Varga Zoltán (DK)

VARGA ZOLTÁN (DK): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Kormány, kormánypárti Képviselők! Idestova ötödik órája hallgatom önöket, és mondhatni azt is, hogy étlen-szomjan; és meg kell állapítsam, hogy önök okos emberek.

És most tegyék a szívükre a kezüket, mert önöket abszolút nem érdekli az oktatás, a felsőoktatás sem. (Moraj, derültség a kormánypárti padsorokban.) Mert önök félnek a tanult emberektől. Önöknek a Mészáros-félék a barátaik, akik nem gondolkoznak, viszont aláírni már kitűnően megtanultak.

És itt egy zárójeles gondolatot engedjenek meg, mert önöket nemcsak az oktatás nem érdekli, hanem nem érdekli többek között az egészségügy sem. Hogy is fogalmazott az önök főnöke? Maguk szerint akár hottentotta is lehetne például a vakcina ‑ és teljesen igaza van ‑, önöknek lényegtelen. Egy a lényeg, hogy lehessen a mocskos kis üzletükbe beépíteni portyázókat és fürkészőket, akik milliárdokat tudnak ebből leszakítani. De látták, látjuk mi is, hogy ez Európában nem fog menni, ezért is fontos most önöknek a kínai elvtársaik barátsága. Igen, ez a fontos önöknek: a zsíros cubákok és a közpénzmilliárdokból származó alkotmányos költség. Valójában ez az istenük önöknek.

Valami ilyesmi folyik most, hiszen gyakorlatilag a lehető legnagyobb biznisz az, amit most önök elkövetnek, mi pedig, a magyar nép elszenvedjük. Ez folyik Debrecenben is. Egészségügyi intézmények, klinikák, orvosi rendelők tömegei, 323 debreceni belterületi ingatlan, balatoni, budapesti üdülők, tudományos kutatóépületek, mádi kastély, lakások, üdülők, iskolák az ország számtalan pontján, többek között Szarvason, Zamárdiban, Szolnokon. De rengeteg cég is van eközött. A Debreceni Stadionrekonstrukciós Kft. ‑ hogy mondjak egy ismerőst ‑, kollégiumok, óvodák, bölcsődék; gyakorlatilag egy városnyi ingatlan és ugyanennyi ember. Dolgozók tízezrei lesznek sumák módon az állam számára elérhetetlenek és hatalmas vagyon; ezek kerülnek jól körülhatárolható módon magánzsebekbe, és évi 185 milliárd forintos költségvetés. Ez 20 milliárd forinttal több, mint az ország második legnagyobb városának, Debrecennek a költségvetése.

Mindez persze úgy, hogy az egyetem közössége sem a 2021-24 közötti időszakra vonatkozó intézményfejlesztési tervet, sem a modellváltási stratégiát nem ismerhette meg előzetesen. Merthogy az egyetem átvétele alapítványi formában ugyan akár még elfogadható is lenne szerintem az egyetemi polgárság többségének, viszont ők is azt mondják, hogy ha ez szinte titokban, diskurzus nélkül, a széles nyilvánosság kizárásával és néhány nap alatt történik meg, akkor bizony erős a gyanú, hogy az átalakítás elsődleges célja nem az oktatás és a tudományos színvonal emelése lesz vagy lehet. Mint ahogy az is, hogy az átalakítás mellett felhozott érvek, amelyek különféle előnyöket említenek meg ‑ és ezt önök is mondták ‑, nem valósak. A legtöbb, előnyként ígért változtatás, az önálló gazdálkodás, a béremelés, a versenyképesség erősítése és a közbeszerzési eljárások könnyítése vagy eltörlése ugyanis, tudjuk ezt nagyon jól, és tudják ezt önök is, hisz okos emberek, a jelenlegi működési keretek között is megtehetők lennének a jogszabályok minimális módosításával is.

