Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényhalmaz tárgyalásában eddig általában általánosságban az alapítványokról beszéltünk, vagy értelemszerűen ‑ mivel a legtöbb alapítvány a felsőoktatást érinti ‑ a felsőoktatás problémáiról hangzottak el felszólalások.

Engedjék meg, hogy ebből a törvényhalmazból én most a MOL Új Európa Alapítványról beszéljek, és ezen keresztül megpróbáljam bemutatni azt, hogy a gyakorlatban milyen furcsaságok és visszásságok alakulhatnak ki ezeknek az alapítványoknak a működésével kapcsolatosan. A közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványok jogintézményéről elhangzottak természetesen ezen javaslatra is vonatkoznak, és kétségtelenül indokolt azt hangsúlyozni, hogy a bevezetni kívánt jogi forma a nemzeti vagyon privatizációjának egy új formája, ami nem szolgálja a nemzeti érdekeket. Az állam nemzeti vagyonkezelésével kapcsolatos feladatait törvények és alacsonyabb rendű jogszabályok sora rögzíti és részletezi. E jogszabályok tartalmaznak garanciákat arra vonatkozóan, hogy a vagyongazdálkodás során meghozott döntések megalapozottak, utólag nyomon követhetők, ellenőrizhetők és számonkérhetők legyenek. A közfeladatot ellátó, közérdekű vagyonkezelő alapítványok esetében mindezen garanciák nélkül jogosult a politikai kinevezettekből álló kuratórium a vagyont használni, hasznosítani, illetve felhasználni. Ez a tény önmagában felér a nemzeti vagyon elkótyavetyélésével.

A törvényjavaslat értelmében a MOL Új Európa Alapítvány a MOL részvényeinek mintegy 5 százalékát kapná meg, ami a magyar állam közvetlen tulajdonában álló utolsó részvénycsomag. A szóban forgó részvénycsomag olyan törzsrészvényeket tartalmaz, amelyeket jelenleg az MNV Zrt.-n és a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapon keresztül birtokolt az állam. A MOL nemzetgazdasági jelentőségét maga Orbán Viktor hangsúlyozta, majd’ közel 2 milliárd euró IMF-kölcsönből a 2011. évben megvásárolta azt a részvénycsomagot, amelynek az utolsó részét kívánják kijátszani olyan alapítványokhoz, amelyek felett az állam a jövőben közvetlen kontrollt már nem gyakorolhat. A MOL stratégiai jelentőségét nem kérdőjelezhetjük meg, ezért is különösen fájdalmas, hogy Orbán Viktor most ezt a vagyonelemet kívánja elherdálni.

Tekintsük át azonban a MOL Új Európa Alapítvány feladatait, illetve egészen pontosan közfeladatait, amit a számára juttatott nemzeti vagyonból meg kéne valósítania. Nevesített közfeladat a tehetséggondozás. A tehetséggondozás a sport, a művészet és a tudomány területére terjed ki. Ezen területen tehetséges gyermekek, velük foglalkozó szakemberek és szervezetek támogatása lesz ezen alapítvány célja. Közelebbit nem határoz meg a javaslat, tehát ezen viszonylag tág területen belül gyakorlatilag az alapítvány arra fordítja a pénzét ‑ ami a nemzet vagyona, ugye ‑, amire akarja. Lehetőség volna például arra, hogy olyan tehetséges feltalálók számára, akik jelentőset alkottak a kétfaktoros autentikáció területén, egyszeri vagy rendszeres ösztöndíjat folyósítson az alapítvány, akár életük végéig. Látom, kicsit értetlenül néznek rám. Ha esetleg nem volna mindenki számára világos, hogy mi is pontosan az a kétfaktoros autentikáció, akkor javaslom a kormánypárti padsorokban ülő Rogán Antal képviselőtársuk megkérdezését, aki amellett, hogy országgyűlési képviselő, a kormány tagja, még ezen jelentős informatikai fejlesztésre is maradt ideje és energiája. Ha bárki gúnynak vélné a szavaimat, annak felhívom a figyelmét arra, hogy a WO/2016/027111. lajstromszámon bejegyzett oltalomért Rogán Antal nem akárkitől, hanem a világcég Telekomtól kapott nem kis összeget, tehát minden kétséget kizáróan jelentőset alkotott. Az ilyen sokoldalú feltalálókat az új alapítványnak mindenképpen, gondolhatják majd önök úgy is, támogatnia kellene. De említhetném, mondjuk, Borkai Zsoltot, mint kiváló sportolót, aki sportkarrierjét követően a felnőttfilm-művészet területén alkotott jelentőset, és nemcsak filmszerepet vállalt, de munkájával nagy hatást gyakorolt az egész magyar társadalomra, sőt a tehetséggondozást is szem előtt tartotta (Nacsa Lőrinc: Gréczy Zsolt!), hiszen pár nap alatt tett országosan ismertté egy feltörekvő fiatal ikerpárt, és olyan, addig nem ismert közmondást ismertettek meg a magyar emberekkel, amely csak kevesek által ismert állatélettani megfigyelést is tartalmazott, miszerint „a ló néz, a csikó lát”, a többit pedig önök, gondolom, tudják, esetleg nemcsak szavakból, hanem a gyakorlatból is. Tehát a filmművészet területén alkotott egy jelentőset, de ezért még a mai napig díjazásban nem részesült Borkai Zsolt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Lássuk be, ezek olyan rendkívüli teljesítmények, amelyek mindenképpen támogatásért kiáltanak, gondolhatják majd önök, hogy ha ez az alapítvány már működni fog. (Nacsa Lőrinc: Játékautomata-pénzek!)

