, és kifejezetten a vidéki egyetemek sajnos. Onnan kellett felállni, a padló alól.

2011-ben önök nem szavazták meg ugyan a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényt, amely új alapokra helyezte a felsőoktatás szabályozását, de elindult egy új út. Elindult egy új út, amelynek keretében egy stratégiaalkotási folyamat, széles körű szakértői bázissal bevont szakértői stratégiaalkotás kezdődött el, és ez a stratégia kormányhatározat formájában, 2016-ban meg is született. Erről az ellenzék egyik tisztelt szónoka elismerő szavakkal nyilvánult meg az imént. Azt gondolom, hogy nem tér el a kormány a 2016-os, az ellenzék által is jó vitaanyagnak és elfogadható dokumentumnak tekintett anyagtól a mostani előterjesztéssel, hiszen a célok között továbbra is elsősorban a versenyképesség és a minőség szerepel.

Hallhattunk történeti áttekintést Hiller István történészprofesszor szájából, hogy milyenek voltak az egyetemek, és mi volt a cél a rendszerváltáskor. 1990-ben igenis az volt a cél, hogy az európai térképen az Albánia utáni második legalacsonyabb felsőoktatásidiploma-kibocsátó ország borzasztó pozíciójából erősödjünk, tehát egy mennyiségi expanzió következett, és 2002-10 között ezt át kellett váltani egy minőségi expanzióvá. Nagyon sok lett ‑ egyetemi hallgatóktól szereztük ezeket a kifejezéseket ‑ a büfészak, nagyon sok olyan képzési forma alakult, amellyel termeltük a diplomás munkanélkülieket, valljuk be. Be kellett hangolni egy kicsit a felsőoktatást minőségre, de az infrastruktúra és a hatékonyság és a nemzetközi mérce és a versenyképesség még nem volt benne ebben a tárházban és ebben a célrendszerben. Most jutottunk el történelmileg oda, hogy a 2016-os célrendszer ebben a stratégiában érvényesülhet, amelynek egy mérföldköve a mai előterjesztés. Ezért is kezdtem azzal, hogy azt hiszem, a négyéves parlamenti ciklusunknak ez az egyik legfontosabb előterjesztése nemzetstratégiai szempontból, hogy mi lesz a magyar felsőoktatással a rendszerváltás utáni harminc év utáni, előttünk álló tíz-húsz vagy harminc esztendőben.

Ilyen szemüveggel nézve, ha megvizsgáljuk az eredményeket: itt a modellváltás folyamata, itt a campusfejlesztésnek a korábban nem látott minőségű előrehaladása, megvalósult a PPP-kiváltás nagy részben a felsőoktatási intézmények sorában, kollégiumi infrastruktúra-fejlesztés van, a kutatás-finanszírozási rendszer egységesítése megtörtént, a felsőfokú duális képzés megerősítése folyamatos, a Kárpát-medencei oktatási struktúra kialakítása a hazai és határon túli képzések tekintetében napirenden van, és folyamatosan előrehalad, megújult a doktori képzés rendszere a nemzetközi sztenderdek alapján. Ezenkívül a külföldi hallgatók létszámának kívánatos növekedése 2013-at követően megfelelő tendenciával növekszik, ezzel a nemzetköziesítése az egyetemeknek jó irányban halad. Továbbá a fejlesztéspolitikai koncentráció tekintetében a kancellárok munkába állításával már ez a szemlélet bekerült az egyetemekbe, de most a modellváltásokkal az egyetemeknek sokkal inkább a homlokterébe kerül ez a fajta gondolkodás. Valóban nem a minisztériumi apparátus dolga elsősorban, hogy gazdaságilag, a működtetés szempontjából, fejlesztési elgondolásokat tekintve hatékony intézmények legyenek a jövőben, hanem ez majd egy modellváltó rendszerben az alapítvány és annak vagyonnal felelő kurátorainak a feladata lesz.

(14.50)

Úgyhogy azt gondolom, ha az eddigi eredményeket 2030-ra előrevetítjük, és Magyarország fejlesztési stratégiájában az egyetemeknek a kiemelt szerepét tekintjük, és az elvégzett munka gyümölcseit merjük már szüretelni, akkor ebben egy fontos mérföldkő, de nem armageddon az, amit ez az előterjesztés hoz, semmiképpen nem armageddon. Azokat a megnyilvánulásokat, amelyek nem szakmai, hanem érzelmi, politikai és vádaskodó hangnemben és stílusban fogalmazódnak meg, majd a politikatörténészek a helyükön fogják kezelni.

Azt kérem önöktől, hogy a saját választóikat ne csapják be, tisztelt ellenzéki képviselők. Mondjuk egységesen azt, hogy egyet tudunk érteni a célrendszerrel, üdvözöljük az eredményeket, mert egyikünk sem szolgálhat egy olyan Magyarországot, amelyben például vízfej alakul ki, és csak Budapestet erősítjük. Erősíteni kell igenis a vidéket is, hiszen ez volt Klebelsberg Kunó célkitűzése Trianon után is, és ezzel kezdődött a mai tárgyalás, hiszen államtitkár úr expozéjában is hivatkozott őrá. Igenis ezt fogalmazta már meg 1928-ban egy fontos beszédében, amit itt zárásként hadd idézzek: „Ha Budapestet egyoldalúan tovább fejlesztenők, másfelől a vidéki városokat tovább sorvasztanók, akkor a trianoni Magyarország is egyetlen elnagyolt, elhanyagolt terület lenne, élén egyetlen várossal, Budapesttel. Az a beteg helyzet állna elő, hogy az egész ország egy megye lenne, és benne egy város. Ez a magyar nemzet egész szociális struktúrájának, társadalmi szerkezetének eltorzulásához és a tősgyökeres magyar szellem elapadásához vezetne.”

Azt hiszem, ezzel azonosulni tudunk, és a célok között a vidéki egyetemek megerősítése és a modellváltás, a léptékváltás és a 2030-as nemzetstratégia céljai rejtőznek. Örülök, ha önök is támogatják az előterjesztést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)