Összességében ‑ elmondták ezt már ellenzéki kollégáim is, én csak ismételni tudom önöket ‑ gyakorlatilag, amit önök csinálnak, nem más, mint az egyetemi autonómia teljes felszámolása, egy párhuzamos állam létrehozása. Önök a bukásra készülnek. Kiszerveznek milliárdokat, százmilliárdokat, ezermilliárdokat, felkészülve az ínséges időszakra. Feleslegesen, hozzá kell hogy tegyem.

De hogy is történt és milyen út is vezetett az egyetemi vagyon kiszervezéséhez, az oktatás elfoglalásához, és mindennek mi köze is van a politikához? Önök azt mondják, semmi. Én azt mondom, hogy rengeteg.

Nézzük Debrecent! Kósa Lajos az, aki bármiféle diploma nélkül a Debreceni Egyetem szenátusát időnként kioktathatja, bokáztathatja, és ha éppen úri kedve úgy tartja, akár előadást is tarthat nekik. Megteheti? Megteheti. Megteheti, hisz az egyetem vezetésében ugyanis Kósa Lajos bizalmasai és cimborái ‑ mondhatni azt is, hogy lekötelezettjei ‑ ülnek, kerültek.

(14.30)

Nagyrészt az ő polgármestersége idején létrehozott városi holding, a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. vezetői, a holding korábbi elnök-vezérigazgatója, új pozíciót hoztak számára létre az egyetemen, ő lett a kabinetfőnök főigazgató. A holding igazgatósági tagja, számtalan sajátságos városi biznisz lebonyolítója, bekerült az egyetem konzisztóriumába, a kancellár 2014-ben az egyetem korábbi gazdasági igazgatója lett, aki szintén tagja volt a Debreceni Vagyonkezelő Zrt.-nek, és hogy, hogy nem, az önkormányzat által fenntartott, a debreceniek által csak királyi televíziónak nevezett Debrecen Televízió korábbi hírigazgatója pedig az egyetem kommunikációs főnöke lehetett.

Mondjuk már ki, az egyetem, különösen a Debreceni Egyetem nem más, mint a Fidesz új homokozója! Az az egyetem, amely 20 milliárddal nagyobb költségvetéssel bír, mint Debrecen költségvetése, azzal az előnnyel rendelkezik, hogy nincs ellenzéke, aki a körmükre nézzen, számonkérje rajtuk, mire is költik el a százmilliárdokat. Önök azt mondták, hogy ott a szenátus, miről beszélünk, ezek a szenátusok gyakorlatilag könyörögtek azért, hogy létrejöjjön ez az új alapítványi forma. De mi is igaz ebből például Debrecen vonatkozásában?

A Putyint egyetemi díszpolgárrá avató Debreceni Egyetem rektorának példája mutatja különben leginkább, milyen is az, mikor egy rezsim a neki megfelelő embert tesz egy egyetem élére. Milyen is az, amikor ez az ember folyamatosan próbálja meghálálni különben ezt a baksist? A debreceni rektort 2013-ban a szenátusi szavazáson a szenátus nem támogatta, Balog Zoltán miniszter mégis őt javasolta és nevezte ki rektornak. A rektor aztán segített persze professzori címhez juttatni a kormány üdvöskéjét, a Testnevelési Egyetem vezetőjét. Aztán emlékezhettünk, a Debreceni Egyetem vezetése volt az az egyetemek közül szinte az egyetlen, amely kiállt a kormány mellett a CEU ügyében is.