További nevesített közfeladata lesz az alapítványnak a támogatásközvetítői tevékenység végzése. Támogatásközvetítés a gazdaságfejlesztési programok területén, a környezetvédelem területén, valamint az élsportban. A támogatásközvetítői tevékenységgel, különösen a gazdaságfejlesztés területén, valóban nagyon sok a feladat, és az állam minden segítségre rá van szorulva. A Fidesz tagjai rendszeresen próbálkoznak a támogatásközvetítés nehéz feladatának megoldásával, gondoljunk csak Simonka Györgyre, Boldog Istvánra vagy Mengyi Rolandra. Ők is sokat tettek a gazdaságfejlesztési programok hatékonyságának javítása érdekében, de lássuk be, ennél hatékonyabb és más jellegű segítségre lenne szükség. Intézményi fellépés szükséges ezen az igen fontos és nemzetgazdasági jelentőségű területen. Az új alapítvány ezt a feladatot is meg tudja majd oldani hivatalosan, persze követve a Simonka-, Boldog- és Mengyi-módszert, és akkor minden rendben lesz, hiszen már legálisan is csinálhatja ezt a tevékenységet.

A harmadik közfeladat, amit el kell látnia az új alapítványnak, a karitatív tevékenység. A karitatív tevékenység a legszélesebb körben értendő a törvényjavaslat szövege alapján, a karitatív tevékenység olyasvalami, ami minden jóérzésű ember szívét megmelengeti, ami mindenkiben az önzetlenség és a segíteni akarás képzetét kelti. A karitatív tevékenység csodálatos dolog, több civil szervezet is végzi ezt a hazánkban, és többségük valamilyen egyházhoz köthető, akik önzetlenül, sokszor önkéntesen végzik ezen feladataikat. A karitatív tevékenységgel csupán egyetlen bökkenő akad: ez önkéntes feladatot jelent, nem pedig kötelező állami feladatot, ezért a karitatív tevékenység esetében ‑ hiába rázza a fejét Nacsa képviselő úr ‑ fogalmilag kizárt, hogy közfeladat ellátásáról beszéljünk. Előfordul sajnos, hogy az állam nem vagy nem jól látja el a feladatát, és emberek kerülnek méltánytalan helyzetbe. Ezen a méltánytalan helyzeten igyekeznek segíteni a karitatív szervezetek, amelyek ezt a tevékenységet önként végzik. A karitatív tevékenység tehát az állam alkalmatlanságából fakadó bajok enyhítését szolgáló tevékenység. Ha ilyen tevékenységre hozunk létre új szereplőt, akkor azzal maga a kormányzat ismeri el, hogy képtelen az állami, jogszabályokban meghatározott közfeladatai ellátására. Ilyen célzattal álláspontom szerint nem szabad új szervezetet létrehozni, sokkal inkább azon hibás folyamatokat kell kijavítani kormányzati eszközökkel, amelyek miatt a méltánytalan helyzetek előálltak, amelyek miatt az emberek bajba jutottak.

A tervezett MOL Új Európa Alapítvány tehát csupa olyan társadalmilag hasznos és értékes tevékenységet végezne, amit más formában, más intézményi keretek között nem képes ellátni a fideszes adminisztráció. Különféle alapítványokkal a korábbi években már több kreatív kísérlete is volt a kormánynak. Sajnálatos módon ezen alapítványok esetében az elsődleges cél nem volt más, mint az, hogy a közpénz elveszítse közpénzjellegét, és ennek köszönhetően átláthatatlanul, ellenőrizhetetlenül, számonkérhetetlenül lehessen azt költeni.

(13.40)

A bíróság hiába mondta ki, hogy a közpénzek ilyen formában történő herdálása jogellenes, a jogszabályok megváltoztatása, legyen szó akár egy törvényről vagy akár magáról a Szájer-féle gránitszilárdságú Alaptörvényről, csak egy mozdulat a tisztelt kormánypárti képviselőtársak számára.

A beterjesztett törvényjavaslat nyilvánvalóan a közpénzek átláthatatlan költésének lehetőségét teremti meg, ezért nem szolgálja a nemzet érdekét, egyúttal ellentétes a Szájer-féle Alaptörvény alapelveivel is. A nemzeti vagyon ilyen formában történő eltüntetése, állami kontroll alól történő kivonása a szervezett bűnözés fogalmi körébe tartozik, ha úgy tetszik, nem más, mint állami szintű banditizmus.

Összességében azt gondolom, hogy önök most ebben a súlyos, honfitársaink ezreinek életét követelő helyzetben sem hagynak fel azzal az eddigi gyakorlattal, melyben több mint tíz esztendeje következetesek: nem a köz érdekében kormányoznak, csak azt nézik, hogy miként lehet legalizálni azt, ami egyébként egy normális jogrend szerint egyszerűen köztörvényes lopásnak minősülne, illetve miként tudják biztosítani magukat arra a hamarosan elkövetkező időre, amikor már nem lesznek kormányon, és nem tehetnek meg bármit büntetlenül ebben az országban.

Önök csak erre készülnek, és addig is elkövetnek minden olyan galádságot, és sötét üzelmeket végeznek a parlamenten belül is, amikor ilyen törvényjavaslatokat nyújtanak be. Tehát ismételten azt mondhatom, amit a vezérszónoki felszólalásom végén is mondtam: szégyelljék magukat, még ha önök erre nem is képesek. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)