És maradjunk egy picit különben Mocsai professzor úrnál! 2014-ben miatta módosították a felsőoktatási törvényt. A lex Mocsai elfogadásával egyrészt kimondták, hogy a sporttudományi felsőoktatásban az olimpiai érem egyenértékűnek minősül a doktori fokozattal, a Testnevelési Egyetem rektorának pedig nem kell egyetemi tanárnak lennie. Mocsai Lajost ez alapján nevezték ki rektornak, azonban mennyivel jobban mutatott volna különben, ha Mocsai rektor úr mégiscsak professzor is lehetett volna, ezért nem volt mit tenni, megpróbálták ezt átverni az egyetemek közösségén. Egyedül talán a Debreceni Egyetemet találták meg, hiszen a rektor lekötelezettje volt az önök rendszerének. Az egyetem doktori és habilitációs tanácsa viszont elutasította ezt a kezdeményezést, és Mocsai díszdoktori címe ezután egyéni előterjesztés formájában ‑ milyen érdekes! ‑ ismét visszakerült a szenátus elé, ahol már nyílt szavazással egyszerűen nem merték nem megszavazni.

Az ügy abszurditását mutatja különben, hogy Mocsai Lajosnak a neveléstudományi területen ítélték oda a doktori címet, a sporttudomány területén ugyanis ilyen kitüntetést nem adhatott volna a Debreceni Egyetem. És ahogy az előbb is mondtam, 2017 márciusában a kormány segítségére sietett szégyenletes módon a Debreceni Egyetem a CEU körül dúló kommunikációs háborúban is. Mára a Debreceni Egyetemen, kérem, olyan légkör alakult ki, amiben az ott dolgozók félnek a következményektől, vagy eleve reménytelennek tartják a normális viszonyokat, akár a rektor döntéseinek megkérdőjelezését, nota bene a leváltását is. Hiszen ez terjedt el nemcsak Debrecenben, hanem az egyetemen is, úgyis tudja mindenki, hogy a rektor úr a kormány kézből etetett embere.

Ezzel kezdtem és ezzel is fogom befejezni a felszólalásomat: tegyék a szívükre a kezüket, önöket nem érdekli az oktatás. Önöket a Debreceni Egyetem 185 milliárd forintos költségvetésének, a 332 debreceni és számtalan más ingatlan megszerzésének a lehetősége érdekli. Ez a mondat érdekli, ami a törvény több pontján is visszaköszön, és rögzítenek is benne a biztonság kedvéért: „Az alapítvány jogosult lesz a részére átadott ingatlanok értékesítésére.” Ez a legfontosabb, a legzsírosabb cubák, ami évek óta az önök szeme előtt lebeg. Itt a lehetőség, hogy ezt megszerezzék a szörnyű járvány örve alatt.

Önöknek különben igaza van, többször elhangzott, hogy az alapítványi forma különben jó és korszerű dolog. Ez igaz, az alapítványi forma jó és korszerű dolog is lehet. Akár még hinnénk is önöknek, ha nem lenne önöknek múltja, ha nem lenne az a 11 év, ami alatt önök milliárdossá váltak, az ország meg földönfutóvá. Tudják, ez az alapítványi forma, amiről most önök beszélnek és papolnak… ‑ (Dr. Hoppál Péterhez: ) képviselő úr, hiába ingatja a fejét, ez így van, az a legszörnyűbb, hogy ha ön a tükörbe néz, ön is teljesen tisztában van vele. (Dr. Hoppál Péter: Szabad véleménynyilvánítás van még? ‑ Az elnök csenget.)

Az alapítványi forma, tudják ‑ rengeteg példát és hasonlatot lehet hozni ‑, egy picikét olyan, mint a gyufa. Önmagában, normális helyzetben, normális kézben a gyufa egy nagyszerű eszköz, azonban piromán gazemberek kezében a gyufa gyilkos fegyverré válhat, fel lehet vele gyújtani bármit, egy országot. Tönkre lehet tenni a jövőt, és önök itt most ezt teszik. És lehet itt most persze azt mondani, hogy ez nem egy szakmai, hanem politikai hozzászólás volt, csak egy baj van, hogy önök nagyon régóta nem szakma mellett döntenek semmiről, még csak nem is politikai, ez szimplán büntetőjogi kérdés lassan, amiről beszélünk, és ennek előbb-utóbb meg fogják fizetni az árát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban. ‑ Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ne fenyegetőzz!)